R. Facsády Annamária AQUINCUMI ÉKSZEREK JEWELLERY IN AQUINCUM EKSZER_Book.indb 1 2009.12.21. 8:52:52 EKSZER_Book.indb 2 2009.12.21. 8:52:54 R. Facsády Annamária AQUINCUMI ÉKSZEREK JEWELLERY IN AQUINCUM AZ AQUINCUMI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYE 1. Budapest 2009 EKSZER_Book.indb 3 2009.12.21. 8:52:54 Az Aquincumi Múzeum gyűjteménye 1. Aquincumi ékszerek Sorozatszerkeszt / Series edited by: R. Facsády Annamária Írta és szerkesztette / Written and edited by: R. Facsády Annamária Fordította / Translated by: Chris Sullivan, Láng Orsolya Dokumentáció / Documentation by: Csontos Katalin, Verebes Anett Tárgyrestaurálás / Conservation by: Vecsey Ádám, Várnai Éva, Ujvári Gábor Fotók / Photos by: Komjáthy Péter Típusrajzok / Object type drawings by: R. Facsády Annamária, Illés László, Kolozsvári Krisztián Olvasószerkeszt / Texts corrected by: Vámos Péter Grafikai tervezés / Design by: Kolozsvári Krisztián ISBN 978-963-9340-80-0 Felels kiadó / Editor-in-chief: Dr. Bodó Sándor főigazgató, Budapesti Történeti Múzeum Nyomdai kivitelezés / Printed by: Pátria Nyomda ZRt. EKSZER_Book.indb 4 2009.12.21. 8:52:56 TARTALOM CONTENTS Bevezetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Gyűrűk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Karperecek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Nyakláncok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 Függők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 Fülbevalók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Hajtűk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 Tárgykatalógus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 Rövidítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Rings . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 Bracelets . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Necklaces . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 Pendants . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Earrings . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 Hairpins . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 Catalogue of objects. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 Abbreviations . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 References. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 EKSZER_Book.indb 5 2009.12.21. 8:52:57 Szarkofágból előkerült arany ékszermelléklet (kat. 339., 340., 273., 279., 242., 235., 231., 217.) Set of gold jewellery found as grave goods in a sarcophagus (cat. 339, 340, 273, 279, 242, 235, 231, 217) EKSZER_Book.indb 6 2009.12.21. 8:52:58 BEVEZETÉS Az Aquincumi Múzeum 1894-es megalapítása óta folyamatosan bővülő, gazdag gyűjteményében jelentős mennyiségben találhatók az öltözködési kultúrához szorosan kapcsolódó, különböző anyagból készült, részben gyakorlati funkcióval bíró, részben csupán díszként viselt ékszerek. Az ékszer, rendeltetése és anyaga miatt – időhatárok közé nehezen beszorítható anyagfajta lévén – bizonyos fokig „illusztráló” szerepet töltött be a régészet tudományában. Az ékszerek története is több síkon értelmezhető és elemezhető. A régészeti összefüggésekből sajnálatos módon kiragadott darabok is fontos elemei a megismerés folyamatának. Saját korában elfoglalt helyének megállapításához elengedhetetlen az egyes darabok mennyiségi és minőségi összevetése. Készítésüket nehéz pontos időhatárok közé szorítani, így az anyagánál és funkciójánál fogva mutatós, a múzeumlátogató közönség érdeklődésére mindig számot tartó tárgycsoport, a kutató számára az egyéb leletanyaghoz képest nem ritkán csekély információértékkel bír. Ennek oka részben a leletanyag sajátosságaiban, részben a feldolgozás hiányában és hiányosságaiban keresendő. Az egy-egy anyagfajtára vagy ékszertípusra jellemző készítési technika hoszszú ideig azonos, csupán kisebb, többnyire a kivitelezés minőségében fellelhető különbségek figyelhetők meg. Az anyag jellegénél fogva „használatuk” ideje sem korlátozott, s ez az idő azonban tárgyanként igen változó, utólag rekonstruálhatatlan lehet. Földbe kerülésük előtt akár több generációt is kiszolgálhattak, ami 50-70 évnyi időtartamot takarhat. Az ékszerek kopottságának megítélése is igen szubjektív, objektív időtartamra nem vonatkoztatható megállapítás. Az általános tendenciákon belüli időbeli és térbeli eltérések az egy-egy területre (provinciákra, illetve egy-egy településre) kiterjedő vizsgálatok összevetése nyomán mutatkozhatnak, és fokozatosan mutatkoznak is meg.1 Minden további kutatás alapjául szolgálnak az azonos szempontok szerinti pontos leírással, fotóval készült 1 A kutatás helyzetéről összefoglalóan DEPPERT–LIPPITZ, B.: Römischer Goldschmuck – Stand der Forschung. ANRW II. 12.3. Berlin–New York 1985, 117. gyűjteményi katalógusok. Erre két példamutató, azóta is jól használható mű született 1907-ben és 1911-ben, a British Museum gyűjteményének ismertetésével.2 A kutatás másik iránya az ismeretek összegzése, s szélesebb közönség elé tárása felé vezetett. A harmadik elemzési lehetőség az egyes technikák – ennek kapcsán az így készült darabok – vizsgálata. A régészet hagyományos elemző módszerei mellett egyre gyakoribb a természettudomány egyes ágainak segítségül hívása, különböző laboratóriumi vizsgálatok elvégzése. A pannoniai ékszerkutatásban – a csak másodlagosan ékszernek tekinthető fibulák kivételével – a pannoniai ékszerfajták teljes körű feldolgozására, esetleges pannoniai sajátosságok kiemelésére csak részben került sor.3 Egyegy ékszerkincslelet kapcsán részletesen foglalkoztak a kutatók az ott előkerült ékszertípusok formakincsével, előállításuk lehetséges helyszínével.4 Művészettörténeti ihletettségű összefoglaló megállapításaik többnyire általánosak, megfigyeléseik részletei azonban a további kutatás alapjait képezik. Módszeres feldolgozásra R. Alföldi Mária5 vállalkozott egy nagy lélegzetű munka keretein belül. Az intercisai ásatásokon előkerült leletanyag ismertetésekor számba vette az arany ékszerek mellett az egyéb anyagból készült darabokat is. Részletesen szól az egyes fontosabb ékszertípusok eredetéről, a kereskedelmi irányokról. Bár megállapításai mai ismereteink alapján helyenként módosítandók, munkájának irányelveit minden további kutatásnak szem előtt kell tartania. Az ékszerek megjelenését statisztikai megközelítésben vizsgálta Lányi Vera6 1972-ben megjelent tanulmánya, az addig publikált késő római temetők sírjaiban előforduló egyes ékszerfajták változatairól összehasonlítást adva. Pannonia más, Kr. u. 3-4. századi temetőiből előkerült ékszerek a temetőpublikációk révén ismertek, általános 2 BMCR; BMCJ. 3 GESZTELYI T.: A pannoniai ékszerkutatás fél évszázada (Die pannonische Schmuckforschung der letzten 50 Jahre). A debreceni Déri Múzeum évkönyve 1994 (1996) 109–119; az ékszerkincsekben előforduló típusokra vonatkozóan FACSÁDY 2001. 4 JÁRDÁNYI–PAULOVICS 1953; SEY–KÁROLYI – SZENTLÉLEKY 1971; ALFÖLDI 1954. 5 ALFÖLDI 1957. 6 LÁNYI 1972. 7 EKSZER_Book.indb 7 2009.12.21. 8:53:08 Bevezet összefoglaló, elemző tanulmány azonban nem született. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményi anyagának feldolgozása során már 1957-ben megjelent a borostyánkő gyűrűk kiértékelése,7 majd a gyűrűk másik csoportja, a vésett gyűrűkővel ellátott darabok (s a vésett követ magukba foglaló függők).8 Gesztelyi Tamás a pannoniai gemmákat szisztematikusan feldolgozó és közreadó munkássága következtében9 a gemmás gyűrűk hozzáférhetősége, ismertsége felülmúlja az egyéb ékszerfajtákét. Aquincum hosszú időszakra visszanyúló kutatása során az 1942-ben megjelent, Budapest ókori történetét ismertető munka kitért az előkerült arany ékszerekre10 is, bőséges kitekintést adva és összefoglalva elsősorban az áttört díszítésre vonatkozó ismereteket. Az arany ékszerek közzététele,11 formai és technikai feldolgozása12 mellett a karperecek13 és a fülbevalók14 tipologizálására is sor került. Az aquincumi ékszerviseletre csak bizonyos korlátok között vonhatók le következtetések. A jelen feldolgozásból kimaradtak a Bíró Mária által kutatott csont tárgyak, köztük a csontból, agancsból készült ékszerek is. Az általános ékszerviseletre különösen a késő római korszakban jellemző a gyöngyökből készített nyaklánc, illetve karperec. Mennyiségi korlátok miatt a gyöngyök feldolgozása és közlése sem tárgya kötetünknek. Az Aquincumban előkerült ékszerek vizsgálatánál sem hagyhatjuk figyelmen kívül a római ékszerkutatás különböző módszerekkel elért eredményeit. Bizonyos korlátok között igénybe vehetők a különböző ábrázolások, amelyek az egyes formák keltezéséhez, az egy időben „divatos” darabok összevetéséhez nem elhanyagolható támpontot nyújthatnak. A megjelenített ékszerek mennyisége vagy esetleges következetes mellőzése pedig – figyelembe véve az adott ábrázolás jellegét – jól tükrözi egy-egy korszaknak e díszítményekkel kapcsolatos véleményét, a hivatalos és a magánjellegű felfogás közötti eltérést. 7 SPRINCZ E.: Római borostyánkő gyűrűk a Nemzeti Múzeumban. FolArch 9 (1957) 101–117. 8 AGUN. 9 GESZTELYI T.: Pannóniai gyűrűk egy debreceni magángyűjteményben (Pannonische Fingerringe in einer debrecener Privatsammlung). A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (2000) 105–117. GESZTELYI T.: Gemmenfunde in Gorsium. Alba Regia 29 (2000) 99–114. GESZTELYI T.: A győri Xántus János Múzeum gemmagyűjteménye. Arrabona 39 (2001) 135–160. 10 NAGY L. 1942. 11 FACSÁDY 2002. 12 FACSÁDY 2002a. 13 FACSÁDY 2004. 14 FACSÁDY 2007. Introduction A testékszer fogalma és szerepe a római korban A korábbi római jogi munkákból Justinianus császár alatt készült gyűjtemény, a Digesta15 – Ulpianus maradandónak ítélt meghatározása szerint – női ékszernek tartja mindazokat az ékszerfajtákat és anyagokat (az aranyat, a gyöngyöket és a drágaköveket), amelyek nem szolgálnak más célra, csak a test ékesítésére, s önmagukban véve semmi más hasznuk nincs. Minden történelmi kor emberében élt a vágy, hogy környezetét és saját testét szebbé, díszesebbé, megkülönböztetetté – s nem utolsósorban a láthatatlan, rontó erőkkel szemben védetté – tegye. Erre szolgált a test egyes részeinek kifestése, s különböző természetes vagy mesterséges tárgyakkal való díszítése. Az ékszerviselet társadalmi megkülönböztetettséget is jelentett: meszsziről hirdette, hogy viselője nem végez, nem végezhet fizikai munkát. Éppen ezért volt lényeges, hogy ezek a tárgyak szembetűnők, jól láthatók legyenek, a ruha vagy hajviselet által eltakart testrészt nem volt értelme díszíteni. Az öltözék módosulása maga után vonta az egyes ékszerfajták előtérbe kerülését vagy visszaszorulását. A viselet jelezte az egyén etnikai hovatartozását, ugyanakkor tükrözte társadalmi-gazdasági helyzetét is. „Valódi” ékszernek, a szó elsődleges értelmében, csak a közvetlenül a testen viselt, ún. testékszereket tekinthetjük: ezeknek elsődlegesen nem volt más szerepük, mint a megjelenés pompázatosabbá tétele, a tekintetek vonzása s közvetve a társadalmi-gazdasági helyzet fitogtatása. Tágabb értelemben azonban az ékszerek közé soroljuk – anyaguk, formájuk, technikai megoldásaik és a valódi ékszerekkel megegyező figyelemfelkeltő voltuk miatt – a konkrét gyakorlati funkcióval is bíró öltözék-kiegészítőket. Egyes ékszerfajták szerepe változhatott idővel, a gyakorlati funkció háttérbe szorulhatott az ékszer jelleg javára. Ennek megtörténte során nyilvánvalóvá vált az ékszer szimbólum mivolta, megkülönböztető jellege.16 A későbbi korok embere számára jobban nyomon követhető az ékszerek társadalmi-gazdasági fontossága. Éppen viselésének nélkülözhető volta tette lehetővé, hogy – többnyire anyaga révén – státusszimbólummá válhasson. A társadalomban elfoglalt eme helyzetéről, megítéléséről közvetve szabályozó rendeletek, tiltások és engedélyek tanúskodnak. Az emberek közötti vagy istenek-emberek közötti kapcsolat kifejezésének legnyilvánvalóbb módja az ékszer feliratozása volt, rövid jókívánság, egy szó vagy akár kis vers formájában. 15 Ulpianus, Digesta 34, 25, 10–11. 16 M. STOUT, A.: Jewelry as a Symbol of Status in the Roman Empire. In: SEBESTA, J. L. – BONFANTE, L. (szerk.): he World of Roman Costume. Wisconsin 1994, 77. 8 EKSZER_Book.indb 8 2009.12.21. 8:53:08 Bevezet Az ékszer értékét elsősorban a felhasznált anyagmenynyiség – a fém és a díszítő drágakövek, gyöngyök – értéke adta. Kisebb jelentőségű volt a ráfordított munka értéke, s a mai kor ékszereivel ellentétben nem, vagy csak alig játszott ebben szerepet a formakincs, a „design”.17 A legtöbb ékszerforma az egész Római Birodalom területén ismert volt, nemegyszer a helyi műhelyek technikai készségének megfelelő kivitelezésben. Eltérő volt azonban a forma vagy motívum feltűnésének időpontja és használati ideje, gyakorisága egy adott, szűkebb területen. Bizonyos lelőhelyen előkerült példányok analógiája a Birodalom az adott lelőhelytől távol eső területein is megtalálható, de azok előkerülési körülményei eltérő keltezést adhatnak. Az állomáshelyét változtató katonaság és őket követő családjuk révén könnyen továbbjuthatott egy-egy értékes példány, de a kis helyigényű luxuscikkekkel történő kereskedés sem bizonyult rossz üzletnek. A helybéli mester pedig szívesen készített kisebb változtatással hasonló darabot. Nem zárhatjuk ki az aranyművesek vándorlását sem, akik kis helyigényű felszerelésükkel könnyen tovább költözhettek, ha a politikai vagy gazdasági helyzet úgy kívánta. A római ékszer is luxuscikk volt, anyagához mondák, hiedelmek fűződtek, jelképes jelentéssel bírtak. Paradox módon egyesíti az időtlenséget a pillanattal, a haszontalant a kézzelfogható anyagiassággal. A díszítő és megkülönböztető, gyakran státusszimbólum funkció mellett szerepe volt a vagyon megőrzésében, felhalmozásában is. Példa erre a kincsleletekben a pénzleletek mellett gyűjtött, generációról-generációra öröklődött nemesfém ékszerek elrejtése.18 Értékőrző jellegét, több generáción átívelő jelenlétét erősíti a Digesta említett passzusa is: a női ékszer fogalmának meghatározására az örökléssel kapcsolatosan került sor. A divat módosulása az ékszerekre is rányomta bélyegét, az ízlésvilág változása egyes készítési módokat előtérbe tolt, mások egy időre kissé háttérbe szorultak. A fizetőképes kereslet bővülése kedvezett a kevésbé munkaigényes, több darab gyors előállítására alkalmas technikáknak, de az egyes példányok kivitelezése mindenkor a készítő mester tudásától, felkészültségétől, műhelyhagyományától függött. Ulpianus meghatározása a női ékszerre vonatkozik ugyan, de ékszert férfiak is viseltek. A férfiakon lévő ékszerek többsége azonban elsősorban gyakorlati célt szolgált, mint a pecsétgyűrű vagy a fibula. Státusszimbólum mivolta, rangjelző szerepe főként a férfiak ékszereinek volt: a katonai kitüntetések egy része is ékszer. 17 BOARDMAN, J.: he Archaeology of Jewelry. In: CALINESCU 1996, 9. 18 FACSÁDY 2001, 57. Introduction Az ékszerek mint régészeti leletek Az elmúlt korok tárgyi emlékanyaga eltérő körülmények közül kerül a ma emberének látókörébe, s válik múzeumi, illetve kiállítási tárggyá. A környezeti összefüggéseiből kiragadott tárgy önmagában lényegesen kevesebb információt nyújt, mint a dokumentált kontextusaival együtt ismertté váló darabok. Utóbbi feltételnek maximálisan megfelelnek a korszerű feltárásból származó használati vagy dísztárgyak. A régészeti munka során az egyes tárgyak pontos helye és környezete, a talaj rétegviszonyai, a környezetében előkerülő egyéb tárgyak, jelenségek, ezek összefüggései, stb. azonnal rögzíthetők, leírás és különböző képi dokumentáció formájában. Az ily módon megőrzött adatok összevetéséből vonhatók le további következtetések. Települési maradványok feltárása során is bukkannak fel ékszerek: általában az utak felületéről kerülnek elő, vagy a szennyvízlevezető csatornák, kutak rejtenek véletlenül beesett példányokat. Lényegesen gyakoribb előfordulásuk a sírokban, amikor többnyire az elhunyt öltözékének részeként földelték el az öltözéket kiegészítő ékszereket is. Az előre tervezett, szakemberek által vezetett feltárások mellett egyéb földmunka során is kerültek és kerülhetnek elő történelmi korból származó jelenségek, leletek. Az ékszerek, különösen az aranyból készült darabok megmozgatták megtalálóik fantáziáját, így a véletlenül előkerülő, a műkereskedelemben felbukkanó „kincsek” lelőkörülményeinek utólagos tisztázása szinte lehetetlen. Pedig a jelen és a múlt közötti híd felépítéséhez ezek összevetése jelenti azon kevés biztos pontok egyikét, amelyek nélkülözhetetlenek ismereteink bővítéséhez. Az ékszerek története is több síkon értelmezhető és elemezhető. A régészeti összefüggéseiből sajnálatos módon kiragadott darabok is fontos elemei e megismerési folyamatnak. A típus története csak az egyes darabok történetének kiértékelésével bontható ki, saját korában elfoglalt helyzete csak mennyiségi és minőségi összevetés során mutatható meg. Egy-egy ékszer készítésétől újbóli napvilágra kerüléséig ívelő történetében több szakasz is elválasztható, a mindennapi életben nélkülözhető darabok esetében fokozottabban érvényesül, hogy készítési és földbe kerülésük időpontja közé hosszabb időszak, akár több generáció is ékelődhetett. Emiatt is problematikus az ékszerek kormeghatározásának kérdésköre. Laura Breglia19 már 1941-ben megjelent munkájában a keltezés kettősségének lehetőségére, a lelet és a leletből kiemelt ékszer datálásának különválaszthatóságára utalt. A régészeti kontextusból ismert ékszerek 19 BREGLIA, L.: Catalogo delle oreficerie del Museo Nationale di Napoli. Róma 1941, 15. 9 EKSZER_Book.indb 9 2009.12.21. 8:53:09 Bevezet Introduction esetében a leletegyüttes egésze nyújthat támpontot, az ebből már kiszakított daraboknál az analógiák összehasonlítása, a művészettörténeti megközelítés, készítési technika, tipológiai besorolás együttese segíthet. Használati idejük hossza, készítési technikájuk, formaviláguk, mintakincsük viszonylagos állandósága miatt keltezésük általában csak nagyobb korszakok viszonylatában lehetséges, s egy-egy típus története során módosulhatott, „népszerűsége” területenként is változhatott. Ékszer fennmaradása, megőrződése több, természeti és társadalmi-politikai tényezőnek köszönhető. A természeti körülmények egyik tragikus aspektusát Pompeji és Herculaneum közismert története illusztrálja. De egyéb, kevésbé drámai körülmények (talajösszetétel, nedvesség stb.) is erősen befolyásolják bizonyos anyagok megmaradását, korunkbeli tanulmányozhatóságát. Az adott kor politikai körülményei is fontos szerepet játszhattak az ékszerek megőrződésében. Egy kialakuló háborús helyzet, politikai változás az értékek elrejtésére ösztönöz, így a leletegyüttesek sajátos csoportját jelentik az ún. kincsleletek: az egy személy vagy – mint az esetek többségében – egy család több nemzedéke alatt összegyűjtött, s értékmegőrzés céljából, egy későbbi felhasználás reményében, adott időpontban szándékosan földbe rejtett zárt tárgycsoportok. A kincs tulajdonosának kilétére, társadalmi és gazdasági helyzetére, néha foglalkozására vonatkozóan a lelet összetételéből, az összegyűjtött és megőrzésre szánt tárgyak és elsősorban az ezekkel együtt elrejtett pénzérmék anyag, készítési idő és forma szerinti elemzéséből vonhatók le következtetések. Az ékszerek megőrződésében egyéb társadalmi tényezők is szerepet játszottak. Az aquincumi ékszerek vonatkozásában azonban nagyobb jelentőségűek a sírleletek. Az ismert példányok túlnyomó többsége különböző rítusú sírokból került elő, s ennek oka az akár hitbéli meggyőződésből követett, akár hagyományként megőrzött temetkezési szokásokban keresendő. A biztos lelőhelyű darabok nagy többsége a katonaváros nyugati temetőjéből való. A kincsleletekhez hasonlóan, az öszszehasonlító elemzés szempontjából jelentősek a több ékszert tartalmazó sírok. Az aquincumi ékszerek fajtái, anyaga, készítési módjai Ékszernek tartható tárgy a test különböző részeit díszíthette, viselésükhöz azonban a mai értelemben használt „testékszer” fogalommal szemben – egyetlen kivételtől eltekintve – nem volt szükség külső beavatkozásra, a testrész bárminemű megváltoztatására. Ékszerfajta alatt a viseleti helye és módja alapján elnevezett díszítményeket értem (gyűrű, fülbevaló, nyak- ék, nyaklánc, függő, karperec, hajtű). Egy-egy ékszerfajta többféleképpen, különböző anyagból, különböző technikával és díszítéssel készülhetett. Az egyes ékszerfajtán belüli forma – részeinek aránya, harmóniája – az irányadó az ékszertípus, illetve altípusai meghatározásához. Azonos forma több ékszerfajtán is létezhetett, (pl. gyűrűn, karperecen és fülbevalón kialakítva: kat. 56., 139., 140., 147., 148., 149.) de a típus meghatározásához ugyancsak több oldalról közelíthetünk. A felosztás alapja lehet az anyag (pl. gagát karperec), a készítési mód (pl. huzalból készült fülbevaló), a díszítés – díszítmény (pl. vésett vállú gyűrű) vagy a rendeltetés (pl. házassági gyűrű). A díszítési módok legtöbbje a forma alakítását nem befolyásolta, de némelyik díszítőtechnika érvényesüléséhez meghatározott formára volt szükség. A típusba soroláshoz az ékszerfajtán belül egyéb szempont is felmerülhet, pl. formát befolyásoló szerkezeti elem. A forma, anyag, technika, díszítés és rendeltetés egysége hozta létre az adott ékszerfajta egy-egy típusát. Mint minden kor ékszere, úgy a római császárkori is magán viseli korának technikai igényességét, lehetőségeit, korának szimbolikájával átitatott motívumkincsét. Az egyes darabok díszítő hatását, látványosságát azonban jelentős mértékben meghatározta anyaga. A választható forma függött az alapanyag megmunkálhatóságától, alakíthatóságától, így pl. a nemes anyagú ékszerek formáinak utánzására csak bizonyos korlátok között volt lehetőség. Alapanyagként szervetlen és szerves anyagot egyaránt felhasználtak, melyeket gyakran kombináltak is egymással. Nincs kizárólagos kapcsolat ékszerfajta és anyag között, bár megfigyelhetők ezzel kapcsolatos tendenciák. A drágább, nehezen megszerezhető anyagokat kevésbé értékesebbekkel pótolták. Arany helyett a réz ötvözetét, összefoglaló nevén a bronzot, gagát helyett fekete üveget, drágakő helyett üvegpasztából készült gemmát használtak. Az olcsóbb anyag szélesebb rétegek számára tette elérhetővé az ékszerviselet nyújtotta luxust. Az aranyműves technikák némelyikét más fémekből is igyekeztek megvalósítani, több-kevesebb sikerrel. Azonos alapmotívumokat több anyagból is kialakítottak, bizonyos esetekben pedig „hamisítottak”, egyszerűbb technikával állítottak elő látszólag azonos formát vagy díszítményt. Az ékszerkutatás a típusok felosztásában, megnevezésükben nem egységes. Egy-egy szűkebb terület ékszereinek vizsgálatakor többen készítettek az adott területre jellemzőnek tartott rendszerezést, amelyek csak részben fedik egymást.20 A tipológia készítése valójában tenden20 Pl. az utóbbi évtizedekből a gyűrűkre HENIG 1978 (Britannia), GUIRAUD 1989 (Gallia); fülbevalókra: ALLASON-JONES 1989; Általában az ékszerekre: RIHA 1990; RUSEVA-SLOKOSKA 1991. 10 EKSZER_Book.indb 10 2009.12.21. 8:53:09 Bevezet ciák megállapítása, a legjellemzőbb részlet kiemelése alapján. A fenti alapon történő típusba sorolás többnyire nem egyezik az időrenddel, a típusváltással, illetve párhuzamos használattal. A típusok keltezése több nehézséget is rejt, ami egyben jól tükrözi az ékszerkutatás ellentmondásait is. A gyakran kissé nagyvonalúan kezelt párhuzamok és tipológiai azonosítások, a publikációk alapján történő keltezések tovább „hosszabbítják” egy adott típus életét. A meghatározó forma hosszú időszak alatt némileg változhatott, s ez a változás több esetben nyomon követhető. Jól illusztrálja ezt a folyamatot a sodrott karperec vagy a pseudo-granulációval díszített fejű gyűrű. Introduction Arany ékszerek Színe, fénye, könnyű alakíthatósága és nem utolsó sorban értékállósága miatt a legkedveltebb, alaptípusokat meghatározó anyag az ősidők óta kedvelt fém, az arany volt. Plinius közkedveltségének fő okaként tűz- alizálódtak.26 Külön mester foglalkozott az aranylemez készítésével (brattarius27), külön elnevezéssel illették a gyűrűkészítőt (anularius), a karperec készítőt és kereskedőt (armillarius) is. Viszonylag gyakori azonban, hogy a specializáció ellenére a szövegekben az általános aranyműves értelmű aurifex szó szerepel.28 Kis alapterületű, kb. 3×3 méteres műhelyeikben egyedül dolgoztak, szerszámaikat is maguk készítették, melyek az idők folyamán keveset változhattak. Pannoniából biztosan aranyműves műhelyeként értelmezhető leletet még nem ismerünk. Az előkerült ékszerek alapján azonban joggal feltételezhetünk helyi készítő és javító műhelyeket Szalacskán és Aquincumban. Az ötvösségben gyakran alkalmazott technikát, az öntést az arany esetében ritkábban alkalmazták.29 Az egyik alapvető fontosságú kiindulási formát, a lemezeket kalapálással alakították ki. Az aranylemez finomsága, vastagsága, egyenletessége nagymértékben meghatározója volt az elkészült ékszer minőségének. A másik Granulált díszítésű függő (kat. 240.) Pendant with granulated decoration (cat. 240) Áttöréses technikával készült fülbevaló (kat. 281.) Earring with openwork-technique decoration (cat. 281) és kopásállóságát említi.21 Kinyerhették folyók hordalékából, de többnyire aknás vagy a hatékonyabb tárnás módszerrel bányászták,22 az ún. omlasztásos kamrafejtést alkalmazták.23 A felszínre hozott aranytartalmú kőzet feldolgozására, finomítására, az arany-ezüst ötvözet szétválasztására többféle eljárás létezett.24 A további eljárás során az egyes aranyötvözetek kiválasztása minden valószínűség szerint a későbbi felhasználás ismeretében történt, ugyanis a modern kémiai vizsgálatok egy ékszeren belül is nagyon különböző ötvözeteket mutattak ki.25 A nemesfémekkel foglalkozó ötvösök erősen speci- fontos alap-alkotórész a huzal volt. Ezt felhasználhatták önmagában, láncok készítéséhez vagy lemezzel kombinált díszítőelemként. Lehetett sima, tömör, szimplán vagy többszörösen csavart, a Kr. u. 3. századtól pedig egyre gyakrabban alkalmazták az üreges „gyöngyözött” aranyhuzalt, melynek előállítására30 többféle módszer létezett. Az összeillesztésre forrasztás szolgált, melyhez Plinius szerint ezüsttartalmú aranyat használtak fel.31 Az egyéb fémek esetében gyakori volt az öntéssel történő előállítás, de lemezeket és huzalt az arany ékszerekhez 21 22 23 24 25 Plinius N. H. XXXIII. 59–60. Plinius N. H. XXXIII. 66–72. OBERFRANK F.: Az aranyművesség története. Budapest 1996, 37. HIGGINS 1961, 4. FLOURET, J. – NICOLINI, G. – METZGER, C.: Les bijoux ďor gallo-romains de ľHoumeau. Gallia 39 (1981) 88; BECK, L. –BARRANDON, J–N.: Analyse par PIXE du trésor d’Eauze et de certains bijoux monétaires: alliage utilisé et composition des soudures. In: ELUÈRE 1993, 73–76; YEROULANOU 1999, 16, 9. jegyzet. 26 BECATTI 1955, 113. 27 CIL VI, 95. 28 Az ékszerkészítésre vonatkozó epigráfiai emlékekre: GUMMERIUS, H.: Die römische Industrie. Wirtschaftsgeschichtliche Untersuchungen. Klio 14 (1915) 128–189 és Klio 15 (1918) 256–302; csak Gallia vonatkozásában: GUIRAUD 1993, 77–84. 29 HIGGINS 1961, 16. 30 OGDEN–SCHMIDT 1990, 8. Skk., erre reagálva WHITFIELD, N.: he Manufacture of Ancient Beaded Wire: Experiments and Observations. Jewellery Studies 8 (1998) 57–86. 31 Plinius N. H. XXXIII. 93. 11 EKSZER_Book.indb 11 2009.12.21. 8:53:09 Bevezet hasonlóan alkalmaztak. A fémműves műhelyek közötti és a munkafolyamaton belüli specializáció mértékét a latin kifejezések alapján rekonstruálhatjuk, például külön elnevezéssel illették az aranyozást végző mestert: inaurator.32 A forrasztás két fontos díszítési műveletnél is nélkülözhetetlen volt: a granuláció és a filigrán esetében. Granulációnál azonos nagyságú apró golyócskákat rögzítettek a felületre, ezzel alakítva ki a mintát. A technika rekonstruálása, különösen a golyócskák rögzítése a későbbi ötvösöknek, sőt a modern fizikusoknak is sok fejtörést okozott.33 A filigrándíszítéshez a lemezre meghatározott minta szerint sima, csavart vagy rovátkolt, gyöngyözött huzalt forrasztottak. Egyszerűbb, a császárkorban gyakran alkalmazott változata a pseudo-filigrán. A felületek díszítésére szolgált a vésés, mellyel ugyancsak gyakran találkozhatunk a császárkori ékszereken. A felület megbontására egy másik, nagyon látványos eredménnyel alkalmazott eljárás vált a Kr. u. 2. századtól divatossá: az áttörés, a Plinius nyomán34 a középkor óta opus interrasile-ként35 emlegetett eljárás. A felületen kisebb-nagyobb mértékű kivágásokat végeztek, a leggondosabb munkák csipkeszerű hatást eredményeztek. Népszerűségébe kezdetben bizonyos gazdasági tényezők is belejátszhattak, a látványos eredményt ugyanis kevesebb nyersanyag felhasználásával érték el. Az áttöréses technika fejlődésével egyre finomabb, kidolgozottabb munkák születtek. A minta kialakítását a meghagyott és áttört felületek arányának változtatásával érték el, így ugyanazzal a motívummal többféle hatást válthattak ki. Mutatóssága függött még az aranylemez vastagságától és a kivágás finomságától is.36 A munkaigényes, nagy szakértelmet igénylő díszítőeljárásokat nemegyszer imitálták, s bizonyos alaptechnikákat gyakran együtt alkalmaztak egy ékszeren belül. A császárkori tendenciának megfelelően az áttörés kevésbé finom változatait gyakran véséssel egészítették ki. Vésést és poncolást ezüst és bronz ékszereken is alkalmaztak. Az arany, és kevésbé jellemzően az ezüst ékszereket drágakő vagy üvegpaszta berakásokkal tették még mozgalmasabbá. Az ékkövek értékének megítélésében az elsődleges szempont a színe volt, de fontos volt áttetszőségének mértéke és (vésett kövek esetében) a keménysége is.37 32 CIL II. 6107. 33 OBERFRANK F.: Az aranyművesség története. Budapest 1996, 25–26; HIGGINS 1961, 19–21. 34 Plinius N. H. XII. 94. 35 OLIVER, A Jr.: Roman Jewelry. A Stylistic Survey of Pieces from Excavated Contexts. In: CALINESCU 1996, 136. 36 DEPPERT–LIPPITZ, B.: L’opus interrasile des orfèvres romains. In: ELUÈRE 1993, 69. 37 BOARDMAN, J.: he Archeology of Jewelry. In: CALINESCU 1996, 7. Introduction Az aquincumi ékszerek között minden ékszerfajta előkerült aranyból is. A fülbevalók és a nyakláncok többsége ebből a nemesfémből készült. A felület megbontására előszeretettel alkalmazott áttöréses technikát csak néhány darabnál láthatjuk aquincumi ékszereken: fülbevaló páron és két hajtűfejen. (kat. 281., 339., 340.) Mindegyik ékszeren színes, befoglalt gyöngyöt, illetve ékkövet vesz körbe a motívum, amelyen a domborítások virágszirmokra emlékeztető mintát mutatnak. Ezt a kinézetet a domborítások közötti vésésekkel tovább erősítik. E rendkívül kedvelt, gyakran alkalmazott motívumot áttörés nélkül is felhasználták, amire Aquincumban is akad példa, a kat. 271. fülbevaló karikája. A vésések mélysége, a kivágások nagysága, hangsúlyozottsága is változó, az aquincumi fülbevaló páron alig észrevehető, míg a hajtűkön jelentős mértékű. Az egyes kivágások nagysága változó, kidolgozatlan. Keltezéséhez segítséget nyújtanak a függőként viselt érmek, amelyek keretein a 2. századtól láthatók, de főként a 3. század folyamán gyakoriak.38 Szíriai lelőhelyről éppúgy ismertek, mint Galliában. Pannoniai megjelenésére is van példa, s ezek a darabok megerősítik azt a feltevést, hogy helyben készült, nem importáruról van szó.39 Áttört mintával készült a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, Aquincumból származó, „melltű”-ként számontartott ékszer is. A téglalap alakú középső, üres foglalatot kivágott és véséssel tovább tagolt pelták veszik körül, közöttük ovális foglalatban lévő gránátok és smaragdok fokozzák a látványt. Az áttöréses minták között az előbb említett díszítőelemnél rövidebb ideig élt a peltaminta, annak ellenére, hogy más anyagokon gyakran alkalmazott motívum volt. Aquincumban gagátfüggőket formáztak pelta alakúra, egyéb ékszeren nem találkozhatunk ezzel a motívummal. A minta eredetére több magyarázat létezik.40 Az ékszereken s az érmek keretén csak a Severus-korban tűnik fel, s a 3. század első felében éli virágkorát.41 A későbbi időszakban egyre ritkább, s akkor is indákkal vagy egyéb mintákkal kombinálva.42 Szívesen használták ékkőberakással együtt is.43 Kevesebb anyag felhasználásával a kedvelt áttört minták hatását érték el a huzaltechnikával. A különböző vastagságú aranyhuzal teljes ékszerek megformálására vagy egy-egy részlet készítésére egyaránt megfelelt. A leglátványosabb aquincumi példája ennek a kat. 284. fülbevaló, amely a rozettás, áttört fülbevalók mintájára készült, 38 FACSÁDY 1999-2000, 282. 39 ALFÖLDI 1954, 62. kincsleletből; AGUN, Kat. 280; VÁGÓ– BÓNA 1976, XXV. Taf. 4–5. 40 YEROULANOU 1999, 145. 41 FACSÁDY 1999-2000, 284; III. Gordianus aureusával: METZGER 1999, 127. 42 BECATTI 1955, 216. 43 GREIFENHAGEN 1970, Taf. 54/7. 12 EKSZER_Book.indb 12 2009.12.21. 8:53:12 Bevezet Introduction Ezüst ékszerek (kat. 248., 55., 177., 6., 20., 193., 144., 18., 27., 15., 52., 24.) Silver jewellery (cat. 248, 55, 177, 6, 20, 193, 144, 18, 27, 15, 52, 24) csupán arany drótszálakból hajlított-alakított formákkal. A legtöbbször azonban az egyszerű „S” motívum valamilyen formája tűnik fel az ékszereken: az aquincumi nyakláncok záró részénél, sőt, önálló elemként, „gyöngyszemként” is alkalmazták. A mutatós, könnyen kivitelezhető szerény motívum más ékszerfajtán is felbukkan, Pannoniában fülbevalón,44 amphora alakú hajtűfejen,45 de 3. századi britanniai kincs gyűrűdíszeként is46 láthatjuk. Ugyancsak a huzaltechnika felhasználásával készült díszítési mód a spirálmotívum, amelyet felcsavarva fülbevaló-karikára forrasztottak, gyöngyszemként felfűztek vagy szerkezeti elemként, az ékszer méretének változtatásához is használtak. A munka- és tapasztalatigényesebb technikák közül a granuláció, illetve annak egyszerűbb változata több aquincumi ékszerfajtán is feltűnik. A legszebb kivitelezésű a kat. 229. számú lunula, amelyen a huzaltechnikát kötötték össze a granulációval. A kat. 240. számú függő díszítése csak ezzel a technikával készült, míg több fülbevalón kisebb szerepet kap (kat. 269., 280.). Ugyancsak feltűnik a keleti ékszerművességre jellemző47 gyűrűkön, 44 VÁGÓ–BÓNA 1976, XVII. Taf. 11–12. 45 SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971, 190–204. 46 JOHNS, C. – THOMPSON, H. – WAGSTAFF, P.: he Wincle, Cheshire Hoard of Roman Gold Jewellery. Antiquaries Journal 60 (1980) 48–58. 47 ALFÖLDI 1957, 403. a vállak díszítményeként (kat. 26., 31.). Kevésbé munkaigényes lehetett a csavarást utánzó, de a hátlap alapján egyértelműen domborítással készített minta. Ezt láthatjuk a kat. 242. számú medaillon keretén, valamint a kat. 283. számú fülbevaló foglalatán is. Ezüst ékszerek Formaviláguk nem különül el az egyéb fém ékszerektől, kizárólag ezüstből készült ékszerfajta vagy típus nem ismert. Jellegzetes ezüst ékszer a nyitott, állatfejes karperec egyik változata, amelyet az aquincumi leletanyagban a kat. 193. számú karperec képvisel. Többnyire egyszerűbb változatok, kidolgozásuk gyakran – anyaguk adta lehetőségük miatt – visszafogottabb, az ékszerek összességükben a bronz ékszerekhez állnak közelebb. Pannonia kora császárkori ékszerei főként ebből a nemesfémből készültek, s őrződtek meg a korszak elrejtett kincsleleteiben.48 Ezüst ékszerek készültek öntéssel, lemezből kalapálással, de az arany ékszereken gyakori huzaltechnikát is láthatjuk. Díszítés néhány darabon van csak jelen, egyes, az aranyművességre jellemző technika (granuláció, filigrán) imitálásával, vagy az ezüst ékszerekre jellemző díszítésmóddal, a poncolással. Aquincumban jelenlegi ismereteink szerint kisebb mennyiségben kerültek elő az ezüstből készült ékszerek. 48 FACSÁDY 1994, 141. 13 EKSZER_Book.indb 13 2009.12.21. 8:53:12 Bevezet Közrejátszhat ebben a vékonyabb, kisebb darabok esetén a kevésbé időtálló anyag is. Ugyanakkor az elektronsugaras mikroanalízissel végzett anyagvizsgálat49 több „bronz ékszerről” kimutatta, hogy a réz (és egyéb kis mennyiségű ötvözőanyagok) mellett mintegy 50% az ezüsttartalma. Legnagyobb számban vannak a gyűrűk, összesen 17 darab. Közülük kerülnek ki a legkorábbi darabok is, de a 3. és 4. század ékszerművessége sem nélkülözte ezt az anyagot. Formájuk nem különbözik az azonos típusú, bronzból készült darabokétól, csupán a kat. 28. számú gyűrű kidolgozottsága közelít az igényesebb kivitelű aranygyűrűkéhez. Díszítményük pseudogranuláció (kat. 27., 29.), pseudofiligrán (kat. 28.), aranyozás (kat. 58.), nielló (kat 24.) és poncolás (kat. 44., 193.). A poncolt félkörívek megegyeznek mindkét darabon, a szerszám elfordításával képezve ki a mintát. Az ezüst ékszerek többsége azonban egyszerű, díszítetlen, értékét anyagában hordozó darab. Bronz ékszerek A római fémművesség kutatása – műhelyek lokalizálása, termékeik elkülönítése, előállítási technikák rekonstruálása50 – főként a szobrok, fémedények, fibulák, illetve a hadsereg ellátását szolgáló tárgyak megfigyelé- Emailos díszítésű gyűrű (kat. 49.) Ring with enamelled decoration (cat. 49) sére irányul. Az ékszerkészítés vizsgálata háttérbe szorul, s az erre utaló adatok is kevésbé nyilvánvalóak. A bronz ékszerek mennyisége, valamint a specializációra utaló elnevezések alapján ékszerkészítéssel foglalkozó mestereket és műhelyeket kellene feltételeznünk. Bronztárgyakat előállító műhelyeket Pannoniából51 is ismerünk, s 49 FACSÁDY–VEREBES 2009, 995. 50 CONDAMIN, J. – BOUCHER, S.: Recherches techniques sur des bronzes de Gaule Romaine 4. Gallia 41 (1973) 157–178; GIUMLIA–MAIR, A.: Roman Metallurgy: Workshops, Alloys, Techniques and Open Questions. In: GIUMLIA–MAIR 2000, 107–120. 51 Legutóbb ld. SZABÓ K.: Offizine del bronzo in Pannonia. In: GIUMLIA–MAIR 2000, 153–159. Introduction az aquincumi municipium területén is kerültek elő folyamatosan működő, a bennszülött-kelta hagyományokat folytató, helyi bronzművesipart feltételező nyomok.52 A régészeti maradványok alapján a késő római korszakból kisebb közösség számára dolgozó, bronztárgyakat javító műhelyt ismerünk,53 a Notitia Dignitatum említése (IX.19.) alapján pedig Aquincumban működő fegyvergyárról tudunk. A bronz ékszerek egy részére kiterjedő anyagösszetétel-vizsgálat54 arra utal, hogy az ékszerek részben ezeknek a nem specializálódott műhelyeknek a termékei. Anyagukhoz igen sokféle, eredetileg más tárgycsoport előállítására szánt fémötvözetet használtak. Kis méretűk, minimális anyagigényük, egyszerű előállításuk tette lehetővé, hogy egyéb tárgyak gyártása mellett, sorozatban készítsék őket. Anyagösszetételük sajátosságait az öntési hagyományok, a nyersanyagok megléte és a piaci igények együttesen szabták meg. Az aquincumi ékszerek többsége bronzból készült, az anyagmeghatározást mindennemű rézötvözetre vonatkoztatva. Az ezüst ékszerek „önállótlanságával” szemben egyes típusok jellemző anyaga. A IX. típusú pántgyűrűk mindegyike ebből, a színe miatt az aranyhoz közelebb álló fémből készült. Jellemző anyaga az V/b típusú gyűrűformának is, bár a forma fő díszítő elemeként az aranyművességből származó technika eltorzulása szolgált. Egy másik ékszerfajta, a karperec legtöbb darabja is bronzhuzalból vagy bronzpántból való. A bronz ékszerek díszítési technikája az aranyétól erősen különbözött. Bár formailag esetenként követik azokat, készítésük más módon történt, pl. a „díszítmény” az adott forma részét alkotta a granulációt utánozni kívánó gyűrűkön. Jellemző díszítési technika azonban az emailberakás, a kat. 230. számú lunulán piros, fehér, fekete és kékeszöld színárnyalatok ismerhetők fel, míg a kat. 49. számú gyűrűn eredetileg – ma már felismerhetetlen színek mellett – sárga szín volt. Az emailtechnikával készült gyűrűk Galliában gyakoriak. (Pl. Guiraud 3. típus és különösen 4/d típus darabjai, amelyek az aquincumi példánnyal azonosak.) Aranyozás nyoma két ékszeren maradt ránk, egy töredékes, vésett karperecet (kat. 202.) és egy gyűrűt (kat. 23.) láttak el aranyozással a bronz ékszerek közül. 52 NAGY L. 1942, 374; PÓCZY, K. – ZSIDI, P.: Importazioni dall’Italia e artigianato locale ad Aquincum. In: BUORA, M. (szerk.): Da Aquileia al Danubio. Materiali per una Mostra. Trieste 2001, 137; Forschungen 2003, 203–204. 53 ZSIDI, P.: Bronze working from the hinterland of Aquincum (the provincial capital of Pannonia) – A brooch-repairing workshop in an out-building of a Late Roman villa (Bp. Kaszás dülő – Csikós street). In: Assoziazione Italiana di Metallurgia (szerk.): 2nd International Conference Archaeometallurgy in Europe 2007. Selected papers. Miláno 2009, 211–218. 54 FACSÁDY–VEREBES 2009, 998. 14 EKSZER_Book.indb 14 2009.12.21. 8:53:18 Bevezet Gagát és fekete üveg ékszerek A ritkaságukból fakadó értékű, és/vagy anyaguk szépségénél fogva esztétikai élményt nyújtó alapanyagok mellett a fekete, matt felületű szénfajta, a gagát is az ékszerkészítés megbecsült alapanyagává vált. Ez a szerves eredetű anyag, amelyet „fekete borostyán” néven is emlegetnek, az idők folyamán hol teljesen feledésbe merült, hol egyes ékszerfajták keresett alapanyaga lett. Népszerűségének csúcspontja kétségkívül a római császárkor utolsó évszázadaira, a Kr. u. 3-4. századra tehető, amelyet a középkori hullámvölgyek utáni 19. századi divatja sem szárnyalt túl. Nevét, gagates – mellyel minden, hasonló tulajdonságú, fekete vagy barnásfekete színű, szerves anyagot illettek – a Kr. u. 1. században id. Plinius az ókori Lycia (Lükia, a mai Törökországban) területén levő Gages folyó, illetve város nevéből származtatja. Amennyiben szerepel gagates nevű anyag a Kr. u. élt antik szerzők leírásai között, annak csak mágikus vagy gyógyító tulajdonságait emelik ki, megmunkált, tárgyi formáját – amulettként vagy ékszerként viselve – soha nem említik. A Földközi-tenger környékéről nem is ismerünk gagáttárgyakat, csak a Római Birodalom északi részén – így többek között Pannoniában – kerültek elő kész darabok. Bár a fekete, meleg tapintású kőzetekből készült tárgyakat összefoglalóan a gagát névvel illetjük, azonban a valódi gagát mellett más szénszármazékból is készültek ékszerek, kisebb tárgyak. Megkülönböztetésükre gyakran csak alapos természettudományos vizsgálattal van mód. Az olajkutatásoknak köszönhetően lehetségessé vált egy, a régészeti leletek sérülése nélküli új módszer, amelyet Nagy-Britanniában, Newcastle upon Tyne Régészeti Intézetében geológusok segítségével alkalmaznak.55 Az analízis során, többek között, 600-szoros nagyításban vizsgálják az ókori tárgyakból vett, 2 mmnél kisebb sérülést okozó mintát. Így a fekete színt adó szerves anyagok – elszenesedett fák, tengeri organizmusok, stb. – mennyisége és összetétele jól kivehető, s a kőzet fajtája, származási helye meghatározható. A kagylós törésű valódi gagát mellett gyakran készítettek a roszszabb minőségű, nehezebben polírozható, könnyebben deformálódó palából vagy cannelszénből is tárgyakat. A római korban a legfontosabb bányák Britanniában voltak, (Yorkshire-ben és Dorsetben), de Anglián kívül Franciaország, Németország, Spanyolország, keleten Lükia és Oroszország területéről is kerültek különböző szénfajtájú alapanyagok a feldolgozó mesterek kezébe. Nem meglepő, hogy az egyik legnagyobb, sok műhelyt foglalkoztató feldolgozóközpont a mai Angliában, a 55 ALLASON-JONES 2001, 238; ALLASON-JONES, L. – JONES, J. M.: Jet and other materials in Roman artefact studies. Archeologia Aeliana ser. 5 vol. 22 (1994) 265. Introduction Gagátgyűrű feje emberi alakkal (kat. 10.) Head of a jet ring decorated with a human figure (cat. 10) nyersanyaglelőhelyek közelében alakult ki. Átfogó, a gagáttárgyak előfordulási helyére kiterjedő összehasonlító vizsgálat szükséges ahhoz, hogy biztosan elkülöníthessük az egyes előállító centrumokat. A gagátból készült áru a feltételezett előállítási helytől nagyobb távolságra is eljutott. Pannonia több városában kerültek elő a régészeti feltárások során, a legnagyobb mennyiségben azonban, a leletek alapján, Aquincumban vásárolhatták. Az itt talált gagátból, illetve az ahhoz hasonló anyagból készült ékszerek nyersanyaga – L. Allason-Jones analízise alapján – Yorkshire bányáiból, a Rajna-vidékről, Spanyolországból származnak, sőt, meghatározó összehasonlító anyag hiányában eddig ismeretlen lelőhelyről is.56 E megállapítás magyarázhatja a formai analógiák hiányát a bonyolultabb elkészítésű gyűrűk esetében. Az arany-gagát együttes alkalmazása nem állt távol a Rajna-vidéki fekete ékszerektől sem.57 Ékszerként gyűrűt, karperecet, hajtűt, medaillonokat készítettek belőle. A gyűrű formája legtöbbször sima karika, ovális, díszítetlen, avagy faragott mintával kialakított fejrésszel. Az aquincumi gagátgyűrűk formájában felismerhetjük a fémgyűrűket, ezek másolásáról azonban nincs szó. A karperecek legegyszerűbb formája ugyancsak a sima, ovális átmetszetű, vékonyabb – vaskosabb karika. Az aquincumi darabok rosszabb minőségű palából vagy fekete üvegből valók, egyértelműen imitálva a valódi gagát hatását. Nemcsak gagátból készült nyakláncon függhettek a függesztővel együtt faragott függők. Vékony, egyenetlen aranypánt56 ALLASON-JONES 2001, 243. 57 LA BAUME, P.: Das Achatgefäss von Köln. Kölner Jahrbuch 12 (1971) 80–93; NOELKE, P.: Reiche Gräber von einem römischen Gutshof in Köln. Germania 62 (1984) 377; HAGEN 1937, 77. 15 EKSZER_Book.indb 15 2009.12.21. 8:53:22 Bevezet tal is keretezték az éles vonalakkal készült cameát (kat. 243.), függőkön pedig a kedvelt peltamotívumot látjuk viszont (kat. 244.). Igen szívesen alkalmazták a gagátot különböző, gyorsan elkészülő, dekoratív hajtűk készítésére is (kat. 330., 331.). A gagáttal megegyező formájú gyűrűket, gyöngyöket, karperecet készítettek nemcsak rosszabb minőségű szénfajtából, hanem feketére színezett üvegből is. A késztermék gyakran megtévesztésig hasonlított a drágább, nehezebben megszerezhető árura, kézbe fogva azonban ezek annál hidegebb felületű, nagyobb súlyú darabok. Az aquincumi ékszerek időrendi megoszlása Az ékszertípusok, illetve az egyes ékszerek – a korábbiakban vázolt – keltezési nehézségei miatt az aquincumi ékszerek időrendi megoszlásának tendenciáit állapíthatjuk meg. Az előkerült leletmennyiség lehetőséget nyújt ennek felvázolására, s néhány típus viseleti korszakának meghatározására. A gyűrűk népszerűségét és fontosságát számuk is bizonyítja. A régészeti kontextusból kiemelt darabokról nehéz megállapítani tulajdonosának nemét. A több háttér-információval rendelkező darabok esetében férfi és női tulajdonost egyaránt találunk, bár az aquincumi sírköveken elsősorban férfiak viseleteként láthatjuk. Az I. típus gyűrűkő befoglalására készült, a 2. századra jellemző, s a 3. század folyamán továbbélő forma. A II. típus a 3. században gyakori, egyszerű, gyűrűkő nélkül készített forma. A III. típus – bár megjelenik a 2. század végén – a 3. század változatos gyűrűformáit tükrözi. Valamivel későbbiek, de a 3. században már jelen vannak a IV. típus példányai. Ugyanerre az időszakra tehető az V. típus is, míg a VI. típus variánsait nehéz egy korszakhoz kötni. A VII–XI. típus darabjai a 2-4. századig előfordulhatnak, jellemző mennyiségben azonban a 4. században tűnnek fel ezek a rendkívül egyszerű darabok. A fülbevalók többségét ugyancsak hosszú ideig viselhették. Az I. típus egyszerű, könnyen elkészíthető darabjai a 4. századi sírok mellékletei, de viselete korábban sem kizárt. Ugyancsak a 2-4. századig készülhettek a II. típus egyszerű díszítményei, csakúgy, mint a III. típus csüngői. A típus b. altípusa azonban már a 3. század divatja, bronzból készült változatai pedig még későbbi időpontban kerülhettek sírba. A 3. század közepén tűnnek fel az S formájú akasztóval készült, nagyon egyszerű IV. típusú darabok. A 3. század divatja volt, de a 4. század elején is készítették az V. és VI. típusok zárt foglalatú példányait. A változatos kialakítású VII. típusú darabok a 3. század elejének – közepének jellegzetes készítményei, míg az Aquincumban jelenleg csak egy darabbal képviselt VIII. típus a 2. századra jellemző. A Introduction kombinált, IX. típusú fülbevalók ugyancsak a 3. századból valók. A nyakláncokat készítési technikájuk alapján nehéz szűkebb korhoz kötni. Többnyire a 3. század divatját tükrözik, de egyes darabjaik már a 4. században kerültek a sírba. A legegyszerűbb formájú, zárt karperecek a 3. század végének – a 4. század első felének ékszerei. Korábban készült a II. típus egyetlen példánya. Ugyancsak 4. századiak a III. típus darabjai, míg a IV. típus hosszú ideig készített változatait a 2. századtól a 4 századig viselték. A nagyon kedvelt, sodrott karperecek a 3. század végének – a 4. század első felének darabjai, s ugyancsak a késő római korból valók a korábbi típust továbbvivő, VI. típusú aquincumi példányok. Az előzőekhez hasonlóan, a 2-4. századig viseltek VII. típusú karpereceket, míg a VIII. típus a 4. században kedvelt forma volt. A IX. típus is a 3. század változatos ékszerformáit tükrözi, a X. és XI. típussal megegyezően. A kora császárkor folyamán a római ékszer viselete nem terjedt el széles körben Aquincumban. Néhány darab keltezhető csak erre az időszakra: a gyűrűk közül az I. típusúak (kat. 1., 2., 4.), a fülbevalók sorából a II. típusú, spirálissal díszített zárt formájúak (kat. 260., 262.), míg a korszak karperecei a IV. típusú, rugós (kat. 139., 140.) és a VII/b típusú, kígyófejes karperecek (kat. 193.) közül kerültek ki. Anyaguk arany és ezüst, illetve bronz. A 3. században viselték a legváltozatosabb formájú, készítési és díszítési módú ékszereket. A korábbi formák továbbélése mellett a gyűrűk új formái tűnnek fel, amelyek anyagukban és kidolgozottságukban nagy különbségeket mutatnak. A kevés, aranyból készült példány mellett ezüst-, bronz-, gagátgyűrűk vannak e századból, majd a század végén feltűnnek a fekete üveg alapanyagú gyűrűk. A század első felére keltezhető a kat. 5., 8., 9., 15., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 26. számú gyűrű. A legtöbb fülbevaló is ennek a kornak a terméke, s ugyanez mondható el a nyakláncokra és függőkre is. A karperecek száma kevesebb ugyan, kidolgozottságuk, megjelenésük azonban magas színvonalú. Az ékszerek színesebbek, többféle anyagból készültek, mozgalmasabb formájúak, mint a korábbi korszak termékei. Granuláció, áttört mintázat, ékkőberakás és email – az igényesebb díszítési módok a század ékszerein figyelhetők meg. Ugyanakkor igen nagy minőségi különbségek vannak az egyes darabok között. A 3. század második felére – végére keltezhetők a kat. 10., 11., 27., 29., 31., 32., 44., 118., 172., 220., 243., 269., 274., 283. számú ékszerek. A 3-4. század fordulóján még folytatódik a 3. századra jellemző sokszínűség, a következő század folyamán azonban ismét változást figyelhetünk meg az ékszerek mennyiségét és minőségét illetően. A 4. század elejére keltezhető 16 EKSZER_Book.indb 16 2009.12.21. 8:53:23 Bevezet Introduction ékszerek a kat. 6., 28., 30., 42., 43., 59., 79., 112., 117., 126., 145–159., 216., 227., 239., 246., 247., 250., 276., 277. számú darabok. A 4. században az ékszerek viseletére irányuló igény nem csökkent, a korábbi magas színvonalú termékeket azonban a nagyobb számban, olcsóbb anyagokból készített darabok váltják fel. A korszak jellemző ékszeralapanyaga a bronz, a formák – még a nemesfémből készült darabokon is – nagyon egyszerűek, könnyen kivitelezhetők. A karperecek száma jelentősen növekszik, ugyanakkor kevesebb gyűrű és fülbevaló keltezhető a századra. A gyűrűk többnyire egyszerű zárt karikák, a fülbevalók az I. típusú, zárható karikájú darabok. A karperecek közül a bronzhuzalból készített, sodrott, és az erősen stilizált, gyakran csak elkalapált végű, nyitott karperecek váltak általánossá. Gyűrűfej Bonus Eventus alakját ábrázoló gemmával (kat. 110.) Head of a ring with gem depicting Bonus Eventus (cat. 110) 17 EKSZER_Book.indb 17 2009.12.21. 8:53:23 INTRODUCTION Ever since the Aquincum Museum was founded in 1894, jewellery made from various materials closely connected to the culture of attire has featured in the rich and ever growing collection belonging to the institution. Part of it is jewellery serving practical functions and part of it jewellery that is merely decorative. Because of its intended purpose and its material, jewellery – as a genre of artefacts that are difficult to date precisely – has to a certain degree played an ‘illustrative’ role in archaeology. he history of jewellery can be interpreted and analysed on several levels. Even pieces that, unfortunately, have strayed from their archaeological context are important elements in the knowledge-building process. Quantitative and qualitative comparison of the individual pieces is indispensable for the establishment of the place they occupy in their own age. Since precise dates of production are difficult to determine, those artefacts that are eye-catching by virtue of their material or materials and that can always count on the interest of museum-goers not infrequently offer less information to the researcher than do other finds. he reason for this can be sought partly in the characteristics of the finds themselves and partly in the writing up of the finds, the insufficiency of it or the shortcomings in it. Within individual categories of material used, the techniques for the making of jewellery were the same over long periods, with minor differences being observable only in the quality of execution. By virtue of the character of the material, the time of the ‘use’ of the jewellery was not limited, with this time being very variable and not amenable to subsequent determination. Jewellery may have served many generations before entering the ground, with time spans possibly covering fifty to seventy years. Also, the judging of the degree of wear on jewellery is highly subjective: statements in connection with it cannot be related to objective time periods. Following comparison of investigations covering individual areas (provinces, sites), divergences in time and space may develop and continue to develop.1 1 For a summary of the research, see DEPPERT–LIPPITZ, B.: Römischer Goldschmuck – Stand der Forschung. ANRW II. 12.3. Berlin–New York 1985, 117. Collection catalogues containing photographs and precise descriptions made on the basis of uniform standpoints serve as the foundation for all further research. With regard to this, two exemplary works were published in 1907 and 1911 respectively that contained a survey of the collection at the British Museum2 and that have been very useful ever since. Another trend in the research is the summing up of the knowledge so far and its presentation to a broader public. he third analytical possibility is the investigation of individual techniques by looking at pieces made using these techniques. As well as the traditional approach of archaeology, the enlistment of the natural sciences and the conducting of various laboratory investigations by way of assistance are increasingly frequent. In the researching of jewellery from Pannonia (with the exception of fibulas, which can be regarded only secondarily as jewellery), the comprehensive writing up of Pannonian jewellery types, and where possible the pointing out of Pannonian characteristics, has taken place only partly.3 In connection with individual jewellery hoards, researchers have dealt in detail with the stock of forms of jewellery types unearthed here and with the possible sites of their production.4 heir summary statements, inspired by art history, are for the most part general, but the details of their observations, however, comprise a basis for future research. Methodical writing up was undertaken by Mária R. Alföldi,5 likewise within the framework of a long work. When surveying the finds unearthed at Intercisa, she took into consideration not just the gold jewellery, but the pieces made from other materials also. She wrote in detail about the origins of certain more important types of jewellery and about the directions in which trade was carried on. Even 2 BMCR; BMCJ. 3 GESZTELYI, T.: A pannoniai ékszerkutatás fél évszázada (Die pannonische Schmuckforschung der letzten 50 Jahre). A debreceni Déri Múzeum évkönyve 1994 (1996) 109–119; FACSÁDY 2001 (on jewellery types only in the hoards). 4 JÁRDÁNYI–PAULOVICS 1953; SEY–KÁROLYI– SZENTLÉLEKY 1971; ALFÖLDI 1954. 5 ALFÖLDI 1957. 18 EKSZER_Book.indb 18 2009.12.21. 8:53:24 Bevezet though some of her statements would need modification on the basis of our knowledge today, all future research will need to bear in mind the guiding principles of her work. In her study published in 1972, Vera Lányi6 investigated the occurrence of jewellery using a statistical approach, giving a comparison of the versions of the different jewellery types discovered in the burials of the late Roman cemeteries published hitherto. Jewellery brought to light from other, third–fourth century cemeteries in Pannonia is known by way of those cemeteries that have been published, although no general, comprehensive analytical study has yet come out. In the course of the processing of the collection material belonging to the Hungarian National Museum, an assessment of amber rings was published in 1957.7 An additional group of rings consists of pieces supplied with engraved gemstones (and pendants containing engraved gemstones).8 hanks to Tamás Gesztelyi’s work systematically writing up – and publishing – Pannonia gemstones,9 the accessibility of rings with gemstones, and knowledge of them, far exceeds that of other jewellery types. Presenting the history of Budapest in antiquity, a book published in 1942, during lengthy research conducted at Aquincum, extended to the gold jewellery10 that had been unearthed, providing a broad overview and summarising knowledge relating to openwork embellishment primarily. As well as publication11 of the gold jewellery and the writing up12 of its forms and techniques, determination of the typologies of the bracelets13 and earrings14 also took place. As to the wearing of jewellery in Aquincum, conclusions can be drawn only within certain limits. Omitted from the writing-up work were the bone artefacts researched by Mária Bíró, among them jewellery made from bone and antler. Especially characteristic of jewellery-wearing in the late Roman period were necklaces made of beads, and bracelets: because of limitations of space, the writing up and publication of the beads is not a subject for the present volume. 6 LÁNYI 1972. 7 SPRINCZ, E.: Római borostyánkő gyűrűk a Nemzeti Múzeumban. FolArch 9 (1957) 101–117. 8 AGUN. 9 GESZTELYI, T.: Pannóniai gyűrűk egy debreceni magángyűjteményben (Pannonische Fingerringe in einer debrecener Privatsammlung). A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (2000) 105–117; GESZTELYI, T.: Gemmenfunde in Gorsium. Alba Regia 29 (2000) 99–114; GESZTELYI, T.: A győri Xántus János Múzeum gemmagyűjteménye. Arrabona 39 (2001) 135–160. 10 NAGY L. 1942. 11 FACSÁDY 2002. 12 FACSÁDY 2002a. 13 FACSÁDY 2004. 14 FACSÁDY 2007. Introduction When investigating the jewellery finds unearthed at Aquincum, the research findings of Roman jewellery research achieved through various methods should not be ignored. Within certain limits, various depictions can be used which offer a not-unimportant basis for the dating of particular forms and the comparison of pieces ‘fashionable’ in a particular time. On the other hand, the quantity of the jewellery represented or its possible consistent omission – taking account of the character of the given depiction – well reflects the opinion of an individual period in connection with these embellishments, and the difference between the official and the private view. The concept and role of jewellery in the Roman age According to a definition by Ulpian surviving in the Digesta,15 a compendium of Roman law put together under the Emperor Justinian, all jewellery types and materials (gold, pearls and precious stones) which serve no purpose other than the decoration of the body and which in themselves have no other use are considered women’s jewellery. Man’s desire to render his environment and his body more beautiful, ornate and special, and not least to protect them against invisible destructive forces, has been evident throughout history. To these ends, he has painting certain parts of the body and has embellished them with various natural or man-made objects. Jewellery has also indicated social differences: it has proclaimed from far off that the wearer did not or could not perform physical work. For this reason, it was essential for such objects to be easily visible and conspicuous; there was no point in decorating parts of the body that were covered by clothing or hair. Changes in attire resulted in certain types of jewellery acquiring or losing prominence. Attire was indicative of an individual’s ethnicity, and at the same time reflected his or her socio-economic status. In the primary sense of the term, only jewellery worn directly on the body, i.e. body jewellery, is considered ‘genuine’ jewellery. It serves primarily to enhance the wearer’s appearance, to attract attention and to indicate socio-economic position. In a broader sense, however, clothing accessories which have specific practical functions can also be regarded as jewellery if their material, shape, technical execution, and attractiveness match those of genuine jewellery. he role of certain types of jewellery may change over time: their practical function may diminish to the benefit of their character as jewel- 15 Ulpian, Digesta 34, 25, 10–11. 19 EKSZER_Book.indb 19 2009.12.21. 8:53:25 Bevezet lery. he symbolic and distinguishing character of jewellery has emerged in this process.16 he socio-economic significance of jewellery for people in later periods of history is more easily detected. Its role as a status symbol was accentuated precisely by the fact that the wearing of it was not essential. Its status and appreciation in society are indicated indirectly by regulations, prohibitions and permissions. A very apparent mode of indicating relationships between people and between the gods and people was the inscribing of jewels, in the form of a single word, a short good wish or even a short poem. he value of a piece of jewellery was primarily determined by the quantity of materials – metals and ornamental gems or pearls – used for its manufacture. Of lesser significance was the value of the labour involved. In contrast to the jewellery of the modern age, its form, or ‘design’, contributed minimally, if at all.17 Most types of jewellery were known across the entire territory of the Roman Empire, with their execution mostly depending on the technical proficiency of local workshops. However, the date of appearance, the period of use and the frequency of a shape or a motif in a given, smaller region varied. Items similar to those found on a certain site have also come to light in distant regions of the Empire, and their dating might differ depending on the circumstances of their recovery. Valuable items may easily have been disseminated by soldiers moving to new postings and by their families which joined them; also, the trade in easily transportable luxury items could prove quite lucrative. Additionally, local masters were ready to produce similar items, making small alterations to them. Nor are itinerant goldsmiths to be ignored: they could easily travel with their equipment, which was readily portable, should political or economic circumstances require it. In the Roman Empire, too, jewellery was a luxury, and its materials had myths, beliefs and symbolic meanings attached to them. In a paradoxical way, it united timelessness with the moment and uselessness with palpable materiality. Alongside its decorative and distinguishing functions, it was also an asset, a means of accumulating and storing wealth. his is well exemplified by the fact that in hoards precious-metal jewellery passed down from generation to generation was hidden together with coins.18 he above passage in the Digesta also mentions the enduring value of jewellery and its possession through the generations: the definition of 16 STOUT, A. M.: Jewelry as a Symbol of Status in the Roman Empire. In: SEBESTA, J. L. – BONFANTE, L. (ed.): he World of Roman Costume. Wisconsin 1994, 77. 17 BOARDMAN, J.: he Archaeology of Jewelry. In: CALINESCU 1996, 9. 18 FACSÁDY 2001, 57. Introduction female jewellery is formulated in connection with inheritance. Changes in fashion and taste left their mark on jewellery, bringing certain techniques to the fore and relegating others to the background for some time. Owing to expanding demand, techniques emerged which were suited to producing less labour intensive pieces faster and in greater number, although the execution of individual items always depended on the artisan’s skills and training, and the tradition of his workshop. Although Ulpian’s definition referred to women’s jewellery, the male sex, too, wore jewellery. However, the majority of the different types of men’s jewellery, such as signet rings and fibulas, served practical purposes primarily. Jewellery for men was predominantly of a kind that indicated status and rank: some military decorations were jewellery. Jewellery as archaeological finds Material remnants from past ages come to light in very different circumstances and become museum artefacts and exhibits for people of today. Artefacts divorced from their setting offer in themselves substantially less information than those that become known along with their context. Objects for everyday use or ornamental pieces that derive from modern excavations are very much in the latter category. In the course of archaeological work, the exact location and context of the pieces, the soil layers, the other artefacts and phenomena, and the interconnections between these, etc., can immediately be recorded in the form of descriptions and pictorial documentation. Collating such records allows additional conclusions to be drawn. Jewellery may come to light during the excavation of settlements, generally from road surfaces, sewage conduits and wells that have preserved artefacts lost by accident. Substantially more frequent is its occurrence in burials, in which jewellery was buried as accessories of the deceased’s clothing. As well as carefully planned excavations led by experts, finds and phenomena from historical periods may also come to light during earthmoving work of other kinds. Jewellery, especially when made from gold, has always quickened the imagination of its finders, and subsequent reconstruction of the exact circumstances in which the ‘treasures’ surfacing in the art trade were found is often next to impossible. his said, their collation represents one of the few sure points on which a bridge between past and present can be built and which can extend our knowledge of them. he history of jewellery can be interpreted and analysed from several standpoints. Even pieces that have, unfortunately, been taken out of their archaeological 20 EKSZER_Book.indb 20 2009.12.21. 8:53:25 Bevezet context may contribute significantly to the cognitive process. he history of a type of jewellery can only be detected through an assessment of the individual pieces, and a quantitative and qualitative collation of these is indispensable for establishing their place in their own time. he history of a piece of jewellery from manufacture to recovery may be divided into several periods. his is doubly true for pieces that were not used in everyday life: the date of their manufacture may be separated from their burial in the ground by a longer period, sometimes spanning several generations. his makes dating quite problematic. In a work published as early as 1941, Laura Breglia19 pointed to the dual character of dating, i.e. the separation of the dating of a site from Introduction valuables. he so-called hoards – groups of valuables collected by a family through generations and concealed for safekeeping in the hope of later use – constitute a specific group of finds. By analysing the composition of the hoard, the material, time of manufacture and shape of the artefacts (coins primarily) allow the researcher to draw conclusions as to identity of the owner and his or her social and financial position. Other social factors, too, contributed to the preservation of jewellery. In the case of the jewellery unearthed at Aquincum however, grave goods are of greater importance. he great majority of items have come to light from burials using various rites, with the burial customs being followed either out of religious conviction or tradition. he great majority of artefacts of sure provenance come from the western burial ground of the Military Town. Similarly to the hoards, significant from the point of view of comparative analysis are burials containing much jewellery. The types, materials and techniques of Aquincum jewellery Earring with granulated pendant (cat. 269) Fülbevaló granulált díszű csüngővel (kat. 269.) that of jewellery taken from it. For jewellery found in an archaeological context, an assemblage of finds might offer orientation; for artefacts out of such a context, the art historical approach and the study of analogies, techniques and typology together might be of help. Because of the duration of their use and the relative constancy of techniques, shapes and patterns, they can only be dated within longer periods; certain types of jewellery may have undergone modifications and their popularity may have changed from region to region. he survival of jewellery is contingent on several factors, natural, social and political. A tragic aspect of natural circumstances is evident in the case of Pompeii and Herculaneum. Other, less dramatic, circumstances, such as the composition of the soil and humidity, also bear strongly on the survival of certain materials and their study in our age. Political conditions in the given period may also play an important role in the survival of jewellery. Imminent war or political changes prompted people to hide their 19 BREGLIA, L.: Catalogo delle oreficerie del Museo Nationale di Napoli. Rome 1941, 15. Jewellery may adorn all parts of the body, but in Roman times types of body jewellery were limited. In contrast to today’s equivalents, there was, with a single exception, no need for external intervention on, or alteration to, any part of the body for them to be worn. By types of jewellery are meant ornaments distinguished according to the place and manner of wearing (rings, earrings, necklaces, pendants, bracelets, and hairpins). All types of jewellery were manufactured in a variety of materials using different techniques and modes of embellishment. Within these types, sub-types are identified according to shape: the proportions and harmony of the parts. Several types of jewellery could have identical shapes (see cat. 56, 139, 140, 147, 148, 149 – on examples of a ring, an earring and a bracelet respectively). However, the determination of types may also be approached from different directions. Classification may be based on the material used (e.g. jet bracelets), the technique employed (e.g. earrings made from wire), the mode and technique of ornamentation (e.g. bracelets with engraved shoulders), and the function (e.g. wedding rings). Mode of ornamentation rarely has a bearing on the shape, while certain decorative techniques call for a particular shape. Other aspects within a type of jewellery may warrant classification, such as a structural element modifying the shape. Particular sub-types within a type of jewellery are characterised by a unity of form, technique, ornamentation, and function. 21 EKSZER_Book.indb 21 2009.12.21. 8:53:25 Bevezet Like jewellery at all times, Roman jewellery from the Empire period also displays the technical standards, potential, and symbolism-laden motifs characteristic of the age. he material, however, greatly determined the decorative effect and visual impact of the piece. Shapes to be chosen were greatly contingent on the workability and malleability of the raw material; for instance, copying the forms of jewellery made from precious materials was possible only within limits. Inorganic and organic materials were used equally and were often combined. here was no exclusive connection between types of jewellery and materials, although some tendencies may be detected in this respect. Materials that were expensive and in short supply were replaced by less precious ones. Examples were the substituting of gold with copper alloys (bronze, to use their collective name), jet with black glass and precious stones with glass-paste gems. Owing to cheaper materials, the luxury of wearing jewellery was made accessible to wider social strata. Goldsmith’s techniques were employed for other metals with varying success. he same basic motifs were fashioned from many materials, while certain motifs were ‘faked’: seemingly identical shapes and ornamentation were made using simpler techniques. he categorisation of, and terminology for, jewellery types are not uniform in the literature. Many researchers have produced systematic descriptions of jewellery held to be characteristic of given area which overlap only partially.20 Typology in actual fact means establishing tendencies based on the most characteristic features. Such typological assessment is usually inconsistent with chronology, sequence and contiguity of use. But the dating of types can also be treacherous and well reflects the contradictions in jewellery research. Typological parallels and identifications that are often handled somewhat liberally and instances of dating based on publications tend to extend the ‘longevity’ of the given type. he defining shape may alter slightly over a long period, which can be traced in several cases. Cases in point in this process are the twisted bracelet and the ring decorated with pseudo-granulation. Gold jewellery Gold has been the most favoured metal since ancient times for its colour, lustre, malleability, and, last but not least, its stable value. Pliny the Elder21 stresses gold’s resistance to fire and wear as the main reasons for its popularity. Gold could be extracted from river alluvium, 20 For example, in recent decades HENIG 1978 (Britannia) and GUIRAUD 1989 (Gallia) for rings, ALLASON-JONES 1989 for earrings; RIHA 1990 and RUSEVA-SLOKOSKA 1991 for jewellery in general. 21 Pliny the Elder, N. H. XXXIII. 59–60. Introduction but mostly it was mined in pits or, more efficiently, in tunnels,22 and cavity caving was also used.23 here were several methods for processing and refining auriferous ore and for the separation of gold and silver in alloys,24 although in all probability some gold alloys were selected with an eye to later use. Modern examinations have identified very differing alloys even within a single artefact.25 Artisans working in precious metals were highly specialised.26 Some made sheet gold only (brattarius27); and a separate name was given to makers of rings (anularius) and the makers of, and traders in, bracelets (armillarius). Despite specialisation, however, the word aurifex, with the general meaning of goldsmith, occurs quite often in the texts.28 Goldsmiths worked on their own in small workshops approximately 3 metres square, and also made their own tools. heir tools and equipment must have changed little in the course of time. In Pannonia, no archaeological evidence of any goldsmith’s workshop has come to light. On the basis of the jewellery finds however, the existence of shops of local makers and repairers at Szalacska and Aquincum may be safely assumed. Casting, a technique frequently employed in the work of the ironsmith, was less common in that of the goldsmith.29 he basic, initial shape of the metal, the sheet, was made by means of flattening, and the fineness, thickness and evenness of the sheet gold greatly determined the quality of the jewellery prepared from it. Another basic component was wire. his was used by itself for making chains or, combined with sheet metal, as a decorative element. Wires were plain and solid, twisted once or twisted many times. Hollow beaded wire,30 which was manufactured using several techniques, was used more and more frequently from the third century onwards. Pieces were joined by brazing, for which, according to Pliny the Elder, argentiferous gold31 was used. With 22 Pliny the Elder, N. H. XXXIII. 66–72. 23 OBERFRANK, F.: Az aranyművesség története. Budapest 1996, 37. 24 HIGGINS 1961, 4. 25 FLOURET, J. – NICOLINI, G. – METZGER, C.: Les bijoux ďor gallo-romains de ľHoumeau. Gallia 39 (1981) 88; BECK, L. – BARRANDON, J-N.: Analyse par PIXE du trésor d’Eauze et de certains bijoux monétaires: alliage utilisé et composition des soudures. In: ELUÈRE 1993, 73–76; YEROULANOU 1999, 16, Note 9. 26 BECATTI 1955, 113. 27 CIL VI. 95. 28 For epigraphic survivals relating to jewellery-making: GUMMERIUS, H.: Die römische Industrie. Wirtschaftsgeschichtliche Untersuchungen. Klio 14 (1915) 128–189 and Klio 15 (1918) 256–302. For Gallia only: GUIRAUD 1993, 77–84. 29 HIGGINS 1961, 16. 30 OGDEN–SCHMIDT 1990, 8 ff. In response: WHITFIELD, N.: he Manufacture of Ancient Beaded Wire: Experiments and Observations. Jewellery Studies 8 (1998) 57–86. 31 Pliny the Elder, N. H. XXXIII. 93. 22 EKSZER_Book.indb 22 2009.12.21. 8:53:26 Bevezet regard to other metals, pieces were produced by casting and, similarly to gold, sheeting and wire were also employed. he degree of specialisation amongst metallurgist’s workshops and within the work process can be reconstructed with the help of the relevant Latin expressions. For example, the artisan who performed gilding was given the separate name inaurator.32 Brazing was essential in two important decorative processes: granulation and filigree work. Granulation entailed attaching tiny globules of identical size to the surface and thus forming a pattern from them. he reconstruction of the technique, especially of the attachment of the globules, gave later goldsmiths and even modern physicists33 much food for thought. In filigree work, plain, twisted, grooved, or beaded wire was brazed the surface to form patterns. A simpler version much used in the Empire period was pseudo-filigree. Surface ornamentation was also achieved by engraving, a similarly much-employed technique in the Empire period. Another highly spectacular technique which gives a textured surface, openwork, came into fashion from the second century on; after Pliny the Elder,34 it has been called opus interrasile since the Middle Ages.35 Excisions of various sizes were made in the surface, with the most carefully executed pieces giving a lace-like impression. Its popularity may initially have been enhanced by economic factors, as the spectacular effect was achieved through sparing use of the material. With the development of the openwork technique, ever more sophisticated and elaborate pieces were produced. he pattern emerged through the varying of the proportions of filled and empty areas, with the same motif sometimes producing more than one effect. Its visual impact also depended on the thickness of the gold sheet and on the subtlety of the excisions.36 Decorative techniques which were exacting and required great skill were frequently imitated, and certain basic techniques were often combined in one piece. In the Empire period, the tendency was to complement less subtle openwork with engraving. Engraving and punching were also employed on silver and bronze jewellery. Gold and, less characteristically, silver jewellery was rendered more attractive by precious-stone or glass-paste inlay. In judging the value of gemstones, colour was of 32 CIL II, 6107. 33 OBERFRANK, F.: Az aranyművesség története. Budapest 1996, 25–26; HIGGINS 1961, 19–21. 34 Plinius N. H. XII. 94. 35 OLIVER, A. Jr.: Roman Jewelry. A Stylistic Survey of Pieces from Excavated Contexts. In: CALINESCU 1996, 136. 36 DEPPERT–LIPPITZ, B.: L’opus interrasile des orfèvres romains. In: ELUÈRE 1993, 69. Introduction primary importance. Translucence was also important, and, in the case of engraved stones, hardness, too.37 Of the jewellery unearthed at Aquincum, examples in gold of all types of jewellery are found. he majority of earrings and necklaces are made from this precious metal. he openwork technique, much favoured in breaking up the surface, is seen on only a few pieces from Aquincum: on a pair of earrings and two hairpin heads (cat. 281, 339, 340). In all cases, the motif, with patterns in relief resembling flower petals, encircles a coloured, set pearl or gemstone. his impression is further enhanced by chasing between the parts in relief. his was an extremely popular and much-used motif, which was also Head of a hairpin with openwork and engraving technique (cat. 339) Áttört és vésett díszű hajtű feje (kat. 339.) employed without openwork. here is an example of this from Aquincum (the hoop of cat. 271). he depth of engraving and the size and proportion of excisions show great variation; they are hardly noticeable on the Aquincum pair of earrings, but are quite pronounced on the hairpins. he size of the individual excisions is erratic and rough. Mounted coins worn as pendants facilitate the dating of the pieces; these first appeared in the second century and were quite frequent in the third century.38 hey have come to light on sites from Syria to Gallia. here are examples from Pannonia also, and these pieces strengthen the assumption that they were made locally and were not imported from outside.39 Another piece from Aquincum with an openwork pattern is now at the Hungarian National Museum and is recorded as a ‘brooch’. he empty, oblong setting is surrounded by openwork pelta motifs further articulated by engraving, with garnets and emeralds in oval settings between 37 BOARDMAN, J.: he Archeology of Jewelry. In: CALINESCU 1996, 7. 38 FACSÁDY 1999-2000, 282. 39 ALFÖLDI 1954, 62. From a hoard; AGUN, Kat. 280; VÁGÓ– BÓNA 1976, XXV. Taf. 4-5. 23 EKSZER_Book.indb 23 2009.12.21. 8:53:26 Bevezet them intensifying the spectacle. Of openwork patterns, the pelta was used for a shorter period than the previous one, even though it was a motif frequently used on other materials. In Aquincum, jet pendants were pelta-shaped, and the motif is found on no other jewellery there. he emergence of the pattern is interpreted in various ways.40 On jewellery and on the frame of mounted coins it appeared only in the Severan period, flourishing in the first half of the third century.41 It then became increasingly rare and was then combined with tendrils or other motifs.42 It was often used together with set gemstones.43 he effect of the much-liked openwork patterns was also achieved by the wire technique demanding less material. Gold wire of different thicknesses was suitable for making a piece of jewellery or a part of it. A spectacular example of this is the earring numbered cat. 284, which was modelled on openwork rosette earrings, made from gold wire only. he most common motif found on jewellery was, however, a form of the S-motif: it was used on the Aquincum necklaces, but this simple motif also appears on other types of jewellery. In Pannonia, it is found on earrings44 and amphora-shaped hairpin heads,45 but it also decorates a ring from a third-century Britannia hoard.46 Another type of wire ornamentation was the simple spiral brazed on earrings, strung as a bead or used as a structural element which allowed changes of size to a piece of jewellery. Of the techniques demanding more labour and skill, granulation and a simpler version of it appear on several types of jewellery from Aquincum. he lunula numbered cat. 229 is the finest in execution, with wire technique and granulation combined. he ornamentation of the pendant numbered cat. 240 is entirely granulation, while on some earrings (cat. 269, 280) the role of this technique is less conspicuous. Granulation also appears on rings which show features of Oriental jewellery,47 as the ornamentation on the shoulders. (cat. 26, 31) Less labour intensive was the pattern which imitated twisting, with the reverse side showing clearly that this was repoussé work. It is seen on the frame of the medallion numbered cat. 242, and on the settings of earrings numbered cat. 283. 40 YEROULANOU 1999, 145. 41 FACSÁDY 1999-2000, 284. With a Gordianus III aureus: METZGER 1999, 127. 42 BECATTI 1955, 216. 43 GREIFENHAGEN 1970, Taf. 54/7. 44 VÁGÓ-BÓNA 1976, Pl. XVII. 11–12. 45 SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971, 190–204. 46 JOHNS, C. – THOMPSON, H. – WAGSTAFF, P.: he Wincle, Cheshire Hoard of Roman Gold Jewellery. Antiquaries Journal 60 (1980) 48–58. 47 ALFÖLDI 1957, 403. Introduction Silver jewellery he forms of silver jewellery are similar to those of other metal jewellery, and no type or sub-type made exclusively from silver is known. A characteristic piece of silver jewellery is a version of the open bracelet with animal’s heads, represented in the Aquincum finds by the bracelet numbered cat. 193. hese are mostly simpler variants, and their execution, owing to the properties of the metal, is often moderate. hey are, on balance, closer to bronze jewellery. he Pannonian jewellery dating from the early Empire period is made from this precious metal and has come to light from hoards.48 Silver jewellery was made by casting and hammering out silver sheet, although the wire technique, so common in gold jewellery, also occurs. Ornamentation is seen only on some pieces, imitating certain features of goldsmith’s work such as granulation and filigree. he characteristic ornamentation of silver jewellery is punching. Silver ring with punched decoration on the head (cat. 44) Ezüstgyűrű poncolt díszű fejjel (kat. 44.) As we know today, only a small amount of silver jewellery has come to light at Aquincum. In the case of smaller and thinner pieces, this may be due to the less durable nature of the material. But examination using electron-beam microanalysis49 has shown that many items of ‘bronze’ jewellery contain up to 50 per cent silver, together with copper and small amounts of other alloy materials. Most of these artefacts are rings, altogether seventeen pieces. hey include the earliest items, but silver is also found in pieces made in the third and fourth centuries. heir shapes do not differ from those of bronze pieces of the same type, with the exception of the ring numbered cat. 28, whose working is close to that of gold rings of exacting execution. hey are decorated with pseudo-granulation (cat. 27, 29), pseudo-filigree (cat. 28), gilding (cat. 58), niello (cat. 24), and punching (cat. 44, 193). he punched semicircular arches are identical on all three pieces; the pattern was made by turning the tool used. Most of the silver jewellery is, however, plain and undecorated; its value was determined by the quantity of the material employed. 48 FACSÁDY 1994, 141. 49 FACSÁDY–VEREBES 2009, 995. 24 EKSZER_Book.indb 24 2009.12.21. 8:53:26 Bevezet Bronze jewellery Research into Roman metalwork – establishing the locality of workshops, identifying their products and reconstructing their manufacturing techniques50 – is conducted predominantly with respect to sculptures, metal vessels, fibulas, and objects supplied to the army. Jewellery-making is relegated to the background, and data relating to it are less available. In view of the amount of bronze jewellery and the terms relating to specialisation, we may justifiably speak about bronze workshops and masters in bronze. Workshops manufacturing bronze artefacts are known to have existed in Pannonia as well,51 and traces pointing to the unbroken existence of a local bronze manufacturing industry, which continued native Celtic traditions, have come to light on the territory of the municipium of Aquincum.52 Archaeological evidence has indicated the existence of a workshop from the late Roman period which catered for a smaller community by repairing bronze artefacts,53 and there is mention of an arms manufactory at Aquincum in Notitia Dignitatum (IX, 19). Examination of the material composition of some bronze jewellery54 reveals that a part of it was produced in these, non-specialised, workshops. It was made from various metal alloys which were originally intended for the manufacturing of other groups of artefacts. he small size and simple mode of manufacture of jewellery items made it possible for them to be produced en masse alongside other objects. he characteristics of their material composition were determined by casting tradition, the availability of raw materials and market demand combined. Most of the Aquincum jewellery is made from bronze, which in this case means copper alloys of all kinds. In contrast to silver, bronze is the characteristic material of certain types. All band-rings of Type IX are made from this alloy, whose colour is close to that of gold. It is the characteristic material of rings of Type V/b as well, although the form as a main decorative element derives 50 CONDAMIN, J. – BOUCHER, S.: Recherches techniques sur des bronzes de Gaule Romaine 4. Gallia 41 (1973) 157–178; GIUMLIA–MAIR, A.: Roman Metallurgy: Workshops, Alloys, Techniques and Open Questions. In: GIUMLIA–MAIR 2000, 107–120. 51 Recently: SZABÓ K.: Offizine del bronzo in Pannonia. In: GIUMLIA–MAIR 2000, 153–159. 52 NAGY L. 1942, 374; PÓCZY, K. – ZSIDI, P.: Importazioni dall’Italia e artigianato locale ad Aquincum. In: BUORA, M. (ed.): Da Aquileia al Danubio. Materiali per una Mostra. Trieste 2001, 137; Forschungen 2003, 203–204. 53 ZSIDI, P.: Bronze working from the hinterland of Aquincum (the provincial capital of Pannonia) – A brooch-repairing workshop in an out-building of a Late Roman villa (Bp. Kaszás dülő – Csikós street). In: Assoziazione Italiana di Metallurgia (szerk.): 2nd International Conference Archaeometallurgy in Europe 2007. Selected papers. Miláno 2009, 211–218. 54 FACSÁDY–VEREBES 2009, 998. Introduction Pendant with enamelled decoration (cat. 230) Emailos díszű függő (kat. 230.) from a distortion of a technique from goldsmith’s art. Several items of another type of jewellery, bracelets, were also made from bronze wire or bronze sheet. Decorative techniques for bronze jewellery strongly differed from those for gold pieces. Although similar in form, they were made in different ways. On rings with imitation granulation, the ‘ornamentation’ formed part of the given shape. A characteristic decorative technique was enamel inlay. On the lunula numbered cat. 230, red, white, black, and bluish-green shades of colour are seen; on the ring numbered cat. 49, the enamel, now unrecognisable, was originally yellow. his technique was frequently used on rings made in Gallia; Guiraud’s Type 3 and, even more, Type 4/d are identical with the Aquincum item. Traces of gilding are found on two pieces: a fragment of a engraved bracelet (cat. 202) and a ring (cat. 23). Jet and black-glass jewellery Alongside materials valued either for their rarity and/or their aesthetic qualities, jet, a type of coal with a matt black surface, became an esteemed basic material in jewellery manufacturing. Also called ‘black amber’, this organic material at times sank into oblivion before emerging again as a raw material much in demand. Its popularity peaked in the last centuries of the Empire period, the second and third centuries. his popularity was unsurpassed even during the fashion for jet in the nineteenth century, after a trough in the Middle Ages. In the first century AD, Pliny the Elder derived its Latin name, gagates (which was applied to all black or brownish-black organic material with similar properties), from the river and the town of Gages in ancient Lycia (today in Turkey). Inasmuch as gagates is mentioned by the classical authors in the Christian era, it is its magic or healing properties that they describe. Its worked, artefact form – worn as an amulet or as jewel25 EKSZER_Book.indb 25 2009.12.21. 8:53:27 Bevezet lery – they never mention. No jet artefacts have been found in the Mediterranean area; finished jet objects have come to light only in the northern parts of the Roman Empire, including Pannonia, among others. All artefacts made from black minerals that are not cool to the touch are collectively called jet, but alongside genuine jet, jewellery and smaller objects were also made from other forms of coal. Usually, these can be distinguished by careful scientific examination only. hanks to oil research, a new method has been found for the examination of jet without doing damage to archaeological finds. his is employed with the help of geologists at Jet ring with tripartite head (cat. 32) Gagátgyűrű hármas osztatú fejjel (kat. 32.) the Institute of Archaeology in Newcastle-upon-Tyne in Britain.55 In the course of the analysis, samples less than 2 mm across taken from ancient artefacts are studied under 600 times magnification. It is thus possible to establish the quantity and composition of the organic materials which are responsible for the black colour, such as carbonised wood, marine organisms etc., and to identify the minerals and their provenance. Alongside genuine jet which breaks like shell, objects were also often made from shale or cannel coal, which are poorer in quality, more difficult to polish and more easily damaged. In Roman times, the most important mines were in Britannia (Yorkshire and Dorset), but carboniferous materials reached manufacturers from the territories of France, Germany and Spain, and, in the east, Lycia and Russia. It is no surprise that one of the largest processing centres, one which supplied many workshops, emerged in today’s England, near the mines. For an identification of the different workshops, a comprehensive and comparative study of jet objects, extending to their provenance also, is called for. It is likely that the ready-made 55 ALLASON-JONES 2001, 238. ALLASON-JONES, L. – JONES, J. M.: Jet and other materials in Roman artefact studies. Archeologia Aeliana ser. 5 vol. 22 (1994) 265. Introduction artefacts, rather than the raw materials, were transported to other provinces. Jet was worked into jewellery as rings, bracelets, hairpins, and medallions. Rings were most often shaped as plain hoops with an oval head, unadorned or with a carved pattern. he shapes of jet rings unearthed at Aquincum are similar to those of metal rings, but no imitation of these is involved. he simplest shape for bracelets is the plain, slightly oval-sectioned thinner or thicker hoop. he Aquincum items are made from lower-quality shale or black glass in clear imitation of genuine jet. Pendants carved together with a hanging part were also hung on necklaces made from materials other than jet. A cameo, with sharp outlines, is framed with a thin, uneven gold band on cat. 243; on pendant numbered 244, the much-liked pelta motif is used. Jet was very often used to make decorative hairpins, which could be produced in a short time (cat. 330, 331). Jet artefacts have been found at great distances from their places of manufacture. hey have come to light in several towns in Pannonia in the course of archaeological excavations; however, on the basis of the finds, they must have been purchased in the greatest number in Aquincum. According to an analysis carried out by L. Allason-Jones, the raw material of the jet and similar jewellery found at Aquincum was quarried in Yorkshire, the Rhineland and Spain, as well as at a locality still unknown, for lack of definitive comparative material.56 his may explain the lack of formal analogies of rings of more complex execution. he use of gold and jet together is also attested to by black jewellery from the Rhineland.57 Rings, beads and bracelets identical with jet items in shape were also made from black glass. hese goods are often deceptively similar to the more expensive pieces which were harder to come by, but are heavier and colder to the touch. The chronological distribution of the Aquincum jewellery Because of the difficulty mentioned earlier of dating types and individual pieces of jewellery, only tendencies in the chronological distribution of the Aquincum jewellery can be outlined. he quantity of finds unearthed permits not only this, but also the dating of the wearing of some types. 56 ALLASON-JONES 2001, 243. 57 LA BAUME, P.: Das Achatgefäss von Köln. Kölner Jahrbuch 12 (1971) 80–93; NOELKE, P.: Reiche Gräber von einem römischen Gutshof in Köln. Germania 62 (1984) 377; HAGEN 1937, 77. 26 EKSZER_Book.indb 26 2009.12.21. 8:53:28 Bevezet he popularity and importance of rings are borne out by their sheer number. he sex of the owners is difficult to establish in the case of pieces taken out of their archaeological context. Where more background information is available, both male and female owners are found, even though Aquincum tombstones depict mainly male wearers. Type I was used for the setting of gemstones; it is characteristic of the second century and survives in the third century. Although Type II appears in the late second century, it represents the varied ring forms of the third century. Examples of Type IV date from a later period, although some appear as early as the third century. Type V can also be dated to the same period, but variants of Type VI are difficult to date to a single period. Artefacts of types VII–XI may appear from the second to the fourth centuries, but these extremely simple pieces are found in characteristic quantity only in the fourth century. he majority of the earring types must likewise have been worn for a long time. he simple, easily manufactured pieces of Type I were found in fourth-century burials, but the wearing of them earlier cannot be excluded. he simple ornamentation of Type II may also have been in use from the second century to the fourth century, just as were the pendants of Type III. Its sub-type b, however, represents the fashion of the third century, and its bronze variants may have found their way into the ground even later. he very simple pieces of Type IV with S-shaped hanging parts make their appearance in the mid-third century. Artefacts of types V and VI with closed settings were in fashion in the third century, but were also manufactured in the early fourth century. Items of Type VII, of varying execution, are characteristic products of the beginning and middle of the third century, while Type VII, represented at Aquincum by a single item, is characteristic of the second century. Earrings of the combined Type IX date from the third century. he necklaces are more difficult to date on the basis of their manufacturing technique. hey mostly represent the fashion of the third century, but some items entered burials in the fourth century. Closed bracelets of the simplest form come from the late third century and the first half of the fourth century. he single artefact of Type II was made earlier. Artefacts of Type III date from the fourth century, while variants of the enduring Type IV were worn from the second to the fourth centuries. he popular twisted bracelets come from the late third century and the first half of the fourth centuries, and the Aquincum examples of Type VI, which preserved an earlier type, are also from the late Roman period. Bracelets of Type VII were worn from the second century to the fourth century, and Type Introduction VIII was favoured in the fourth century. Type IX represents the varied jewellery forms of the third century, as do types X and XI. Wearing Roman jewellery was not widespread at Aquincum in the early Empire period; only a few items can be dated to this time, such as the rings of Type I (cat. 1, 2, 4), the earrings of Type II/a, of closed form and decorated with spirals (cat. 260, 262), springy bracelets of Type IV (cat. 139, 140) and bracelets of Type VII/b, with snake’s heads. (cat. 193) hey were made from gold, silver and bronze. Jewellery of the most varied form, execution and ornamentation was worn in the third century. Earlier shapes survived, but new forms of rings also appeared, which show great difference in both material and execution. Alongside the few gold items, there are silver, bronze and jet rings from this century, and at the end of the century black-glass rings, too, appeared. he rings numbered cat. 5, 8, 9, 15, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 26 can be dated to the first half of the third century. Most earrings, too, are the products of this period, as are most necklaces and most pendants. Bracelets are fewer in number, but their execution and appearance are of high standard. Jewellery in this period is more colourful, made from more materials, and more vivid in shape than the products of the earlier period. More exacting modes of ornamentation, such as granulation, openwork, set gemstones, and enamel, are displayed on the jewellery of the third century. At the same time, however, there are great differences in the quality of individual pieces. he jewellery artefacts listed as cat. 10, 11, 27, 29, 31, 32, 44, 118, 172, 220, 243, 269, 274, 283. can be dated to the second half and end of the third century. he variegation typical of the third century continues at the turn of fourth century, but in the course of the fourth century changes in the quantity and the quality of jewellery can again be observed. he pieces listed as cat. 6, 28, 30, 42, 43, 59, 79, 112, 117, 126, 145159, 216, 227, 239, 246, 247, 250, 276, 277 can be dated to the early fourth century. he demand for jewellery to wear did not decrease in the fourth century, but the earlier high-standard products were replaced by pieces made in greater number from cheaper materials. he characteristic jewellery material of this period is bronze, and the shapes were simple and easy to manufacture, even those made in precious metals. he number of bracelets increased significantly, while fewer rings and earrings can be dated to this century. he rings are mostly simple, closed hoops; the earrings are of Type I with a hoop that can be fastened. Of the bracelets, those made from twisted bronze wire and those that are strongly stylised with open ends (often hammered flat) predominated. 27 EKSZER_Book.indb 27 2009.12.21. 8:53:31 EKSZER_Book.indb 28 2009.12.21. 8:53:31 GY ŰRŰK A közvetlenül a testen viselt „valódi” ékszerek közül a legsokoldalúbb tartalommal felruházott ékszerfajta a gyűrű. Az antik szövegek alapján megnevezésére több terminus létezett,1 a leggyakoribb az anulus, de Plautusnál condalium szerepel, Plinius pedig ungulust is említ.2 A pecsétgyűrű elnevezése symbolum volt, amenynyiben egy vagy több gemma díszítette, anulus polysephus, anulus bigemmis névvel illették. Id. Plinius őrizte meg a gyűrű – és egyben az első drágakő eredetét:3 Prométheusz bilincseire emlékezve a Kaukázus sziklájából letört darabot foglaltak vasba, s kezdték – a mondák szerint – gyűrűként viselni. Szerepe nem szorítkozott a díszítő funkcióra, többféle jelentést hordozott és közvetített az emberek között. Az egyszerű alapforma változatos kialakítási lehetőséget rejt magában. Viselése nem szükségszerű (sőt, munkavégzéskor inkább kényelmetlenséggel, hátránnyal jár), ezért kaphatott többféle tartalmat is. Több volt, mint egyszerű ékszer, szimbolikus jelentéstartalma mellett inkább eszközként funkcionált, a „személyazonosság” bizonyítékának, a hitelesítés eszközének, a vésett pecsétnek hordozójaként.4 Formája, az ujjat körülölelő, önmagába visszatérő kör mágikus hiedelmek, az istenekkel való szoros kapcsolat kialakítására is alkalmassá tette,5 anyaga szerint pedig fontos megkülönböztető jellé, státusszimbólummá vált,6 s tükrözhette az emberek közötti alá-, illetve fölérendeltséget vagy szerelmi-házastársi kapcsolatot. Sérülékeny, könnyen elveszthető ékszerfajta lévén nagyobb mennyiségben készítették. Az ismert római kori gyűrűk száma és formaváltozata a többi ékszerhez képest magas, a legegyszerűbb zárt karikától a többféle technikát felvonultató, bonyolult aranyműves munkáig terjedően igen széles a skála. Alapvető típusai jelleg1 2 3 4 5 BMCR, l. Plinius N. H. XXXIII. 10. Plinius N. H. XXXVII. 2. HENIG 1978, 22. TÓTH E.: Római gyűrűk és fibulák. Évezredek, évszázadok kincsei III. Budapest é.n. (1986) 21. 6 REINHOLD, M.: Usurpation of Status and Status Symbols in the Roman Empire. Historia 21 (1971) 287. zetes képviselői a rómainak nevezhető ékszernek, s a Pannoniában előkerült darabok is követik a fokozatosan változó birodalmi divatot, tükrözik a több provinciában is megfigyelhető általános tendenciát. Ez a könnyen elveszthető ékszerfajta aquincumi sírokból és a különböző településrészek maradványai közül egyaránt előkerült. Megjelenésük az aquincumi leletanyagban az 1. század végére – 2. századra tehető, formájuk a tipikusan rómainak mondható, elsősorban a gemma megtartását és őrzését szolgáló, díszítetlen testű kör vagy kissé ovális alak. A praktikus forma továbbra is megmarad, majd a 2. század végén – 3. század elején, a Severus-kortól kezdődően, számottevően növekszik a gyűrűk mennyisége és változatossága. A fémből készült gyűrűk mellett megjelentek a fekete színű, üvegből vagy gagátból készült, nagyrészt a fémgyűrűk idomát követő ékszerek. A század végén formaviláguk tovább bővül, ugyanakkor kidolgozásuk és anyaguk igen leegyszerűsödik. A 4. századi gyűrűk díszítésmódja egyszerű, kevés motívumból áll. Megjelenésük, ha formailag nem is, egyszerűségükben a 2. századi gyűrűkre emlékeztetnek, annak ellenére, hogy részben elvesztették akkori szerepüket. Ez a funkcióvesztés, illetve funkcióváltás tükröződik a formaváltozáson is, a gyűrű feje jelentősen kiemelkedhetett a váll síkjából. Minden ékszerfajtánál több szempontot kell figyelembe vennünk az egyes darabok típusba sorolásánál, s ez a megállapítás fokozottan érvényes a „gyakorlati” funkcióval is felruházott gyűrűkre. Az elsődleges és általánosan elterjedt módszer a gyűrűk alapformája szerinti besorolás, amelyet tovább bontanak a különböző díszítésmódok. Némely technikák a gyűrűk esetében is leszűkíthették a kialakítható típusok számát, s ebbe az anyagválasztás is belejátszott. A forma kiválasztásánál a korszak divatirányzata mellett befolyásoló tényező lehetett a praktikum, a gyűrű viselésének célja, a viselés várható gyakorisága és módja (pecsét, ajándék vagy csak díszítő ékszer), a megrendelő jogállása, anyagi helyzete, ízlése (drágakő vagy annak utánzata, a díszítmény nagysága és finomsága, felhasználható nemesfém menynyisége, arany ékszer vagy annak látszata stb.), a mester 29 EKSZER_Book.indb 29 2009.12.21. 8:53:39 Gyrk Rings szubjektív lehetőségei, ismeretanyaga. A „bronzból” készült gyűrűk anyagösszetétel-vizsgálata7 kimutatta, hogy az ötvözeteket nem lehetséges szorosan egy-egy időszak vagy egy-egy forma előállításához kötni. Elsősorban a cinket használták a réz ötvözőanyagaként, korszaktól függetlenül. Ennek alapján joggal láthatjuk bizonyítottnak, hogy az ötvözőelemek kiválasztásakor figyelembe vették az ötvözet színét, hiszen az ékszer megjelenésében igen fontos szerepet játszott az aranyhoz közelítő szín elérése. I. típus: A fej és test egy ívben A test, váll és fej egységben, egyetlen lendületes ívet alkot, a karika kör vagy kissé ovális. A fej nem emelkedik ki a váll vonalából, hangsúlyosságát az ékszer arányaihoz képest jelentős méretű díszítmény okozza. Ovális alakú gyűrűkő van befoglalva, a kő esetenként napjainkra kiesett. A vállak a fej felé egyenletesen vastagodók, díszítetlenek. Megfelel Henig II. és XII., továbbá Guiraud 2. típusából a b. és c. változatoknak (1. tábla). I/a • A gyűrűtest külső és belső oldala csaknem szabályos kör alakú. A fejen ovális gyűrűkő befoglalva. I/b • Ovális alakú gyűrűforma, a test alsó része keskeny, a vállak erőteljesebbek, díszítetlenek. A fej formája is ovális, benne gyűrűkő. Gemmás aranygyűrű (I/b típus, kat. 2.) Gold ring with gem (Type I/b, cat. 2) I/c • A test vékonyabb, a körformát szabálytalanul követő. A fejen kisebb helyet foglal el a gyűrűkő. „Tipikusan rómainak” nevezett8 2-3. századra jellemző forma, változataiból kilenc darab került elő lelőhelyünkön, amelynek mindegyike eredetileg gyűrűkövet foglalt magába. A 2. századi, szinte szabályos kör alakú, zárt gyűrűkarika9 a következő század folyamán kissé megváltozott: a gyűrű válla egyre szélesebb és vastagabb lett.10 A 3. század folyamán földbe került pannoniai kincsle7 8 9 10 FACSÁDY–VEREBES 2009, 993–998. JOHNS 1996, 42. AGUN, Kat. 41., 42., 247. (arany), 232., 239. (ezüst), 126. (vas). AGUN, Kat. 71., 144. (arany), 102., 107., 155. (ezüst), 83. (bronz); FACSÁDY 2001a, 221, Nr. 1. letekben a 2. századra jellemző gyűrűforma a 3. század második feléig, végéig megőrződött.11 A korszak végéig meglévő – bár kevésbé igényesen megvalósított – formát a kat. 6. számú gyűrű régészeti környezete is bizonyítja, mely a 3. század végén – 4. század elején került a sírba. II. típus: A fej és test egyben, megtörve A fej, váll és gyűrűtest egységét a fej vonala megtöri, a vállak nem vastagodnak meg, vagy csak kis mértékben. A fej nem emelkedik ki, díszítménye is belesimul. Megfelel Henig Xa. típusának, valamint Guiraud 2/i típusához áll közel (1. tábla). II/a • Az előbbivel formára megegyező, de feje díszítetlen, vízszintes lemez. II/b • A forma az előzőekkel azonos, de válla a külső íven enyhén megtörik. A II. típusunk keltezése pontos lelőhelyek hiányában igen nehéz. Párhuzamait részben fémből, részben gagátból készült gyűrűk között találjuk meg, 3. századi keltezéssel.12 III. típus: A fej és test egyben, a vállak hangsúlyosak A fej nem válik külön a gyűrűtesttől, s bár többnyire díszített, kissé kiemelkedő, a forma egészében a vállak kihangsúlyozottak. Henig VIII. és X., Guiraud 2/e, 3/a, b, e típusának felelnek meg (1. tábla). III/a • A gyűrűtest belső íve ovális, a vállak szélesek. A fej felé a váll vastagodik, a fejen ovális, arányaiban a II. típusnál kisebb foglalat van. Oldalnézetben a forma a háromszögre hasonlítható. A fejen lehet gyűrűkő, de monometallikus változatban is készült, a foglalatot és követ kiemelkedő lap helyettesíti. III/b • Ovális belső karika, melyet a külső ív csak a test alsó részén követ. A fej ovális foglalat, gyűrűkővel ellátva. A vállak kiszélesedők és erőteljesen felhúzottak, jól láthatóan elkülönülnek a test többi részétől. III/c • „Csapott” vállú forma, a fej általában kevésbé hangsúlyos, a testnek csak az alsó része íves. A fej és a test ívének végpontja között a váll egyenes vonalú, gyakran díszített. A fejen ovális kiemelkedés van, mely gyűrűkövet utánoz (az aquincumi példányok mindegyike egybeöntve készült). A III. típusú gyűrűk jól illusztrálják a 3. század elejétől nyomon követhető formaváltozás folyamatát, a gyűrűtest és fej egységének megbontását, megtörését. Az egyik irányzatban folytatódott a váll vízszintes irá11 GESZTELYI T.: Pannonische Siegelringe: Kontinuität und Diskontinuität. In: BAUCHHENSS, G. (szerk.): Akten des 3. internationalen Kolloquiums über Probleme des provinzialrömischen Kunstschaffens. Bonn 1996, 53; FACSÁDY 2001, 67. 12 HENIG 1978, cat. 771; JOHNS 1996, 36. 30 EKSZER_Book.indb 30 2009.12.21. 8:53:40 Gyrk Rings ma galliai kialakulása azonban nem bizonyítható,20 noha ott rendkívül gyakori, sőt érmek befoglalásával is keltezhető. Hélène Guiraud megjelenését a 3. század elejére teszi, de divatja csak a 250-260-as évekig tartott.21 Nemcsak Galliában, hanem Britanniában és a Rajna-vidéken is ismert volt. A 3. század első felére történő keltezését többek között a nikolaevoi kincs gyűrűi is megerősítik.22 IV. típus: A test kör alakú, a fej különválik Aranyozott bronzgyűrű (III/c típus, kat. 23.) Gilded bronze ring (Type III/c, cat. 23) nyának hangsúlyozása, amelyet különböző technikákkal még feltűnőbbé tettek. A másik tendencia szerint a gyűrűtest csaknem karika alakja megmaradt, de a váll függőleges irányban mozdult el. A fej mellett külön kiemelkedik – vagy pedig épp ellenkezőleg, kissé csapottá válik – a gyűrűkarika, továbbá a váll is plasztikusan mintázott. A gyűrűkövet vagy annak utánérzését formailag megőrzik: a típust képviselő nyolc darab között hat darab monometallikus, a fej azonban ovális gyűrűkő formájúan emelkedik ki. A típusunkkal megegyező példányok keltezése a 2. század végére – 3. század elejére tehető, általában a Severus-kor vége felé gyakori.13 Egy, a III/b típusba sorolható, csontvázas sírból előkerült bronz példány14 kerámiamelléklete 1-2. századi, s ugyanebből a korból származó, pontosabban nem meghatározható érem is volt a sírban. Ennek alapján ásatója a sírt az 1-2. század fordulójára keltezi, a típus egyik első reprezentánsaként. A gyűrűforma hasonlóan korai megjelenésére nincs más példa. Elgondolkodtató lehet a Nemzeti Múzeum hasonló gyűrűformája, melyben az 1. század második felében készült gyűrűkő van.15 A 2. század végére – 3. század elejére tehető a III/c típus is, melynek egyik példánya hamvasztásos sír mellékleteként került elő. Mély véséssel alakított voluták virágszirom formájában veszik körül a fejet, válla vésett. A kissé kiemelkedő ovális fejrészen az VRSA felirat tükörírása olvasható.16 Az Ursus/Ursa név Pannoniában elsősorban a tartomány déli és nyugati részén fordul elő17 a Marcus Aurelius utáni korszak feliratain. A vésett vállú gyűrűket R. Alföldi Mária galliai eredetű importárunak gondolta,18 s kialakulását az áttört minták elterjedésével párhuzamos folyamatként, a plaszticitásra való törekvés előretörésével magyarázta.19 A for13 14 15 16 17 HENIG 1978, 38; GUIRAUD 1989, 185. TOPÁL 2003, 70. AGUN, Kat. 54. FACSÁDY 2002, 221. BARKÓCZY L.: he Population of Pannonia from Marcus Aurelius to Diocletian. ActaArchHung 16 (1964) 326. 18 ALFÖLDI 1957, 412. 19 ALFÖLDI 1954, 70. A gyűrűtest csaknem szabályos kör alak, keskeny, egyenletes szélességű. Igen változatos megjelenésű, az egyes részek arányeltolódása miatt. Készülhetett huzalból vagy keskeny (2-3 mm szélességű) pántból. A különböző módon díszített fej határozottan elkülönül a gyűrűtesttől, ami nem feltétlenül jelent technikai különbséget. Az előforduló egyéb díszítmények is a fej mellett vannak elhelyezve. Altípusai szerint Henig IV. és XV. valamint Guiraud 4/c és d típusának felel meg (1. tábla). IV/a • A fej ovális vagy kör alakú, vésett kővel vagy azt utánzó díszítménnyel. Oldalán a vállak indításánál két-két granulált gömböcske van. IV/b • A fej egyenesen zárja le a testet, vállak nincsenek. A fej többosztatú foglalattal készült. Aranygyűrű háromosztatú fejjel (IV/b típus, kat. 31.) Gold ring with tripartite head (Type IV/b, cat. 31) IV/c • A test kör keresztmetszetű, a fej kerek vagy ovális, díszített. A díszítmény lehet utólag ráillesztett is. IV/d • A kör alakú testen a fej magasított, mellette vagy a vállakon díszítés van. IV/e • A kör alakú testen ugyancsak kör alakú, a testtel azonos anyagú fejet alakítottak ki. IV/f • A pántból készült testtől elválik a kiemelkedő, négyzetes alakú fej. A késő római korszak reprezentánsai a IV. típus változatos darabjai. Az egyenletes szélességű, kör alakú testhez többféle fej csatlakozhat, amelyek arányaik, díszítés20 GUIRAUD 1981, 229, 43. jegyzet. 21 GUIRAUD 1981, 228, további bőséges analógiával. 22 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, V. típus 1. változata, cat. 210., 211; POPOVIĆ 1992, cat. 82., 83., 114., Caracalla 213-217-ben vert denarja befoglalva. 31 EKSZER_Book.indb 31 2009.12.21. 8:53:43 Gyrk módjuk alapján igen eltérő megjelenésűek lehetnek. A IV/a variáció, s különösen annak egyik markáns képviselője (kat. 26.), sok találgatásra adott már okot, amelyhez a benne foglalt gemma ábrázolása ugyancsak hozzájárult. A Caracalla császár portréját befoglaló gyűrűfej az ékszer keltezését megkönnyíti. Azonban a jó minőségű, ovális ametisztgemma eredetileg más gyűrűhöz készült, későbbi újrafelhasználását a fej foglalatának kiképzése bizonyítja. Hasonló darab ugyancsak szarkofágból került elő Brigetióban.23 A fej és gyűrűkarika aránya, mérete miatt gondolhatta Nagy Lajos és R. Alföldi Mária, hogy nyakba akasztva hordták,24 csakhogy ábrázolások is tanúsítják viseleti helyének sokféleségét, mely akár az első ujjpercen is lehetett.25 Éppen a viselet helyének változatossága – amely nem zárja ki R. Alföldi Mária elgondolását sem – magyarázhatja, a testi adottságok különbözősége mellett, a méretek széles skáláját. Problematikusabb, s egy típus tág értelmezését, s így keltezésének kitolható határait jól illusztrálja a fej mellett két pár granulátummal díszített gyűrűtípus használati idejének megállapítása. Angliai kincsleletben26 már a 2. század első felében jelen van a két-két gömböcskével díszített fejű gyűrű, ezeken azonban nemcsak a fej és díszítmény, hanem a fej és gyűrűtest aránya is jelentősen különbözik a „Caracalla-típustól”. Az Augstból származó bronz példány Vespasianus éremmel és 2. századi kerámiával együtt került elő.27 A 3. századi forma változatai gyakoriak a 4. század folyamán is. Novaeból ásatásról, 4. századi rétegből,28 sírból Intercisában29 került elő, de hosszú élettartamát bizonyítja a somogyszili és a ságvári temető 4. század második felére keltezhető darabja is.30 A későbbi darabokon a gyűrűtest ismét kerek, akár gyöngydrótból készült, akár sima.31 A díszítésmódok sokszínűségét, az egyes típusok „átjárhatóságát” jól illusztrálják a tüskevári,32 valamint a brigetioi szarkofágokban33 talált, 4. századra keltezhető gyűrűk. A fej mellett ott találjuk a típusra jellemző pseudogranulációt, de meghatározó ez utóbbiaknál a gyűrűtest áttört mintázatot imitáló, huzalból készült hullámvonala. (Az egyébként általánosan a 4. századra keltezett ékszer, finomabb kidolgozásban, 23 AGUN, Kat. 193. 24 NAGY 1942, 627; ALFÖLDI 1954, 71. 25 INGHOLD, H.: Studier over Palmyrensk skulptur. Koppenhage 1928, 49., 50., 51. kép; DEPPERT-LIPPITZ 1987, 181–183. 26 HENIG 1978, cat. 675., 722; JOHNS 1996, 47. 27 RIHA 1990, 130, Kat. 102. 28 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 219. 29 VÁGÓ–BÓNA 1976, 1221. sír, I, Constantinus follisszal. 30 SZ. BURGER, A.: he late Roman cemetery at Ságvár. ActaArchHung 18 (1966) 103. 31 HENKEL 1913, Nr. 279., 280., 281; POPOVIĆ 2001, cat. 9., 10., 13. 32 PALÁGYI S.: A páloznaki és a tüskevári szarkofág. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11 (1972) 115. 33 BORHY–SZÁMADÓ 2003, kat. 63. Rings 1-2. századból Ulpia Traianából is ismert.34) A fej két oldalát díszítő granuláció, illetve annak utánérzete, hoszszú ideig divatos volt tehát, változatai többféle arányú és díszítésmódú gyűrűn megtalálhatók. Népszerűségét az aquincumi gyűrűk is bizonyítják, a kat. 28. számú ezüstgyűrűn a kör alakú fejet a gömböcskék mellett pseudofiligrán keretezi, a kat. 31. számú aranygyűrűn pedig a Caracalla gyűrűhöz hasonló arányú, de hármas osztatú fejen minden foglalatrészt granulátum-pár keretez. Ezzel megegyező formát gagátból is kifaragtak, jól imitálva a granulációt is (kat. 32.). A fej foglalatának megosztása több gyűrűkő számára nem áll távol a késő római korszak ízlésétől. A hetfordban előkerült kincslelet35 több gyűrűjének feje is két-három gyűrűkő számára készült, rendkívül változatos módon. Az aquincumi gyűrű legközelebbi párhuzama is Britanniából való,36 közelebbi megokolás nélkül a 3-4. századra keltezve. Ugyancsak a 4. századra keltezhető a British Museum igényesen kidolgozott példánya37 és egy hasonló naissusi gyűrű,38 amelyen a hármas foglalat közvetlenül a kiszélesedő gyűrűtestre egymástól távolabb került. A mainzi lelőhelyű, osztott foglalatú darabokat Henkel szintén késő római formának tartja.39 V. Típus: A fej különálló, a váll hangsúlyos A IV. típushoz hasonló, de a fej mellett a gyűrűváll elsődleges szerepet kap, a formát díszítettsége tovább hangsúlyozza (2. tábla). V/a • A váll csak kissé szélesedik, viszont határozottan vastagodik. Dekorációját maga a forma adja meg. V/b • A vállak szélesek és a fej mellett külön díszítettek. A vállak hangsúlyozottsága formájuk alakításával is elérhető. Az V. típus kat. 47. számú gyűrűjének levélszerűen kialakított vállmegoldása a szalacskán 1912-ben előkerült kincsből ismerős formájú,40 de a 302-303-ban földbe rejtett vemaniai kincs41 gyűrűi is a 3. századi készítést erősítik meg. A Louvre Rouenban előkerült, azonos vállú aranygyűrűje Septimius Severus érem befoglalásával készült.42 A másik lehetőség, hogy a váll tagolt, s síkjából kiemelkedő díszítést kapott. A kat. 48., 50. számú bronzgyűrűkön – a IV/a típushoz hasonlóan – gra34 POPESCU, G. A. (szerk.): Traiano: Ai confini dell’Impero (Kiállítási katalógus). Ancona–Milano 1998, nr. 275. 35 JOHNS–POTTER 1983, Nr. 13., 14., 15. 36 JOHNS, C.: Some Unpublished Jewellery from Roman Britain. Jewellery Studies 5 (1991) 60. 37 BMCR, 793. 38 POPOVIĆ 2001, cat. 25. 39 HENKEL 1913, Nr. 223. és 265. 40 DARNAY 1912, 166. 41 GARBSCH, J.: Spätrömische Schatzfunde aus Kastell Vemania. Germania 49 (1971) 140. 42 Louvre, Bj 1136. leltári számmal. 32 EKSZER_Book.indb 32 2009.12.21. 8:53:45 Gyrk Rings nulációt imitáló gömböcskék, míg a kat. 49., ugyancsak bronzgyűrűn a kiemelkedő kis köröket színesítő email tölti be ezt a szerepet. A Guiraud 4/d típusába sorolható darabok többsége üvegpaszta berakással készült, de az emaildíszítés sem áll távol a főként a 3. században gyakori típustól.43 A fej elkülönítésére és a vállak ily módon történt kiemelésére azonban már a 2. század végén akad példa.44 VI. típus: A gyűrűtesttel azonos ívű fej forma a pannoniai késő római temetőkben is előfordul, a Rajna–Duna vidékén elterjedt típus (2. tábla). VIII. típus: Nyitott végű gyűrű Változó szélességű (3-7 mm között) pántból vagy vékony huzalból hajlított karika, végei nyitottak, díszítésmódjuk és kidolgozottságuk változó (2. tábla). VIII/a • A végek egymástól távol vannak, stilizált állatfejjel mindkét oldalon. A kör vagy enyhén ovális alakú gyűrűtesttel a fej egy folyamatos ívet alkot. A karika alsó részéhez képest a fejrész szélesebb, a gyűrű dekorációja visszafogott. Guiraud 2/g típusával csak részben azonosítható (2. tábla). VI/a • A vállaktól folyamatosan vastagodó gyűrűtest után a fej formázott, általában díszítetlen. Állatfejes gyűrű (VIII/a típus, kat. 58.) Ring decorated with animal heads (Type VIII/a, cat. 58) Tagolt fejű ezüstgyűrű (VI/a típus, kat. 51.) Silver ring with tripartite head (Type VI/a, cat. 51) VI/b • A test íve kissé megtörik, a fejrész vízszintesre alakítva, rajta vésett dísz vagy felirat. VI/c • A test szögletes, a fejrész felé a vállak vastagodnak. A fej díszített, de a díszítmény belesimul. A VI. típus szerényebb kidolgozású, vékony bronzvagy ezüstlemezből formázott példányai egyedi darabok. A kat. 51. számú ezüstgyűrű levélformájú feje az V/a típus vállkiképzésének, míg a kat. 53. számú hornyolt válla a vésett vállak utánérzése. Utóbbi vízszintes fejének vésett és poncolt mintázatában a 4. századi, sisciai verdéből kikerült érmeken fellelhető motívumokat lehet felismerni. VII. Típus: Spirálos díszű huzalgyűrű Vékony huzalból készült, amelynek végeit az ellentett oldalra feltekerve alkot zárt kört. Lányi 62/3, Guiraud 6/b, Riha 19/2. típusával és Henkel Nr. 695–705. formáival megegyező. A IV. típusú, rugós karperecekkel és az I/a típusú fülbevalókkal megegyező technikával készített 43 GUIRAUD 1989, fig. 5/3. 44 HENIG 1978, cat. 205. VIII/b • 5-7 mm széles fémpántból hajlított gyűrű. Végei elkeskenyedők, nyitottak. A díszítés nem általános, de előfordul a legszélesebb részen, a végekkel átellenben. VIII/c • Kör vagy D keresztmetszetű huzalból hajlított karika, amelynek elkeskenyedő végei egymás mellé futnak. Ugyancsak a karperecek között találjuk meg a nyitott, állatfejes gyűrűk hasonmásait. Használatuk a 3-4. századra jellemző, síregyüttesekben az aquincumi darabokat II. Constantius érem, illetve a 4. századra keltezhető leletanyag kíséretében találjuk. IX. típus: Zárt, pántgyűrű 2-3 mm szélességű, pántból hajlított, zárt „karikagyűrű”. X. típus: Zárt karikagyűrű 3-5 mm átmérőjű, zárt karika. X/a • Kör átmetszetű, zárt, díszítetlen karika. X/b • „D” keresztmetszetű zárt karika, díszítetlen vagy egyenetlen távolságra lévő vésésekkel díszítve. X/c • Vastag és széles zárt karika, véséssel díszített, külön ráforrasztott másik karikával. A IX–X. típus pánt- és különböző keresztmetszetű karika gyűrűit ugyancsak nehéz szűkebb időhatárok közé szorítani. Többnyire olyan sírokban fordulnak elő, 33 EKSZER_Book.indb 33 2009.12.21. 8:53:45 Gyrk Rings amelyek leletanyaga egyébként sem szignifikáns. A 76. számú díszítetlen karika a kat. 21. számú, már említett III. típusú gyűrűvel együtt volt abban a sírban, melyet 1-2. századi as keltez. Az egyszerű készítésű, egy kivételével bronzból készített gyűrűk analógiái Daciából 2. századi környezetből kerültek elő.45 XI. típus: Gyűrűkulcs A zárt gyűrűkarikához rövid nyaktaggal kulcs kapcsolódik. A valódi kulcsként használható gyűrűk mellett szándékos csonkítással díszgyűrűvé változtatott példá- nyok vannak a gyűjteményben. Megegyezik Guiraud 5/b típusával. XI/a • Ovális vagy kör keresztmetszetű karikarész, díszítetlen vagy V alakban összefutó vésésekkel. XI/b • Széles pántból kialakított karikarész, vésett díszítéssel. A gyűrűskulcsok elsősorban használati tárgyak voltak, nem sorolhatók az ékszerek közé. Felvételüket a típusok közé átalakításuk, tulajdonképpen megcsonkításuk indokolja, a használhatatlanná vált tárgy ezáltal ékszerként funkcionálhatott a továbbiakban. Keltezésük a karika alapján a késő római korszakhoz köthető. 45 ISAC 1999, 757. 34 EKSZER_Book.indb 34 2009.12.21. 8:53:47 RINGS Of the ‘real’ jewellery items worn directly on the body, the ring is the one invested with the most comprehensive content. On the basis of classical texts, there were many terms1 for it. he most common was anulus, but in Plautus condalium features, while Pliny the Elder uses ungulus.2 For seal rings, symbolum was employed. If one or many gemstones embellished a ring, then the terms anulus polysephus and anulus bigemmis were used. Pliny the Elder preserves the origins of the ring and at the same time those of the first precious stone:3 keeping in mind the chains of Prometheus, pieces from a rock face in the Caucasus were broken off and set in iron. he artefacts thus made were, so the legend went, then worn as rings. he role of a ring was not merely decorative. he ring conveyed and mediated a number of different meanings in society. Its simple, basic form contained in itself various opportunities for development. he wearing of a ring was not necessary (indeed, when performing work, the wearing of one was attended by discomfort and inconvenience), with the result that it could acquire different kinds of content also. he ring was more than a simple piece of jewellery. It had symbolic meaning, but it functioned more as a means, as a bearer of an engraved seal: proof of ‘personal identity’ and a means of authentication.4 But its shape, a band encircling a finger and returning to itself, was suitable for the framing of magical superstitions and a close link with the gods.5 Also, in line with the material used, it became an important distinguishing mark and status symbol,6 it could reflect superior position, inferior position or a love–marriage connection. Belonging to a type of jewellery that could be easily damaged and easily lost, rings were made in large num1 2 3 4 5 BMCR, l. Pliny the Elder, N. H. XXXIII. 10. Pliny the Elder, N. H. XXXVII. 2. HENIG 1978, 22. TÓTH E.: Római gyűrűk és fibulák. Évezredek, évszázadok kincsei III. Budapest é.n. (1986) 21. 6 REINHOLD, M.: Usurpation of Status and Status Symbols in the Roman Empire. Historia 21 (1971) 287. bers. he number of known rings from the Roman time is high in comparison with the numbers for other jewellery types, and so, too, is the number of different forms exhibited. he range is very broad, extending from the simplest closed hoop to sophisticated goldsmith’s work that showcases different techniques. he basic types found are characteristic representatives of rings that can be said to be Roman. he pieces brought to light in Pannonia also follow the gradually changing fashions in the Empire, mirroring the general tendency observable in the other provinces also. his easily lost type of jewellery has come to light from Aquincum burials and from among the remains of the different parts of the settlement. he first appearance of rings among the Aquincum finds can be dated to the late first century–second century. heir shape, first and foremost an undecorated circular or slightly oval body serving to hold and protect the gem, may be said to be typically Roman. he practical shape continued. However, in the late second century–early third century, from the Severan age onwards, the number and variety of rings increased considerably. As well as rings made from metal, black rings made from glass or jet also appeared. In most cases, these followed the shape of the metal rings. At the end of the century, the shapes taken by rings became more numerous, although at the same time their working and material became very much simpler. he mode of embellishment of fourth-century rings consisted of a few simple motifs. In its simplicity, their appearance, if not their shape, recalled second-century rings, despite the fact that they had already partly lost the role they had enjoyed at that time. his loss of function and change of function were reflected in the change of form also, with the head of the ring standing out significantly from the plane of the shoulders. With every kind of jewellery, many different viewpoints need to be taken into account when categorising individual pieces. his statement is especially valid for rings invested with a ‘practical’ function also. he primary and generally accepted method is the categorisation of rings according to their basic shape, with the dif35 EKSZER_Book.indb 35 2009.12.21. 8:53:48 Gyrk ferent categories being broken down further according to their different modes of embellishment. In the case of rings also, certain techniques could narrow down the number of types capable of being formed, and in this choice of material, too, played a role. In the choice of shape, as well as fashion trends of the period in question, practicality could have been an influential factor: the purpose of wearing the ring, the expected frequency and manner of wearing (a seal-ring, a gift ring or simply a decorative ring), the legal status of the person ordering it, his financial situation, his taste (a precious stone or an imitation of one, the size and fineness of the embellishment, the quantity of precious metal to be used, a gold ring or one that merely appeared to be gold, etc.), the subjective possibilities of the master-craftsman, and that individual’s knowledge of the material to be used. Examination of the composition of rings made from ‘bronze’ has shown7 that it is not possible to link alloys closely to the production of particular periods or forms. It was primarily zinc that was used as the alloy material for copper, independently of period. On the basis of this, we may rightly take it as proved that when choosing alloy materials the colour of the alloy required was taken into account, since in connection with rings a very important role was played by colours approximating to that of gold. Type I. Head and body in a single span he body, shoulders and head are a unity with a single curvature; the body is round or slightly oval. he head does not project from the line of the shoulders; it is conspicuous because of its significant size in comparison to the ring’s proportions. It originally held an oval stone, which is now missing. he shoulders thicken towards the head and are undecorated. he ring corresponds to Henig’s types II and XII and to Guiraud’s Type 2/a, b and c variants (Table 1). I/a • he outer side and inner side of the body of the ring are almost circular in shape. An oval stone is set on the head. I/b • his is an oval-shaped ring form. he bottom part of the body is narrow; the shoulders are stronger and are undecorated. he shape of the head is oval and contains a stone. I/c • he body of the ring is thinner, irregularly following the circular form. he stone occupies a smaller space on the head. he form characteristic of the second–third centuries is termed ‘typically Roman’.8 From among its variants, 7 FACSÁDY–VEREBES 2009, 993–998. 8 JOHNS 1996, 42. Rings eight rings have come to light on the Aquincum site which all held a stone originally. he second-century, almost circular-shaped closed-hoop ring9 changed slightly in the course of the following century, with the shoulders becoming increasingly broad and thick.10 In Pannonian hoards buried during the third century, ring forms characteristic of the second century endure up to the second half and end of the third century.11 he shape’s existence up until the end of the period, albeit with less exacting execution, is also indicated by ring cat. 6’s archaeological surroundings, enclosed in a burial in the late third century–early fourth century. Type II. Head and body in one, refracted he unity of the head, shoulders and body of the ring is broken by the line of the head, the shoulders do not become thicker (or only very slightly), the head does not project, and the embellishment of the head is flush with the head itself. his type corresponds with Henig’s Type Xa and approximates to Guiraud’s Type 2/i (Table 1). II/a • Corresponds in form with the above, but the head is an undecorated, flat disk. II/b • he shape is identical with the above, but its shoulders slightly interrupt the outer curvature. In the absence of exact knowledge regarding place of recovery, dating our Type II rings is extremely difficult. Parallels of them have been found among rings made partly of metal and partly of jet that have been dated to the third century.12 Type III. Head and body in one, but the shoulders are emphasised he head does not stand out from the body of the ring. Although the head is in most cases embellished and rises a little, in the shape as a whole it is the shoulders that are emphasised. It corresponds to Henig’s types VIII and X, and Guiraud’s types 2/e and 3/a, b and e (Table 1). III/a • he inner curvature of the body of the ring is oval and the shoulders are broad. he shoulders thicken towards the head. Seen from the side, the shape resembles a triangle. On the head there might be a stone, but the type was made in a monometallic variant as well, 9 AGUN, Kat. 41, 42, 247 (gold), 232, 239 (silver), 126 (iron). 10 AGUN, Kat. 71, 144 (gold), 102, 107, 155 (silver), 83 (bronze); FACSÁDY 2001a, 221. No. 1. 11 GESZTELYI T.: Pannonische Siegelringe: Kontinuität und Diskontinuität. In: BAUCHHNESS, G. (ed.): Akten des 3. internationalen Kolloquiums über Probleme des provinzialrömischen Kunstschaffens. Bonn 1996, 53; FACSÁDY 2001, 67. 12 HENIG 1978, cat. 771. JOHNS 1996, 36. 36 EKSZER_Book.indb 36 2009.12.21. 8:53:48 Gyrk with a raised disk substituting for the setting and the stone. III/b • his sub-type has an oval inner hoop, which the outer curvature follows only on the bottom part of the body. he head is an oval setting, with a stone. he shoulders broaden and project strongly: it can be easily seen that they stand out from the other parts of the body. III/c • A form with ‘sloping’ shoulders (so-called ‘keeled ring’). he head is in general emphasised and only the lower part of the body is curved. Between the head and the end-points of the curve of the body, the shoulders are straight and often decorated. On the head is an oval protrusion which resembles a stone (all of the Aquincum examples were made from the same mould. Engraved ring with VRSA inscription (Type III/c, cat. 22) Vésett díszű gyűrű VRSA felirattal (III/c típus, kat. 22.) he Type III rings well illustrate the process of changes in form that can be followed from the early third century, mainly the interruption and breaking of the unity of the body and head of the ring. In one trend, the emphasising of the horizontal direction of the shoulder continued. his was made even more conspicuous by the use of different techniques. In the other tendency, the body of the ring remained almost the shape of a circle, but the shoulders shifted in a perpendicular direction. Next to the head, the shoulders protruded or, on the contrary, became slightly sloped, with the hoop of the ring and the shoulders being shaped in a sculpted way also. From the point of view of shape, these rings preserve a stone or an imitation of one. Of the eight pieces representing the type, six are monometallic; however, the head projects in the form of an oval stone. Examples according with this type can be dated to the late second century–early third century; it was general towards the end of the Severan period.13 A ceramic artefact found together with a bronze ring assignable to Type 13 HENIG 1978, 38. GUIRAUD 1989, 185. Rings III/b that was recovered from an inhumation burial14 was from the first or second century; also in the burial was a coin, which could not be identified exactly, that derived from the very same time. On the basis of this, the burial was dated by its excavator to the first–second century, as one of the first representatives of the type. here is no other example of a similarly early appearance of this type of ring. Cause for reflection may be given by a similar ring form in the Hungarian National Museum. On this there is a stone made in the second half of the first century.15 he ring is Type III/b, which can be dated to the late second century–early third century. One example of it came to light from a cremation burial.16 he head was surrounded by deeply engraved volutes in the form of flower petals and the shoulders, too, were engraved. On the slightly protruding head part the inscription VRSA in mirror image could be read. In Pannonia, the name Ursus/Ursa occurs primarily in the southern and western parts of the province,17 on the inscriptions from the period after Marcus Aurelius. Mária R. Alföldi considered18 rings with engraved shoulders to have been imported goods from Gallia, and explained their development as a process parallel with the spread of openwork examples, with the pushing ahead of efforts for plasticity.19 However, the Gallic development of the form cannot be proved,20 although it can be dated by the mounting of coins, which was extremely common. Hélène Guiraud dates its appearance to the early third century,21 but the fashion for it lasted only until the 250s to 260s. It was known not just in Gallia, Britannia and the Rhineland; its dating to the first half of the third century is also supported by rings from the Nikolaevo hoard, among others.22 Type IV. Circular body with a differentiated head he body of the ring is almost circular in shape and is thin and of uniform thickness. his type is very varied in appearance, because of shifting in the proportions of individual parts. It was made from wire or from a thin band (2–3 mm wide). he head stood out decidedly from the body of the ring, which did not necessarily mean any technical difference. he head was decorated 14 15 16 17 18 19 20 21 22 TOPÁL 2003, 70. AGUN, Kat. 54. FACSÁDY 2002, 221. BARKÓCZY L.: he Population of Pannonia from Marcus Aurelius to Diocletian. ActaArchHung 16 (1964) 326. ALFÖLDI 1957, 412. ALFÖLDI 1954, 70. GUIRAUD 1981, 229. Note 43. GUIRAUD 1981, 228, with many analogies. RUSEVA-SLOKOSKA 1991. Type V, variant 1, cat. 210, 211. POPOVIĆ 1992, cat. 82, 83, 114 – mounting a Caracalla denarius minted between 213 and 217. 37 EKSZER_Book.indb 37 2009.12.21. 8:53:48 Gyrk Rings Silver ring with granules and filigree decoration (Type IV/a, cat. 28) Granulált és filigrános díszű ezüstgyűrű (IV/a típus, kat. 28.) in various emphatic ways, and next to the head there were other embellishments, too. According to its subtypes, it corresponds to Henig’s types IV and XV and Guiraud’s Type 4/c and d (Table 1). IV/a • he head is oval or circular in shape, with a gemstone or an embellishment imitating one. On either side of it, where the shoulders begin, are two granulated spherules. IV/b • he head simply closes the body; there are no shoulders. he head has a setting divided into a number of parts. IV/c • he body is circular in cross section; the head is round or oval, and is decorated. he decoration may have been put on afterwards. IV/d • On the circular body there is a raised head and ther is decoration beside or on the shoulders. IV/e • On the circular body there is a large, likewise circular, head made from the same material as the body. IV/f • Contrasting with the body made from a band of material is a protruding, rectangular head. he various pieces belonging to Type IV are representatives of the late Roman period. To the circularshaped body of uniform width could be attached heads of different kinds, which, on the basis of their proportions and mode of embellishment could be very different in appearance. he Type IV/a variant, and especially a striking representative of it, has given rise to much speculation, to which the depiction on the gemstone has very much contributed. he dating of the piece is facilitated by the head of the ring, which contains a portrait of the Emperor Caracalla. However, the highquality, oval, amethyst gemstone was originaly cut for another ring; its later reuse is attested to by the shape of the setting on the head. A similar piece has come to light in Brigetio,23 likewise from a sarcophagus. Because of the proportions and size of the head of the 23 AGUN, Kat. 193. Ring with gem depicting a head of a man and with granulated decoration (Type IV/a, cat. 29) Gyűrű férfifejet ábrázoló gemmával és granulált díszítéssel (IV/a típus, kat. 29.) ring and its hoop, Lajos Nagy and Mária R. Alföldi could think that it was worn suspended from the neck,24 although depictions, too, attest to the multiplicity of places on the body where rings could be worn25 in addition to the first finger. Although not precluding Mária R. Alföldi’s idea, this very variety of places for wearing may explain the wide range of sizes, as well as the diversity of the properties of the bodies. More problematic is the establishment of the period of use of the ring type with two pairs of granules on either side of the head; it well illustrates both the broad definition of a type and hence the alterable time-brackets for its dating. In hoards in England,26 rings embellished with two spherules on either side of the head are present as early as the first half of the second century; on these, however, the head, the decoration and the head-body ratio differ significantly from those of the ‘Caracalla type’. A bronze example from Augst27 has come to light along with a Vespasian coin and ceramics from the second century. Variants of the third-century form are frequent in the course of the fourth century also. It has come to light in Novae,28 from excavations, from a fourth-century layer, and also in Intercisa,29 from a burial. However, its long life is also proved by a piece from the Somogyszil and Ságvár30 cemetery that can be 24 NAGY L. 1942, 627. ALFÖLDI 1954, 71. 25 INGHOLD, H.: Studier over Palmyrensk skulptur. Koppenhage, 1928, Ills. 49, 50, 51; DEPPERT-LIPPITZ 1987, 181–183. 26 HENIG 1978, cat. 675, 722. JOHNS 1996, 47. 27 RIHA 1990, 130, cat. 102. 28 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 219. 29 VÁGÓ-BÓNA 1976, Burial 1221, with a Constantinus I follis. 30 SZ. BURGER, A.: he late Roman cemetery at Ságvár. ActaArchHung 18 (1966) 103. 38 EKSZER_Book.indb 38 2009.12.21. 8:53:50 Gyrk dated to the second half of the fourth century. On the later pieces the body of the ring is again round, whether made from bead-wire or plain.31 he multiplicity of the modes of embellishment and also the ‘permeability’ of individual types are well illustrated by rings found in Tüskevár32 and Brigetio sarcophagi33 that can be dated to the fourth century. here we find next to the head the pseudo-granulation characteristic of the type, but definitive on these last-mentioned pieces is the wavy line on the body of the ring (this is made in imitation of an openwork pattern). (Otherwise generally dated to the fourth century, this type, worked more finely, is also known from the first–second century from Ulpia Traiana.34) he granulation embellishing both sides of the head, and embellishment reminiscent of it, was, then, fashionable for a long time, and variants of it are to be found on rings of many different sizes and modes of embellishment. Its popularity is proved by Aquincum rings also: on a silver ring numbered cat. 28 in the catalogue the circular head is bordered by pseudo-filigree work as well as by spherules. On the other hand, in the case of the gold ring numbered cat. 31 a head of similar size to that of the Caracalla ring but divided into three parts has all parts of its setting framed by a pair of granules. A form agreeing with this was carved from jet also, faithfully imitating the granulation, too (cat. 32). he division of the setting on the head in order to accommodate a number of stones was not remote from the taste of the late Roman period. he heads of many rings from a hoard recovered at hetford35 were also made for two or three stones, in highly varied ways. he closest parallel to the Aquincum ring is one from Britannia,36 dated without exact reasons to the third– fourth century. Likewise dateable to the fourth century is an example at the British Museum worked to a high standard37 and a similar Naissus ring38 on which the three parts of the setting were placed directly on the broadening body of the ring at a greater distance from each other. Henkel considers pieces recovered at Mainz featuring divided settings to be likewise a late Roman form.39 31 HENKEL 1913, Nos. 279, 280, 281; POPOVIĆ 2001, cat. 9, 10, 13. 32 PALÁGYI, S: A páloznaki és a tüskevári szarkofág. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11 (1972) 115. 33 BORHY–SZÁMADÓ 2003, cat. 63. 34 POPESCU, G. A. (ed.): Traiano: Ai confini dell’Impero (Exhibition guide). Ancona–Milano 1998, nr. 275. 35 JOHNS–POTTER 1983, Nos. 13, 14, 15. 36 JOHNS, C: Some Unpublished Jewellery from Roman Britain. Jewellery Studies 5 (1991) 60. 37 BMCR, 793. 38 POPOVIĆ 2001, cat. 25. 39 HENKEL 1913, Nos. 223 and 265. Rings Type V. Head is separate and the shoulders are pronounced his is similar to Type IV, but as well as the head the shoulders, too, have an emphatic role. he form is further emphasised by their embellishment (Table 2). V/a • he shoulders broaden only slightly but on the other hand become pronouncedly thicker. heir decoration is given by the form itself. Ring with leaf-shaped shoulders (Type V/a, cat. 47) Gyűrű levél alakú vállal (V/a típus, kat. 47.) V/b • he shoulders are broad and are separately decorated next to the head. he emphatic nature of the shoulders can be achieved by the alteration of their shape. he leaf-like shoulder solution of ring (cat. 47) of Type V is of a form known from a hoard brought to light at Szalacska in 1912,40 but a third-century dating is also strengthened by rings in the Vemania hoard41 committed to the earth in 302– 303. Found at Rouen, a gold ring at the Louvre42 with identical shoulders mounts a Septimus Severus coin. Another possibility is that the shoulders are articulated and have decoration that stands out from them. On the bronze rings numbered cat. 48 and 50 there are – as on Type IV/a – spherules imitating granulation, while on the likewise bronze ring numbered cat. 49 this role is played by small raised rings filled with coloured enamel. he majority of pieces assignable to Guiraud’s Type 4/d are made with glass-paste inlay, but enamel decoration, too, is not remote from the type, which was frequent mainly in the third century.43 However, for the setting apart of the head and for the emphasising of the shoulders in this way, there is an example from as early as the late second century.44 40 DARNAY 1912, 166. 41 GARBSCH, J: Spätrömische Schatzfunde aus Kastell Vemania. Germania 49 (1971) 140. 42 Louvre, with inv. no. Bj. 1136. 43 GUIRAUD 1989, fig. 5/3. 44 HENIG 1978, cat. 205. 39 EKSZER_Book.indb 39 2009.12.21. 8:53:52 Gyrk Rings Head of a bronze ring with engraving (Type VI/b, cat. 53) Bronz gyűrűfej véséssel (VI/b típus, kat. 53.) Head of a bronze ring with VITA inscription (Type VI/b, cat. 54) Bronz gyűrűfej vésett VITA felirattal (VI/b típus, kat. 54.) Ring with stylised animal heads (Type VIII/a, cat. 59) Gyűrű stilizált állatfejekkel (VIII/a típus, kat. 59.) Jet ring imitating twised body (Type X/c, cat. 104) Csavarást utánzó gagátgyűrű (X/c típus, kat. 104.) Type VI. Ring whose head is flush with the body types, and with the Henkel forms nos. 695–705. he form, made using a technique according with that of the Type IV springy bracelet and Type I/a earrings, occurs in Pannonia’s late Roman cemeteries also; it is a type that is widespread in the Rhine–Danube region (Table 2). he head forms a continuous arch with the round or slightly oval body. Compared with the bottom part of the hoop, the head part is broader; the decoration on the ring is restrained. Identifiable with Guiraud’s Type 2/g only in part (Table 2). VI/a • he head is shaped from the body which gradually thickens from the shoulders upwards; it is generally undecorated. VI/b • he curvature of the body is slightly broken, the head part is made flat and on it is chased an embellishment or inscription. VI/c • he body is angular and the shoulders become thicker towards the head part. he head is decorated, but the decoration does not project from it. he modestly worked, thin bronze or silver sheet examples of Type VI are non-series pieces. he leaf-form head of the silver ring numbered cat 51 is reminiscent of the shoulders of Type V/a, while the fluted shoulders of the ring numbered cat. 53 recall chased shoulders. In the engraved and punched design of the flat head of the last-mentioned piece, motifs found on fourth-century coins from the mint in Siscia can be recognised. Type VIII. Open-ended ring his is a hoop made from a band of varying thickness (3–7 mm) or of thin wire; its ends are open and its mode of embellishment and working are various (Table 2). VIII/a • he ends are far from one another, with a stylised animal’s head on each of them. VIII/b. his is a ring made from a metal band 5–7 mm wide. Its open ends are narrow. Decoration is not general, but occurs on the broadest part, on the side opposite the ends. VIII/c • A hoop made from wire that is circular or D-shaped in cross section, the narrowing ends of which run past each other. Among bracelets also, we find copies of open hoops featuring animal’s heads. heir use was characteristic of the third–fourth century. he Aquincum pieces were found in grave assemblages together with a Constantius II coin and finds dateable to the fourth century. Type VII. Wire ring with spiral embellishment Type IX. Closed-band ring his type is made from thin wire, the ends of which are bent round each other to form a closed circle. It accords with the Lányi 62/3, Guiraud 6/b and Riha 19/2 his is a closed ‘hoop ring’ made from a band of metal 2–3 mm in width. 40 EKSZER_Book.indb 40 2009.12.21. 8:53:54 Gyrk Rings Type X. Closed hoop Type XI. Ring-key Closed ring made from wire 3–5 mm in diameter. X/a • A closed hoop circular in cross section, undecorated. X/b • A D-sectioned closed hoop, undecorated or decorated with uniformly-spaced engraving. X/c • A thick and broad closed hoop, embellished with engraving and with another hoop brazed on. It is likewise difficult to confine within narrower time-brackets the band-rings and rings that are variously different in cross section that belong to the types IX–X. hey have in most cases come to light in burials whose other material, too, did not signify. he undecorated hoop numbered cat. 76 was together with the above-mentioned Type III ring numbered cat. 21 in a burial which has been dated to the first–second century. Analogies of these simply-produced rings, made from bronze with one exception, have come to light from Dacia45 from a second-century environment. A key with a short body is connected to a closed hoop. As well as ring-keys that could be used as real keys, there are also examples in the collection that have been changed into ornamental rings by means of deliberate truncation. Agrees with Guiraud’s Type 5/b. XI/a • his has a hoop part oval or circular in cross section, undecorated or with engraving running round in V-shapes XI/b • he hoop part is fashioned from a broad band, with engraved embellishment. Ring-keys were primarily artefacts for personal use and cannot be ranked as jewellery. heir inclusion among the various types of rings is warranted by the transformation, in actual fact the truncation, performed on them. Artefacts made unusable in this way could afterwards function as jewellery. On the basis of the hoops, their dating can be linked to the late Roman period. 45 ISAC 1999, 757. 41 EKSZER_Book.indb 41 2009.12.21. 8:54:04 Gyrk Rings I/a III/a I/b III/b I/c III/c II/a IV/a II/b IV/b IV/c IV/e IV/d IV/f 1. tábla Table 1 42 EKSZER_Book.indb 42 2009.12.21. 8:54:04 Gyrk Rings V/a VII V/b VIII/a VI/a VIII/b VI/b VIII/c VI/c 2. tábla Table 2 43 EKSZER_Book.indb 43 2009.12.21. 8:54:08 EKSZER_Book.indb 44 2009.12.21. 8:54:09 K ARPERECEK A karperec (armilla, spatalium) elsősorban a nők és a leánygyermekek ékszere volt. Az ábrázolások és a sírleletek tanúsága szerint egyidejűleg akár több, eltérő típusú példányát is viselték. Lehetett a felsőkaron vagy a csukló felett, párban vagy különböző anyagból, különböző díszítéssel, de viselhették egyidejűleg mindkét karon is. Egyéb ékszerekhez hasonlóan azonban a karperecek is bírhattak másodlagos, szimbolikus jelentéssel. A korai császárkor folyamán, Claudiustól a Severus-korig a férfiak karján az „armillae” ábrázolása katonai kitüntetést jelentett.1 Egyike volt – a torques és a phalera adományozása mellett – a centurio fokozat alatt is elérhető kevés kitüntetésnek.2 Jogos tulajdonosaik sírkövein is megemlítették, és karon3 viselve, vagy a karperec párt különállóan4 a sírkőreliefen is megörökítették. Armillát nem csak római polgár kaphatott,5 s a kitüntetés alapformája a nemesfémből készült, jellegzetes, kigyófejes végződésű karperec volt.6 Az egyiptomi múmiaportrékon – a portrék természeténél fogva – ritkábban tűnnek fel az aranyműves technika magas szintjéről tanúskodó karperecek, a palmyrai síremlékek gazdagon felékszerezett nőalakjai karján azonban gyakoriak széles, áttört technikával készült vagy huzalból sodrott példányaik. Utóbbi ábrázolások jól illusztrálják a karperecek két alapvető változatát: lehettek merev kialakításúak vagy flexibilisek. Előbbiek között nyitott végű és zárható változatok vannak, utóbbiak – természetüknél fogva – minden esetben zárhatók voltak. Záródásuk többnyire egyszerű, hurok-kampó megoldású volt. Az egyes darabok típusba sorolását azonban jelentősen megnehezíti, hogy gyakran töredékesen, rossz 1 MAXFIELD, V.: he military decorations of the Roman Army. London 1981, 141. 2 WATSON, G. R.: he Roman Soldier. Bristol 1969, 115. 3 Pannoniából: BILKEI I. – HORVÁTH L.: Késő római sír Hegyesdről (Spätrömisches Grab in Hegyesd). A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 14 (1979) 157; HOFFMANN 1905, 8, 12, 13, 15. 4 HOFFMANN 1905, 8, 12, 13, 15; ZANKER, P.: Grabreliefs Römischer Freigelassener. Jb DAI 90 (1975) 275. 5 HOLDER, P. A.: Studies in the auxilia of the Roman Army from Augustus to Traian. Oxford 1980, 28. 6 MAXFIELD, V.: he military decoration of the Roman Army. London 1981, 91. megtartással kerülnek elő, végződésük megállapítása sokszor lehetetlen. A leletek alapján úgy tűnik, hogy a római mintát követő karperec a császárkor első évszázadaiban nem volt népszerű az aquincumi ékszerek között. A bennszülött viselet elhagyásával párhuzamosan, a 3. század folyamán, a karperecek mennyisége növekedett, formaviláguk bővült. A legtöbb változat és a legnagyobb darabszám a 4. századi ékszerekhez köthető. A kar díszítéséhez az általánosan ékszer készítésére szolgáló alapanyagok többségét felhasználták: nemesfémeket és nem nemesfémet egyaránt, üveget, a szerves anyagok közül a gagátot és természetesen a most vizsgálat alá nem vont csontot, illetve agancsot is. Az aquincumi darabok között kettő készült részben aranyból. Mindkettőnél az aranyat kombinációban használták, gagát kiegészítésére, illetve nagyon sötét, gagáthatású üveggyöngyökkel együtt. Ezüstből is kevés darab készült, formájuk nem különbözik az azonos típusú, bronzból való típusokétól. Különbség csak gondosabb kivitelezésükben fedezhető fel. A karperecek döntő többsége rézötvözetből (bronzból) készült. A vastagabb, masszívabb darabok öntöttek, de kedvelt volt a huzal használata, szerkezeti és díszítő elemként is. A spirálisan feltekert huzal a rugós karperecek esetében egyszerre felelt meg mindkét funkciónak. A bronzhüvelyek végeire forrasztott rövid huzaldarabok viszont csupán díszként szolgálhattak. A hüvely elsősorban a huzalszálak szétnyílását, a hosszabb viseleti időtartamot volt hivatva szolgálni, de önálló elemként is felhasználták a X. típusú karperecnél. A díszítésnél a vésés gyakoribb, mint az ugyancsak alkalmazott poncolás. A mély vésések alkalmasak lehettek email befogadására is, ennek azonban leleteink között nem láttuk nyomát. Általánosságban elmondható, hogy az aquincumi karperecek kevés és szerény díszítéssel készültek, bár egy esetben biztos, hogy a vésett motívumok mellett a bronz ékszert aranyozták. A motívumok száma csekély, még a jobban kidolgozott darabok megmunkálásához is elegendő volt néhány szerszám. (Ugyanezeket a szerszámokat használták más ékszereken is, pl. gyűrűfej poncolt díszénél.) Az 45 EKSZER_Book.indb 45 2009.12.21. 8:54:15 Karperecek Bracelets ékszerként felhasznált fémek között a vas is előfordult. Lelőhelyünk talajviszonyai mellett a rendkívül gyorsan megsemmisülő anyagnak azonban nemegyszer csak nyomait rögzíthetjük, közelebbi tipológiai meghatározás nélkül. A nem fém alapanyagok közül szívesen viseltek gagátból, lignitből, palából faragott vagy azonos formájú, matt, fekete üvegből készült karperecet. A merev kialakítású aquincumi karperecek kilenc fő típusba sorolhatók, míg a flexibilisek csupán kettőbe. A típust csak részben határozza meg az ékszer készítési alapanyaga. A típusok nem jelentenek időrendi elkülönültséget vagy egymásutániságot. Egy-egy típus, kialakulásától kezdve, folyamatosan nyomon követhető az ékszeranyagban, míg más esetekben csak rövid, viszonylag körülhatárolható időszakban divatos. A csontvázas temetkezéseknél megfigyelhető, hogy gyakran többféle típusú és anyagú karperecet viseltek az elhunytak. II. típus: Merev, zárható, osztott karika Kétrészes, egy rövidebb és egy hosszabb, kissé eltérő körívű, D keresztmetszetű részből összeállított, csuklós pánttal és zárral ellátott karperec. Az aranyból készült szerkezeti elemekkel nyitható, két részből összeállított gagát karperec eredete bizonytalan, anyagvizsgálati eredménye alapján a Rajna-vidékről, de Yorkshire bányáiból is származhatott.8 Típusának pontos párhuzama Britanniából (York), Itáliából (Monte Gelato) és hraciából (Ratiaria) ismert. Ruseva-Slokoska IV. típusának megfelelő formájú,9 két részből összeállított karperectípusban Higgins szerint hellenisztikus előképeket ismerhetünk fel.10 Párhuzamai alapján a 3. században készülhetett az aquincumi darab is, amit záródásának szerkezete is alátámaszt (3. tábla). III. típus: Rugalmas, zárható karika I. típus: Merev, zárt karika Díszítetlen vagy folyamatos díszítésű, zárt karikájú karperecek (3. tábla). I/a • Kör vagy „D” keresztmetszetű, karikába hajlított és összeforrasztott vagy kifaragott, díszítetlen karperec, melynek belső oldala csaknem szabályos kör alak, külső oldala szabálytalan. Bronz, gagát, üveg és vas alapanyagból készültek. I/b • Az előbbi alváltozattal azonos, de díszített, zárt karika. A típusba sorolható példányok többek közt üvegből készült töredékek. Az egyik darabon a fekete Kör keresztmetszetű, karikába hajlított, díszítetlen karperec, melynek egyik vége hurokformára kialakított, míg a másik visszahajló kis kampó. Ez utóbbit gyakran félgömb alakúra formázzák, ami esztétikai értékén túl a hurok kicsúszását is megakadályozta (3. tábla). A késő római korszak egyszerű viseleti darabjai voltak a zárható karikájú karperecek. Pontos időhatárok közé szorításuk kísérő leleteik hiányában nem lehetséges. Intercisában a 4. század elején tűnnek fel.11 Huzalból kialakított hurkos záródásuk alapján azonban valamivel korábbi megjelenésüket is feltételezhetjük. IV. típus: „Rugós” karperec Ékvésett díszítésű karperec részlete (I/b típus, kat. 129.) Detail of a bracelet with graven decoration (Type I/b, cat. 129) üveg külső körívére fehér üvegcsíkot olvasztottak, a másik kettő, kör keresztmetszetű töredéken csavarást utánzó vésések vannak, ami az V. típusú, sodrott karperecek divatját követi. Bár a fekete, fosszilis alapanyagból faragott ékszerek Britanniában már a Kr. u. 2. századtól ismertek, népszerűségük csak a 3. század folyamán nőtt meg. Mindegyik ismert lelőhelyű darab csontvázas sírból való, a halott alkarjáról. Koruk, a mellékletek alapján, a 3. század végére – 4. század elejére tehető. Az I/b típus darabjainak keltezése lelőkörülmények hiányában bizonytalan ugyan, de a sodrott díszítés imitációja miatt a késő római korszak termékét láthatjuk formájukban. Ezt a keltezést erősítik a brigetioi szarkofágból előkerült7 üveg karperecek is. 7 BORHY–SZÁMADÓ 1999, 13, II. t. 12. Kör, romboid vagy ovális keresztmetszetű, huzalból hajlított karperec, amelynek végeit az átellenes oldalon lévő végre spirálisan feltekerték, ezáltal zárt, de változtatható méretű kört alkotva. A többszöri, leggyakrabban hármas csavarással rögzített végek elcsúsztathatók (3. tábla). Valamennyi aquincumi példány bronzból készült. Szerkezetének köszönhetően mérete állítható, így gyermekek számára is alkalmas viselet volt. Az egyszerű, praktikussága mellett dekoratív megjelenésű alapforma már a Kr. e. 1. század folyamán felbukkant.12 Ezüstből és bronzból is előfordul a boszniai japod temetők V/b és VI. fázisában, a Kr. e. 35–10 között, majd a 8 L. Allason-Jones mérési eredménye, akinek munkáját ezúton is köszönöm. 9 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, 66. 10 HIGGINS 1961, 1, 187. 11 ALFÖLDI 1957, 419. 12 KÄMER, N.: Silberne Fibelpaare aus dem letzten vorchristlichen Jahrhundert. Germania 49 (1971) 112. 46 EKSZER_Book.indb 46 2009.12.21. 8:54:16 Karperecek Bracelets Kr. u. első század folyamán egyre gyakrabban.13 A Duna-vidékre jellemző forma esetenként más provinciában is előfordul.14 Pannoniai népszerűségét a 2. században földbe került két ékszerkincs lelet is bizonyítja.15 Tartományunkon kívül ismert Daciában,16 sőt, egy 3. századi éremmelléklettel földbe került galliai kincsből is.17 A hosszú használati időt illusztrálják az aquincumi darabok is. Hamvasztásos sírból, 2. századi kerámialeletekkel és késő római mázas kerámiával együtt is jó megtartású példányai kerültek elő. A legkésőbbi, nagyon vékony huzalból készült, Licinius és Crispus follisokkal keltezhető darab a korábbi példányoktól már igen távol áll. lom más provinciáiban is előfordul,21 sőt, a palmyrai reliefeken is könnyen azonosítható.22 Az aranyból készült, biztonságos záródású, a 3. század közepe táján készült darabok azonban tartalmaztak egy belső, aranytubusból készült szilárdító vázat, amire az arany huzalt feltekerték.23 Vastagságuk ezáltal egyenletes volt. Nemcsak az aquincumi darabok között a leggyakoribb, Pannonia késő római temetőinek is legnagyobb példányszámban előkerült karperectípusa.24 A sima huzalokból könnyen kialakítható, látványos ékszer hatását valódi csavarással vagy vésett jelzésekkel üvegből is utánozták. VI. típus: Merev, nyitott, díszítetlen karika V. típus: Sodrott karperec Több vékony huzalszál összecsavarásával készült, zárható karperec, alakja ovális vagy kör. Végei felé szorosan, középső részén lazábban tekert, ezáltal végei felé egyenletesen vékonyodik. Záródása kampó és hurok, amelyet a felhasznált huzal visszavezetésével alakítottak ki. Ezek mellett utólagosan ráforrasztott és két huzaldarabbal leszorított hüvely van. Aquincumban ez a leggyakoribb típus, mely különböző méretben készült. Valamennyi ismert lelőhelyű példány a katonaváros nyugati temetőjének késő római sírjaiból való, bronzból készült darab (3. tábla). A rugós karperec hosszú történetétől eltérően ez a típus kizárólag a 3-4. századra jellemző. A birodalomszerte népszerű, három vagy négy drótszál összesodrásából kialakított karperec záródásának kiképzése különböző lehet:18 a sima karika-horog párostól a díszítettebb kivitelig. Pannoniában (elsősorban bronzból készült példányai) gyakoriak a 3. század végi és 4. századi sírokban.19 A 3. század közepe tájára tehető megjelenésére bizonyítékot az éremmelléklettel elrejtett ékszerkincsek szolgáltatnak.20 A balozsameggyesi és három, Szalacskán előkerült kincs (1910/1, 1910/2, 1931/2) aranyhuzalból készült karperecet tartalmazott. A típus a Római Biroda- 13 MARIC, Z.: Die japodischen Nekropolen im Kratal. Wissentschaftliche Mitteilungen des Bosnisch-herzegovinischen Landesmuseum 1 (1971) 43. 14 PFEILER 1970, 58. 15 FACSÁDY 1994, 141. 16 ISAC 1999, 757. 17 FEUGÈRER, M.: Le trésor de Doneacq. Aquitania 3 (1985) 108. 18 Ennek alapján állít fel kronológiai-fejlődési sort LEPAGE, C.: Les bracelets de luxe romains et byzantins. Cahiers archéologique 21 (1971) 2. 19 ALFÖLDI 1957, 418; BIRÓ 1959, 173; SZ. BURGER A.: Későrómai sírok Mucsfa–Száránpusztán. ArchÉrt 104 (1977) 190; M. ALBEKER M.: Késő rómaikori temető Dombóváron. ArchÉrt 105 (1978) 68; BARKÓCZI L.: New data on the history of late roman Brigetio. ActaAntiquaHung 13 (1965) 231. 20 FACSÁDY 2001, 62. A kör vagy ovális formára hajlított karperec végei között jelentős távolság lehet. Vastagsága igen változó, a vékony huzalból készített daraboktól a vastag, nagyobb súlyú példányokig (3. tábla). VI/a • Huzalból hajlított, díszítetlen, kör vagy ovális alakú karperec, végei elkeskenyedők, hegyesek. VI/b • Különböző keresztmetszetű (kör, rombusz, ovális), ovális alakú, nyitott karperec, végei egyenesek vagy kónikus végződésűek. VI/c • A VI/b típussal azonos karperec, végein azonban félgömbös gomb van. A díszítetlen, nyitott végű karperecek is elsősorban a késő római korszak ékszerei. Megjelenésük a 3. századra tehető. Ezüstből készült darabjai Szalacskán a 3. század második felében kerültek földbe.25 Az aquincumi darabok a katonaváros nyugati és északi temetőjének csontvázas sírjaiból kerültek elő, de Pannonia más temetőiben sem ismeretlenek.26 VII. típus: Merev, nyitott, állatfejes karika Az előző típustól elsősorban végeinek díszítésében különbözik. Három altípust lehet elkülöníteni, de az egyes darabok kidolgozottsága, díszítésmódja igen jelentős eltéréseket mutathat egy-egy altípuson belül is (4. tábla). VII/a • Kör keresztmetszetű, nyitott végű karika, amelynek végei állatfejet, többnyire kígyófejet imitálnak. 21 PONCET 1889, pl. 6; BMCJ, Nr. 2790., 2793., 2795., 2796; HEURGON 1958, pl. 5, 28; GARBSCH, J.: Der Moosberg bei Donau. München 1966, 65; GARBSCH J. Spätrömische Schatzfunde aus Kastell Vemania. Germania 49 (1971) 139; GREIFENHAGEN 1975, Tafel 36/4; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 144. a-b, utóbbiak záródása azonban korábbi típusokra jellemző. 22 DEPPERT–LIPPITZ 1987, 182, 183; TECHNAU, W.: Die Kunst der Römer. Geschichte der Kunst: Altertum II. Berlin 1940, 265. 23 METZGER 1999, 122. 24 LÁNYI 1972, 203, Abb. 60/9. 25 JÁRDÁNYI–PAULOVICS 1953, 119, 123; DARNAY K.: A szalacskai római leletek. Múzeumi és Könyvtári Értesitő 4 (1910) 29. 26 LÁNYI 1972, 60/1., 2., 3. típusok. 47 EKSZER_Book.indb 47 2009.12.21. 8:54:17 Karperecek Kígyófejes karperecek (VII/a típus, kat. 191-192.) Bracelets with snake head decoration (Type VII/a, cat. 191-192) Az állatfej kidolgozása igen különböző, anyaga bronz vagy ezüst. VII/b • Széles, lapos vagy kissé domborodó, nyitott végű karperec, amelynek mindkét vége egyértelműen felismerhető, stilizált kígyófejet formáz. A karperec anyaga lehet bronz vagy ezüst, díszítése poncolt és cizellált, a kidolgozás minősége azonban nagy eltéréseket mutathat. VII/c • Változatos (kör, félkör, téglalap, ovális) keresztmetszetű, nyitott karperec, amelynek végei egymás mellé futnak. Díszítése változó, többnyire csak párhuzamos vagy V alakú vésésekkel készültek, de két esetben a karperec egyik vége állatmancs alakúra van formázva. A nyitott, plasztikusan kidolgozott végű karperecek a görög és hellenisztikus ékszerek között sem ismeretlenek. Különösen elterjedt volt a csuklón vagy felkaron viselt, kígyófejes végződésű vagy spirálisan a karra simuló, kígyótestű nemesfém karperec.27 Az alapgondolat – a kígyó mint óvó szimbólum28 – megmaradt ugyan, a bonyolult, gondosan megmunkált forma azonban a végsőkig leegyszerűsödött a császárkor folyamán. Ezt a folyamatot figyelhetjük meg több tartomány ékszeranyagában is.29 A korai időszakra jellemző30 spirális vagy természetközeli formák ritkák, a stilizált változat vált általánossá. A késő római korszak végsőkig leegyszerűsített formái már alig emlékeztetnek a feltételezett kiindulópontra. A Pannoniában a 2. században földbe került ékszerkincsek31 ezüst kígyófejes karpereceit párban viselték, melyek egyegy síkban kifelé forduló stilizált, poncolással díszített kigyófejben végződnek. Az ászári és a tatai kincsen kívül ugyanilyen karperec pár van a Regensburgban32 előke27 SEGALL, B.: Catalogue der Goldschmiedearbeiten der Museum Benaki. Athén 1938, 85; CARDUCCI, C.: Gold und Silberschmuck aus dem antiken Italien. Wien 1962, 50. 28 SCHENKE 2003, 44. 29 JOHNS 1996, 109; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, 67. 30 SCHENKE 2003, 43. 31 FACSÁDY 2001, 59. 32 RIECKHOFF S.: Ein neuer Schatzfund aus Bayern, Vorbericht über den römischen Depotfund von Regensburg-Kumpfmühl. Bayerische Vorgeschichtsblätter 55 (1990) 291. Bracelets rült, a nagyberki-szalacskaival megegyező típusú fibulát (Garbsch A 238v variáns) is tartalmazó leletben, amelyet a markomann háborúk korában, 166 után rejthettek el. Az aquincumi karperecek közül ebben az időszakban készülhettek a VII/b típusú, finoman kidolgozott leletek is. A korai keltezést megerősítik a környéken végzett újabb feltárások, amelyek kora római telep és 2. századi hamvasztásos temető meglétét bizonyították.33 Igen távolinak tűnnek az előbbiektől a késő római korszak huzalból hajlított vagy öntött, elkalapált végű ékszerei. Pannonia késő római temetőiben Lányi Vera 64 féle végződésmintát különített el.34 Ezek közül néhány megtalálható az aquincumi példányok között is, de a variációk száma tovább bővül. A „kígyófejes” elnevezés a típusok nagy részére nem illik. A kidolgozottabb formák között egyéb állatfejet (esetleg kutya) vélhetünk felismerni, mások pedig állatmancsra emlékeztetnek. A gyakori formázás során az eredeti díszítmény már annyira feledésbe merülhetett, hogy csupán az alapforma – a nyitott, megformált és/vagy díszített végződés – élt tovább. VIII. típus. Zárható lemezkarperec Lemezből készült keskeny pántok, az altípusok szélességben és díszítésben térnek el egymástól. A díszítés, akár véséssel, akár poncolással készült, végighalad a teljes karikán. A motívumok ismétlődnek, az első két altípus esetében a vésések mélyek. A korszakra jellemző sokszínűség ellenére színes emailberakás nyomát nem lehet felfedezni ékszereinken. Valamennyi aquincumi darab bronzból készült, egy példányon aranyozás nyomai maradtak meg. Az ép darabok és a töredékmaradványok alapján a típus záródása jól rekonstruálható: egyik végén a lemezből hajlítással kialakított kis kampó a másik végen kivágott kis lyukba illeszkedett (4. tábla). VIII/a • 10-12 mm széles, X alakú mély véséssel díszített. VIII/b • 5 mm széles, mély párhuzamos rovátkákkal díszített. VIII/c • 5 mm széles, V alakú poncolással díszített. VIII/d • 5-10 mm széles, pont-körös díszítésű pánt. VIII/e • 5 mm széles, díszítetlen pánt. A bronzpántból készült típus valamennyi karperecforma közül a legkésőbbi, a 4. századnál korábban nem fordul elő. A pannoniai temetők elemzésekor 33 R. FACSÁDY A.: Ipari emlékek az aquincumi katonaváros délnyugati részén (Indusrial monuments in the southwestern section of the Military town). Aqfüz 3 (1997) 14; R. FACSÁDY A.: Korarómai település és partvédelem maradványai Budaújlak déli részén (Early Roman settlement and remains of bank defence in the southern part of Budaújlak). Aqfüz 7 (2001) 14. 34 LÁNYI 1972, 164, Abb. 58. 48 EKSZER_Book.indb 48 2009.12.21. 8:54:17 Karperecek Lányi 32 féle díszítési módját különböztette meg,35 egy-egy szűkebb területen azonban számuk jóval korlátozottabb. Intercisában 16 változat figyelhető meg,36 míg Aquincumban csak öt. A változatok nagy száma mellett azonban minden altípus csak néhány darabbal képviselteti magát. Megjegyzendő, hogy az egyedüli aranyozási nyom is ezen a típuson maradt meg. IX. típus: Berakással díszített karika A karperec középső részén erőteljesen kiszélesedik. A legszélesebb részen bemélyített, ovális, illetve poncolással körbevett kör alakú foglalat van (4. tábla). Mindössze két, bronzból készült, sajnálatos módon erősen töredékes példány ismert Aquincumban, amelyeken a foglalat ma már üres. Záródásuk nem állapítható meg, az egyik minden bizonnyal nyitott karperec lehetett. Formája és kialakítása a hasonló gyűrűtípussal megegyező, a foglalat mérete és alakja alapján vésett gemmát, illetve érmet feltételezhetünk díszítésként. Mindkét fajta díszítmény igen közel állt a 3. századi római ízléshez.37 A típus zárt változata már a boscoreali kincsből ismert, de az 1. század folyamán a Rajna-vidéken is feltűnik.38 Bronzból készült példányaink pontos kormeghatározása datáló leletek hiányában nehéz. A kora császárkori forma változatának díszítési módja a 2-3. századra utal, Pannonia késő római temetőiben ismeretlen. X. típus: Huzalból készült, flexibilis karperec A flexibilis karperecek közé tartozó karperectípus bronz és üvegpaszta felhasználásával készült, kampóhurok záródással. A záróhurkot képező huzal fogja közre az üvegpaszta gyöngyöket, míg a huzal két gyöngyszem Bronz karperec üvegpaszta gyöngyökkel (X. típus, kat. 216.) Bronze bracelet with glass-paste beads (Type X, cat. 216) 35 36 37 38 LÁNYI 1972, Abb. 59. ALFÖLDI 1957, 421. BARINI, C.: Ornatus muliebris. Róma 1958, 73. DAMM 1993, 9. Bracelets közötti szakaszát bronzhüvely szorítja le. A hüvelyt alkotó lemezke két végére rövid huzaldarabokat forrasztottak, ezáltal „bronzgyöngy” látszatát keltve. Az üvegpaszta gyöngyök és a bronzlemezkéből alkotott „gyöngyök” azonos hosszúsága és váltakozása miatt az így kialakított ékszer nagyon látványos, mozgalmas felületű lett. Nem egyedülálló, bár viszonylag ritka a bronzhuzalból kialakított, „gyöngyös” karperec. Az aquincumi darabon kívül Pannonia késő római temetőiben is előfordul.39 XI. típus: Flexibilis, gyöngyökből kialakított karperec A különböző formájú és anyagú gyöngyszemekből kialakított karperecek esetében a funkció megállapítása többnyire csak a biztos régészeti megfigyelések alapján lehetséges. Technikájuk megegyezik a nyaklánc készítésének technikájával, ezért csak biztosan megállapítható hosszúságuk, és/vagy a sírban megfigyelt viseleti helyzetük alapján állíthatjuk, hogy a kar díszítésére szolgáló ékszerrel van dolgunk. Záródásuk rekonstruálására ritkán nyílik lehetőség, viselésük azonban csak zárt állapotban volt lehetséges. Biztosan karperecként viselték azonban a gagátból vagy fekete üvegből készült, gerezdelt, félgömb alakú, kettős lyuksorral készült nagyméretű gyöngyöket. Méretük egy ékszeren belül is változó volt. A megfigyelések alapján az üvegpaszta gyöngyökből készült karkötők ritkák az aquincumi temetők sírjaiban, mindössze egy darabról állíthatjuk ezt biztosan. Egy gazdag ékszermellékletű, 3. század második felére tehető szarkofágból került elő az arany- és változó vastagságú üvegpaszta gyöngyökből álló rövid lánc. A sötétkék színű, matt, nagyon jó minőségű, karika alakú üveggyöngyszemek váltakoznak arany sodronyszemekkel. Az aranyszemeket úgy készítették, hogy a 7 mm átmérőjű, kör alakú lemez szélére karikába hajlított, sűrűn felcsavart vékony aranydrótot forrasztottak. Hasonló módon készült a 3. század 60-as éveiben elrejtett eauze-i kincs egyik nyakláncának láncszeme is.40 Ugyanebben az időszakban váltak közkedveltté a fekete ékszerek is. A merev karikák mellett kétlyukú, gerezdelt, féldomború gyöngyök változataiból állítottak össze karpereceket. Megjelenésük azonos az angliai és németországi gyöngyökkel, mérési eredményük alapján azonban felmerül a lehetősége, hogy helyi forrásból származhatnak.41 A 12-16 gyöngyszemből álló karkötők között lignitből készültek is vannak, amelyeknek párhuzama Ashfordban, egy 4. századi sírban került elő.42 39 LÁNYI 60/25. típus; Jewelry, 89, Ptuj lelőhellyel, 3-4. századi datálással. 40 GUIRAUD, H.: he Eauze Treasure. Questions of Workshop. In: CALINESCU 1996, 62. 41 ALLASON-JONES 2001, 243. 42 L. Allason-Jones szíves közlése, a lelet publikálatlan. 49 EKSZER_Book.indb 49 2009.12.21. 8:54:19 BR ACELETS he bracelet (armilla, spatalium) was first and foremost a piece of jewellery for women and girls. According to the testimony of depictions and burial finds, it was customary to wear a number of bracelets concurrently, even bracelets of different types. hey might be on the upper arm or on the wrist, in pairs or singly. Made from a range of materials and featuring different forms of decoration, they could be worn on both arms at once. Similarly to other types of jewellery however, bracelets could possess secondary, symbolic meaning. In the course of the Empire period from Claudius to the Severan age, the armilla, worn on the arms of men, was a military award.1 In addition to the torques and the phalera, it was one of the few decorations that could be won by a soldier below the rank of centurion.2 heir rightful owners made reference to them on tombstones, and, worn on the arms3 or shown separately in pairs,4 they are recorded on tombstone reliefs also. An armilla could be won by Roman citizens but also those who were not Roman citizens;5 this decoration was fundamentally a bracelet made of precious metal with characteristic, snake’s head ends.6 By dint of their nature, Egyptian mummy portraits rarely show bracelets that testify to a high technical standard in goldsmith’s art. However, on the arms of female figures richly decked in jewellery that are found on sepulchral monuments in Palmyra, examples of broad bracelets featuring the openwork technique or made from wire are common. he Palmyra depictions well illustrate the two basic types of bracelet: those which are rigid and those which are flexible. In the first category are variants which are open-ended and variants which 1 MAXFIELD, V.: he military decorations of the Roman Army. London 1981, 141. 2 WATSON, G. R.: he Roman Soldier. Bristol 1969, 115. 3 From Pannonia: BILKEI, I. – HORVÁTH, L.: Késő római sír Hegyesdről (Spätrömisches Grab in Hegyesd). A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 14 (1979) 157; HOFFMANN 1905, 8, 12, 13, 15. 4 For example, HOFFMANN 1905, 8, 12, 13, 15; ZANKER, P.: Grabreliefs Römischer Freigelassener. JbDAI 90 (1975) 275. 5 HOLDER, P. A.: Studies in the auxilia of the Roman Army from Augustus to Traian. Oxford 1980, 28. 6 MAXFIELD, V.: he military decorations of the Roman Army. London 1981, 91. can be fastened; in the second category there are, by the very nature of the artefacts, only bracelets which can be fastened. heir fastener was mostly of a simple hookand-eye type. he categorisation of some pieces, though, is made rather difficult by the fact that they are often in the form of fragments and are in poor condition; in such cases, determination of the fastener type is often impossible. Turning to the jewellery found at Aquincum, bracelets on the Roman pattern were, on the basis of the finds so far, not popular in the first centuries of the Empire era. In parallel with the relinquishing of native attire, in the course of the third century the number of bracelets increased and the forms they took became more numerous. Most versions and most individual finds can be linked to the jewellery of the fourth century. For the embellishment of the arms, most of the materials were employed that were used for the making of jewellery in general: precious metals, non-precious metals, glass, and (among organic materials) jet, bone and horn (the last two materials will not be considered in the present investigation). Among the Aquincum pieces, there are two artefacts make partly of gold. Both use gold in combination, for the supplementing of jet in one case and together with very dark, jet-like glass beads in the other case. Few pieces were made from silver; those that were did not differ in shape from bronze bracelets of the same kind. A difference can be discovered only in the more careful execution of the silver bracelets. he great majority of bracelets were made from copper alloy (bronze). he thicker, more massive ones were cast, but the use of wire was also favoured, for structural and decorative elements alike. In the case of springy bracelets, helically twisted wire served structural and decorative functions alike. On the other hand, short pieces of wire brazed onto the ends of bronze sockets could only have been decorative. hese sockets were primarily intended to facilitate the fastening of the bracelet and its long life, but were also used independently in the X-type bracelet. For embellishment, engraving was more common than punching, which was likewise em- 50 EKSZER_Book.indb 50 2009.12.21. 8:54:21 Karperecek Bracelets ployed. Deep engraving may have been suitable for the application of enamel, too, although among our finds so far we have seen no traces of this. Generally speaking, it may be stated that the Aquincum bracelets were made with sparse and modest decoration, although in one case it is certain that as well as featuring chased motifs, the bronze artefact in question was originally gilded. he number of motifs is modest, and even for the working of the best produced pieces just a few tools would have been sufficient. (hese same tools were used on other types of jewellery also, e.g. for the punched embellishment on the heads of rings.) Among the metals used in jewellery, iron, too, has come to light. Nevertheless, on more than one occasion only traces of this material, which corrodes very quickly in the soil at the Aquincum site, could be recorded, without allowing more precise typological definitions. With regard to non-metallic materials, bracelets made from jet, lignite, shale, and matt black glass, carved or fashioned in such a way as to resemble carving, have been recovered. he Aquincum bracelets of rigid design can be assigned to nine main categories, while the flexible ones can be assigned only to two. Type is only partially determined by the material used in the making of the bracelet. he types do not represent chronological separateness or chronological succession. From the time of their emergence on, some types can be followed continuously in the jewellery material, while others were fashionable for a short, relatively determinable, period. In inhumation burials, the often different types of bracelets worn by the dead can be observed unequivocally, and also the material or materials from which these bracelets were made. Type I. Rigid, closed hoop his group consists of closed hoop bracelets that are unembellished or have continuous embellishment (Table 3). I/a • Undecorated bracelets that are circular or D-shaped in cross section, bent round into a hoop with the two ends brazed together, or else carved from a single piece of material. he inside has the shape of an almost regular circle, while the shape of the outside is less regular. hey are made from bronze, jet, glass, and iron. I/b • Identical with the above sub-type, but with an decorated, closed hoop. Examples assignable to this type are pieces made of glass or bronze. On one piece, the arching outer area of the glass contains a streak of white glass. On two other fragments there is engraving that resembles twisting; following the fashion for Type V twisted bracelets. Although jewellery carved from black fossilised material is known from Britannia as early as the second century AD, it was in the mid-third century that its popularity increased. All pieces of known provenance are from inhumation burials, from the lower arm of the deceased. On the basis of the grave goods accompanying them, they can be dated to the late third century– early fourth century. If the circumstances of their discovery of unknown, the dating of Type I/b artefacts is difficult, although because of their imitation of twisted decoration we can see in their form products of the late Roman period. his dating is reinforced by the glass bracelets that have come to light from a sarcophagus7 at Brigetio. Type II. Rigid, opening, divided hoop his is a bracelet, D-shaped in cross section, consisting of two arching parts, one longer and one shorter, with a hinge and also a fastener (Table 3). he origins of the jet bracelet made up of two opening parts fastened Jet and gold bracelet (Type II, cat. 133) Gagát és arany karperec (II. típus, kat. 133.) by means of gold elements are uncertain. On the basis of analyses into the material used, it may have originated from the Rhineland or from the mines of Yorkshire.8 Exact parallels of the type are known from Britannia (York), Italia (Monte Gelato) and hracia (Ratiaria). In the bracelet type consisting of two parts and corresponding in shape to Ruseva-Slokoska’s Type IV9, Greek prototypes can be recognised, according to Higgins.10 On the basis of its parallels, the Aquincum piece may have been made in the third century, a dating supported by the design of the fastener, too. 7 BORHY–SZÁMADÓ 1999, 13. II. t. 12. 8 Survey findings of L. Allason-Jones, for whose work I am grateful. 9 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, 66. 10 HIGGINS 1961, 187. 51 EKSZER_Book.indb 51 2009.12.21. 8:54:21 Karperecek Bracelets Type III. Flexible, opening hoop his is a hoop-shaped bracelet that is circular in cross section and undecorated. One end is fashioned as an eye and the other as a hook. he hook end is often shaped so as to form a semi-sphere, which, in addition to its aesthetic value, prevented the slipping off of the eye (Table 3). Opening bracelets were simple items of attire in the late Roman period. In the absence of accompanying finds, it is not possible to place them inside exact time brackets. hey appear in Intercisa11 in the early fourth century. On the basis of fasteners made from wire, however, we may assume an appearance that was somewhat earlier. Type IV. ‘Springy’ bracelet his was a bracelet fashioned from circular-, rhomboid- or oval-sectioned wire. he ends of the bracelet were helically twisted together in such a way as to form a hoop that was closed but of variable size. he ends, which were twisted from three wires in most cases, could slide to and fro (Table 3). All the Aquincum examples are made from bronze. hanks to their design, their size could be adjusted, with the result that they were suitable for wear by children also. Simple, practical and of decorative appearance, the basic shape emerged as early as the first century BC.12 Made from silver and bronze alike, it occurs in phases V/b and VI of the Japod cemeteries in Bosnia, between 35 and 10 BC, and then ever more frequently in the course of the first century AD.13 he form characteristic of the Danube region occasionally comes to light in other provinces14 also. Its popularity in Pannonia is indicated by two jewellery hoards buried in the second century.15 Outside our province, the type is known in Dacia,16 and even from a hoard in Gallia17 with coins from the third century. his long period of use is illustrated by the Aquincum pieces also. Together with second-century ceramic finds and late Roman glazed ceramics, examples in good condition have come to light from a cremation burial. he very late pieces, made from very thin wire and dateable 11 ALFÖLDI 1957, 419. 12 KÄMER, N.: Silberne Fibelpaare aus dem letzten vorchristlichen Jahrhundert. Germania 49 (1971) 112. 13 MARIC, Z.: Die japodischen Nekropolen im Kratal. Wissentschaftliche Mitteilungen des Bosnisch-herzegovinischen Landesmuseum 1 (1971) 43. 14 PFEILER 1970, 58. 15 FACSÁDY 1994, 141. 16 ISAC 1999, 757. 17 FEUGÈRER, M.: Le trésor de Doneacq. Aquitania 3 (1985) 108. by means of Licinius and Crispus follis coins, are already very far from the earlier examples. Type V. Twisted bracelet his was an opening bracelet made by the twisting together of many thin wires; its shape is oval or round. Towards the ends it is twisted tightly, but more loosely in its middle part. Accordingly, it becomes thinner towards the ends. Its fastener is a hook-and-eye type fashioned by twisting back wire used in the bracelet. As well as a hook and an eye, there is a socket brazed on subsequently and held down by two pieces of wire (Table 3). In Aquincum, this was the most common type and was made in different sizes. All examples whose provenance is known (fifteen artefacts) are made from bronze and are from late Roman burials from the west cemetery of the Military Town. In contrast to the long history of the springy bracelet type, bracelets twisted from wire are characteristic of the third–fourth century exclusively. he shapes of the fasteners of bracelets formed by the twisting together of three or four strands of wire (a kind popular across the Empire) were various18, ranging from plain hooks and eyes to more decorated execution. In Pannonia, examples made primarily from bronze are common in burials from the late third century and from the fourth century19, but proof of their appearance around the middle of the third century is afforded by jewellery hoards concealed along with coins.20 A hoard brought to light at Balozsameggyes, and three hoards uncovered at Szalacska (1910/1, 1910/2, 1931/2), contained bracelets made of gold wire. he type appears in other provinces of the Roman Empire also;21 indeed, on reliefs in Palmyra22 it can easily be identified. However, pieces fashioned from gold and supplied with a security fastener that were made around the mid-third century contained by way of 18 On the basis of this, a chronological-development line is set up by LEPAGE, C.: Les bracelets de luxe romains et byzantins. Cahiers archéologique 21 (1971) 2. 19 ALFÖLDI 1957, 418; BIRÓ 1959, 173; SZ. BURGER, A.: Későrómai sírok Mucsfa-Száránpusztán. ArchÉrt 104 (1977) 190; M. ALBEKER, M.: Késő rómaikori temető Dombóváron. ArchÉrt 105 (1978) 68; BARKÓCZI, L.: New data on the history of late Roman Brigetio. ActaAntiquaHung 13 (1965) 231. 20 FACSÁDY 2001, 62. 21 PONCET 1889. pl. 6; BMCJ, Nos. 2790, 2793, 2795, 2796; HEURGON 1958. pls. 5 and 28; GARBSCH, J.: Der Moosberg bei Donau. München 1966, 65; GARBSCH, J.: Spätrömische Schatzfunde aus Kastell Vemania. Germania 49 (1971) 139; GREIFENHAGEN 1975, Tafel 36/4. RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 144. a–b; the fasteners of the last mentioned are, however, characteristic of earlier types. 22 DEPPERT–LIPPITZ 1987, 182, 183; TECHNAU, W.: Die Kunst der Römer, Geschichte der Kunst: Altertum II. Berlin 1940, 265. 52 EKSZER_Book.indb 52 2009.12.21. 8:54:23 Karperecek strengthening an inner gold core around which the gold wires were twisted.23 Accordingly, their thickness was uniform right the way round. Among the Aquincum pieces, this is the most common type of bracelet, and in the late Roman cemeteries of Pannonia, too, it is this type that has come to light in the largest numbers.24 he impact of this attractive type of jewellery, which could be easily fashioned from plain wire, was copied using glass, which was either twisted or else engraved in such a way that it appeared to be twisted. Type VI. Rigid, open, undecorated hoop On this type, there is a significant distance between the ends of the bracelet, which was bent into a round or an oval form. Its thickness was very variable, ranging from pieces made from thin wire to very heavy examples (Table 3). VI/a • his type is a round or oval-shaped bracelet, undecorated and made from wire. It is thinner towards the ends, which are pointed. VI/b • An oval-shaped, open bracelet of varying shape in cross section (circular, rhombus, oval), this type is straight or conical at the ends. VI/c • his bracelet is identical with Type VI/b. he ends, however, are shaped like semi-spherical buttons. Undecorated, open bracelets are items of jewellery from the late Roman period first and foremost. heir appearance can be dated to the third century. Artefacts of this type made from silver were buried at Szalacska25 in the second half of the third century. he Aquincum pieces came to light from inhumation burials in the west and north cemeteries of the Military Town, but bracelets of this type are not unknown in other cemeteries of Pannonia26 also. Type VII. Rigid, open, hoop with animal heads his type differs from the previous one primarily in the decoration of the ends. hree sub-types can be distinguished, and the working and mode of embellishment of individual pieces show very significant differences within all three (Table 4). VII/a • his is a circular-sectioned hoop open at the ends, each of which resembles the head of an animal, a snake in most cases. he elaboration of the heads is very various; their material may be bronze or silver. 23 METZGER 1999, 122. 24 LÁNYI 1972, 203, Abb. 60/9. 25 JÁRDÁNYI PAULOVICS 1953, 119 and 123; DARNAY, K.: A szalacskai római leletek. Múzeumi és Könyvtári Értesitő 4 (1910) 29. 26 LÁNYI 60/types 1, 2, 3. Bracelets Bracelet with animal figures (Type VII/a, cat. 181) Állatfejes karperec (VII/a típus, kat. 181.) VII/b • he sub-type is a broad bracelet flat or slightly D-shaped in cross section whose two ends form stylised snake’s heads clearly recognisable as such. he bracelet’s hoop, too, is embellished, by means of punching. Its material may be bronze or silver, and its embellishment punching or engraving, although the quality of the working exhibits wide variations. VII/c • An open bracelet varying in cross section (circular, semicircular, rectangular, oval), this has ends which extend alongside each other. Its decoration is various; many were made with parallel or V-shaped chased embellishment only, but in one case one end of the bracelet is fashioned in the shape of an animal’s paw. Bracelets with open ends that are sculpted are not unknown in Greek and Hellenistic jewellery. Especially widespread was the precious-metal bracelet with the body of a snake and a snake’s head at either end.27 his was worn around the wrist or upper arm, or, if fashioned in spiral form, around a section of the arm. he basic idea – i.e. the snake as a protective symbol28 – remained the same. However, the complicated, carefully worked form became simpler at the ends during the course of the Empire era. We can observe this process in the jewellery material of many provinces.29 he spiral or naturalistic forms characteristic of the early period30 are rare, while the stylised version becomes general. hese simplified forms of the late Roman time are only barely reminiscent of the supposed starting point. he snake’s head bracelets from jewellery hoards31 buried in Pannonia in the second century were worn in pairs, and end in stylised snake’s heads embellished with punching that project outwards. As well as in the Ászár and Tata hoards, a pair of bracelets of exactly this type is to be found in a hoard brought to light in Regensburg32 that also contained a fibula of a type according with the Nagyberki-Szalacska type (Garbsch A 238v variant); 27 SEGALL, B.: Catalogue der Goldschmiedearbeiten der Museum Benaki. Athens 1938, 85. CARDUCCI, C.: Gold und Silberschmuck aus dem antiken Italien. Wien 1962, 50. 28 SCHENKE 2003, 44. 29 JOHNS 1996, 109; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, 67. 30 SCHENKE 2003, 43. 31 FACSÁDY 2001, 59. 32 RIECKHOFF, S.: Ein neuer Schatzfund aus Bayern, Vorbericht über den römischen Depotfund von Regensburg-Kumpfmühl. Bayerische Vorgeschichtsblätter 55 (1990) 291. 53 EKSZER_Book.indb 53 2009.12.21. 8:54:24 Karperecek this hoard was buried at the time of the Marcomannic wars, after AD 166. Of the Aquincum bracelets, the finely worked Type VII/b finds, too, may have been made in this period. he early dating is supported by recent excavations performed in the area that have indicated the existence of an early Roman settlement and a second-century cremation cemetery.33 he bracelets fashioned from wire or cast with hammered-out ends from the late Roman time seem very remote from the above-mentioned pieces. In the late Roman cemeteries of Pannonia, Vera Lányi has distinguished sixty-four different designs34 for the ends of bracelets. Of these, a few can be found among the Aquincum examples also, although the number of variants is increasing further. he expression ‘snake’s head’ is not appropriate for the great majority of the types. Among the more worked forms, the heads of other animals (e.g. dogs) may be recognised, while other forms are reminiscent of animals’ paws. In the course of repeated fashioning, the original embellishment may have been forgotten, so much so that only the basic shape – the open, shaped and/or embellished end – lived on. Type VIII. Opening plate bracelet his type of bracelet was made from narrow bands of sheet metal; the sub-types differ from one another in width and decoration. Whether engraving or punched, the decoration runs round the entire hoop. Motifs repeat; in the case of the first two sub-types the engraving is deep. Despite the use of multiple colours characteristic of the period, traces of coloured enamel inlay cannot be discovered on our pieces. All of the Aquincum examples are made from bronze; on one of them traces of gilding have survived. Because these examples exist as fragments, their fasteners cannot be determined exactly in every case. On the basis of intact pieces and the fragments remaining, the fastener for the type can be easily reconstructed: a small hook protruding from the plate on one end that fitted into a small hole cut into the other end (Table 4). VIII/a • 10–12 mm wide, with deep engraving in the form of Xs. VIII/b • 5 mm wide, with deep, parallel fluting. VIII/c • 5 mm wide, decorated with punched V shapes. 33 R. FACSÁDY A.: Ipari emlékek az aquincumi katonaváros délnyugati részén (Indusrial monuments in the south-western section of the Military Town). Aqfüz 3 (1997) 14; R. FACSÁDY A.: Korarómai település és partvédelem maradványai Budaújlak déli részén (Early Roman settlement and remains of bank defence in the southern part of Budaújlak). Aqfüz 7 (2001) 14. 34 LÁNYI 1972, 164. Abb. 58. Bracelets VIII/d • 5 mm wide, decorated with dot-circles. VIII/e • 5-10 mm wide, undecorated. Of all the bracelets of the type made from bronze bands, the latest does not appear earlier than the fourth century. When analysing the cemeteries of Pannonia, Lányi distinguished thirty-two different modes of embellishment,35 although within individual smaller geographical areas the number was a good deal less than this. In Intercisa, sixteen variants36 could be observed, but in Aquincum only five. In addition to the large number of variants however, every sub-type is represented by means of a few pieces only. It should be noted that it is on this type of bracelet that the sole trace of gilding has survived. Type IX. Hoop embellished with inlay he middle part of the bracelet widens strongly. In the broadest part of the artefact there is an oval- or roundshaped setting surrounded by punched embellishment (Table 4). A total of two bronze examples (unfortunately only very small parts) are known from Aquincum. On both, the setting is today already empty. It is not possible to determine the type of fastener that they had; one of them was probably an open bracelet. On the basis of the size and shape of the settings (the shape and design of which accords with those of rings), we may assume that they held an engraved gem or a coin as an embellishment. Both types of decoration were very close to Roman taste in the third century.37 heir shape, however, recalls the shape of rings in the early Empire period. A closed variant of the type is known from as early as the Boscoreal hoard, but in the course of the first century appears in the Rhineland38 also. Determining the exact age of examples made of bronze is difficult when accompanying finds that can be dated are absent. he mode of embellishment on a variant of the early Empire period form indicates the second–third century. his type is unknown in the late Roman cemeteries of Pannonia. Type X. Flexible bracelet made from wire Belonging among the flexible bracelets, this type was made using bronze and glass paste, and had a hook-andeye fastener. Glass-paste beads are surrounded by a wire formed into loops, while bronze sockets hold down each section of wire between two beads. Short pieces of wire were brazed onto the two ends of the small plate holding 35 36 37 38 LÁNYI 1972, Abb. 59. ALFÖLDI 1957, 421. BARINI, C.: Ornatus muliebris. Rome 1958, 73. DAMM 1993, 9. 54 EKSZER_Book.indb 54 2009.12.21. 8:54:24 Karperecek Bracelets each socket, thereby creating the impression of ‘bronze beads’. Because of the identical length of the glass-paste beads and the ‘beads’ formed from the bronze plate, and the alternation of these, the jewellery thus fashioned boasted a surface that was vivid and very striking visually. Although not without parallel, ‘beaded’ bracelets made from bronze wire are comparatively rare. Apart from the Aquincum piece, there are also those found in the late Roman cemeteries of Pannonia.39 Type XI. Flexible bracelet fashioned from beads Detail of a bracelet with gold wire-beads (Type XI, cat. 217) Karkötő részlete arany sodronygyöngyökkel (XI. típus, kat. 217.) In the case of bracelets fashioned from beads of different shapes and materials, determination of function is in most cases possible only on the basis of sure archaeological observations. heir technique is the same as the technique for the making of necklaces, with the result that we can establish whether they did in fact embellish the arm only on the basis of their length (which can be established with certainty) and/or their observed position in the burial. Reconstruction of their fasteners is rarely possible. However, their wearing was feasible only the fastener was in use. Nevertheless, it is sure that large-sized, semi-spherical or segment-shaped beads made from jet or black glass and each with two holes were worn as bracelets. Bead size could vary within individual artefacts. On the basis of observations, bracelets made from glass-paste beads are rare in the burials in Aquincum cemeteries: we can be sure only of one. A short chain consisting of glass-paste beads of varying thickness and gold beads has come to light from a sarcophagus datable to the second half of the third century that contained rich jewellery grave goods. Very good quality dark blue, matt, hoop-shaped glass beads alternate with gold filigree beads. he gold beads were made in such a way that densely twisted thin gold wire was brazed onto the edges of circular-shaped hoops 7 mm in diameter. he links of one of the necklaces in the Eauze hoard40 hidden in the 360s were made in a similar way. It was at this very time that black jewellery came into favour. As well as rigid hoops, there were bracelets made from segmented, halfrelief beads each with two holes. On the basis of their outward appearance (identical with that of beads found in Britain and Germany) and survey findings for them, there is a possibility that they might have come from a local source.41 Among the bracelets, consisting of twelve to sixteen beads, there were some made from lignite, a parallel of which has come to light in a fourth-century burial in Ashford.42 39 LÁNYI 60/type 25; Jewelry, 89, excavation site: Ptuj, dated to the third–fourth century. 40 GUIRAUD, H.: he Eauze Treasure. Questions of Workshop. In: CALINESCU 1996, 62. 41 ALLASON-JONES 2001, 243. 42 Personal communication from Allason-Jones; the find is unpublished. 55 EKSZER_Book.indb 55 2009.12.21. 8:54:24 Karperecek Bracelets I/a I/b II III IV V VI/a VI/b VI/c 3. tábla Table 3 56 EKSZER_Book.indb 56 2009.12.21. 8:54:25 Karperecek Bracelets VII/a VIII/a VII/b VIII/b VII/c VIII/c VIII/d IX VIII/e 4. tábla Table 4 57 EKSZER_Book.indb 57 2009.12.21. 8:54:25 EKSZER_Book.indb 58 2009.12.21. 8:54:26 NYAKLÁNCOK A nyakat szorosan vagy lazán körbeölelő nyaklánc (monila) kizárólag női ékszer volt. Az ábrázolások – főként az egyiptomi császárkori múmiaportrék – alapján biztosra vehetjük, hogy az, aki megengedhette magának, egyszerre több, különbözőképpen készített nyakláncot is magára öltött. A provinciális kőplasztikán, sepulchrális emlékek reliejein is gyakran kifaragták a nyakéket, sőt bronz Venus-szobrocskákat is ékesítettek aranyból készült, a szobor nyakára csatolt ékszerrel. Átlagos hosszúságuk kb. 30-45 cm között volt, igen szorosan a nyakra simultak vagy a kulcscsont magasságában díszítették a ruházatot. A nemesfémből készített nyakékeknél a gyöngyöket tartó lánc is az ékszer egészéhez tartozó, fontos elem volt. Típusokat elkülöníteni az egyes láncszemek formája és összefűzésük módja, valamint kiegészítő díszítőelemei alapján lehetséges.1 Az egyes lánctípusokat hosszú időn keresztül készítették és viselték, az egy-egy területre jellemző változat ritka. I. típus: Hurkolt (loop-in-loop) lánc A típus megegyezik Pavesi IV. típusával.2 A huzalból készült láncszemek 8-as alakúak. Minden láncszem külön készült, összeforrasztva, majd közepén 8-as formára összenyomva. Az előző szembe bújtatva félbehajtva összenyomták. A következő szem ebbe a dupla részbe került. A lánc végső formája a drótszál vastagságán kívül az egyes szemek hosszától, alakjától, az összeillesztés szorosságától is függött, így ugyanazzal az eljárással viszonylag változatos láncokat alakítottak ki. Annak ellenére, hogy széles földrajzi területen, rendkívül hoszszú időn át készítették,3 Aquincumban csak egy darab, bronzból készült töredék tartható nyakláncnak. 1 PAVESI 2001, 36, fig. 4. 2 PAVESI 2001, 47. 3 PAVESI 2001, cat. 6–18, 1-5. századi példákkal; JOHNS, C. – THOMPSON, H. – WAGSTAFF, P.: he Wincle, Cheshire Hoard of Roman Gold Jewellery. Antiquaries Journal 60 (1980) 50–51, 3. századi kincsből; Daciából: ISAC 1999, 758, 2. század első feléből. II. típus: Szakaszosan hurkolt, elkülönülő szemekből összeállított lánc Pavesi VII. típus.4 A nemesfémből készült lánc, az előző típustól eltérően, alárendelt szerepet kapott, a ráfűzött gyöngyök számára készült, a nyaklánc látványában azonban ugyanolyan súllyal vesz részt, mint a díszítő gyöngyök. Készítéséhez a huzalt hurokformában visszahajtották, és spirális csavarással rögzítették. A gyöngyszem felfűzése után a gyöngyöt a másik oldalon is hasonló módon rögzítették. A következő huzaldarabot az előzőbe fűzték. A láncszemek azonban, bármennyire is befolyásolták az összképet, a felfűzött gyöngyök színével és formájával kiegészülve váltak ékszerré. II/a • A legelterjedtebb változat, a legkedveltebb színösszeállítás a smaragd- és igazgyöngyök felfűzése volt. Különbségek az egyes gyöngyszemek eltérő nagysága, a színek ritmusa miatt adódtak. Két aquincumi példány kőkoporsóból került elő, a harmadik bizonytalan lelőhelyű. II/b • Egyéb színes gyöngyökkel készült lánc. A gyöngyszemek, különösen a könnyen elporladó igazgyöngyök, napjainkra gyakran nyom nélkül eltűnnek. A láncszemek hosszának egyenetlenségéből gyaníthatjuk, hogy különböző gyöngyszemekkel készült az ékszer. II/c • Aranygyöngyökkel készült lánc, a vékony huzalon lemezből készült, lencse alakú gyöngyök sorakoznak. Ez a láncforma is készült már, üvegpaszta-gyöngyökkel kiegészítve, a Kr. e. 3. századtól kezdve.5 Az egész birodalomban elterjedt,6 Pannoniában is ismert és kedvelt volt.7 Az aquincumi darabokkal megegyező láncok Aquileiából és Trentinoból8 ismertek, és ugyancsak a 3. században készültek. 4 PAVESI 2001, 95. 5 PAVESI 2001, 96. és 100. jegyzet 6 HABEREY 1961, 318–332, 3. század első fele; JOHNS C., Fragments of two Roman necklaces from Canterbury. Antiquaries Journal 59 (1979) 420–421; BASTIEN–METZGER 1977, 165; DEPPERT–LIPPITZ 1985, Kat. 5., 6., 7; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 101., 104; PAVESI 2001, 97–98. 7 JÁRDÁNYI–PAULOVICS 1953, 125; ALFÖLDI 1957, Kat. F2, F4, F11; SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971, 190; VÁGÓ–BÓNA 1976, 57. sír; FACSÁDY 2002a, 522. 8 PAVESI 2001, Nr. 33., 34., 35. 59 EKSZER_Book.indb 59 2009.12.21. 8:54:31 Nyakláncok III. típus: Huzalból formázott szemekkel készült lánc A nyaklánc összképét erőteljesen meghatározzák az aranyhuzalból készített elemek. Az elkészítéséhez felhasznált fémhuzal szögletes keresztmetszetű, lapos, az előbbi típusoknál felhasználtnál vaskosabb. III/a • Vegyes összetételű nyaklánc: csak minden második szem készült a huzalos díszítménnyel, a közbeesők II. típusú, gyöngyöt tartó szemek. A típus megfelel Pavesi VIII. típusának.9 A huzalos díszítményhez a II. típus alapján előkészített láncszemhez mindkét oldalról 2-2, hosszított S alakban meghajlított huzaldarabot forrasztottak. Az így nyert lyraforma az áttöréssel készült ékszerek finomságát idézi, a közbeeső gyöngyszemek pedig színesítik az ékszert. Az aquincumi nyaklánc előkerülési helye pontosan nem meghatározható, párhuzama a 2-3. századra keltezhető zürichi kincsből és Berlinből ismert.10 Ugyancsak 2-3. századi sírból való a V alakban összeérő volutákkal díszített, összképében az aquincumi darabra emlékeztető, Padovában őrzött nyaklánc is.11 Az „S” alakban hajlított huzalból készült voluták motívumát gyakran alkalmazták a nyaklánc zárórészénél, a zárótag alatti szakaszon. Ezzel egészítették ki az egyik IV. típusú, a 4. század első évtizedei előtt készült láncot is (kat. 227.). Párhuzamai, különösen az éremmel keltezett, a 3. század közepén elrejtett kincslelet alapján az S motívumból kialakított lyraforma a 3. közepén vált divatossá.12 Alkalmazása független volt a láncon használt szemek formájától. 9 10 11 12 PAVESI 2001, 108. GREIFENHAGEN 1975, Taf. 31/3. PAVESI 2001, 112, Nr. 39. BECATTI 1955, Nr. 532; ALFÖLDI 1957, Kat. F2, F11; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 97., nikolaevoi kincs, 3. század közepe, cat. 103., 3. századi sírlelet; PAVESI 2001, 57, 42. jegyzet, Nr. 10., 14., 35., 49., 50. necklaces III/b • Csak aranyhuzalból készült „szemekből” álló lánc. Pavesi III. típusának13 csak részben felel meg. A láncot az előző változathoz hasonlóan lapos, szögletes huzalból alakították ki. A karika alakban összeforrasztott huzalt középen 8-as formára összenyomták, azonban csak minden második láncszemet hagytak meg erre a formára. A nyaklánc dekorativitását a két, 90o-ban elforgatott 8-as összeforrasztásával készült „gyöngyszemek” biztosítják, ezeket a szimpla 8-as alakú szemekkel kötötték össze (kat. 226.). Javítás (esetleg elrontott készítés) nyomait viseli magán. Pontos analógiáját nem ismerjük, a British Museum ismeretlen lelőhelyről őriz hasonló darabot,14 amin az összekapcsolt 8-as formájú szemek smaragd gyöngyszemekkel váltakoznak. A két összekapcsolt 8-as forma eredetét a Hercules-csomós láncok között kereshetjük, amelyek a szépen kidolgozott, valódi csomót leegyszerűsítették.15 (Valódi „csomóval” készült a rábakovácsi kincs16 egyik lánca is.) Az aquincumi nyakláncot helyi gyártmánynak tartjuk, mestere az összekapcsolt „nyolcasok” értelmét vagy félreértette, vagy annak elkészítése számára nehézséget okozott. IV. típus. Díszített záródású gyöngysor Az előző típusokkal ellentétben, a lánc kialakításában a gyöngyöket tartó huzal nem kap dekoratív szerepet, csupán a szorosan egymás mellett lévő gyöngyszemek megtartását szolgálja. Díszítést a nyaklánc zárótagján alkalmaztak, a III. típusnál tárgyalt S alakú motívum felhasználásával. 13 14 15 16 PAVESI 2001, 45. BMCJ, Nr. 2731. POPOVIĆ 2001, 195; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 106. ALFÖLDI 1954, 62–73. 60 EKSZER_Book.indb 60 2009.12.21. 8:54:31 NECKLACES Worn around the neck either tightly or loosely, necklaces (monila) counted as jewellery intended for women only. On the basis of the depictions, principally mummy portraits made in Egypt during the Empire period, we can be sure that those able to do so wore a number of necklaces of different kinds at once. Carved necklaces often featured on provincial stone sculpture, including sepulchral monument reliefs. Indeed, bronze Venus statuettes were embellished with gold jewellery attached around the neck. Generally speaking, necklaces were approximately 30–45 cm in length. hey hugged the neck of the wearer very closely or, at the height of the collarbone, embellished her clothing. On necklaces made from precious metal, the chain holding the beads and belonging to the artefact in its totality was an important element. Different types of necklace can be distinguished on the basis of the shape and method of connection of the various link elements, as well as the supplementary decorative elements employed.1 he various types of chain were made and worn over long periods, and variants characteristic of different geographical areas are rare. Type I. Loop-in-loop chain his type corresponds to Pavesi’s Type IV.2 Made from wire, the links take the form of figures of eight. Each link was made separately. he two ends of a piece of wire were braced together to form a circle, which was then pushed in at the sides to form a figure of eight. Before this procedure, the wire was threaded through the previous link, which became attached at one end of the figure of eight. Wire was then threaded through the other end and the next link was made. he final form of the chain depended on the length and shape of the individual links and also on how closely they were linked together, as well as on the thickness of the wire used. Accordingly, comparatively diverse chains could be made using this one particular procedure. Despite the 1 PAVESI 2001, 36, fig. 4. 2 PAVESI 2001, 47. fact that this type of necklace was made across a broad geographical area3 and over a very long period of time, in Aquincum only one bronze fragment has been found from a necklace of this kind. Type II. Necklace with separate sections consisting of links only his is Pavesi’s Type VII.4 A chain made from precious metal, it had a subordinate role, in contrast to the previous type. Made for the beads strung onto it, the necklace was, nevertheless, of the same consequence in terms of spectacle as the beads themselves. For the making of it, wire was bent back in loop form and fixed by means of helical twisting. After a bead had been strung, it was attached in a similar way on the other side. he next piece of wire was threaded onto the previous one. However much they influenced the overall impact, the links of the chain, complemented by the colour and shape of the beads, became ornaments. II/a • his is the most widespread version. he most favoured compilation of colours involved the stringing of emeralds and pearls. Differences stemmed from the varying sizes of the beads and the rhythm of the colours. Two Aquincum examples came to light from a sarcophagus; a third is of unknown provenance. II/b • his is a necklace made from beads of different colours. he beads, especially the pearls which easily decay, have often not survived. From differences in the lengths of the links, we may suspect that the piece in question was made with beads or pearls of different sizes. II/c • Made from gold beads, this necklace consisted of lentil-shaped beads made from metal sheet strung on thin wire. 3 PAVESI 2001, cat. 6–18, with examples from the first–fifth centuries. JOHNS, C. – THOMPSON, H. – WAGSTAFF, P.: he Wincle, Cheshire Hoard of Roman Gold Jewellery. Antiquaries Journal 60 (1980) 50–51, from a third-century hoard; From Dacia, first half of the second century: ISAC 1999, 758. 4 PAVESI 2001, 95. 61 EKSZER_Book.indb 61 2009.12.21. 8:54:31 Nyakláncok Fastener of a necklace with wiredecoration (Type IV, cat. 227) Huzaldíszes nyakláncvég (IV. típus, kat. 227.) Complemented with beads made from glass paste, this form of necklace appeared as early as the third century BC.5 It spread throughout the Empire,6 being known and favoured in Pannonia7 also. Necklaces corresponding to Aquincum ones are known from Aquileia and Trentino,8 and were likewise made in the third century AD. Type III. Necklace made using links made from wire he visual impact of this type of necklace is strongly determined by the elements made of gold wire. he gold wire used in its making is angular in cross section and flat; it is thicker than that used in the above-mentioned types. III/a • A necklace of mixed composition: only every second link is made with wire embellishment; those in between are Type II links each holding a bead. he type corresponds to Pavesi’s Type VIII.9 For the wire embellishment, from both sides two pieces of wire bent into an elongated S-shape were brazed onto a link made on the basis of Type II. he lyre form thus achieved is reminiscent of the refinement of jewellery made with openwork techniques, while the beads in between make the artefact more colourful. he place where the Aquincum necklace was recovered cannot be established precisely; parallels are known from a Zurich hoard dateable to the second–third century and from Berlin.10 Likewise from a second–third century is a necklace kept in Padua11 that is decorated with volutes coming together in V-shapes and reminis5 PAVESI 2001, Notes 96 and 100. 6 HABEREY 1961, 318–332. First half of the third century; JOHNS, C.: Fragments of two Roman necklaces from Canterbury. Antiquaries Journal 59 (1979) 420–421; BASTIEN–METZGER 1977, 165; DEPPERT-LIPPITZ 1985, cat. 5, 6, 7; RUSEVASLOKOSKA 1991, cat. 101 and 104; PAVESI 2001, 97–98. 7 JÁRDÁNYI-PAULOVICS 1953, 125; ALFÖLDI 1957, cat. F2, F4, F11; SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971, 190; VÁGÓBÓNA 1976, Burial 57; FACSÁDY 2001a, 222. 8 PAVESI 2001, Nos. 33, 34, 35. 9 PAVESI 2001, 108. 10 GREIFENHAGEN 1975, Taf. 31/3. 11 PAVESI 2001, 112, No. 39. necklaces cent of the Aquincum piece in its overall appearance. he motif of volutes made from S-shaped wire was often employed on the fastener parts of necklaces, on the sections next to the catch. It supplemented a Type IV chain made before the first decades of the fourth century (cat. 227). On the basis of its parallels, especially a hoard buried in the mid-third century and dated by means of a coin, the lyre form fashioned from S-motifs was fashionable at that time.12 Its use did not depend on the shape of the links used in the necklace. III/b • his was a necklace consisting of ‘links’ made only from gold wire. It corresponds to Pavesi’s Type III13 only partially. Similarly to the previous variant, it was fashioned from flat wire angular in cross section. Pieces of wire whose ends were brazed together to form circles were pressed in on two sides to form figures of eight, although only every second link was given this form. he necklace’s decorativeness was ensured by ‘bead links’ made by brazing together two figure-of-eight links twisted through ninety degrees; these were linked together using simple figure-of-eight links (cat. 226). his shows signs of repair (or possibly poor workmanship in the first place). No exact analogy is known. he British Museum holds a similar piece14 of unknown provenance on which connected figure-of-eight links alternate with emerald beads. he origins of the two connected figure-of-eight forms may be sought among those Hercules-knot necklaces that simply depicted a knot, using fine working.15 (A chain in the Rábakovácsi hoard16 was made with a real knot.) he Aquincum necklace is considered a local product; its master either misunderstood the meaning of connected ‘eights’ or found it difficult to make them. Type IV. String of beads with an ornamented fastener In contrast to the above-mentioned types, in the fashioning of the necklace the wire holding the beads is not assigned a decorative role: it serves merely to hold the beads close to one another. It was on the fastener part of the necklace that decoration was employed, using the S-shaped motif discussed in Type III. 12 BECATTI 1955, No. 532; ALFÖLDI 1957, cat. F2 and F11; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 97, Nikolaevo hoard, midthird century; cat. 103, third century find; PAVESI 2001, 57, Note 42, Nos. 10, 14, 35, 49, 50. 13 PAVESI 2001, 45. 14 BMCJ, No 2731. 15 POPOVIĆ 2001, 195; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 106. 16 ALFÖLDI 1954, 62–73. 62 EKSZER_Book.indb 62 2009.12.21. 8:54:31 FÜGGŐK Az ábrázolások alapján a rövid, nyakra simuló, szoros nyakláncokon is viseltek különállóan felfűzhető függőt. Méretük, anyaguk, díszítésmódjuk igen változatos, s csupán viselésük feltételezett módja indokolja, hogy együtt tárgyaljuk ezeket a darabokat. Az aquincumi példányok többsége maradandó anyagú nyaklánc nélkül került elő, ezért feltételezhető, hogy romlandó anyagból készült szíjon (bőrszíjon) viselte tulajdonosa. Természetesen amulettet nem csak nyakba akasztva viselhettek, kialakításuk alapján azonban mindenképpen felfüggesztve, felfűzve „használták” azokat. A lelőkörülmények ismerete nélküli függők esetében azzal is számolnunk kell, hogy egyéb ékszer, pl. hajválaszték-dísz, csüngős részei voltak. A gyűrűk mellett a függők esetében a legszembetűnőbb az ékszerek elsődleges és másodlagos jellege. Apotropaikus tartalommal mind a függő anyaga, mind formája – ritkábban ábrázolása – bírhatott, amelynek gyökerei évszázadok óta élő hiedelmekre nyúltak vissza. Bulla A lapított gömb alakú, két részből álló, belül üreges bulla etruszk eredetre vezethető vissza. A fiúgyermekek nyakába akasztották, a szabad születés jelképeként.7 Később viselése általánosabbá vált, aranyból, ezüstből, bronzból készült kisebb méretű változatai gyermekek és nők sírjából kerülnek elő. Belsejében varázsfeliratot, illetve apotropaikus tulajdonságokkal felruházott növényi maradványokat, magvakat, tüskét rejtett. Bullát elsősorban bajelhárító eszközként viseltek, nemesfémből készült változatai ritkák. Kincsleletekben, funkciójából fakadóan, nem fordul elő. Bronzbullát a 2. században is viseltek, egy görög feliratos ezüstlapocskát rejtő aquincumi bullából Traianus 116-ból való érme került elő. Hosszú ideig élő formáját egy késő római téglasírból előkerült darab bizonyítja.8 A pannoniai temetőkben is főként bronzból készült példányai voltak.9 Aranyból készült változatai – az aquincumiakhoz hasonlóan – 3. századiak.10 Lunula Amulettkapszula Formája, amint arra elnevezése is utal, a félholdat idézi fel, nők és leánygyermekek1 amulettként viselték. Kedvelt ajándék volt,2 változatos módon díszített példányait a hellenizmus korától a késő császárkorig készítették. Csak a félhold forma közös bennük, anyaguk, méretük, díszítésmódjuk – sőt rendeltetésük – széles skálán mozog. Az egyiptomi múmiaportrékon is feltűnik, leggyakrabban gömbös fülbevalóval együtt viselve.3 A sírköveken már a kelta viselet második fázisában4 feltűnik, s megtalálható – a kevés kora császárkori arany ékszerek egyikeként – az ászári kincs elrejtett leletei között.5 A vékony körívű, granulált lunulák a Kr. u. 3. század közepére keltezettek.6 Granulációval díszített, huzalokból álló aquincumi változata szintén a 3. században készülhetett. 1 GABELMANN, H.: Römische Kinder in toga praetexta. Jb DAI 100 (1985) 521. 2 Plautus: Epidicus, V. 639. 3 DOXIADIS 1995, Nr. 48, 52, 54,76, 80. 4 FACSÁDY 1997, 106. 5 FACSÁDY 2001, 59. 6 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 120, 121, 122, 123, 124. A 3. századtól feltűnt egy, a bullához hasonló rendeltetésű, de az előbbitől teljesen eltérő formájú amulett. A két, egymástól alapvetően különböző formájú amulettet egy ideig párhuzamosan használták, s együtt kerültek a sírok kísérőleletei közé11 (kat. 232, 236.). A későbbi forma hosszúkás, henger vagy négy-, öt- esetleg nyolcszögű volt. A Római Birodalom több pontjáról is ismert,12 sőt, 7 GOETTE, H. R.: Die Bulla. BJ 186 (1986) 133–164. 8 Az aquincumi bullák elemzésére: SZILÁGYI M.: Bullák és amulettkapszulák az Aquincumi Múzeum gyűjteményében. BudRég 39 (2005) 151–157. 9 LÁNYI 1972, 64/11, 17-ből 15 bronz; SZILÁGYI M.: Late Roman bullae and amulet capsules in Pannonia. Annual of Medieval Studies at CEU 11 (2005) 9–27. 10 PULSZKY 1885, 198. 11 SZILÁGYI 1950, 308. 12 PONCET 1889, 514; BMCJ, Nr. 3155. (Itáliából); HEURGON 1958, 57; GARBSCH, J.: Spätrömische Schatzfunde aus Kastell Vemania. Germania 49 (1971) 143; JOHNS–POTTER 1983, cat. 30; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 97. Nikolaevoi kincs nyakláncán záróelemként. Ennek ellentmond a nyaklánc hurok- 63 EKSZER_Book.indb 63 2009.12.21. 8:54:33 EKSZER_Book.indb 64 2009.12.21. 8:54:33 Függk Pendants ábrázolása az egyiptomi múmiaportrékon13 is megjelenik. Míg a kerek bullák csak sírokban fordulnak elő, a hosszúkás formájú amulettkapszulák sírleletek mellett kincsleletek részei is lehettek. Utóbbiak filigránnal vagy gyöngydróttal díszítettek, s a 4. század első évtizedeiben kerültek a kincslelet részeként földbe. Hosszától és súlyától függően egy, két vagy három függesztőfüle tartotta a nyakláncon, amelyeket vagy külön forrasztottak rá, vagy a sima felületet körülölelve, annak díszéül is szolgált. Egyik végük zárt, a másikat külön lappal fedték be, mely nem egy esetben napjainkra elveszett. Belseje többnyire üreges, de a többféle technikával megmunkált felületű példányokon a vékony fémlemezt fehér massza tartotta meg eredeti formájában. Két tartófülű, szögletes formájú altípusa a késő római temetőkből is előkerült,14 a 4. század második felében is használatban volt.15 A Győrben előkerült háromfülű példányt granuláció díszíti ugyan, említésre elsősorban gravírozott, Silvanus istennek szóló felirata miatt méltó.16 Aquincumban két darab kétfülű és két darab háromfülű változata került elő aranyból. Három a Bécsi úti temető szarkofágjaiból való, egyéb arany ékszerekkel együtt volt eltemetve. A leletegyüttesek alapján a temetkezések a 3. században történtek. Ezt a keltezést erősíti a nikolaevoi kincs helytelenül nyakláncvégként rekonstruált darabja, valamint a már említett, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, állítólagos „bolgárországi” sír egyszerű kétfülű kapszulája is,17 a leletben négy, kerek típusú aranybulla is volt, Caracalla éremmel. Hercules-buzogány alakú függő Csonkakúp vagy csonkagúla alakú, tagolt és/vagy díszített felületű, hornyolt akasztófüllel készült csüngő. Mérete kb. 30-50 mm között van, felülete különbözőképpen díszített. A forma a hellenisztikus korra vezethető vissza, római ékszerként, illetve amulettként a 2. századtól a 4. századig18 előfordul, nem egyszer kincslelet részeként.19 A Hercules-buzogány formájú függők problematikájával többen foglalkoztak,20 eltérő végeredménnyel. Az ékszerhez képest különösen nagyméretű csüngők 13 14 15 16 17 18 19 20 kampós záródása! Cat. 119. filigránnal díszítve, ugyancsak nyaklánc záróelemeként szerepel; VÁGÓ–BÓNA 1976, Taf. XVII/10; PULSZKY 1885, 198. WALKER 2000, Nr. 46, 61. LÁNYI 1972, 64/12, 4 példány BIRÓ 1959, 174. TÓTH 1979, 168; TÓTH 1980, 118. PULSZKY 1885, 198. JOHNS 1996, 129. JOHNS–POTTER 1983, cat. 28., 29; JOHNS–THOMPSON– WAGSTAFF 1980, 54; BASTIEN–METZGER 1977, 175. B20. WERNER 1964; VÁGÓ–BÓNA 1976, 201; NOLL 1984; POPOVIĆ 1998; FACSÁDY 2002, 222. funkciója nem mindig egyértelmű, s minden bizonnyal nem is csak egyféleképpen viselték. A kérdés eldöntését nem könnyítik meg a biztos lelőhelyű darabok sem. Ivana Popović21 kb. 60 darabot ismert a Birodalomból, nemesfémből és csontból készült darabokat egyaránt. Az aranyból készült példányok száma lényegesen kevesebb, technikai kivitelezésük alapján több műhelyből valók. Sírokban és kincslelet részeként egyaránt megőrződtek, de az előbbiek lelőkörülménye sem nyújt biztos támpontot használatukra: az aquincumihoz hasonlóan, a fej egyik oldalán, egymagukban kerülnek elő.22 Amenynyiben fülbevalóként viselték,23 úgy csak az egyik oldalon, s nem díszítési célból tették. Fülben való viselésükre utal a British Múzeum egyik, aranykampóval készült, a Fekete-tenger mellől származó, 2. századra keltezett darabja,24 a Berlinben őrzött, dél-oroszországi, az előbbi alapján ugyancsak 2. századra datált példány,25 valamint az egyik, bár lényegesen kisebb méretű carnuntumi darab.26 Kora császárkori viseletükre Britanniából is van példa.27 Csepp formájú ékkőberakás, hasonló alakban sorakozó gyöngydrót, granuláció, pseudofiligrán, vésés, domborítás – a díszítésmód technikailag rendkívül sokféle, de mind a „bunkószerű” megjelenést, a faanyagra történő utalást erősíti.28 Formája és díszítése, amely egyenetlen felületet stilizál, hasonlatossá teszi ugyan egy „bunkóhoz”, de az eredeti elgondolástól, amint azt a szimbolikus jelentéstartalommal bíró ékszereknél gyakran tapasztaljuk, igen messze kerültek. Egyértelmű bizonyíték van azonban arra, hogy a forma a Herculeshez köthető, ékszereken is felhasznált motívumok számát gyarapítja. Kölnben került elő egy olyan példány, amelyen a DEO/ HERCULI felirat a további vitát feleslegessé teszi.29 Hercules attributumaiból kialakult motívumok, mint a mágikus erővel felruházott, a legyőzhetetlenség szimbólumaként is ismert30 „Hercules-csomó”, apotropaikus jellegűek. Amulettként hordták, amely védelmet biztosított a betegségek ellen, de a termékenység elősegítésére is szolgálhatott. Hercules és Omphale kapcsolatára gondolva ez az ékszer Jack Ogden szerint „love-token” lehetett.31 Népszerűsége a Commodushoz köthető 21 POPOVIĆ 1998, 77–92. 22 BURGER 1972, 71. kisfiú sírjából; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat 133. 23 ALLASON-JONES 1989, 11. (Type 15.) 24 BMCJ, Nr. 2412. 25 GREIFENHAGEN 1970, Taf. 24/3. 26 PAVESI 2004, 40. Kat. 13. 27 CHALESWORTH, D.: A Roman gold earring from Birdoswald. Antiquaries Journal 57 (1977) 323. 28 NOLL 1984, 445. 29 WERNER 1964, 176. 30 CSEMEGI J.: Heraklesz-csomó. BudRég 15 (1950) 555. 31 JOHNS 1996, 129. 65 EKSZER_Book.indb 65 2009.12.21. 8:54:41 Függk Pendants Hercules-kultusz felvirágzásakor megnőtt, s a 4. századig töretlen volt.32 Az aquincumi példány egy, a megtalálók által erősen megbolygatott sír épen maradt részében, a koponya mellett feküdt. Párja nem volt, s más fülbevalóként való viseletére utaló nyom sem látszott. Pannoniában is megtalálható, Brigetion és Intercisán kívül a majsi temetőből ismert.33 Tagolt díszítésmódja alapján közelebb áll a Balkánon gyakori, csontból készült (Popović II. típus)34 példányokhoz, mint a hasonló arany ékszerekhez. Az aquincumi példány is a késő római korszakból származik. Díszített függő A függő azonos anyagú díszítménnyel készült: az akasztófüllel ellátott négyzetes aranylapocskán pseudogranulációval készült a díszítés. Lelőkörülményei ismeretlenek, formája ugyancsak párhuzam nélküli az arany ékszerek között. Díszítésmódja készítését a 3. századra valószínűsíti. Edény alakú függő Kétfülű edény (kratér) formájára kialakított függő. Az edény alakú ékszerek többsége az aranyfejű hajtűk közül kerül ki.35 Pannoniában az ún. amphora alakú hajtűk legszebb és legépebben megmaradt példánya a 3. század közepe után elásott balozsameggyesi kincsből került elő.36 A vázaforma redukált alakja a nyakláncok gyöngyszemei között sem ismeretlen. Az amphora, kantharosz vagy kratér formára kialakított ékszerek eredetét a hellenisztikus aranyművességben kereshetjük, nyakláncok, karpercek vagy fülbevaló függőjeként kedvelt díszítőelem volt.37 Függőnek tartható példányait Carnuntumból38 ismerjük, Pannoniától nyugatra azonban kevésbé terjedt el. Keretbe foglalt gemma A csavart mintázatú aranykeretben lévő, öntött üveggemma görög nyelvű felirata39 egyértelmű szerelmi 32 Jól illusztrálja ezt két viminaciumi darab: 2-3. századra datálva: POPOVIĆ 1998, 83; 4-5. századra POPOVĆ 2001, cat. 70. 33 MNM 54.68.1, MNM 4/1937/8 lelt. számon; SZ. BURGER 1972, 71; VÁGÓ–BÓNA 1976, 201. 34 POPOVIĆ 1998, 77–92. 35 NOLL 1988, 82. 36 SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971, 192. 37 BMCJ, Nr. 2324., 2325., 2328., 2347., 2348., 2349., 2370., 2371; RIHA 1990, 72. 38 PAVESI 2004, 43, Nr. 20. 39 BILKEI I.: Die griechischen Inschriften des römischen Ungarns. Alba Regia 17 (1979) 29. üzenetet közvetített. A keret mintázatához a tokra forrasztott lemezt préseléssel alakították hullámosra, amely szembenézetből olyan hatást kelt, mintha két szálat csavartak volna össze. Alkalmazása egyszerű, mégis dekoratív volta miatt helyet kapott keretbe foglalt ékszereken,40 de előfordul érmek befoglalásánál,41 valamint gyűrű fejrészén, a befoglalt gemmát körülvéve.42 Párhuzamai alapján a 3. század közepe táján készült. Faragott camea Valódi gagátból készült függő, Medusa háromnegyedes profiljával. A felső részén lévő függesztőlyuk ellenére, amelyben finom aranydrót maradványát lehetett felfedezni, vékony aranylemezből készült, egyenetlen szélességű keretbe is befoglalták. Hasonló darabok – keret nélkül – Britanniából és Germaniából ismertek a 3-4. századból.43 Leletegyüttese 3. századi készítésre utal, nyugati importként került Aquincumba. Faragott függő Gagátból készült, pelta alakú vésett-faragott függők. Az amazonpajzs motívumát egyéb anyagból készült tárgyakon (pl. kőemlékek, áttört fémmunkák, sőt terra sigillata motívumaként44) is kedvelték. Arany ékszeren már a kora császárkorban feltűnik,45 s később is gyakran szerepel a birodalom különböző területein előkerült nyakláncon,46 fülbevalón,47 feliratos, áttört gyűrűkön.48 A motívum az érmek keretén a 3. század első felében van jelen, csak egyes változatai (más motívummal keverve) élnek tovább Gallienus után.49 40 BMCJ, Nr. 2997., III. Gordianus érmeivel keltezett kincsleletből, Nr. 2999–3006. szíriai lelőhellyel; ROSS 1965, Nr. 25; VÁGÓ–BÓNA 1976, 193, 57. sír; BASTIENMETZGER 1977, 173. no. B17; Münzen und Medaillen AG, Basel, 1979. március, no. 40; RUSEVA SLOKOSKA 1991, cat. 128., 129., 130; AGUN, Kat. 279, késő Antoninus kori kámeával; METZGER 1999, 132, fülbevalón. 41 FACSÁDY 1999-2000, 280; DEPPERT–LIPPITZ 1985, Kat. 16., Philippus antoninianusszal. 42 LASER, R. (szerk.): Römische Funde zwischen hüringer Wald und Ostsee. Leipzig 1979, 59, 22. kép. 43 ALLASON-JONES 1996, nos 1., 3; HAGEN 1937, E 17. 44 Tübingenben őrzött töredéken: KYRIELEIS, H.: Der Kameo Gonzaga. BJ 171 (1971) 174–175. 45 PFEILER 1970, 97. 46 NIKOLOV, D. – BUJUKLIEV, H.: Archeologija (Sofia) 9 (1967) 10. 47 GREIFENHAGEN, A.: Schmuck der Alten Welt. Berlin 1975, 56. 48 HOLWERDA, J.: Romeinsche sarcophaag uit Simpelveld. Oudheidkundige Mededelingen 12 (1931) 27; CHARLESWORTH, D.: Roman Jewellery Found in Northumberland and Durham. Archaeologia Aeliana ser. 4 vol. 39 (1961) 24. kat. 6, 7; FILOW 1914, 7. 49 FACSÁDY 1999-2000, 283. 66 EKSZER_Book.indb 66 2009.12.21. 8:54:41 PENDANTS On the basis of depictions, pendants that could be threaded on separately were worn on short necklaces that hugged the neck. heir size, material and mode of embellishment were very various, and only the supposed single manner of their wearing warrants our discussion of them together. he majority of the Aquincum examples came to light without an accompanying necklace; hence we may suppose that their owners wore them on a strip of material that was perishable (leather). Of course, amulets did not have to be worn suspended from the neck, but on the basis of their design they were in any event strung on and ‘used’ in this way. In the case of pendants the circumstances of whose discovery are unknown, we must reckon with the fact that these artefacts may be pendant parts from jewellery of another kind, e.g. jewellery for the embellishment of a parting in the hair. As with rings, in the case of pendants, too, the primary and the secondary characteristics of the pieces are very conspicuous. Both the material of the pendant and its shape – and more rarely its mere depiction – may have possessed apotropaic content, the roots of which stretched back to superstitions current for centuries. Lunulae As the name indicates, its shape is reminiscent of a half moon. It was worn by women and girls1 as an amulet. Favoured as a present,2 examples embellished in different ways were made from the time of Hellenism to the late Empire period. Only the half-moon shape was common to them: their material, size and mode of decoration – and even their intended function – were very various. he lunula appears on Egyptian mummy portraits3 also, very frequently together with spherical earrings. On tombstones it appears as early as the second phase4 of Celtic attire, and it can be found – as one of the few pieces of gold jewellery from the early 1 GABELMANN, H.: Römische Kinder in ‘toga praetexta’. Jb DAI 100 (1985) 521. 2 Plautus: Epidicus, V. 639. 3 DOXIADIS 1995, Nos. 48, 52, 54, 76, 80. 4 FACSÁDY 1997, 106. Empire period – among the finds of the Ászár treasure.5 hin, circular, granulated lunulae are dated to the middle of the third century.6 Consisting of wire decorated with granulation, the Aquincum version must likewise have been made in the third century. Bullae Shaped like a flattened sphere and consisting of two parts with a hollow space inside, the bulla can be traced back to Etruscan origins. Boys hung it around their necks, as a symbol of their free birth.7 Later on, the wearing of bullae became more general: smaller-sized versions made from gold, silver and bronze have come to light from burials of children and women. Inside was a magical inscription or else plant remains, seeds or thorns invested with apotropaic properties. he bulla was worn primarily as a means for the averting of evil influences. Versions made from precious metals are rare. On account of its function, it does not occur in hoards. Bronze bullae were worn in the second century also: a Trajan coin from 116 was found in an Aquincum bulla that also contained a small piece of silver sheeting with an inscription in Greek. An example brought to light from a late Roman brick tomb indicates that the form it took lasted a long time.8 In the cemeteries of Pannonia, too, examples were mainly of bronze.9 Versions made of gold are – as in the case of the Aquincum examples – from the third century.10 Amulet capsules Similar to the bulla in function but completely unlike it in form, the amulet capsule appeared from the 5 6 7 8 FACSÁDY 2001, 59. RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 120, 121, 122, 123, 124. GOETTE, H. R. Die Bulla. BJ 186 (1986) 133–164. For an analysis of the Aquincum bullae: SZILÁGYI M.: Bullák és amulettkapszulák az Aquincumi Múzeum gyűjteményében. BudRég 39 (2005) 151–157. 9 LÁNYI 1972, 64/11. Of 17, 15 are bronze; SZILÁGYI M.: Late Roman bullae and amulet capsules in Pannonia. Annual of Medieval Studies at CEU 11 (2005) 9–27. 10 PULSZKY 1885, 198. 67 EKSZER_Book.indb 67 2009.12.21. 8:54:41 Függk Pendants third century onwards. For a time, these two types of amulet very different from one another in shape were used in parallel; they are found together among grave goods11 (cat. 232 and 236). he later shape was oblong, in the form of the cylinder or a block which was square, pentagonal or possibly octagonal in cross section. It is known from many locations12 in the Roman Empire; indeed, there are depictions of it on Egyptian mummy portraits13 also. While round bullae occur only in burials, oblong amulet capsules can occur not only among grave goods, but also in hoards. Amulet capsules from hoards are embellished with filigree or bead-wire, and were committed to the earth as parts of the hoard in the first decades of the fourth century. the god Silvanus.16 Made from gold in each case, two versions with two hanging loops and two versions with three hanging loops have come to light in Aquincum. hree artefacts are from sarcophagi in the Bécsi út cemetery and were buried along with other jewellery. On the basis of the find assemblages, the burials took place in the third century. his dating is corroborated by a piece, wrongly reconstructed as an end-part of a necklace, from the Nikolaevo Treasure, as well as by a simple twoloop capsule kept at the Hungarian National Museum and allegedly from a burial in ‘the land of the Bulgars’;17 in this burial there were also four round-type bullae and a Caracalla coin. Hercules’s club pendants Fragment of an amulet capsule (cat. 238) Amulettkapszula töredéke (kat. 238.) Depending on the capsule’s length and weight, it was held on the necklace by one, two or three loops for hanging. hese were brazed onto the capsule separately and, encircling a plain surface, served as embellishments for it, too. One end of the capsule was closed and the other was covered with a removable cover, which so far has never been missing. he inside of the capsule was in most cases left empty, but on examples where the surface was worked using different techniques, the thin metal sheet was given rigidity by the putting of white paste inside. An angular sub-type with two loops for hanging has come to light from late Roman cemeteries14 and was in use even in the second half of the fourth century.15 An example found in Győr with three hanging loops is decorated with graulation; it deserves mention first and foremost because of its engraved inscription to 11 SZILÁGYI 1950, 308. 12 PONCET 1889, 514; BMCJ, no. 3155 (from Italia); HEURGON 1958, 57; GARBSCH, J.: Spätrömische Schatzfunde aus Kastell Vemania. Germania 49 (1971) 143; JOHNS–POTTER 1983, cat. 30; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 97 – as a fastener element on a necklace from the Nikolaevo Treasure. his is inconsistent with a hook-and-eye fastener, the usual type on necklaces, cat. 119. Decorated with filigree, it likewise features as a fastener element of a necklace; from Intercisa: VÁGÓ–BÓNA 1976, Taf. XVII/10; ‘On Pozserovácz’: PULSZKY 1885, 198. (Sketch 197) with a Caracalla coin. 13 WALKER 2000, Nos. 46, 61. 14 LÁNYI 1972, 64/12, four examples. 15 BIRÓ 1959, 174. his is a pendant in the shape of a truncated cone or truncated pyramid with an articulated and/or embellished surface and a fluted hanging loop. Its size is approximately 30–50 mm and its surface is decorated in different ways. he shape can be traced back to the Hellenistic period. As a Roman item of jewellery and as an amulet, it occurs from the second century until the fourth century,18 more than once as part of a hoard.19 Many have dealt with the problems associated with pendants shaped like the club of Hercules,20 arriving at different findings. he function of the pendants, which are unusually large for jewellery, is not always clear, and they were probably not worn in one way only. he deciding of the issue is not made easier by the pieces from known sites. Ivana Popović21 is aware of approximately sixty pieces from the Empire era made from precious metal or bone. he number of the examples made from gold is substantially fewer; on the basis of their technical execution, these come from many different workshops. hey have been found in burials and in hoards alike, but the circumstances of the discovery of those from burials offer no sure basis for determining their use: similarly to those at Aquincum, they occur on one side of the head, by themselves.22 Insofar as they were worn as earrings,23 they were worn on one side only and were not made for decorative purposes. Reference to their wearing on 16 17 18 19 20 21 22 23 TÓTH 1979, 168 and 1980, 118. PULSZKY 1885, 198. JOHNS 1996, 129. JOHNS–POTTER 1983, cat. 28 and 29; JOHNS–THOMPSON–WAGSTAFF 1980, 54; BASTIEN–METZGER 1977, 175, B20. WERNER 1964; VÁGÓ–BÓNA 1976, 201; NOLL 1984; POPOVIĆ 1998; FACSÁDY 2002, 222. POPOVIĆ 1998, 77–92. BURGER 1972, 71 – from the burial of a young boy; RUSEVASLOKOSKA 1991, cat. 133. Allason-Jones Type 15: ALLASON-JONES 1989, 11. 68 EKSZER_Book.indb 68 2009.12.21. 8:54:42 Függk the ear is made by an example in the British Museum24 made with a gold hook, deriving from beside the Black Sea and dated to the second century; an example from southern Russia now kept in Berlin25 and, on the basis of the previous example, likewise dated to the second century; and a piece, albeit substantially smaller, from Carnuntum.26 An example from Britannia,27 too, indicates their use in the early Empire period. Encompassing the mounting of gemstones shaped like droplets, bead-wire formed into similar shapes, granulation, pseudo-filigree, engraving, and relief work, their modes of embellishment are very various, but all confirm the ‘club-like’ appearance and the reference to wood.28 he pendant’s shape and decoration, which stylise the entire surface, make it similar to a ‘club’, but, as we often find with jewellery possessing a symbolic meaning, strayed very far from the original idea. here is, however, irrefutable proof that the form increases the number of motifs on jewellery that are linkable to Hercules. In Cologne, an example has come to light on which the inscription DEO/HERCULI29 makes further dispute superfluous. Motifs developed from the attributes of Hercules (e.g. the ‘Hercules knot’ invested with magical power and known30 as a symbol of invincibility also) were apotropaic in character. hey were carried as amulets ensuring protection against illnesses and, possibly, also serving to promote fertility. Bearing in mind the connection between Hercules and Omphale, this type of jewellery may, according to Jack Ogden, have been a ‘love-token’.31 Its popularity grew during the flourishing of the Hercules cult that can be linked to Commodus and that continued unbroken up to the fourth century.32 he Aquincum example lay next to where the ear would have been in the one intact part of a burial that had been heavily disturbed by those discovering it. It had no pair, and there was no sign indicating the wearing of another earring. In Pannonia, too, this type can be found: as well as from Brigetio and Intercisa, it is known from the Majs cemetery also.33 On the basis of its articulated mode of embellishment, it is closer to the bone 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 BMCJ, no. 2412. GREIFENHAGEN 1970, Taf. 24/3. PAVESI 2004, 40, cat. 13. CHALESWORTH D.: A Roman gold earring from Birdoswald. Antiquaries Journal 57 (1977) 323. NOLL 1984, 445. WERNER 1964, 176. CSEMEGI J.: Heraklesz-csomó. BudRég 15 (1950) 555. JOHNS 1996, 129. his is well illustrated by two pieces from Viminacium: POPOVIĆ 1998, 83, dated to the second–third century, and POPOVĆ 2001, cat. 70, dated to the fourth–fifth century MNM inv. no. 54.68.1, MNM inv. no. 4/1937/8; SZ. BURGER 1972, 71; VÁGÓ–BÓNA 1976, 201. Pendants examples34 (Popović Type II) common in the Balkans than to gold examples of such jewellery. he Aquincum example is from the late Roman period. Decorated pendant his pendant was made with embellishment consisting of the same material: the decoration was made with pseudo-granulation on a small rectangular piece of gold sheet supplied with a loop for hanging. he circumstances of the discovery of the artefact are unknown and its shape is without parallel among examples of gold jewellery. Its mode of decoration makes it likely that it was made in the third century. Vessel-shaped pendant he pendant is fashioned in the shape of a two-handled vessel (krater). he majority of vessel-shaped jewellery items are gold-headed hairpins.35 he finest and the most intact example in Pannonia of so-called amphora-shaped hairpins has come to light from the Balozsameggyes hoard36 buried after the middle of the third century. he cut-down vase form is not unknown among beads for necklaces. he origins of the amphora-, kantharos- or krater-shaped jewellery element can be sought in Hellenistic goldsmith’s art. As a pendant, it was a favoured decorative element for necklaces, bracelets and earrings.37 Examples that can be regarded as pendants are known from Carnuntum.38 However, west of Pannonia it spread little. Gem set in a frame he inscription in Greek39 on the cast-glass gem in a frame of twisted gold imparted a clear love-message. For the fashioning of the frame, sheeting brazed to the case was made wavy by pressing, which for those viewing it from directly in front creates the same impression as two strands of wire twisted together. he technique’s application was uncomplicated, and because of its decorative nature it had a role on framed jewellery,40 although 34 35 36 37 POPOVIĆ 1998, 77–92. NOLL 1988, 82. SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971, 192. BMCJ, nos. 2324, 2325, 2328, 2347, 2348, 2349, 2370, 2371; RIHA 1990, 72. 38 PAVESI 2004, 43, No. 20. 39 BILKEI I.: Die griechischen Inschriften des römischen Ungarns. Alba Regia 17 (1979) 29. 40 BMCJ, no. 2997, from a hoard dated by means of a coin of Gordianus III, nos. 2999–3006, Syrian site; ROSS 1965, No. 25; VÁGÓBÓNA 1976, 193, Burial 57; BASTIENMETZGER 1977, 173, B17; Münzen und Medaillen AG, Basel, March 1979, 69 EKSZER_Book.indb 69 2009.12.21. 8:54:42 Függk Pendants it also occurs on the frames of mounted coins,41 on the head part of rings and around mounted gems.42 On the basis of parallels, the artefact was made around the middle of the third century. Carved cameo his is a pendant made from real jet, with a threequarters length profile of Medusa. In spite of the hanging hole in its upper part, in which the remains of a fine gold wire may be discovered, it was held in a frame of uniform width made from thin gold sheet. Similar pieces – without a frame – are known from Britannia and Germania43 from the third–fourth century. he assemblage in which it was found indicates that it was made in the third century, and that it was imported to Aquincum from the west. Carved pendants Made from jet, these are engraved and carved pendants in the shape of a pelta. he Amazon-shield motif was favoured as a motif on artefacts made from other materials, too (e.g. stone monuments, openwork metal artefacts and even terra sigillata44). It appears on gold jewellery as early as the early Empire period,45 and later on, too, often features on necklaces,46 on earrings47 and on openwork rings48 with inscriptions. he motif is present in the frame of coins in the first half of the third century. Some variants, mixed with other motifs, existed only after Gallienus.49 Jet pendant with depiction of Medusa’s head (cat. 243) Gagátfüggő Medusa ábrázolásával (kat. 243.) no. 40; RUSEVASLOKOSKA 1991, cat. 128, 129, 130; AGUN, Kat. 279, with a cameo from the late Antonine period; METZGER 1999, 132. on earring. 41 FACSÁDY 1999-2000, 280; DEPPERT–LIPPITZ 1985, cat. 16, with Philippus antoninianus. 42 LASER, R. (ed.): Römische Funde zwischen hüringer Wald und Ostsee. Leipzig 1979, 59, Ill. 22. 43 ALLASON-JONES 1996, Nos. 1, 3; HAGEN.: 1937, E 17. 44 On a piece kept in Tübingen: KYRIELEIS, H.: Der Kameo Gonzaga. BJ 171 (1971) 174–175. 45 PFEILER 1970, 97. 46 NIKOLOV, D. – BUJUKLIEV, H.: Archeologija (Sofia) 9 (1967) 10. 47 GREIFENHAGEN, A.: Schmuck der Alten Welt. Berlin 1975, 56. 48 HOLWERDA, J.: Romeinsche sarcophaag uit Simpelveld. Oudheidkundige Mededelingen 12 (1931) 27; CHARLESWORTH, D.: Roman Jewellery Found in Northumberland and Durham. Archaeologia Aeliana ser. 4 vol. 39 (1961) 24. kat. 6, 7; FILOW 1914, 7. 49 FACSÁDY 1999-2000, 283. 70 EKSZER_Book.indb 70 2009.12.21. 8:54:43 FÜLBEVALÓK A kizárólagosan csak díszítő jellegű ékszer, a fülbevaló (inaures) – közvetlenül az arc mellett lévén – a legkarakterisztikusabb, ugyanakkor a legtöbb variációs lehetőséget magában rejtő ékszerfajta. Változatos kialakítású példányai méltó reprezentánsai a jellegzetes római ékszerművesség hellenizmusban gyökerező ágának. Viseletére több római szerzőnél találunk utalást, véleményük azonban nem túl hízelgő. Ovidius,1 Iuvenalis,2 sőt Seneca3 is nehezményezi viseletüket, eltúlzott méreteiket, igaz, bírálatuk oka elsősorban nem az esztétikum hiánya. A mind szélesebb körben terjedő ékszerviselet – ezen belül is a sem megkülönböztető, sem szimbolikus jelentéssel nem bíró fülbevalók – elterjedése a rómaival szembenálló görög-hellenisztikus, azaz keleti értékrendet szimbolizálta.4 A Kr. u. 1-2. századi „hivatalos” ábrázolásokon – érmen, szoborportrén, reliefen – nem is találjuk nyomát, ugyanakkor a tárgyi emlékanyagban és a „magánjellegű” díszítményeken jelen van. Láthatjuk a pompeii hölgyek fülében is,5 az egyiptomi múmiaportrék pedig már a császárkor első évszázadaiban arról tanúskodnak, hogy még a „puritánabb”, kevés ékszert viselő nők is hordtak legalább fülbevalót.6 Divatjának általánosan elfogadottá válásával pedig képi megjelenítésének mennyisége és változatossága jelentősen növekedett. Ezt a folyamatot az aquincumi emlékek, mindenekelőtt a kőemlékek is hűen tükrözik.7 A fülbevalók viselete a Severus korral jött divatba Aquincumban, de – ha anyagukban nem is – megjelenésükben igen nagy különbségek voltak. Többségük a Kr. u. 3. század jellegzetes formáját és díszítési módjait mutatja, a választék e század közepétől válik még színesebbé. A késő római sírok mellékletei egyszerű darabok, aranyból, ezüstből, bronzból készítve. 1 2 3 4 Ovidius, De medicamine faciei, 17–22. Juvenalis, II, 6, 457–459. Seneca, De beneficiis 7, 9, 4. ALEXANDRIDIS, A.: Schmucklos oder trachtlos. Bildnisse römischer Frauen vom 1. Jh.v. – 2. Jh.n. Chr. In: Schmuck und Tracht, 9. 5 SCHENKE 2003, 56. 6 DOXIADIS 1995, nr. 33., 36., 110., 111., 2. századból nr. 106. 7 FACSÁDY 2007, 57; FACSÁDY 2008, 233. A fülbevaló az egyetlen ékszerfajta, amelynek viseléséhez a test bizonyos „módosítására”, külső beavatkozásra volt szükség. Id. Plinius említi a fülcimpa átfúrásának szokását, s a fülről írván jegyzi meg, hogy „nec in alia parte feminis maius inpendium margaritis dependentibus… ”.8 Mivel gyereksírokból is szép számmal kerülnek elő a felnőtt nőkével megegyező formájú ékszerek, a műveletre kisgyermekkorban már sor került. Ezt bizonyítja a Berlinben őrzött két múmiaportré is, amelyeken ékszereikkel együtt festették meg az elhunyt gyermekeket.9 A fülbevaló beillesztésére alapvetően két, egymástól különböző szerkezeti elem szolgált. Az egyik lehetőség az összezáródó karika, egyik végén kis kampóval, a másikon a kampó befogadására készült hurokkal. A másik alaptípusnál az akasztó nyitott, egy kissé szabálytalan, S betűre emlékeztető alakban hajlított huzalból készült, amelyet az ékszer hátsó részére erősítettek. A zárt karikájú fülbevalók mindenképpen csak átfúrt fülcimpába kerülhettek, az ún. „S akasztós” típusok egyik változata azonban a fül átlyukasztása nélkül, a mai „klipsz” elődeként is viselhető volt.10 Az eredeti helyzetet csak a kétrészes, függővel készült típusoknál lehet egyértelműen rekonstruálni, mivel a függők helyzete vitathatatlanul megmutatja a viselés helyes irányát. A lecsüngő díszítményhez képest felfelé ívelődő hurok a fülcimpán lévő lyukba könnyen beakasztható volt, míg az ellenkező ívű hurok erre nem volt alkalmas. Az ily módon készített ékszerek viselésekor az S alakú kampó a fülcimpát alulról ölelte körül, így az ékszer szorosan rásimulhatott a fülre. A hurok felerősítésének iránya – ezáltal viselésének módja és lehetősége – a fülbevaló összképét és alapvető szerkezeti megoldását nem befolyásolta. Típusba sorolásuk e két szempont alapján történt. Szerkezetileg a legnagyobb különbség az akasztó technikai megoldásánál figyelhető meg: lehet zárt vagy nyitott. Összképe szerint egyszerű (egyrészes) vagy öszszetett (többrészes) variációkat különböztethetünk meg. A nyitott, S formájú akasztó nagyobb változatosságot, 8 Plinius N. H. XI. 136. és N. H. XII. 1, 2. 9 DOXIADIS 1995, 49. és 50. kép. 10 FACSÁDY 2007, 51; FACSÁDY 2008, 236. 71 EKSZER_Book.indb 71 2009.12.21. 8:54:44 EKSZER_Book.indb 72 2009.12.21. 8:54:44 Fülbevalók többféle díszítési módot tett lehetővé az ékszerek készítésénél. Az egyes formai megoldások közül több párhuzamosan, hosszabb ideig divatos volt. Nagyon kevés azoknak a jellegzetes típusoknak a száma, amely rövid, behatárolható időszak, esetleg egy szűkebb terület viselete volt. A forma mellett az esetek többségében a keltezés pontosabbá tételét az alkalmazott minta vagy technika teszi lehetővé. Az Aquincumban és környékén előkerült példányok 11 fő típusba sorolhatók: az I-III. típusúak zárt karikával, míg a IV-XI. típusúak nyitott akasztómegoldással készültek. Az aquincumi fülbevalók között – minden ékszerfajtát megelőzve – a legnagyobb számban az aranyból készült példányok vannak. Összesen 46 darab készült ebből a nemesfémből, nyolc darab ezüstből és hét darab bronzból. Utóbbiak csak a legegyszerűbb I., II., III. és XI. típusban fordulnak elő. Az aránytalanságra némi magyarázattal szolgál, hogy a kisméretű, kevés anyagból készült egyszerű darabok könnyen áldozatául eshettek a rendkívül kedvezőtlen talajviszonyoknak. Az ezüstből és bronzból való ékszerek készítése megegyezik az azonos típusú, de aranyból készültekével, egyszerű, spirálisan az ellentett végre feltekert karikák, vagy függővel kiegészített, zárt karikájú darabok. Az S akasztós típusok csak aranyból készültek. A díszítőanyagok között a smaragd, illetve az azt pótolni hivatott zöld üvegpaszta fordul elő legnagyobb számban. Második helyen az igazgyöngy állna, ha feltételezzük, hogy a gyöngyök tartására készült hurkosvégű díszítményeken is ez a könnyen elporladó nemes alapanyag lehetett. Feltételezésünket azok a darabok támasztják alá, amelyekről csak egy-egy gyöngyszem hiányzik. Technikailag leggyakrabban a huzaldíszítést alkalmazták, még a bonyolultabb daraboknál is. Az I., II., VI. és X. típusoknál ez az elem elsődleges, a látvány része volt. A karikára forrasztott, spirál alakú aranydrót, a dobozos foglalatot keretező huzal vagy a huzalból készült kör alakú, „áttört” rozetta kevés anyagból könnyen elkészíthető, ugyanakkor rendkívül látványos végeredményű megoldás volt. Kevésbé munkaigényes a csavarást utánzó, de a hátlap alapján egyértelműen domborítással készített minta, amit a IX. típus dobozfoglalatán láthatunk. A 3. század első felére volt jellemző e minta használata.11 Igényesebb, nagyobb felkészültséget feltételező technika a granuláció, ékszereinken azonban egy-egy granulátum formájában van jelen. A III., V. és VII. típusok darabjait granulátumokkal vagy vésett-áttört felületekkel díszítették. A felület megbontására előszeretettel alkalmazott áttöréses technika12 a 2. századtól jelenik meg ékszere11 FACSÁDY 1999-2000, 280. 12 Az áttört mintákról átfogóan YEROULANOU 1999. Earrings ken, de látványos térhódítását a Severus korral meginduló ízlésváltásnak köszönheti. Az aquincumi fülbevalón kialakított mintázat szíriai lelőhellyel éppúgy előfordul, mint Galliában.13 Pannoniai megjelenésére is van példa, s ezek a darabok megerősítik azt a feltevést, hogy helyben készült, nem import áruról van szó.14 Kevés kivételtől eltekintve, az Aquincumi Múzeumban őrzött fülbevalók pontos lelőhelye ismert. Könnyen elveszthető ékszer lévén, nem meglepő, hogy kilenc darab városi környezetből, szórványként került elő, de mint minden ékszerfajta, a fülbevaló is többnyire a sírok mellékletei között szerepelt. Általában a koponya mellett, eredeti viseleti helyén volt, azonban utólag az elhunyt lábához helyezett, már használhatatlan fülbevaló-pár előkerülésére is van példa.15 I. típus: Egyrészes, zárt karika A legegyszerűbb, legelterjedtebb forma, de a felhasznált alapanyag vastagsága alapján némi variációs különbségek figyelhetők meg az egyes darabok között. Mivel a karika a II. és III. variáció alapját képezte, nehéz meghatározni, hogy valóban csak magában viselték-e már a kora császárkorban is.16 Változatai a huzal mintázatában és a záródás kialakításában különböznek egymástól (5. tábla). I/a • Huzalból készült karika, végei spirálisan egymásra tekertek. Technikai kialakítása megegyezik a „rugós” karperecekkel17 és gyűrűkkel.18 Aranyból igen gyakori, de ezüstből és bronzból készült változata is ismert Aquincumból. I/b • Huzalból hajlított karika, egyik vége hurok formára alakítva, a másik kampós. Minden pár aranyból készült. I/c • A karika sodrott huzalból készült, záródása egyszerű kampó-hurok. A könnyen kialakítható forma a hellenisztikus korra nyúlik vissza. Britanniában már a bronzkorban feltűnik, egyes példányai pedig fellelhetők a római kor után is.19 Párhuzamai a 2. századból ismertek hrákiából,20 továbbá Viminaciumból21 a 2-4. század közötti időszakból. Az I. típusú karikák variációit (I/a és I/b keveréke) 13 FACSÁDY 1999-2000, 282, 290. 14 ALFÖLDI 1954, 62, kincsleletből; AGUN, Kat. 280; VÁGÓ– BÓNA 1976, Taf. XXV. 4-5. 15 FACSÁDY 2002, 222. 16 SIVIERO 1954, 298. 17 FACSÁDY 2004, 44. 18 HENKEL 73, Nr. 695–705. típusok. 19 ALLASON-JONES 1989, 6. (Type 3). 20 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 3. (arany) és 67. (ezüst). 21 MILOVANOVIĆ 2004, 133. 73 EKSZER_Book.indb 73 2009.12.21. 8:54:52 Fülbevalók Pannoniában és attól keletre viselték.22 A késő római temetőkben a III/b típussal azonos számban a leggyakoribb fülbevaló forma.23 Az aquincumi darabok kísérőleleteik alapján a 3. század végén – 4. század elején kerülhettek a sírokba. II. típus: Egyrészes, díszített karika Az I. típustól díszítményében különbözik (5. tábla). II/a • A huzalból hajlított, egyszerű hurok-kampó záródású karikára külön huzalszálból spirál alakban feltekert díszt forrasztottak. II/b • A karikán ráforrasztott dísz van. II/c • A karikára egy szakaszon egy másik huzaldarabot tekertek fel. E típus készítési idejét sem lehet pontosan behatárolni.24 Igen gyakori a 2-3. században a viminaciumi25 darabok között, elsősorban aranyból. A II/a, spirállal díszített változatának 2. századi feltűnését éremmel keltezett sírleletek mellett megerősíti jelenléte a szarmata temető leletei között is.26 Intercisában is előfordul,27 Majson, ugyancsak ezüstből, Commodus éremmel együtt került elő.28 Megjegyezzük, hogy a spirál motívum a britanniai fülbevalókon29 is ismert, de ezek S formájú akasztóval készültek, így nem tekinthetők típusunk párhuzamának. A II/b típus analógiái is a 2.30 és a 3.31 századból származnak, míg a c. altípussal azonos darab Intercisából került elő.32 III. típus: Zárt karikájú, ráillesztett függővel Az I. típusú karikán külön ráilleszthető függő van. A variációk a csüngő formája alapján különböznek egymástól. Párhuzamai meghatározásánál nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a kutatók egy része tipológiájuk készítésénél nem veszi figyelembe a függők alakváltozatait (5. tábla). III/a • Huzalból kialakított függő, végén gyöngyszemmel. III/b • Kúp, illetve csonkagúla alakú csüngővel. 22 POPOVIC 2001, cat. 32., 33., 34., 38; BMCJ, Nr. 2454., 2468., 2473., 2-3. századra keltezve, ciprusi és „Roman tomb at the Karpathos” lelőhellyel. 23 LÁNYI 1972, 65/1. és 183. 24 BMCJ, Nr. 2463. 25 MILOVANOVIĆ 2004, 138 (Type III b). 26 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 9, 10, 16, 19; VÖRÖS G.: Újabb szarmata kori leletek a Szentesi Múzeumban Fábiánsebestyénről. Studia Arch 1 (1995) 123. 27 ALFÖLDI 1957, C15. 28 BURGER A.: Rómaikori temető Majson. ArchÉrt 99 (1972) 67. 29 ALLASON-JONES 1989, 8 (Type 9). 30 GREIFENHAGEN 1975, T. 49, 11–14; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 8; BMCJ, Nr. 2508. 31 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 21 32 ALFÖLDI 1957, C 64. Earrings III/c • Gyöngydrót karikán kerek, véséssel díszített lemez. A III. típusra is a hosszú élettartam jellemző. A kora császárkortól viselték a zárt karikáról kis sima vagy csavart huzalszálon csüngő gyöngyszemet. Feltűnik már Pompei ékszerei között,33 de elterjedése a 2. századtól számottevő, s a késő császárkorig keltezhető egy-egy darab.34 Az egyszerű elkészítés ellenére a végeredmény Vésett díszű fülbevaló (III/c típus, kat. 271.) Earring with engraved decoration (Type III/c, cat. 271) igen dekoratív, a huzal hosszától és az azon lévő gyöngy anyagától, színétől, nagyságától függően. A III/b típusnál granulációval díszített vagy gyöngydróttal keretezett kúp vagy gúla alakú, pasztával kitöltött üreges, 16–29 mm hosszú csüngő keretezte az arcot. Párhuzamai35 a 3. századtól kezdve ismertek, 4. századi női és gyermeksírokban fordulnak elő.36 Kedveltségüket bizonyítja a késő római temetőkből származó, aranyból és bronzból készült változataik magas száma.37 A sírból előkerült aquincumi darab készítési idejét a 3. század végére tehetjük. A fülbevaló függőjének mérete és formája ugyanakkor átvezet az előző fejezetben tárgyalt, bizonytalan rendeltetésű függőtípus, az ún. Hercules-buzogány alakú csüngők problematikájához.38 IV. típus: S akasztójú, félgömbös végű Az S formájú akasztóval ellátott fülbevalók legegyszerűbb típusa. Díszítménye csupán a közvetlenül az akasztó végére forrasztott üreges gomb (5. tábla). Az aquincumi példányok díszítménye vagy félgömb alakú, sima gomb, 33 SIVIERO 1954, 74–75. 34 BMCJ, Nr. 2377., 2659; PFEILER 1970, 18–19; RUSEVASLOKOSKA 1991, cat. 6; MILOVANOVIĆ 2004, 138. 35 POPOVIC 2001, cat. 44. 36 WERNER 1964, 177. 37 LÁNYI 1972, Abb. 65, 4–17. típusok; VÁGÓ–BÓNA 1996, Taf. XL 9–10, 11–12; ALFÖLDI 1957, C 50, C 65. 38 FACSÁDY 2002, 222. 74 EKSZER_Book.indb 74 2009.12.21. 8:54:53 Fülbevalók amelyből három arany39 került elő, vagy, amint azt egy példányon megfigyelhettük, aranyból készült kúp alakú gomb, a kúp csúcsába illesztett apró smaragd gyöngyszemmel. Az aquincumiakkal megegyező ékszerek, egyszerűségük ellenére sem lehettek igazán népszerűek.40 Csonkagúlával díszített fejű változatai Moesiából ismertek 2-3. századi temetkezésekből.41 Területünkön hamvasztásos és III. Gordianus éremmel a 3. század második felére keltezhető csontvázas sírokból való előkerülésük a 3. századi használatot erősíti meg. V. típus: S akasztós, pántos foglalat Hasábos vagy hengeres gyöngyszemmel készült, amely befoglalására két aranycsíkot kereszt alakban összeforrasztottak, s két vagy négy oldalról a gyöngyszemre hajlítottak. További díszítésként a pántok végére aranycseppet forrasztottak.42 Az ékszer látványát elsősorban a befoglalt, többoldalú hasáb vagy henger alakú gyöngyszem színe, mérete határozza meg, másodsorban a pántok szélessége. Az S formájú akasztót külön forrasztották a foglalat hátsó részére (5. tábla). V/a • Egymásra merőleges fémcsíkból készült foglalat, melyet a díszítményként szolgáló gyöngyszemre hajlítottak. A pántok találkozásánál forrasztották rá az akasztót. V/b • A gyöngyszemet szélesebb lemez tartja, a lemez két vége meghajlítva. Oldalán egy-egy granulátum. Ez az egyszerűen előállítható fülbevalótípus a 3. század folyamán terjedt el Pannoniában. A British Museum 2-3. századra keltezett darabját a forma előzményének tekinthetjük,43 igazi virágkorát a 3. századtól élte.44 Britanniában Silchesterből ismert példánya smaragdgyönggyel készült.45 Aquincumban II. Constantius éremmel együtt lett eltemetve az a fülbevaló-pár, amely egymástól eltérő kiképzésű tagjai mindkét altípust képviselik. VI. típus: S akasztós, doboz foglalattal A foglalat zárt, a befoglalt gyöngyöt vagy követ teljesen körülöleli. A dobozon külön ráillesztett további dí- 39 KUZSINSZKY 1923, 64. 40 BMCJ, Nr. 2634. – együtt a 2486-tal; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 45; Jewelry, Nr. 25; POPOVIC 1999, cat. IV/1. 41 POPOVIC 1999, 41. 42 FACSÁDY 2002a, 521. 43 BMCJ, Nr. 2638. 44 DEPPERT–LIPPITZ 1985, Kat. 77; POPOVIC 2001, cat. 45., 46., 47; VÁGÓ–BÓNA 1976, Taf. XVII. 8-9; BARKÓCZI L.: New data on the history of late Roman Brigetio. ActaAntHung 13 (1965) 236. 45 ALLASON-JONES 1989, Nr. 58. Earrings szítmény lehet, ami a variációk számát növeli. Az akasztó a doboz hátsó részére van forrasztva (5. tábla). VI/a • Négyzetes alakú, dobozfoglalaton külön ráforrasztott pántdísz. (Az aquincumi példányt a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.) VI/b • Kör alakú zárt foglalat, külön ráillesztett dekoráló részekkel. A zárt foglalatú fülbevalóknál a kivitelezés a korábbi típus foglalatánál igényesebb volt. A doboz alakú foglalat a gyöngyszem felfüggesztését elrejtette,46 illetve egyes daraboknál a dobozkát üvegpasztával töltötték ki.47 Oldalára keretként préselt, csavarást utánzó keskeny pántot forrasztottak. Brigetion kívül több példánya ismert Intercisából is,48 ahova R. Alföldi Mária szerint importáruként érkezhetett.49 A 3. századi keltezést erősítik széles elterjedési területről tanúskodó analógiái is.50 A zárt foglalatú típusok másik része kör alakú. Az előbbiekhez hasonlóan zárt, henger alakú foglalat öleli körbe a smaragdgyöngyöt, amelyet aranyhuzalra fűzött gyöngyök vettek körbe a Bécsi úti temető sírjából származó fülbevaló-páron. Napjainkra a gyöngyök – mint annyi más ékszernél – elporladtak, s csak a foglalatra erősített, kiálló huzalok tanúskodnak az egykori színesebb kivitelezésről. A gyöngyök közé kis levélkét imitáló aranylemezeket forrasztottak. Készítésük a 3. században történt. Ugyanennek a korszaknak tipikus képviselője a gazdag sírleletből származó fülbevaló, amelyen az ovális zafírkő zárt foglalatát tagolt keret veszi körül. A foglalat elrejti az eredetileg gyöngyöt tartó, visszahajlított aranyhuzalok felerősítési helyeit. Hasonló, rubinköves darab ismert Serdicából,51 4. századi temetőből. A virág formáját utánzó fülbevalók a 3. század közepe előtt jöttek divatba a nyugati tartományokban.52 A középen lévő követ attól elütő színű gyöngyök veszik körbe, pl. a smaragdzöld vagy kék középső részt fehér igazgyöngyök, a fehér gyöngyszemet vörös gránátok. Az arany teljesen háttérbe szorul ezeken a darabokon, az ékkövek erőteljes színe érvényesül, a kialakított forma is ezt szolgálja. Keltezéséhez az eauze-i kincs53 és a bonni sírlelet54 fülbevalói nyújtanak támpontot.55 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 FACSÁDY 2002a, 521. BORHY–SZÁMADÓ 1999, 14. ALFÖLDI 1957, C5, C36. ALFÖLDI 1957, 403. RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 47; BMCJ, Nr. 2655; ALLASON-JONES 1989, 8. (Type 11), 53., Nr. 38. RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 48. BASTIEN–METZGER 1977, 176, B21. GUIRAUD, H.: Éléments de parures. In: SCHAAD, D. (szerk.): Le trésor d’Éauze. Bijoux et monnaies du IIIe siècle après J.-C. Toulouse 1992, 32. HABEREY 1961, Pl. 57. OLIVER, A. Jr.: Roman Jewelry: A stylistic Survey of Pieces from Excavated Context. In: CALINESCU 1996, 136. 75 EKSZER_Book.indb 75 2009.12.21. 8:54:54 Fülbevalók VII. típus: S akasztós, nyitott foglalat, kör alakú fej A látványos kör alakú fülbevalók technikailag a pántos fülbevalók (V. típus) továbbfejlesztésének tekinthetők. Az ékszer látványában a befoglalt gyöngyszem másodlagos szerepet kap, a gyöngyszemet befoglaló vékony huzalt a kör alakú, különbözőképpen díszített lemez részben takarja (5. tábla). Az aquincumi leletek között egy ismeretlen lelőhelyű példány és egy sírból származó fülbevaló-pár56 képviseli a típust. Granulált díszű fülbevaló (VII. típus, kat. 280.) Earring with granulated decoration (Type VII, cat. 280) Mivel a foglalat nem zárt, s a középen levő gyöngy, általában többoldalú hasáb alakú smaragdgyöngy, felfüggesztése nem csak jól látszik, hanem a vékony drót viszszatekerésével még hangsúlyossá is vált. Az aranylemezt véséssel, áttöréssel, granulációval díszítették, így ezek az ékszerek nagyon különböző látványúvá váltak. Az aquincumival megegyező példány Intercisából ismert.57 A félkör alakú domborítások között a felületet véséssel tagolták, így az előző típushoz hasonlóan, virágra emlékeztető alakzat jött létre.58 Kialakulása a palmettamotívum leegyszerűsítésére vezethető vissza, a nagyon dekoratív, könnyen előállítható mintát előszeretettel alkalmazták érmek59 és gemmák60 keretein, de egyéb ékszereken61 is feltűnik, a Birodalom legkülönbözőbb területein. A minta megfogalmazása minden esetben azonos, csak technikai kivitelezése mutat területenként nagy különbségeket. Bár egyik távoli változata még a 4. században 56 57 58 59 60 FACSÁDY 2002, 221. VÁGÓ–BÓNA 1976, 57. sír, Taf. XXV. 4–5. FACSÁDY 1999-2000, 282. FACSÁDY 1999-2000, 282–283. DEPPERT–LIPPITZ 1985, Kat. 11. Severus kori kameával; BMCJ, Nr. 2726., 2867., 2937; SEGALL 1938, Nr. 214; BASTIENMETZGER 1977, 173, Nr. B15, B16, 172, Nr. B14; FILOW 1914, 46. II/2. kép; COCHE DE LA FERTÉ 1956, 122; GREIFENHAGEN 1970, Taf. 54/3. 61 HEURGON 1958, 63; DEPPERT–LIPPITZ 1985, Kat. 75; HENIG 1978, cat. 742; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 50., 61; POPOVIĆ 1996, cat. 92; YEROULANOU 1999, cat. 365., 366. Earrings is előfordul,62 alkalmazása a 2. század végétől Gallienus koráig gyakori. A kolorisztikus hatást a körben lecsüngő igazgyöngyök még fokozzák. Az S akasztós, kör alakú fülbevalók 3. századi pannoniai divatját a 260 körül földbe rejtett kincsleletek (Balozsameggyes,63 Szalacska64) és Caracalla éremmel keltezett sírlelet65 is tanúsítják. VIII. típus: S akasztós, csüngős A korábbiaktól alapvetően különbözik ez a típus, amelynél az S formájú akasztó egy vízszintes tagra van ráforrasztva. Erről két, huzalból készült díszítmény csüng le, melynek végén eredetileg gyöngyszem lehetett (ún. barretta-típus, 5. tábla). Mindössze egy darab, a polgárváros területéről származó, töredékes arany példány képviseli66 e tartományunkban kevéssé népszerű típust. Pedig a típus feltűnik már a pompeii leletek között is, s a leleteken kívül ábrázolásokon is azonosítható. Látható Venus Pompeiana fülében is,67 az egyiptomi múmiaportrékon pedig a korai Flavius kortól a 2. század második feléig több változatban gyakori a kereszttagból és arról lecsüngő gyöngyből álló fülönfüggő.68 E leegyszerűsített forma további típusok alapjául szolgál. IX. típus: S akasztós, kombinált Több alapforma kombinálásával készült, összetett fülbevalók tartoznak e típusba. Az akasztót a felső – fülhöz közelálló – VI. típusú elemhez illesztették, s csüngős taggal tették látványossá az ékszer összképét. A felső rész dobozfoglalat, pántdísszel, a csüngődísz közvetlenül a zárt foglalathoz forrasztott (5. tábla). A valószínűleg a polgárváros területéről való fülbevaló-pár egyik tagja még őrzi a zöld üvegpasztát csavart díszítésű foglalatában, amelyről igazgyöngy csüng le.69 A VI. típussal megegyező „doboz” további függőkkel történt kiegészítése igen gyakori, elsősorban a Pannoniától keletre eső területen.70 A forma a 2. század végétől ismert, de népszerűsége a 3. században tovább fokozódik. A dobozfoglalat alakja lehet ovális, csepp formájú, vagy négyzetes.71 62 63 64 65 66 67 68 FACSÁDY 1999-2000, 290. SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971, 190–204. DARNAY 1912, 312; JÁRDÁNYI–PAULOVICS 1953, 124. PULSZKY 1885, 198. KUZSINSZKY 1890, 127. SCHENKE 2003, 56. DOXIADIS 1995, Nr. 23. (két csüngővel), Nr. 24., 29., 40., 63., 72., 116. (három csüngővel), Nr. 102. (négy csüngővel). 69 KUZSINSZKY 1889, 153. 70 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 49., 62; BMCJ, Nr. 2390., 2655; Jewelry, 4, 6. 71 POPOVIC 1999, 40. további analógiákkal. 76 EKSZER_Book.indb 76 2009.12.21. 8:54:54 Fülbevalók Earrings X. típus: S akasztós, fordított nyitott foglalat, kombinált A típus mindkét része egyforma hangsúlyt kaphatott készítésekor. Vízszintes tag osztja ketté, amelyhez kerek, a foglalatot tartó felső és csüngős alsó rész illeszkedik (5. tábla). Egy aranyhuzalból kialakított, látványos példány72 képviseli Aquincumban az igen változatos formában népszerű típust. A filigrándróttal körülvett középső részen kék gyöngyszem van, amelyet ívesen hajlított, külső részükön kis körben visszahajló aranyhuzalokból álló minta vesz körül. Eredetileg négy, minden bizonnyal gyönggyel díszített tagból állt az alsó rész. Az erőteljesebb vízszintes (ún. barretta) és a finomabb kör alakú részek közötti átmenetet két elfektetett íves huzaldarab enyhíti, a naturalisztikusabb kialakítású, hasonló szerkezetű fülbevaló típusok imitációjaként. A hátoldalára forrasztott akasztóhurok helyzete „klipszként” történt viselését bizonyítja. Az egyrészes, rozettás fülbevalók csüngővel történt kiegészítése az előbbi típussal párhuzamosan, a 3. század- 72 TOPÁL 1993, 23. ban vált divatossá. A típushoz sorolható ékszereknél egy központi gyöngyszemet vesz körbe az áttöréssel készített díszítés, további technikai kialakításuk az aquincumi darabhoz hasonló.73 Yeroulanou tömegárunak74 tartja a főként a keleti területeken széles körben elterjedt, mintakincsükben és technikai kivitelezésükben igen hasonló darabokat. Az aquincumi huzalból megformált darab ismereteink szerint párhuzam nélküli, s csupán összképében emlékeztet a valódi áttört technikával készült, míves munkákra. XI. típus: nyitott karika A fülbevalónak külön zárórésze nincs, egyszerű nyitott karika, elkeskenyedő véggel. A karika másik vége általában díszített (5. tábla). A késő római korszak jellemző típusa,75 díszítménye többnyire mértani test.76 A kubooktaéder formát felhasználó ékszerek a 3. század közepén tűnnek fel a nyakláncok gyöngyeinél, majd fokozatosan tért hódítanak, elsősorban hajtűk díszítményeként. 73 EL-CHEHADEH 1972, Nr. 19., 20; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, 31; YEROULANOU 1999, cat. 370–381., 413., 414. 74 YEROULANOU 1999, 72. 75 ALFÖLDI 1957, 431–432. 76 LÁNYI 1972, 65/25. és 65/28. típusok. 77 EKSZER_Book.indb 77 2009.12.21. 8:54:56 EARRINGS Worn right next to the face, the earring (inaures) was the most characteristic type of purely decorative jewellery. At the same time, however, it contained in itself the most possibilities for variation. Examples of earrings in their differing forms are worthy representatives of a branch of characteristic Roman jewellery art that had its roots in Hellenism. We find references to the use of earrings in many Roman authors, although the opinion of the last mentioned was not too flattering in connection with it. Ovid,1 Juvenal2 and Seneca3 all object to the wearing and the excessive sizes of earrings, although the cause of their criticism was primarily not lack of aesthetic appeal on the part of the pieces. Spreading in ever broader circles, the use of jewellery – and within this earrings that possessed neither a distinctive nor a symbolic meaning – symbolised the Greek Hellenistic, i.e. Oriental, system of values as opposed to the Roman one.4 On ‘official’ depictions – on coins, on sculptural portraits and on reliefs – from the first and second centuries AD we find no trace of them, although during this very same period they are present in the material record as embellishments of a ‘private’ kind. We see them on the ears of Pompeii ladies,5 although Egyptian mummy portraits testify as early as the first decades of the Empire period that even ‘puritanical’ women who wore little jewellery sported earrings at the very least.6 When the fashion for earrings became generally accepted, the volume and the variety of their pictorial depiction increased. his process is faithfully reflected by the Aquincum material also, the stone relics primarily.7 he wearing of earrings came into fashion in Aquincum with the Severan age. here were very large differences in the way they looked, although our pieces may 1 2 3 4 Ovid, De medicamine faciei, 17–22. Juvenal, II. 6. 457–459. Seneca, De beneficiis 7,9,4. ALEXANDRIDIS, A.: Schmucklos oder trachtlos. Bildnisse römischer Frauen vom 1. Jh.v. – 2. Jh.n. Chr. In: Schmuck und Tracht, 9. 5 SCHENKE 2003, 56. 6 DOXIADIS 1995, Nos. 33, 36, 110, 111; from the second century: no. 106. 7 FACSÁDY 2007, 57; FACSÁDY 2008, 233. not reflect this. he majority of our pieces show the form and modes of embellishment characteristic of the third century, with the selection becoming even more varied from the mid-third century onwards. he grave goods from late Roman burials were simple pieces made from gold, silver or bronze. he earring is a simple type of jewellery which in order to be worn requires a certain modification of the body in the form of external intervention. Pliny the Elder mentions the custom of piercing the earlobes and in writing about the ears notes that ‘nec in alia parte feminis maius inpendium margaritis dependentibus…’.8 A good number of earrings similar in form to those of adult women have been recovered from children’s graves, too, indicating that this procedure occurred as early as early childhood. his is also suggested by two mummy portraits in Berlin, on which the deceased children are painted together with their earrings.9 For the attachment of the earring to the earlobe, two structures served that were fundamentally different from one another. he first possibility was a closing ring with a small hook on one end and an eye on the other to receive the hook. On the other type, a hook was made out of wire bent so as to recall an irregular S-shaped figure and then attached to the back part of the earring. Closing-hoop earrings could only be attached to earlobes that had been pierced, but one version of the S-shaped hook types could be worn without the need for the ears to be pierced, as a forerunner of today’s clip-on earrings.10 he original situation can be reconstructed unequivocally only with the twopart types made with a pendant, since the position of the pendant parts show indisputably the correct direction for wearing. Compared to the pendant embellishment, hooks curving upwards could be easily put into the holes in earlobes, while hooks curving the opposite way were 8 ‘here is no part of the body that creates a more enormous expense for our women, in the pearls which are suspended from them.’ he Natural History of Pliny, trans. John Bostock and H. T. Riley, vol. III, London (1855) 3048. See Pliny the Elder N. H. XI. 136 and N. H. XII. 1, 2. 9 DOXIADIS 1995, Ills. 49 and 50. 10 FACSÁDY 2007, 51; FACSÁDY 2008, 236. 78 EKSZER_Book.indb 78 2009.12.21. 8:54:56 Fülbevalók not suitable for this. When wearing jewellery made in this manner, the S-shaped hook hung on the earlobe from below, with the result that the jewellery could grip the ear tightly. he direction for the fastening of the hooks – and by means of this the manner and possibility of wearing – did not influence the general appearance and basic structure of the earring. he assignment of earrings to different types has taken place on the basis of these two standpoints. Structurally, the greatest difference is observable in the technical solution of the hook part: is it open or is it closed? Depending on its general appearance, simple (one-part) or complex (multi-part) variations can be distinguished. he open, S-shaped hook facilitated greater variety and different modes of decoration when the earrings were made, which because of these differences led to new types. Of the various formal solutions, many were fashionable in parallel with one another for a longer time. he number of those characteristic types which were worn for a short, definable, period of time or possibly in a smaller geographical area was very small. In addition to shape, the design or technique employed facilitate the more precise establishment of a date in the majority of cases. he examples unearthed in Aquincum and its environs can be assigned to eleven main types: types I–III made with a closing hoop and types IV–XI made with the open hook solution. Among the Aquincum earrings – outstripping all other jewellery types – examples made from gold are the most numerous. A total of forty-six pieces are made from this precious metal, while eight are made from silver and seven from bronze. he bronze earrings occur only among the simplest types: types I, II, III and XI. Some explanation for the disproportionateness is the fact that small-sized, simple pieces made from little material could easily fall victim to the soil conditions, which were highly unfavourable. Earrings made from silver and bronze were manufactured in the same way as those of identical type made from gold: simple spiral-twisted overlapping hoops or closed-hoop pieces augmented with a pendant. he types with S-shaped hooks were invariably made of gold. Among the materials used for embellishment, emerald and green glass-paste employed as a substitute for emerald occur most often. In second place would be pearl, if we assume that on the eye-featuring embellishments made for the holding of pearls there must have been this easily decaying material. his assumption is supported by those pieces from which only one pearl is missing. From the technical point of view, wire embellishment was used the most often, even on the more complicated Earrings pieces also. On types I, II, VI, and X this element was of primary importance and was part of the visual impact. Brazed onto a hoop, a spiral-shaped piece of gold wire, a wire framing a box setting or a round ‘openwork’ rosette could easily be made out of little material and was at the same time a solution whose end result was highly spectacular. Requiring less labour was the type imitating twisting but obviously made with work in relief, on the basis of the back of the metal, as we can see on the box settings on type IX. By the first half of the third century, the use of this type was characteristic.11 A more demanding technique was the making of granulation which on our jewellery is represented by just one granule on each piece. Pieces belonging to types III, V and VII were embellished with granules or with chasedopenwork surfaces. Favoured for the articulation of surfaces, openwork technique12 appears on jewellery from the second century onwards, but owed its spectacular spread to a change of taste that began with the Severan age. he designs on an Aquincum earring occur on finds from Syria and Gaul13 alike. here are examples of its appearance in Pannonia, and these pieces support the assumption that they were made locally and were not imported goods.14 If we overlook a few exceptions, the precise sites of the earrings kept at the Aquincum Museum are known. As jewellery that could easily be lost, it is not surprising that nine earrings came to light from the town area, as random finds, but, as with every type of jewellery, earrings, too, in most cases featured among grave goods. Generally speaking, they were next to the skull, near to the place where they were originally worn. However, there is an example of a pair of earrings already unusable coming to light at the feet of the deceased.15 Type I. Single-piece, closed hoop his is the simplest and the most common type, although on the basis of the thickness of the material used, slight variations can be observed between the individual pieces. Since the hoop comprised the basis of type II and type III, it is difficult to determine whether these pieces were worn by themselves as early as the first years of the Empire period.16 Variations differ from one another in the design of the wire and in the fashioning of the fasteners (Table 5). 11 12 13 14 FACSÁDY 1999-2000, 280. For openwork in general see YEROULANOU 1999. FACSÁDY 1999-2000, 282, 290. For the treasure trove material see ALFÖLDI 1954, 62; AGUN, Kat. 280; VÁGÓ–BÓNA 1976, Taf. XXV. 4–5. 15 FACSÁDY 2002, 222. 16 SIVIERO 1954, 298. 79 EKSZER_Book.indb 79 2009.12.21. 8:54:56 Fülbevalók I/a • Hoop made from wire, the ends of which were twisted oppositely in a spiral. Its technical design was the same as that of ‘springy’ bracelets17 and rings.18 It was very frequently made from gold, but silver and bronze pieces, too, are known from Aquincum. I/b • Hoop bent from wire, one end of which is fashioned into an eye and the other into a hook. Both pairs are made from gold. I/c • Hoop made from wire that is twisted, with a simple hook-and-eye fastener. Easy to fashion, this form stretches back to the Hellenistic age. In Britannia it occurs as early as the Bronze Age and examples of it can be found even after the Roman period.19 Parallels of it are known from hrace,20 from Viminacium21 between the second and the fourth centuries. Combining elements of types I/a and I/b, variants of Type I hoops were in use in Pannonia and to the east of it.22 In late Roman cemeteries, it is the most frequently occurring earring shape, along with Type III/b earrings, whose numbers are the same.23 On the basis of the finds accompanying them, the Aquincum pieces must have entered the burials in the late third to early fourth century. Type II. Single-part, decorated hoop his type differs from Type I in its decoration (Table 5). II/a • On the hoop, which is bent from wire and supplied with a simple hook-and-eye fastener, is brazed a spiral embellishment twisted from a separate piece of wire. Earring with spiral wire decoration (Type II/a, cat. 261) Spirládíszes fülbevaló (II/a típus, kat. 261.) 17 18 19 20 21 22 FACSÁDY 2004, 44. HENKEL 1913, 73. Type nos. 695–705. ALLASON-JONES 1989, 6 (Type 3). RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 3 (gold), 67 (silver). MILOVANOVIĆ 2004, 133. POPOVIC 2001, cat. 32, 33, 34, 38; BMCJ, nos. 2454, 2468, 2473. (Dated to the second–third century, from Cyprus and the ‘Roman tomb at the Karpathos’ sites.) 23 LÁNYI 1972, 65/1 and 183. Earrings II/b • here is an embellishment brazed onto the hoop. II/c • Another piece of wire is twisted onto a section of the hoop. he time of manufacture for this type cannot be established exactly.24 Primarily made from gold, these earrings are very common in the second-third century among the Viminacium pieces.25 he appearance in the second century of Type II/a, which is spiral decorated, is confirmed by its presence not just among finds dated by means of coins, but also among finds from Sarmatian cemeteries.26 It also occurs at Intercisa27 and, likewise in silver, at Majs, together with a Commodus coin.28 We should note that the spiral motif is known on earrings from Britannia also,29 but these were made with an Sshaped hook, hence they cannot be regarded as parallels of our type. Analogies, too, of Type II/b derive from the second30 and third31 century, while a piece identical with Type II/c has come to light from Intercisa.32 Type III. Closed hoop with pendant On the Type I/b hoop there is a pendant that can be attached separately. Variants differ from one another on the basis of the shape of the pendant. (In determining the parallels, we should not overlook the fact that some researchers do not take account the differences in the shape of the pendants when making their typologies.) (Table 5) III/a • he pendant is formed from wire, with a bead (pearl) on its end. III/b • Hook with a pendant in the shape of a cone and a truncated pyramid. III/c • On the bead-wire hoop is a round disk made from gold and embellished with engraving. Type III is characterised by long life. From the early Empire period onwards, a design consisting of a pendant bead (pearl) hanging on a small plain or twisted wire from a closed hoop was worn (Type III/a). It appears early on, among the jewellery recovered at Pompeii.33 From the second century on, its spread was considerable, with one or two pieces being dateable to times right up 24 BMCJ, no. 2463. 25 MILOVANOVIĆ 2004, 138 (Type III b). 26 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 9, 10, 16, 19. VÖRÖS G.: Újabb szarmata kori leletek a Szentesi Múzeumban Fábiánsebestyénről. Studia Arch 1 (1995) 123. 27 ALFÖLDI 1957, C 15. 28 BURGER A.: Rómaikori temető Majson. ArchÉrt 99 (1972) 67. 29 ALLASON-JONES 1989, 8. (Type 9.) 30 GREIFENHAGEN 1975, T. 49. 11–14; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 8; BMCJ, no. 2508. 31 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 21. 32 ALFÖLDI 1957, C 64. 33 SIVIERO 1954, 74–75. 80 EKSZER_Book.indb 80 2009.12.21. 8:54:56 Fülbevalók to the late Empire era.34 Despite the simple construction, the end result is highly decorative depending on the length of the wire as well as on the material, colour and size of the bead placed on it. In the case of Type III/b, the face of the wearer was flanked on either side by a hollow cone- or pyramid-shaped, paste-filled pendant 16–29 mm long framed with bead-wire or embellished with granulation. Parallels35 are known from the third century onwards, and come to light in women’s and children’s burials in the fourth century.36 heir popularity is indicated by the high number of variants made of silver and bronze deriving from late Roman burials.37 he time of manufacture of the Aquincum piece, which was recovered from a burial, can be established as the late third century. he size and shape of the pendant part of the earring at the same time leads on to the problem of pendants whose purpose is uncertain, the so-called Hercules’s club pendants (see Pendants chapter).38 Type IV. S-shaped hook ending in a semi-sphere his is the simplest type of earring supplied with an S-shaped hook. Its embellishment is merely a hollow sphere brazed onto the end of the hook (Table 5). On the Aquincum examples, the embellishment is either a semi-spherical, plain button (Type IV/a), of which three examples in gold39 have come to light, or, as we can observe on one example, a cone-shaped button made of gold (Type IV/b), with a tiny emerald bead fitted onto the point of the cone. Despite their simplicity, earrings of this type corresponding with the ones found at Aquincum may not have been really popular.40 Variants with a head decorated with a truncated pyramid are known from Moesia, from second-third-century burials.41 heir discovery in cremation burials and inhumation burials dateable to the second half of the third century by means of Gordianus III coins confirms their use on our territory in the third century. Type V. S-shaped hook, banded setting Made with a block-like or cylindrical bead, for the retention of which two strips of gold were brazed together 34 BMCJ, nos. 2377, 2659; PFEILER 1970, 18–19; RUSEVASLOKOSKA 1991, cat. 6; MILOVANOVIĆ 2004, 138. 35 POPOVIC 2001, cat. 44. 36 WERNER 1964, 177. 37 LÁNYI 1972, Abb. 65, Types 4–17; VÁGÓ–BÓNA 1996, Taf. XL 9–10 and 11–12; ALFÖLDI 1957, C 50, C 65. 38 FACSÁDY 2002, 222. 39 KUZSINSZKY 1923, 64. 40 BMCJ, no. 2634 – together with no. 2486; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 45; Jewelry, no. 25; POPOVIC 1999, cat. IV/1. 41 POPOVIC 1999, 41. Earrings in a cross shape whose ends were bent onto the bead from two or four sides. As an additional embellishment, a gold droplet was brazed to the ends of the bands.42 he visual impact of this type of earring depended primarily on the colour and size of the block-like or cylindrical bead in the setting, and secondarily on the width of the bands. he S-shaped hook was brazed on separately to the back part of the setting (Table 5). V/a • he setting was made from metal strips at right angles to one another; these were bent onto the bead which served as decoration. he hook was brazed on where the bands meet V/b • he bead is held by a broad piece of metal sheet, with the two ends of the metal being bent round it. On each of the sides there is a granule. Easily manufactured, this type of earring spread in Pannonia during the third century. A piece at the British Museum dated to the second-third century may be regarded as the precursor of the form.43 Its real heyday was from the third century on.44 An example known from Silchester, in Britannia, was made with a bead of emerald.45 In Aquincum, a pair of earrings, each of which is differently formed and which together represent both sub-types, was buried along with a Constantius II coin. Type VI. S-shaped hook, box setting he setting is closed, with the set pearl or gem being surrounded completely. On the setting there may be additional embellishments brazed on separately, which increases the number of variations. he pendant piece is brazed onto the reverse side of the box setting (Table 5). VI/a • here is a band embellishment made from gold brazed onto a rectangular, box setting. (he piece found in Aquincum is now kept in the Hungarian National Museum.) VI/b • Features a circular, closed setting, with decorative parts brazed on separately. On earrings with a closed setting, the execution was of a higher standard than on the settings of the earlier type. he box-shaped setting concealed the mounting of the bead,46 and on some pieces the settings were filled with glass paste.47 Onto the side as a frame was brazed a thin band that imitated twisting. As well as from Brigetio, 42 FACSÁDY 2002a, 521. 43 BMCJ, no. 2638. 44 DEPPERT–LIPPITZ 1985, cat. 77; POPOVIC 2001, cat. 45, 46, 47; VÁGÓ–BÓNA 1976, Taf. XVII. 8–9; BARKÓCZI L.: New data on the history of late Roman Brigetio. ActaAntHung 13 (1965) 236. 45 ALLASON-JONES 1989, No. 58. 46 FACSÁDY 2002a, 521. 47 BORHY–SZÁMADÓ 1999, 14. 81 EKSZER_Book.indb 81 2009.12.21. 8:54:59 Fülbevalók Earrings many examples are known from Intercisa,48 too, where, according to Mária R. Alföldi, they may have arrived as imported goods.49 Dating to the third century is reinforced by analogies,50 too, that testify to a broad area of spread. Another of the closed setting types is that featuring a circular setting. As with the previous examples, a cylinder-shaped setting surrounds an emerald bead, which on a pair of earrings deriving from a burial in the Bécsi út cemetery is surrounded by pearls threaded on gold wire. At the time of finding, the pearls – as on so many other kinds of jewellery – had decayed, and now only the protruding wires attached to the setting attest to the one-time more vivid execution. Among the pearls, gold plates imitating small leaves have been brazed on. hey were made in the third century. A typical representative of this same period is the earring from a rich burial on which the enclosed setting of an oval sapphire is surrounded by an articulated frame. he setting conceals the fastening points of the bent-back gold wire that originally held the pearl. A similar piece with a ruby is known from Serdica,51 from a fourth-century cemetery. Earrrings imitating the shape of flowers came into fashion in the western provinces before the middle of the third century.52 With these, the stone in the middle is surrounded by beads of a different colour, e.g. the emerald or blue middle part is surrounded by white pearls while a white pearl is surrounded by red garnets. he gold is completely relegated to the background on these pieces, with the powerful colour of the gemstones prevailing; the shape also helps in this. For dating, the Eauze treasure53 and earrings from a burial find in Bonn54 offer a basis.55 from a burial represent this type among the Aquincum finds. Since the setting is not enclosed, and the bead in the middle is generally speaking an emerald bead in the shape of a multi-sided block, the hanging of it not only seems good but also with the twisting back of the thin wire becomes even more emphatic. he gold sheet was embellished with engraving, openwork or granulation, with the result that these pieces of jewellery were very various with regard to appearance. An example according with one at Aquincum is known from Intercisa.57 Between the semi-spherical reliefs, the surface is articulated by engraving, with the result that, similarly to the previous type, a figure resembling a flower came into being.58 Its shape can be traced back to a simplification of the palmette motif; the easily producible pattern was favoured in the frames of coins59 and gemstones,60 but also appears on other types of jewellery61 too, in the most various territories of the Empire. he formulation of the design is in every case identical and only the technical execution of it shows large differences from area to area. Although one distant variant of it occurs in the fourth century even,62 its use is common from the late second century until the time of Gallienus. he colouristic effect is heightened by the pearls hanging down in a circle. he fashion for round earrings with an S-shaped hook in the third century is indicated by hoards committed to the earth around 260 (Balozsameggyes,63 Szalacska64) and also by a burial find dated by means of a Caracalla coin.65 Type VII. S-shaped hook, open setting, circular head his type differs fundamentally from those discussed above in that the S-shaped hook is brazed onto a horizontal element. From this part, two embellishments made from wire hang down, on the end of which there must originally have been a pearl (the so-called barretta type, Table 5). Just part of one example in gold from the territory of the Civilian Town represents66 this type, Spectacular round earrings can from the technical point of view be regarded as a further development of banded earrings (Type V). In the earring’s appearance, the bead that is set is assigned a secondary role, with the thin wire holding the bead being partly covered by a metal disk decorated in different ways (Table 5). An example from an unknown place and a pair of earrings56 48 ALFÖLDI 1957, C5, C36. 49 ALFÖLDI 1957, 403. 50 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 47; BMCJ, no. 2655; ALLASON-JONES 1989, 8 (Type 11), 53, No. 38. 51 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 48. 52 BASTIEN–METZGER 1977, 176, B21. 53 GUIRAUD, H.: Éléments de parures. In: SCHAAD, D. (ed.): Le trésor d’Éauze. Bijoux et monnaies du IIIe siècle après J.-C. Toulouse 1992, 32. 54 HABEREY 1961, Pl. 57. 55 OLIVER, A. Jr.: Roman Jewelry: A stylistic Survey of Pieces from Excavated Context. In: CALINESCU 1996, 136. 56 FACSÁDY 2002, 221. Type VIII. S-shaped hook, additional pendant part 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 VÁGÓ–BÓNA 1976, Burial 57, Taf. XXV. 4–5. FACSÁDY 1999-2000, 282. FACSÁDY 1999-2000, 282–283. DEPPERT–LIPPITZ 1985, cat. 11; With a cameo from the Severan period. BMCJ, nos. 2726, 2867, 2937; SEGALL 1938, No. 214; BASTIENMETZGER 1977, 173, No. B15 and B16, 172, No. B14; FILOW 1914, 46. Ill. II/2; COCHE DE LA FERTÉ 1956, 122; GREIFENHAGEN 1970, Taf. 54/3. Heurgon 1958, 63; DEPPERT–LIPPITZ 1985, cat. 75; HENIG 1978, cat. 742; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 50, 61; POPOVIĆ 1996, cat. 92; YEROULANOU 1999, cat. 365, 366. FACSÁDY 1999-2000, 290. SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971, 190–204. DARNAY 1912, 312; JÁRDÁNYI–PAULOVICS 1953, 124. PULSZKY 1885, 198. KUZSINSZKY 1890, 127. 82 EKSZER_Book.indb 82 2009.12.21. 8:54:59 Fülbevalók which was less popular in our province. he type appeared early on, in the Pompeii finds, and as well as in finds, it can also be identified in depictions. It can even be seen on the ear of Venus Pompeiana,67 while on Egyptian mummy portraits an ear pendant consisting of a cross-piece with beads hanging from it is common from the early Flavian time until the second half of the second century.68 his simplified shape served as the basis for additional types. Earrings in imitation of earring types of similar structure that are more naturalistic in form. he positioning of the hanging loop brazed onto the reverse side indicates that this was worn as a ‘clip-on’ earring. he supplementing of rosette-type earrings with a pendant became fashionable in the third century, alongside the previous type. On earrings that can be assigned Type IX. S-shaped hook, combined Complex earrings made through the combination of a number of basic forms belong to this type. he hook was fitted to the upper Type VI element, and with a pendant part the general impact of the earring was made spectacular. he upper part was a box setting, with band decoration, and the pendant embellishment was brazed directly onto the closed setting (Table 5). Probably from the territory of the Civilian Town, one of the pair still preserves the green glass paste in a setting with twisted embellishment, from which a pearl hangs.69 he supplementing of a ‘box’ corresponding with Type VI with additional pendants was very common, primarily in the territory to the east of Pannonia.70 he form is known from the late second century, but in the third century its popularity increased further. he shape of the casket setting could be oval, droplet-like, or rectangular.71 Type X. S-shaped pendant, reversed open setting, combined Both sides of the form must have received the same emphasis at the time of making. he horizontal piece divides into two, to which a round upper part holding the setting and a lower, pendant part are attached (Table 5). At Aquincum, this popular type, which is very varied in form, is represented by a spectacular example72 fashioned from gold wire. In the central part surrounded by filigree wire there is a blue bead, while the curved outer parts are surrounded by a pattern consisting of gold wires bent backwards into small circles. he transition between the stronger, horizontal and the finer, circular parts is helped by two unattached, circular pieces of wire, 67 SCHENKE 2003, 56. 68 DOXIADIS 1995, Nos. 23 (with two pendants), 24, 29, 40, 63, 72, 116 (with three pendants), 102 (with four pendants). 69 KUZSINSZKY 1889, 153. 70 RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 49, 62; BMCJ, nos. 2390, 2655; Jewelry, 4, 6. 71 POPOVIC 1999, 40, with additional analogies. 72 TOPÁL 1993, 23. Back of an earring made from wire (Type X, cat. 284) Huzalból készült fülbevaló hátulja (X. típus, kat. 284.) to this type, a central bead is surrounded by openwork embellishment; this apart, they were technically similar to the Aquincum piece.73 Yeroulanou considers types very similar in their stock of motifs and technical execution that were widespread mainly in the eastern territories of the Empire to be mass-produced goods.74 According to our present knowledge, the Aquincum piece made from wire is without parallel, and merely in its overall impression recalls artistic works using genuine openwork technique. Type XI. Open hoop his earring type does not have a fastener part. It is a simple open hoop narrowing at one end. he other end of the hoop is generally decorated. It is a type characteristic of the late Roman period. Its decoration is in most cases a geometrical solid. he cuboctahedron form appeared on the beads of necklaces in the mid-third century and then gradually gained in favour, as an ornament on hairpins first and foremost. 73 EL-CHEHADEH 1972, Nos. 19, 20; RUSEVA-SLOKOSKA 1991, 31; YEROULANOU 1999, cat. 370–381, 413, 414. 74 YEROULANOU 1999, 72. 83 EKSZER_Book.indb 83 2009.12.21. 8:54:59 Fülbevalók I/a Earrings I/b I/c II/c II/b II/a VIII III/a III/b III/c IV/a IV/b VII IX X V/a VI/a V/b VI/b XI 5. tábla Table 5 84 EKSZER_Book.indb 84 2009.12.21. 8:55:04 HAJTŰK A hajtűk (acus, crinalis, comatoria) és általában a hajat díszítő ékszerek egyszerre voltak díszítmények és nélkülözhetetlen, gyakorlati funkcióval rendelkező használati tárgyak. Biztosították a bonyolult frizura tartását, vagy a frizura részeként viselt hajhálót, fátylat rögzítették. Rendeltetésüknél fogva a női viselet részét képezték. Méretük és mennyiségük a frizura változásaitól függött. A kora római korszakban divatos hajviselet nagyméretű, de kevés számú hajtűt igényelt, a késő római korszakban pedig több, rövidebb hajtű használata vált szükségessé. Készülhettek egyazon anyagból vagy több nyersanyag felhasználásával. Az anyagok kombinálásának is több módja volt. A minden római településen nagy számban előkerülő, helyi műhelyekben faragott csontból készült példányok1 például nemegyszer aranyfólia bevonatot kaptak, a nemesebb anyagot a kevésbé értékesnek tartott anyaggal párosították: az olcsóbb nyersanyagot a hajtű szárához használták fel, a hajkoronából kilátszó, díszítésre szolgáló hajtűfej pedig drágább anyagú, díszes kivitelű volt. Ily módon az eltört, használhatatlanná vált darabokat is ismételten hasznosítani tudták, új szár pótlásával. A díszítésmód csak részben függött a felhasznált nyersanyagtól, ugyanaz a geometrikus vagy figurális ábrázolás más-más anyagú hajtűfejen is megjelent. Keltezésük szűkebb időhatárok közé szorítása gyakran nem lehetséges, egy-egy forma hosszú ideig divatban volt. A hajtűk tipologizásához mind anyagukat, mind a hajtűfej mintáját figyelembe kell venni. A csontból készült hajtűt gyakran fejrészén vagy teljes egészében vékony aranyfóliával borították. A bronz hajtűkön is megfigyelhetők az aranyozás nyomai. A drágább anyag látszata mellett gyakorlati célja is volt az eljárásnak, a csont vagy bronz „alap” megkönnyítette a tű használatát. I. típus: Egyenes végű, díszítetlen hajtű Szára enyhén vastagodó, vége egyenes záródású. Díszítése arany borítása. 1 BÍRÓ M.: Pannoniai csontművészet. Budapest 2000, 81. II. típus: Kúpos végű, díszítetlen hajtű Szára enyhén vastagodó, fejrésze kicsiny kúp alakban végződik. Előfordul bronzból és csontból is, aranyozással vagy aranyfólia borítással. III. típus: Hagymaforma fejű hajtű Díszítetlen kicsiny feje élesen elkülönül a szártól, hagyma alakú gombban végződik. Átmérője megegyezik a szár legnagyobb átmérőjével. Bronzból és aranylemezzel borított csontból egyaránt előfordul. IV. típus: Kúpos vagy hagyma fejű, díszített hajtű A fej kis gomb, alakja enyhén kúpos, mérete a szárnál kisebb. Alatta rovátkolással készült díszítés, ami a szártól jól elkülönül. V. típus: „Csavarmenetes” fejű hajtű A dísztelen hajtű fejrésze a szárnál keskenyebb, egyenes végű. A vízszintes tagolások csavarmenetre emlékeztetők. Bartus 2. típusának2 felel meg. VI. típus: Gömbfejű hajtű Díszítetlen, feje a szárhoz képest nagyméretű gömb. Bartus 1a típusának3 felel meg. Arany borítással csontból, ezüstből és üvegből is előkerült Aquincumban. Feltűnő változatánál az ezüst szárú hajtű feje bordázott mintázatú arany lemezből készült, almadin ékkőberakással. VII. típus: Kubooktaéder fejű Díszítetlen feje a szárától élesen elválik, kubooktaéder formájú. (Riha 12.21.2. típus.) Bronzból és gagátból is készült, utóbbi anyagból gyakoribb. A fazettált fejjel készült gagát hajtű általánosan elterjedt, Britanniában, 2 BARTUS 2006, 195. 3 BARTUS 2006, 193. 85 EKSZER_Book.indb 85 2009.12.21. 8:55:05 EKSZER_Book.indb 86 2009.12.21. 8:55:05 Hajtk Hairpins Franciaországban, a Rajnavidéken egyaránt előfordul.4 Az egyszerű, dekoratív motívum a késő római korszakban egyéb ékszereken is kedvelt forma volt.5 VIII. típus: Profilált (balusztrádos) díszítésű hajtű A tárgy rendeltetése bizonytalan lehet, formája alapján, lelőkörülmények ismeretének hiányában, specillumként is meghatározható. A hajtű nagyobb része díszített, balusztrádos tagolással. Bartus tipológiája a 3. típusba6 sorolja a hasonló díszítésű hajtűket. IX. típus: Edényfejű hajtű A szártól élesen elkülönülő fej edényalakot formáz. Az aquincumi bronz példány edényalakja erősen stilizált, alig felismerhető forma. Hasonlóan leegyszerűsített formájú hajtű Emonában7 került elő. X. típus: Emberalakos fejű hajtű A fej erősen stilizált női alakot formáz. XI. típus: Kulcsos végű hajtű XII. típus: Áttört „virágszirom” mintás fejű hajtű A szár ezüstből készült, a fej különálló, ékkőberakással készült arany. Az ellenállóbb anyagú tű végét aranylemezzel vonták be, amelyen a spirálisan futó kiemelkedések biztosították a jobb tartást, megelőzték a tű kicsúszását a laza hajból. Erre a tokra dolgozták rá a megmunkált kör alakú lemezt. A félkör alakú kivágások között mély vésés imitálja a levélkéket. Az egyik közepén igazgyöngyszem, a másikon cabochonra csiszolt zafir van. Mindkét darab ugyanabból a gazdag ékszermellékletű szarkofágból került elő. Az áttört díszítésű tűfejek jól beleillenek az általános 3. századi római ízlés alapján készült ékszerek sorába. A virágsziromra emlékeztető minta változatai gyakoriak függőként használt érmek, gemmák keretén, de aquincumi fülbevalón is látható. XIII. típus: Kéz alakú fejjel ellátott hajtű A hajtűfej emberi kéz alakjára formált. A kéz ábrázolásával készített hajtűk kedveltségét elterjedési területük és használati idejük bizonyítja.8 Az aquincumi, bronzból készült példány töredékessége miatt közelebbi meghatározásra nem alkalmas. A szár felső része balusztrádos osztású, az elkülönülő fejrész szabályos kulcs – kisméretű gyűrűs kulcs – formában végződik. 4 ALLASON-JONES 1996, 204; HAGEN 1937, F3, 23. 5 Nyakláncon RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 97., 100., 103., 104; SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971, 190. 6 BARTUS 2006, 195. 7 PLESNIČAR–GEC, L: Severno Emonsko Grobišče. Ljubljana 1972, 242. 8 RIHA 1990, 99; COOL, H.E.M.: Roman metal hairpins from southern Britain. Archaeological Journal 147 (1990) 157. 87 EKSZER_Book.indb 87 2009.12.21. 8:55:11 HAIRPINS Along with hair jewellery generally, hairpins (acus, crinalis, comatoria) were simultaneously embellishments and indispensable artefacts for use serving a practical function. hey ensured the holding in place of complicated hairstyles, or held in position hairnets or veils belonging to hairstyles. By virtue of their function, they formed a part of feminine attire. heir size and the number needed depended on the way the hair was worn. In the early Roman period, a fashionable hairstyle required large-sized hairpins, although not many of them. In the late Roman times however, the use of more albeit shorter hairpins became necessary. Hairpins could be made from one or more materials. Also, there were many ways in which materials could be combined. For instance, examples carved from bone1 in local workshops and brought to light in large number in every Roman settlement had in more than one case been given a covering of gold leaf: a precious material had been matched with a material considered to be less valuable. Materials judged less valuable were used for the shaft of the hairpin while its head, which stood out from the hair and which served as embellishment, was often of more expensive material and more decorative execution. Accordingly, pieces which broke or became unusable could be reused repeatedly, by replacing the shaft. he manner of embellishment depended only partly on the raw material used, and the very same geometrical decoration or figural depiction appeared on heads made from various different materials. Even the approximate dating of hairpins is often not possible, since individual shapes were in fashion for long periods. With regard to hairpin typology, both their material and the design of the head need to be taken into account. Hairpins made from bone were often covered with gold leaf on the head part of the pin or over their entire surface. On bronze hairpins, too, traces of gilding can be observed. As well as the visual impart it produced, the gilding procedure had a practical purpose also, since it made pins fashioned from bone or bronze smoother and easier to use. 1 BÍRÓ M.: Pannoniai csontművészet, Budapest 2000, 81. Type I. Undecorated hairpin with a straight head hickening slightly, the head of the hairpin is straight. Its embellishment is a covering in gold. Type II. Undecorated hairpin with a conical head hickening slightly, the head part of the hairpin ends in a small conical shape. Examples in bronze and bone alike have been found, with a covering of gilding or gold leaf. Type III. Hairpin with an onion-shaped head he small head of the hairpin differs strikingly from the shaft, ending in an onion-shaped sphere. Its diameter is the same as that of the shaft at its thickest point. Bronze examples have come to light, as well as bone ones covered with gold leaf. Type IV. Decorated hairpin with a conical or onion-shaped head he head of the hairpin is a small sphere; its shape is slightly conical and its diameter smaller than that of the hairpin’s shaft. Below the head is fluted embellishment, which separates it from the shaft part. Type V. Hairpin with a ‘screw-thread’ head he head part of the undecorated hairpin is thinner than the shaft and is straight. Its horizontal articulation is reminiscent of the thread of a screw. It corresponds to Bartus’s Type 2.2 Type VI. Hairpin with a spherical head he hairpin is undecorated; its head is a sphere that is large in diameter compared to the shaft. It corresponds 2 BARTUS 2006, 195. 88 EKSZER_Book.indb 88 2009.12.21. 8:55:12 Hajtk Hairpins to Bartus’s3 Type 1a. Examples have come to light made from bone with gold covering, but also from silver and glass. On one striking example, the head of a hairpin with a silver shaft is made from ribbed gold sheet inlaid with almandines. Type VII. Undecorated hairpin with a cuboctahedral head he head of the undecorated hairpin contrasts sharply with the shaft and is cubooctahedral in shape (Riha 12.21.2). he hairpin is made from bronze and jet. Hairpins made from jet only are more frequent. Jet hairpins with faceted heads entered general use, coming to light in Britannia, France and the Rhineland alike.4 his simple decorative motif was a form favoured on other jewellery, too, in the late Roman period.5 Type XII. Hairpins with an openwork ‘flower-petal’ head he shaft of these hairpins is made from silver; the head, on the other hand, is gold and is inlaid with a precious stone. he pointed end of each hairpin, which is made from a more resistant material, is covered with gold leaf. On it protrusions arranged in a spiral ensured a better grip and prevented the pin from slipping out of a loose hairstyle. To the shaft were attached circular, worked pieces of gold sheet. Between excisions in the shape of half circles, there is deep engraving in imita- Type VIII. Hairpin with profiled (balustrade-like) embellishment he function of the artefact is uncertain. On the basis of its shape and in the absence of data concerning the circumstances of its discovery, it could also be described as a specillum. he greater part of the hairpin is embellished, with baluster-type articulation. Bartus’s typology assigns hairpins with similar decoration to Type 3.6 Type IX. Hairpin with a vessel-shaped head Differing sharply from the shaft, the head has the shape of a vessel. he vessel shape of the Aquincum bronze example is strongly stylised, so much so that its form is scarcely recognisable. A hairpin of similarly simplified form came to light in Emona.7 Type X. Hairpin with an anthropomorphic head he head consists of a highly stylised figure of a woman. Type XI. Hairpin with a key-shaped head he upper part of the shaft is divided like railing, with the different head part ending in the shape of a regular key with small rings. 3 BARTUS 2006, 193. 4 ALLASON-JONES 1996, 204; HAGEN 1937, F3.23 5 On necklace RUSEVA-SLOKOSKA 1991, cat. 97, 100, 103, 104; SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971, 190. 6 BARTUS 2006, 195. 7 PLESNIČAR-GEC, L: Severno Emonsko Grobišče. Ljubljana 1972, 242. Head of a hairpin with openwork and engraved decoration (Type XII, cat. 340) Áttört és vésett díszű hajtűfej (XII. típus, kat. 340.) tion of small leaves. In the middle of one artefact is a pearl, on the other a sapphire cabochon. Both artefacts came to light from the same sarcophagus, which was rich in jewellery grave goods. Hairpin heads with openwork embellishment fit in well with a series of jewellery types made on the basis of the general Roman taste in the third century. Versions of a design reminiscent of flower petals are frequent on the frames of coins and gems used as pendants, but can also be seen on Aquincum earrings. Type XIII. Hairpin with a hand-shaped head he head of the hairpin is hand-shaped. he popularity of these hairpins is well indicated by the spread of the type in the Empire and the duration of their use.8 Owing to its fragmentary state, of the bronze piece from Aquincum is not suitable for further definition. 8 RIHA 1990, 99; COOL, H.E.M.: Roman metal hairpins from southern Britain. Archaeological Journal 147 (1990) 157. 89 EKSZER_Book.indb 89 2009.12.21. 8:55:12 EKSZER_Book.indb 90 2009.12.21. 8:55:13 TÁRGYK ATALÓGUS CATALOGUE OF OBJECTS GYŰRŰK / RINGS TYPE I I/a 1. Ring, gold Kör alakú, üreges testű aranygyűrű, enyhén szélesedő fejrésszel. Testének keresztmetszete kör alakú. A fejen fehér, szélén szürkés nicolo gemma, Mercurius ábrázolással. A foglalat széle sérült, repedezett. Circular, hollow-bodied gold ring with slightly widening head part. he hoop is circular in section. he nicolo (blue onyx) gem on the head is white with greyish edges and features Mercury. he edge of the setting is damaged and cracked. Inv. no. 200.21.6. (Spl. inv. no. 129.) Prov: Bp. III. Bécsi út 62. (burial find) M: dia. 22×20 mm, w. 8 mm Date: first part of the 2nd century AD Lit. HABLE–MÁRTON 2001, 26; GESZTELYI 2008, Kat. 12. I/b 2. Ring, gold Aranygyűrű, ovális alakú, enyhén kiszélesedő vállakkal. Teste „D” keresztmetszetű. Fejének teljes felületét ovális, áttetsző mézsárga citrin gemma foglalja el, amely ülő istenalakot (Bacchus) ábrázol. Gold ring, oval, with slightly widening shoulders and D-shaped hoop. Head surface fully occupied by an oval, transparent, honey-yellow citrin featuring a seated figure of a deity (Bacchus). Inv. no. 51463. (Spl. inv. no. 2.) M: dia. 26×22 mm Date: second part of the 2nd century AD Lit. NAGY L. 1942, Pl. CIII; SZILÁ GYI 1956, Pl. XLVII, XLIX; Aquileia– Aquincum, 89, Nr. 211; Lyon 2001, cat. 238; GESZTELYI 2008, Kat. 18. 3. Ring, gold Ovális alakú tömör aranygyűrű, „D” keresztmetszettel. Ovális gemmaköve hiányzik. Solid gold ring, oval shaped. D-shaped hoop. he oval gemstone is missing Inv. no. 64.2.1. (Spl. inv. no. 63.) Prov: Bp. III. Rómaifürdő M: dia. 20×24 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. PÓCZY 1972, 20–21; Aquincum 2009, cat. 848. 4. Ring, bronze Töredékes bronzgyűrű, válla megvastagodik, fejében ovális foglalat, amelyből a gyűrűkő kiesett. Part of a bronze ring, thickening at the shoulders. On its head is an oval setting, from which the gemstone is missing. Inv. no. 40017 M: dia. 17 mm, w. 8 mm Date: second part of the 2nd century – early 3rd century AD 5. Ring, bronze Ovális alakú vékony bronzgyűrű, válla megvastagodik, fejében ovális foglalat, üresen. hin, oval bronze ring; it becomes thicker at the shoulders. he oval setting on the head is empty. Inv. no. 54102 Prov: Bp. III. Gázgyár M: dia. 18×23 mm, w. 12 mm Date: second part of the 2nd century – first part of the 3rd century AD 6. Ring, silver Kissé ovális karikájú ezüstgyűrű, feje kiszélesedik, belesimulva ovális foglalat, amely ma már üres. Silver ring with a slightly oval-shaped hoop and a widening head with an oval setting fitting it; the setting is empty. Inv. no. 91.2.86. Prov: Bp. III. Bécsi út (grave 9) M: dia. (originally) 22 mm, w. 6-8 mm Date: late 3rd century – first quarter of the 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 41. 91 EKSZER_Book.indb 91 2009.12.21. 8:55:13 Tárgykatalógus Catalogue of objects I/c 7. Ring, bronze Ovális fejű, deformálódott testű bronzgyűrű. A fej ovális mélyedésében fehér paszta maradványa. Bronze ring with oval head and deformed body. Traces of white paste are visible in the oval pitting of the head. Inv. no. 56.86.48. M: dia. 17 mm, w. head 7 mm 8. Ring, bronze A vékony, kör átmetszetű bronz gyűrűtest a vállak felé kiszélesedik és vastagodik, enyhén csapott, a test és a váll találkozásánál kis kúpot képez. A fejen ovális foglalat, a gyűrűkő hiányzik. he thin, circular-sectioned bronze hoop widens and thickens towards the shoulders. Slightly sloped, it forms a small cone at the junctures of the head with the shoulders. On the head there is an oval setting; the stone is missing. Inv. no. 40020 M: dia. 19×23 mm Date: first part of the 3rd century AD 9. Ring, bronze Vékony bronzkarikából készült gyűrű, vállainál enyhén megvastagodik. Feje hiányzik, ovális foglalat rekonstruálható. Ring made from a thin bronze hoop, becoming slightly thicker at the shoulders. he head is lost, but the oval setting can be reconstructed. Inv. no. 54100 Prov: Bp. III. Gázgyár (burial find) M: dia. 13 mm Date: 2nd-3rd century AD TYPE II II/a 10. Ring, jet Egyenletes vastagságú gagátkarika, amelynek fejrésze egyenes, kissé ívelődő, kiszélesedő lapján relief: jobbra néző és jobbra lépő, köpenyes, szakállas, előre nyújtott kezű alak. Jet hoop of even thickness. he head is straight, its slightly convex, widening plate displays a relief depicting a cloaked, bearded figure facing and stepping right with arms held out in front of him. Inv. no. KS 94.55. M: dia. 22 mm Date: 3rd century AD Lit. Aquincum 1995, cat. 479; Aquincum 2009, cat. 847. 11. Ring, jet Díszítetlen, kissé deformálódott gagátkarika, vastagsága nem egyenletes. A fej teljesen egyenes, enyhén oválissá szélesedő, ugyancsak díszítetlen. Undecorated, slightly deformed jet hoop of uneven thickness. Flat and widened to a slightly oval shape, the head is similarly undecorated. Inv. no. 34246 M: dia. 21 mm, w. 9 mm Date: late 3rd century AD – first part of the 4th century AD 12. Ring, jet Ovális keresztmetszetű gagátkarika. A gyűrűtest alsó része keskenyebb, feje kissé kiszélesedik. A fej vízszintesen vágott, díszítetlen. Jet hoop with oval cross-section. he lower part is narrower while its head widens slightly. he head is cut horizontally and is undecorated. Inv. no. 50925 M: dia. 24 mm, w. 8 mm Date: 3rd-4th century AD 13. Ring, glass Széles, rovátkolással díszített üveg gyűrűtest, fejrésze díszítetlen, egyenes, a testből vízszintesen levágott. Sérült. Wide glass hoop decorated with grooving. Head-part undecorated and flat; it has been cut horizontally from the hoop. Damaged. Inv. no. 51182 M: dia. 22-24 mm, w. 7-8,5 mm Date: 3rd-4th century AD 14. Ring, lead Ólomból öntött gyűrű, kör átmetszetű kör alakú teste azonos vastagságú. Belső oldala kör alakú, míg külső oldala a fejnél vízszintes, sima. Ring cast from lead, with a circularsectioned, circular hoop of even thickness. he inner side is circular while the outer side is flat and unadorned at the head. Inv. no. 50975 M: dia. 26×29 mm, w. 6 mm Date: 3rd century AD Lit. Aquincum 1995, cat. 478. II/b 15. Ring, silver Töredékes ezüstgyűrű, karikája a váll felé vastagodik, fejében ovális foglalat, amelyből a gyűrűkő hiányzik. Part of a silver ring, the hoop thickens towards the shoulders; on its head is an oval setting, from which the gemstone is missing. Inv. no. 40285 M: dia. 19 mm, w. 11 mm Date: 3rd century AD 92 EKSZER_Book.indb 92 2009.12.21. 8:55:23 Tárgykatalógus Catalogue of objects 16. Ring, bronze Töredékes testű bronzgyűrű, feje ovális alakú, díszítetlen bronz lap. Part of a bronze ring: a section of the hoop is missing. he head is an oval, undecorated bronze plate. Inv. no. 56.19.42. Prov: Bp. III. Laktanya utca M: dia. 21 mm, w. head 13×17 mm 17. Ring, bronze Bronzgyűrű, a gyűrűtest hiányzik, a váll alig észrevehetően szögletes. A fejen ovális foglalat, üresen. Bronze ring, the hoop is missing and the shoulders are slightly rectangular. he oval setting on the head is empty. Inv. no. 54431 M: dia. 22 mm, w. 13 mm Date: first part of the 3rd century AD 21. Ring, bronze Háromszög átmetszetű bronzgyűrű, vállai kiszélesedők, a fej mellett kissé felhúzottak. Kiemelkedő fejrészében fekete-világoskék kővel. Az ábrázolás kivehetetlen, talán delfinen lovagló Amor. Triangular-sectioned bronze ring. he shoulders widen and rise slightly at the head. In its projecting head part there is a black and light-blue stone. he depiction cannot be made out, maybe Amor riding a dolphin. Inv. no. 95.5.80. Prov: Bp. III. Kecske u. 25. (grave 5) M: dia. 21×22 mm, w. head 11 mm Date: late 2nd century – early 3rd century AD Lit. TOPÁL 2003, 70; GESZTELYI 2008, Kat. 38. III/c TYPE III III/a 18. Ring, silver Töredékes ezüstgyűrű, válla erőteljesen kiszélesedik és megvastagodik a csaknem vízszintes fejrész mellett. A fejen ovális, alig kiemelkedő díszítetlen lap helyettesíti a gyűrűkövet. Part of a silver ring; the shoulders widen and thicken strongly at the almost horizontal head. On the head, a thin, undecorated oval plate substitutes for a gemstone. Inv. no. 40157 M: dia. 27,5 mm, w. head: 12 mm Date: 3rd century AD 19. Ring, bronze Töredékes, eredetileg széles vállú bronzgyűrű. Válla hornyolással tagolt, fejében ovális fekete-fehér réteges onyxot utánzó üveg gemma, kereszt alakú véséssel. Part of a ring with shoulders that were originally broad. he shoulders are articulated by notches; the oval glass gem on the head resembles black-andwhite layered onyx; engraved with a cross shape. Inv. no. 54228 M: dia. 21 mm, w. head 11 mm Date: 3rd century AD Lit. GESZTELYI 2008, Kat. 40. 22. Ring, gold Tömör aranygyűrű, kissé kiemelkedő ovális fejrészén tükörben bevésett VRSA felirat van. Válla erősen csapott, kanellurázott, a mély véséssel kialakított stilizált voluták a fejet körbeveszik, virágmintát alkotva. Solid gold ring with the inscription VRSA on the slightly projecting oval head. he shoulders are strongly sloped and fluted; the deeply engraved, stylised volutes surround the head and form a floral pattern. Reg. no. R2250. (Spl. inv. no. 117.) Prov: Bp. II. Sajka u. 4. (grave 98/1) M: dia. 22×17 mm, w. head 13 mm Date: first part of the 3rd century AD Lit. FACSÁDY 2002, 221. 23. Ring, gilded bronze Aranyozott bronzgyűrű, testének alsó része ék keresztmetszetű, erősen kiszélesedik. Válla szögletes, erősen csapott, fej felé szélesedő. A fejen kiemelkedő, díszítetlen ovális bronzlap. Gilded bronze ring, the lower part of the hoop is wedge-sectioned and widens strongly. he shoulders are rectangular, markedly sloped and widen towards the head. here is a raised, undecorated oval bronze plate on the head. Inv. no. 50785 M: dia. 22×29 mm Date: 3rd century AD III/b 20. Ring, silver Ovális ezüst gyűrűkarika, kiszélesedő, kissé felálló gömbölyű vállakkal. Az ovális fejből a gyűrűkő hiányzik. Oval silver band with widening, slightly humped, rounded shoulders. he gemstone is missing from the oval head. Inv. no. 51040 M: dia. 19,5×25 mm, w. 11 mm Date: 3rd century AD 93 EKSZER_Book.indb 93 2009.12.21. 8:55:33 Tárgykatalógus Catalogue of objects 24. Ring, silver Ezüstgyűrű, teste törött. A váll csapott, hegyes, a fejen az erősen kiemelkedő ovális rész gyűrűkövet imitál. A vállakon háromszögekből komponált nielló dísz van. Silver ring, the hoop is cracked. he shoulders are sloped and end in peaks; the strongly projecting part on the head resembles a gemstone. On the shoulders there is niello decoration composed of triangles. Inv. no. 53847 M: dia. 18 mm, w. head 8 mm Date: 3rd century AD 25. Ring, silver Ezüstgyűrű, testének alsó része hiányzik, válla csapott, enyhén szögletes. Fején kiemelkedő, ovális bronz csepp alkotja a díszítést. Silver ring, the lower part is missing. he shoulders are sloped and slightly rectangular. Decorated with an oval bronze granule on the head. Inv. no. 54415 M: dia. 15 mm, w. 3 mm Date: 3rd century AD TYPE IV IV/a 26. Ring, gold Aranygyűrű, U alakú testének középső része sima, kétfelöl rovátkolással díszített. Az egyenes záródású fej csaknem ovális foglalatát a vállaknál két-két arany granulátum díszíti. A fejen hátlap nélküli ametiszt gemma, intaglioban Caracalla császár balra néző portréja, mellette E és T betűk. A gemma a foglalatnál korábbi. Gold ring. he U-shaped hoop is plain in the middle and is notched on both sides. he nearly oval setting on the rectangular head is decorated on each of the shoulders with a pair of granules. On the head, the amethyst gem, which has no backing sheet, features an intaglio portrait of the Emperor Caracalla facing left. Next to it are the letters E and T. he gem is earlier than the setting. Inv. no. 51464. (Spl. inv. no. 3.) Prov: Bp. III. Bécsi út 100. (grave IX) M: dia. 21 mm Date: 3rd century AD Lit. KUZSINSZKY 1934, 85; NAGY L. 1942, 627, Pl. CIII; NAGY 198788, 239; Aquileia–Aquincum, 89. Nr. 209; Lyon 2001, cat. 11; GESZTELYI 1998, 141/38; TOPÁL 2003, 56; GESZTELYI 2008, Kat. 32. 27. Ring, silver Vékony, egyenletes szélességű ezüstgyűrű, kör alakú testtel, amelyek a fej alatt elkalapálva összeérnek. A fej külön ráforrasztva, ovális alakú, jelenleg hiányos foglalattal. A fej két oldalán két-két, szorosan egymás mellett lévő granulátum van. hin, circular silver hoop of even width; the two ends have been hammered to meet under the head, which is oval in shape. he head is brazed on and has a setting that is now empty. On both sides of the head are two granules set side by side. Inv. no. 50836 M: dia. 21×22 mm Date: second part of the 3rd century AD Lit. Aquincum 1995, cat. 481; Aquincum 2009, cat. 852. 28. Ring, silver D keresztmetszetű, kör alakú ezüst gyűrűtest, amelyhez külön csatlakozik a kör alakú fej. A fej két oldalán két-két granulált ezüstcsepp, a fej foglalatát gyöngydrót fogja körül. A foglaltban világoskék kör alakú üveggemma, ülő Jupiter ábrázolásával. Circular silver hoop with D crosssection and a separate circular head attached to it. On each side of the head there are two silver granules; the setting on the head is surrounded by bead-wire. A light-blue, circular glass stone with the depiction of the seated god Jupiter is in the setting. Inv. no. 89.8.23. M: dia. 18–21 mm, w. head 9 mm Prov: Bp. III. Bécsi út 98–102. (grave 4) Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 62; GESZTELYI 2008, Kat. 2. 29. Ring, silver Ezüstgyűrű, teste kör átmetszetű szabályos kör, amelyből az ovális fej kiemelkedik. A fej két oldalán két-két granulátum. Foglalatban barnásvörös karneol gemma, a vésett intaglio balra néző férfifejet ábrázol. he silver hoop is a regular circle that is circular in section, with the oval head projecting from it. here are two granules on both side of the head. he brownish-red cornelian gemstone in the setting features an engraved intaglio head of a man looking left. Reg. no. R2256. Prov: Bp. III. Bécsi út – Farkastorki út / Eurocenter/ (sarcophagus) M: dia. 24 mm Date: late 3rd century AD Lit. GESZTELYI 2008, Kat. 33. 94 EKSZER_Book.indb 94 2009.12.21. 8:55:46 Tárgykatalógus Catalogue of objects 30. Ring, bronze Bronzgyűrű, teste kör alakú, feje a karikával együtt készült, kissé kiemelkedő kör alak. A fej két oldalán két-két granulációt imitáló gömböcske. Bronze ring with a circular hoop. he head, slightly raised and circular, was executed as part of the hoop. On both sides of the head there are two granules resembling spherules. Inv. no. 56.23.8. Prov: Bp. III. Emese utca (burial find) M: dia. 24 mm, w. head 8,5 mm Date: first part of the 4th century AD Lit. LENKEI 1958, 537. IV/c 33. Ring, silver and copper alloy Kör átmetszetű vékony ezüst-réz ötvözetű huzalból készült gyűrű. Feje ovális, amelyet fehér paszta tölt meg, közepén kis ovális kiemelkedés van. Ring made from thin, circular-sectioned wire of silver and copper alloy. he oval head is filled with white paste, with a slight oval protuberance in the middle. Inv. no. 56.185.215. Prov: Bp. III. Bécsi út M: dia. 24 mm, w. head 7 mm Date: 3rd century AD IV/b 31. Ring, gold Aranygyűrű sima, U alakú, félkör keresztmetszetű gyűrűtesttel, egyenes záródású, háromosztatú foglalatos fejrésszel. A fejen középen négyzetes foglalatban sokszögűre csiszolt smaragd, kétoldalt ovális foglalatban kék, illetve kerek foglalatban sötétvörös almadin kő van. A foglalatok között és a vállaknál granulált arany cseppek. Gold ring with plain, U-shaped, semicircular-sectioned hoop and a rectangular, tripartite setting on the head. A polygonal emerald is located in the middle part in a square setting. On both sides of it there is a blue stone in an oval setting and a dark-red almadine stone in a round setting. Between the settings and on the shoulders there is granulation in gold. Reg. no. R509. (Spl. inv. no. 79.) Prov: Bp. III. Kiscelli u. M: dia. 20×22 mm Date: 3rd-4th century AD 32. Ring, jet Fényes fekete, polírozott felületű zárt gagátkarika, a gyűrűtest ovális, a gyűrűfejen három körlap, amelyet granulátumot imitáló kisebb gömböcskék fognak közre. Closed, oval-shaped jet hoop with shiny black, polished surface. On the head there are three circular plates surrounded by spherules resembling granulation. Inv. no. 51052 M: dia. 22×30 mm, w. 8 mm Date: second part of the 3rd century AD 34. Ring, brass Sárgaréz gyűrű, a testen kissé kiemelkedő, kör alakú fej, a vállon párhuzamos vésések. A fejen negatív minta látható. Brass ring, on a circular hoop the head is slightly projecting, the shoulders are decorated with parallel engravings. Negative pattern decorates the head. Inv. no. 56.185.182. Prov: Bp. III. Bécsi út 61. (grave 6) M: dia. 20 mm, w. head 9 mm Date: first part of the 4th century AD 35. Ring, iron A vas gyűrűtest sima karika, a fej ezzel egyívű, de ovális formára van szétlapítva. Az ovális, fekete üvegből készült gemmát erre a lapra illesztették rá, foglalat nélkül. A gemmán hellenisztikus jelenet: jobbra léptető lovas alak, előtte ágaskodó oroszlán. he iron hoop is a plain circular band, flattened on the outside to form an oval-shaped head. he oval gem, of black glass, is mounted on this without a setting. he Hellenistic scene on the gem depicts a rider proceeding to the right, with a lion prancing in front of him. Inv. no. 92.1.17. Prov: Bp. III. Bécsi út 134. (grave 24) M: dia. 24×27 mm, w. head 15×20 mm Date: first quarter of the 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 47; GESZTELYI 2008, Kat. 30. 36. Ring, brass Kör átmetszetű sárgaréz karika, feje ovális alakú, laposra kalapálva. Vállát rovátkolás díszíti. A fejről a ragasztott gemma elveszett. Brass hoop, circular-sectioned, the oval head is hammered flat. he shoulders are decorated with notches. he gemstone that was glued to the head is missing. Inv. no. 55.36.1. Prov: Bp. III. Vihar utca (burial find) M: dia. 18,5×22 mm, w. head 11 mm Date: 4th century AD Lit. PARRAGI 1993, 317. 95 EKSZER_Book.indb 95 2009.12.21. 8:55:54 Tárgykatalógus Catalogue of objects IV/d 37. Ring, bronze Félköríves átmetszetű, kerek testű, vállánál rovátkolással díszített bronzgyűrű. Feje magasított, benne mély, ovális foglalat, amelyből a kő hiányzik. Semicircular-sectioned bronze ring with a round hoop with notches on its shoulders. Its head is raised with a deep oval setting, from which the stone is missing. Inv. no. 56.161.65. Prov: Bp. III. Vihar – Szél utca (burial find) M: dia. 21×14 mm IV/e 38. Ring, jet Erősen töredékes, egyenetlen szélességű gagátgyűrű. Teste belül körív, külső ívén többszögű, vésett párhuzamos vonalakkal. Fragmentary jet ring of uneven width. he hoop is circular on the inside, polygonal on the outside, with engraved parallel lines. Inv. no. 31642/a M: dia. (originally) 22 mm, w. 6-8 mm Date: 3rd-4th century AD 39. Ring, jet Erősen töredékes gagátgyűrű, fejrésze és az egyik váll indítása maradt meg. A fej ovális, sima, kisé kiemelkedő lap, a váll mély vésésekkel tagolt. A 31642/a. lelt. számúval azonos típus, de nem illeszthetők. Fragmentary jet ring; only the head-part and a small part of one shoulder survive. he head is a smooth, oval, slightly projecting plate; the shoulder is articulated by deep engraving. Same type as Inv. no. 31642/a, but not a match. Inv. no. 31642/b M: dia. (originally) 22 mm, w. 12 mm Date: 3rd-4th century AD 40. Ring, glass Hiányos üveggyűrű, két darabban. Teste és válla hosszanti irányban osztott, feje kissé kiemelkedő, csaknem kör alakú, sima lap. Incomplete glass ring, in two parts. he hoop and the shoulders are divided lengthwise; the head is a slightly projecting, nearly circular, smooth plate. Inv. no. 52425 and 52427 M: dia. 21 mm, w. 7-11 mm Date: 3rd-4th century AD 41. Ring, glass Üveggyűrű, háromszög keresztmetszetű, díszítetlen karika, amelyből kissé kiemelkedik a kör alakú, díszítetlen fej. Törött. Undecorated ring triangular in crosssection. he circular, undecorated head is slightly projecting. Broken. Inv. no. 52374 M: dia. 24 mm, w. head 6 mm Date: 3rd century AD 42. Ring, bronze Kör átmetszetű bronzhuzalból készült gyűrű, kissé kiemelkedő kerek fején Krisztus monogram. Hoop made from bronze wire circular in cross-section. he monogram of Christ is visible on its slightly projecting, round head. Inv. no. 91.3.14. M: dia. 22–24 mm, w. head 15 mm Prov: Bp. III. Bécsi út 203. (grave 8) Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 32. 43. Ring, iron Hiányos vasgyűrű, teste kör alakú, feje kiemelkedő, sérült kör alak. Incomplete iron ring circular in hoop and projecting circular head, which is damaged. Inv. no. 87.2.82. Prov: Bp. III. Bécsi út 264. (grave 11) M: dia. (originally) 22 mm, w. 6-8 mm Date: first part of the 4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 73. IV/f 44. Ring, silver Ezüstgyűrű, 2,5 mm széles pántból készült, kör alakú testen kiemelkedő, téglatest alakú fej van, bemélyített mintával díszítve. A minta ugyanazzal a szerszámmal készített, különböző irányba forduló poncolt körívekből áll. Made from a band 2.5 mm wide, with the ends meeting under the projecting rectangular head decorated with a chased design. he pattern, consisting of stamped semicircles pointed in different directions, was made using one and the same tool. Inv. no. 40284 Prov: Civil Town M: dia. 20 mm, w. head 5 mm Date: late 3rd century AD – 4th century AD Lit. KUZSINSZKY 1890, 127; Aquincum 2009, cat. 850. 96 EKSZER_Book.indb 96 2009.12.21. 8:56:02 Tárgykatalógus Catalogue of objects 45. Ring, bronze Bronzgyűrű, a széles pántból készült, kör alakú gyűrűtesten kis kocka alkotja a fejet, amelynek egyik oldala hiányzik. Bronze ring made from a wide band. A cube on the circular hoop constitutes the head, one side of which is missing. Inv. no. 40016 M: dia. 19 mm, w. 6 mm Date: 3rd-4th century AD 46. Ring, bronze Bronzgyűrű, szögletes átmetszetű, kör alakú testén azonos szélességű, erősen kiemelkedő kocka alakú fejrész van, amelynek egyik oldala hiányzik. On the circular, rectangular-sectioned hoop there is a strongly projecting cube-shaped head-part of the same width as the hoop itself. One of its sides is missing. Inv. no. 56.200.103. Prov: Civil Town, Symphorus mithraeum M: dia. 20 mm, w. 2,5 mm Date: 3rd-4th century AD TYPE V V/a 47. Ring, gold Aranylemezből készült gyűrű, díszítetlen onyxkővel. A kő ovális alakú, rétegelt, kívül fekete, középen kékesszürke. A gyűrű foglalata a vállon levélszerűen kiszélesedik, a foglalat sérült. Ring made from gold sheet, with an undecorated onyx stone. he stone is oval, layered, black at the edges, and bluish-grey in the middle. he setting, which is damaged, widens into a leaf shape at the shoulders. Inv. no. 51480. (Spl. inv. no. 8.) M: dia. 16 mm Date: 3rd century AD Lit. Aquincum 1995, cat. 459; Aquincum 2009, cat. 849. V/b 48. Ring, bronze Töredékes bronzgyűrű, teste hiányzik. Válla kiszélesedő, ovális feje kiemelkedik a vállak ívéből. Fején bemélyedés: értelmezhetetlen díszítmény nyoma, a vállakon a fejtől kissé távolabb két-két pseudo-granulátum. Part of a bronze ring; the hoop is lost. he shoulders widen and the oval head projects from the curve of the shoulders. On the head there is pitting: traces of unidentifiable ornamentation. On each of the shoulders, a little further from the head, is a pair of pseudo-granules. Inv. no. 69.6.53. Prov: Bp. III. Zápor u. 66. M: dia. 22 mm, w. head 10 mm Date: 3rd century AD 49. Ring, bronze Erősen töredékes bronzgyűrű, fejrésze kör alakú, mellette a vállat két kisebb kör alakú kiemelkedés díszíti. Emailos díszű, az egyik kis körben sárga színű email maradt meg, a másiké és a fejrész eredeti színe nem állapítható meg. Small part of a bronze ring. he headpart is circular, flanked on each of the shoulders by decoration in the shape of a small circle. In one of the small circles, yellow-enamel is to be seen; the original colour of the other and of the head-part cannot be ascertained. Inv. no. 54435 M: dia. 19 mm, w. head 9 mm Date: 3rd century AD 50. Ring, bronze Bronzgyűrű, teste alsó része hiányzik. Vállai szélesek, gömbölyűek, rajta kettős granulációt utánzó díszítés. Feje kiemelkedő, ovális, benne réteges onyxot imitáló üvegpaszta gemma. Bronze ring, the bottom part of the hoop is missing. Its shoulders are broad and rounded, and bear decoration that resembles double granulation. Its head is raised and oval; in it there is a glasspaste gem resembling layered onyx. Inv. no. 60004 M: dia. 23 mm Date: second part of the 3rd century AD TYPE VI VI/a 51. Ring, silver Ovális testű ezüstgyűrű, testének alsó része kopott, elvékonyodott. A váll felé kiszélesedik, a fejrész hármas tagolású, a testtel együtt készült. A fej középső része két szélén íves, ami a vállak felé levél alakúra keskenyedik. A fejen bizonytalan aranyozási nyomok láthatók. Silver ring with an oval body, the lower part of which has been thinned by wear. he shoulders widen towards the tripartite head, made together with the body. he middle part of the head is arched, tapering to a leaf shape towards the shoulders. Possible signs of gilding on the head. Inv. no. 40019 M: dia. 23×26 mm Date: late 2nd century AD – 3rd century AD Lit. Aquincum 1995, cat. 480; Aquincum 2009, cat. 851. 97 EKSZER_Book.indb 97 2009.12.21. 8:56:12 Tárgykatalógus Catalogue of objects 52. Ring, silver Ovális testű ezüstgyűrű, amely vállai felé fokozatosan szélesedik és vastagodik. Fejrésze is domború, díszítetlen. Silver ring. Oval shaped, the hoop gradually widens and thickens towards the shoulders. he domed head-part is undecorated. Inv. no. 40287 M: dia. 19×23 mm, w. 10 mm Date: 3rd-4th century AD TYPE VII 56. Ring, silver Kör keresztmetszetű ezüstgyűrű, egymásra tekert végű spirálokkal díszítve. Ring circular in cross-section, decorated with spirals twisted together at the ends. Inv. no. 56.185.178/c Prov: Bp. III. Bécsi út (burial find) M: dia. 20 mm Date: 3rd-4th century AD VI/b 53. Ring, bronze Kisméretű bronzgyűrű, teste vékony karika, amely a váll felé kissé vastagodik. A vállakat két-két hosszanti hornyolás tagolja, a téglalap alakú fejtől a test oldalsó részéig. A vízszintes fejrészt vésések díszítik, az érmeken jelzésként alkalmazott csillag, félkörív, pont és vonal ábrákkal. Small bronze ring. he thin, circular hoop thickens slightly towards the shoulders. he shoulders are articulated by two longitudinal grooves running on either side of the rectangular head to the lateral parts of the hoop. he horizontal head-part is decorated by chasing, with depictions of a star, a semicircle, dots, and lines, as used on coins. Inv. no. 40007 M: dia. 17 mm, w. head 7 mm Date: 3rd-4th century AD 54. Ring, bronze Erősen töredékes, íves bronzgyűrű. Kiszélesedő fejrésze véséssel két részre osztott, rajta vésett felirat: V I/ T A. Small part of a bronze ring. he widening head-part is divided into two parts by engraving and displays an inscription: V I/ T A. Inv. no. 54101 Prov: Bp. III. Gázgyár M: dia. 15 mm, w. head 6,5 mm Date: 3rd century AD VI/c 55. Ring, silver Belső oldalán ovális, külső oldalán szögletes testű ezüstgyűrű, amely a váll felé fokozatosan szélesedik. Fején köralakú poncolás, közepén kis körrel, eredetileg emailos díszű lehetett. Silver ring. Oval on the inside, rectangular on the outside and gradually widening towards the shoulders. On its circular head, there is punching with a small circle in the middle. It may originally have been decorated with enamel. Inv. no. 66.6.166. Prov: Bp. III. Bécsi út 126. (burial find) M: dia. 18×21 mm, w. 10 mm Date: 3rd century AD 57. Ring, brass Vékony sárgaréz huzalból hajlított karika. Fejének díszítése két rövid, 3-3 fordulattal rátekert huzaldarab. Hoop fashioned from thin copper-alloy wire. he head is decorated with two short wires each wound round it three times. Inv. no. 55274 Prov: Bp. III. Lajos u. 168. (grave 10) M: dia. 20 mm Date: 3rd-4th century AD TYPE VIII VIII/a 58. Ring, copper and silver alloy Réz és ezüst ötvözetű pántból hajlított, nyitott, kissé deformálódott karika, mindkét vége stilizált állatfej (delfin?). Az egyik fej jobban kidolgozott, mindkettőn a szemek helyén aránytalanul nagy lyuk van. Eredetileg ékkőberakással készülhetett. A fejeken aranyozás van. Open, slightly deformed hoop made from a copper-and-silver alloy band, with stylised animal (dolphin?) heads at both ends, one of which is more elaborated than the other. he disproportionately large holes in the places for eyes may indicate they were once inlaid with stones. he heads are gilded. Inv. no. 56.40.20. Prov: Bp. V. Eskü tér, “Piarista telek” (burial find) M: dia. 26 mm, w. 3 mm Date: 3rd century AD 59. Ring, bronze Kör keresztmetszetű, kissé deformálódott nyitott karika. Erősen stilizált állatfejekben végződik, elnagyolt formákkal, amelyből két-két gömböcske emelkedik ki. Open hoop circular in cross-section, slightly deformed. Ending in highly stylised animal heads, with slobbering forms, of which two spherules on either side stand out. Inv. no. 55.36.2. Prov: Bp. III. Vihar utca (burial find) M: dia. 20 mm Date: 4th century AD Lit. PARRAGI 1993, 317. 98 EKSZER_Book.indb 98 2009.12.21. 8:56:20 Tárgykatalógus Catalogue of objects 60. Ring, silver Kör átmetszetű, nyitott, díszítetlen ezüstkarika. Open silver hoop circular in crosssection, undecorated. Inv. no. 56.185.102. Prov: Bp. III. Bécsi út (burial find) M: dia. 22 mm, thks. 2 mm Date: 3rd-4th century AD 66. Ring, bronze Széles bronzpántból készült gyűrűtest, amely megtörik, a fejrésznél egyenes, végei nem érnek össze. he hoop is made from a broad band of bronze which is broken. It is flat at the head-part and the ends do not meet Inv. no. 40104 M: dia. 20-22 mm, w. 7 mm Date: 3rd-4th century AD 61. Ring, bronze Ovális átmetszetű, nyitott végű, díszítetlen bronzkarika. Open-ended bronze hoop oval in crosssection. Undecorated. Inv. no. 56.185.68. Prov: Bp. III. Bécsi út M: dia. 23 mm, thks. 3 mm Date: 3rd-4th century AD 67. Ring, copper Díszítetlen rézpántból készült nyitott karika. Undecorated open hoop made from copper plate. Inv. no. 54411 M: dia. 15-17 mm, w. 4 mm Date: 3rd-4th century AD 62. Ring, bronze Bronzpántból készült nyitott karika, végei laposra kalapáltak, V alakú véséssel díszített. Open hoop made from a bronze band; the ends are hammered flat. Decorated with V-shaped engraving. Inv. no. 56.185.183/a Prov: Bp. III. Bécsi út 60. (grave 6) M: dia. 17 mm Date: 3rd-4th century AD 68. Ring, bronze Széles bronzpántból készült gyűrűtest, amely a fejrésznél egyenes, végei összeérnek. Open hoop made from a broad bronze band, which is flat at the head-part, the ends meet. Inv. no. 55.38.20. Prov: Civil Town M: dia. 21 mm, w. 7 mm Date: 3rd-4th century AD 63. Ring, bronze Bronzpántból készült nyitott karika, végei laposra kalapáltak, díszítetlen. Open hoop made from a bronze band; the ends are hammered flat. Undecorated. Inv. no. 56.185.183/b Prov: Bp. III. Bécsi út 60. (grave 6) M: dia. 15 mm Date: 3rd-4th century AD VIII/c VIII/b 64. Ring, bronze Szögletes átmetszetű, elvékonyodó végű nyitott bronzkarika. Open hoop rectangular in cross-section and tapering towards the ends. Inv. no. 56.117.4. Prov: Civil Town M: dia. 23 mm, w. 3,5 mm Date: 3rd-4th century AD 65. Ring, bronze Vékony bronzlemezből hajlított, nyitott karika, amely végei felé erőteljesen elkeskenyedik. Sérült. Open hoop fashioned from thin bronze plate, strongly tapering towards the ends. Damaged. Inv. no. 56.184.16. Prov: Bp. III. Testvérhegy M: dia. 20 mm, w. 3–5 mm Date: 4th century AD 69. Ring, bronze Bronzpántból hajlított, nyitott karika, végei egymást fedik, elkeskenyedők. Fejrészén bizonytalan díszítésnyom. Open hoop bent from bronze strip with overlapping, tapering ends. here are traces of unidentifiable ornamentation on the head-part. Inv. no. 40021 M: dia. 14×16 mm, w. 3-6 mm Date: 3rd-4th century AD 70. Ring, bronze Bronzpántból készült nyitott karikájú gyűrű, végei egymást fedik. Díszítése a karika felére korlátozódik, a „fej” két téglalap alakú lapos rész, melyet diagonális karcolások borítanak, a vállakon a pánt szélei rovátkolással bemélyítettek. Open hoop ring made from a bronze band with overlapping ends. he ornamentation is restricted to half of the hoop: the ‘head’, consisting of two rectangular parts, is covered with diagonal engraving. he edges of the strip are notched. Inv. no. 40013 M: dia. 12×18 mm, w. 3-5 mm Date: 3rd-4th century AD 99 EKSZER_Book.indb 99 2009.12.21. 8:56:28 Tárgykatalógus Catalogue of objects 71. Ring, bronze Kör átmetszetű, nyitott végű, díszítetlen bronzkarika, végei fedik egymást. Open bronze hoop circular in cross-section and overlapping ends. Undecorated. Inv. no. 56.185.66. Prov: Bp. III. Bécsi út M: dia. 16 mm Date: 4th century AD 72. Ring, bronze Domború átmetszetű, díszítetlen, nyitott bronzkarika, elkeskenyedő végei egymás mellé hajlítottak. Open bronze hoop convex in crosssection; the undecorated, tapering ends are bent next to each other. Inv. no. 56.185.207. Prov: Bp. III. Bécsi út M: dia. 21 mm, thks. 2 mm Date: 3rd-4th century AD 73. Ring, bronze Ovális átmetszetű bronzgyűrű. Nyitott, végei egymás mellé hajlítva. Bronze hoop oval in cross-section. Open, ends are bent next to each other. Inv. no. 85.3.98. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 69) M: dia. 20 mm, thks. 1,5 mm Date: early 5th century AD Lit. ZSIDI 1987, 56; Aquincum 2009, cat. 1297. TYPE IX 74. Ring, bronze Vékony lemezből készült bronzkarika, két szélén körbefutó hornyolással. Bronze hoop of a thin plate, with grooves running round on both edges. Inv. no. 56.185.61. Prov: Bp. III. Bécsi út M: dia. 17 mm, w. 3 mm Date: 3rd-4th century AD 75. Ring, copper Díszítetlen rézpántból készült zárt karika. Closed hoop made from an undecorated copper band. Inv. no. 40088 M: dia. 20 mm, w. 2 mm Date: 3rd-4th century AD 76. Ring, bronze Vékony bronzpántból készült, díszítetlen zárt karika. Undecorated, closed bronze hoop made from a thin band circular in crosssection. Inv. no. 95.5.79. M: dia. 20 mm, w. 2,5 mm Prov: Bp. III. Kecske u. 25. (grave 5) Date: 2nd century AD Lit. TOPÁL 2003, 70. 77. Ring, bronze Lapos bronzpántból készült zárt karika. Closed ring formed from a flat bronze strip. Inv. no. 40082 M: dia. 16 mm, w. 2 mm 78. Ring, bronze Díszítetlen bronzpántból készült zárt karika. Closed hoop made from an undecorated bronze band. Inv. no. 40096 M: dia. 22 mm, w. 2,5 mm Date: 3rd-4th century AD TYPE X X/a 79. Ring, silver Kör keresztmetszetű ezüsthuzalból készült sima, zárt karika. Törött. Smooth closed hoop made from silver wire circular in cross-section. Broken. Inv. no. 89.8.24. Prov: Bp. III. Bécsi út 98–102. (grave 4) M: dia. 20 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 61. X/b 80. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 40090 M: dia. 21 mm, thks. 3 mm 81. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 40091 M: dia. 21 mm, thks. 3 mm 82. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 40092 M: dia. 21 mm, thks. 3,5 mm 83. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 40093 M: dia. 21 mm, thks. 3 mm 100 EKSZER_Book.indb 100 2009.12.21. 8:56:36 Tárgykatalógus Catalogue of objects 84. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 40094 M: dia. 21 mm, thks. 3 mm 85. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 40095 M: dia. 21 mm, thks. 3 mm 86. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 40087 M: dia. 20 mm, thks. 2 mm 87. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű bronzhuzalból készült zárt karika. Undecorated, closed bronze hoop made from wire circular in cross-section. Inv. no. 40084 M: dia. 19 mm, thks. 2 mm Date: 4th century AD 88. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 40083 M: dia. 17 mm, thks. 3 mm 89. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 30164 M: dia. 18,5 mm, thks. 2,5 mm 90. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 47/13508 M: dia. 21 mm, thks. 2,5 mm 91. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 54.17.17. Prov: Bp. III. Raktár utca. 1–3. M: dia. 23 mm, thks. 4 mm Date: 2nd-4th century AD 92. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 62.2.4. Lh : Bp. III. Bécsi úti Kísérleti Lakótelep (grave 17) M: dia. 24 mm, thks. 3 mm Date: 2nd-4th century AD 93. Ring, copper Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt rézkarika. Deformálódott. Undecorated closed copper hoop circular in cross-section. Deformed. Inv. no. 56.184.42. Prov: Bp. III. Testvérhegy M: dia. 21 mm, thks. 3 mm Date: 2nd-4th century AD 94. Ring, bronze Díszítetlen, ovális keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop oval in cross-section. Inv. no. 54104/a M: dia. 22 mm, w. 3 mm, thks. 2 mm 95. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 54104/b M: dia. 24 mm, thks. 2 mm 96. Ring, bronze Díszítetlen, kör keresztmetszetű, zárt bronzkarika. Undecorated, closed bronze hoop circular in cross-section. Inv. no. 40097 M: dia. 24 mm, thks. 4 mm 97. Ring, bronze Ovális átmetszetű bronzkarika. Bronze hoop oval in cross-section. Inv. no. 85.3.89. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 84) M: dia. 19 mm, thks. 2 mm Date: early 5th century AD Lit. ZSIDI 1987, 56; Aquincum 2009, cat. 1296. 98. Ring, bronze Ovális átmetszetű bronzkarika Bronze hoop oval in cross-section. Inv. no. 85.3.163.a. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 97) M: dia. 22 mm, thks. 3 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 56; Aquincum 2009, cat. 1298. 101 EKSZER_Book.indb 101 2009.12.21. 8:56:43 Tárgykatalógus Catalogue of objects 99. Ring, bronze Ovális átmetszetű bronzkarika. Bronze hoop oval in cross-section. Inv. no. 85.3.163.b. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 97) M: dia. 22 mm, thks. 2 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 56; Aquincum 2009, cat. 1298. 100. Ring, bronze Félköríves átmetszetű zárt bronzkarika, haránt irányú rovátkolással díszítve. Closed bronze ring semicircular in cross-section, decorated with crosswise notches. Inv. no. 56.185.70. Prov: Bp. III. Bécsi út 84. M: dia. 22-23 mm, w. 3 mm 101. Ring, bronze D átmetszetű bronzhuzalból készült díszítetlen, zárt karika. Undecorated, closed bronze hoop made of wire, D in cross-section. Inv. no. 86.7.467. Prov: Bp. III. Bécsi út 170–172. (grave 167) M: dia. 21 mm, w.3 mm, thks. 2 mm Date: 2nd century AD Lit. TOPÁL 1993, 63. 102. Ring, bronze Félköríves keresztmetszetű, díszítetlen zárt bronzkarika. Undecorated closed bronze hoop semicircular in cross-section. Inv. no. 54434 M: dia. 18 mm, w. 2,8 mm Date: 3rd-4th century AD TYPE XI 105. Key-ring, bronze Díszítetlen, pántból készül bronzkarika, egyszerű kulcsrésszel egybeöntve. Undecorated bronze hoop made from a band, cast together with the key-part. Inv. no. 53764 M: dia. 18 mm, head 12×16 mm 106. Key-ring, bronze Díszítetlen zárt bronzkarika, egyszerű kulcsrésze sérült. Undecorated closed bronze hoop, its simple key-part is damaged. Inv. no. 51045 M: dia. 22 mm, head 17×14 mm, w. 4 mm 107. Key-ring, bronze Bronz gyűrűskulcs, teste ovális, fején V alakban egy-egy vésett vonal. A kulcsrész letörött, csak indítása maradt meg. Bronze keyring, oval body with engraved lines in V-shape on the head. Key itself is broken off, only its initial part remains. Inv. no. 56.171.3. Prov: Bp. III. Vihar utca M: dia. 20×23 mm, w. 4 mm 108. Key-ring, bronze Bronzpántból készült zárt karika, a kulcsrész részben letörött. Feje V alakban két-két vésett vonallal díszítve. Closed hoop made from a bronze band, the key is partly broken off. he head is decorated with two engraved lines in V-shape. Inv. no. 54433 M: dia. 21 mm, w. 7 mm X/c 103. Ring, bronze Vastag bronzkarika, amelyre egy vékonyabb, véséssel díszített pántot forrasztottak. hick bronze hoop with a thinner, engraved strip brazed onto it. Inv. no. 86.7.480. Prov: Bp. III. Bécsi út 170–172. (grave 170) M: dia. 24 mm, w. 7 mm Date: late 3rd century AD – first part of the 4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 64. 104. Ring, jet Csavart testű gagát karikagyűrű. Jet ring with a twisted body. Inv. no. 50837. M: dia. 23 mm, w. 5 mm Date: 3rd century AD Lit. Aquincum 1995, cat. 441; Aquincum 2009, cat. 846. FRAGMENTS OF INDETERMINABLE TYPE 109. Ring (?), gold A tárgy erősen sérült, összelapított. Valószínűleg üreges testű aranygyűrű, eredeti formája nem kivehető. Fejrésze is hiányos, foglalata ovális, gyöngydróttal keretezve. A gyűrűkő hiányzik. Alsó része erősen benyomva, a horpadásban egy szem granulált aranycsepp van. he object is flattened and badly damaged. It is probably a gold ring with a hollow hoop; its original shape cannot be determined. he head-part is incomplete; the setting is oval and framed by beaded wire. he gemstone is missing. he lower part is heavily depressed, with a single gold granule in the depression. Inv. no. 55681. (Spl. inv. no. 119.) M: 17×12 mm 102 EKSZER_Book.indb 102 2009.12.21. 8:56:52 Tárgykatalógus Catalogue of objects 110. Head of a ring, gold Aranygyűrű letört fejrésze: ovális nicolo gemma arany keretbe foglalva. Sötétkék kövön Bonus Eventus álló alakja. Broken off head part of a gold ring. Oval nicolo gemstone set in a gold frame. he dark-blue stone features the figure of a standing Bonus Eventus. Reg. no. R630/a. (Spl. inv. no. 84.) Prov: Bp. III. Folyamőr u. 14–16. M: 8×10 mm Date: 2nd century AD Lit: GESZTELYI 2008, Kat. 17. 111. Ring, bronze Erősen töredékes bronzgyűrű, vállának nagyobb része és teste hiányzik. A fejen ovális üveggemma, balra haladó kétlovas kocsin álló alak. Part of a bronze ring. Most of the shoulder part is missing, and so is the hoop. he oval glass gem on the head features a standing figure in a twohorse chariot facing left. Inv. no. 95.11.1. Prov: Bp. III. Vályog u. 1. M: dia. 23 mm, w. head 14×19 mm Date: first part of the 3rd century AD Lit. GESZTELYI 2008, Kat. 28. 112. Ring, iron Erősen töredékes vasgyűrű, fejrészben ovális, színtelen üveggemma van. Part of an iron ring, with a pale oval gem in the head-part. Inv. no. 87.2.64. Prov: Bp. III. Bécsi út 269. (grave 10) M: 17×22,5 mm Date: first part of the 4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 73; GESZTELYI 2008, Kat. 26. 113. Ring, bronze Erősen töredékes bronzgyűrű, egy lemezből készült, domború, díszítetlen. Fragment of a bronze ring made from single piece of plate, curved and undecorated Inv. no. 40001 M: dia. 20 mm, w. head 10 mm 114. Ring, glass D átmetszetű, sima karika töredéke, matt fekete üvegből. Fragment of a D-sectioned smooth hoop, made from black glass with matt surface. Inv. no. 31641. M: dia. (originally) 21 mm, w. 4 mm KARPERECEK BRACELETS TYPE I I/a 115. Bracelet, jet Egyenetlen vastagságú, fényes fekete felületű zárt gagátkarika. Shiny black glass hoop of uneven thickness. Inv. no. 30201 M: dia. 47 mm, w. 4 mm 116. Bracelet, shale Féldomború átmetszetű, egyenetlen, sérült, zárt, palából készült karika. Uneven, closed hoop arched in crosssection; damaged. Inv. no. 70.6.79. Prov: Bp. III. Szél utca (burial find) M: dia. 74 mm, w. 8 mm 117. Bracelet, glass Féldomború átmetszetű, egyenetlen vastagságú fekete, zárt üveg karperec. D-sectioned, closed, black-glass bracelet of uneven thickness. Inv. no. 91.2.136. Prov: Bp. III. Bécsi út 134. (grave 18-19) M: dia. 68×70 mm, w. 8 mm Date: first quarter of the 4th c. AD Lit. TOPÁL 2003, 45. 118. Bracelet, glass Változó vastagságú, ovális, fekete üveg karperec. Féldomború átmetszetű, zárt sima karika. Oval-shaped, black-glass bracelet of varying thickness. D-sectioned, closed, plain hoop. Inv. no. 91.2.119. Prov: Bp. III. Bécsi út 134. (grave 16) M: dia. 62×65 mm, w. 10 mm Date: late 3rd century AD – early 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 43. 119. Bracelet, glass Egyenetlen vastagságú, matt felületű, fekete üveg karpere. Félköríves átmetszetű, zárt, díszítetlen karika. Black glass bracelet of uneven thickness with a matt surface. Undecorated, closed, semicircular-sectioned hoop. Inv. no. 69.21.11. Prov: Bp. III. Zápor u. 66–70. (sarcophagus) M: dia. 75 mm, w. 9 mm 103 EKSZER_Book.indb 103 2009.12.21. 8:57:03 Tárgykatalógus Catalogue of objects 120. Bracelet, glass D átmetszetű, sima üveg karperec töredéke, matt fekete üvegből. Part of a D-sectioned, undecorated bracelet made from matt black glass. Inv. no. 52396 M: dia. (originally) 68 mm, w. 7 mm 121. Bracelet, glass Kör átmetszetű üveg karperec töredéke, fekete üvegből. Felülete sima, díszítetlen. Part of a circular-sectioned bracelet made from black glass; the surface is smooth and undecorated. Inv. no. 52381 M: dia. (originally) 80 mm, w. 8 mm 122. Bracelet, glass Egyenetlen vastagságú, matt felületű, fekete üveg karperec töredéke. Félköríves átmetszetű, eredetileg zárt, díszítetlen karika. Fragment of a black glass bracelet of uneven thickness with a matt surface. Semicircular-sectioned hoop. Originally closed, undecorated hoop. Inv.no. 31640 M: dia. (originally) 74 mm, w. 10 mm 123. Bracelet, glass Kör átmetszetű, matt felületű, fekete üveg karperec töredéke. Eredetileg zárt, díszítetlen karika. Fragment of a black glass bracelet with a matt surface. Circular-sectioned, undecorated, originally closed hoop. Inv.no. 31644 M: dia. (originally) 70 mm, thks. 9 mm 124. Bracelet, bronze Félköríves átmetszetű, zárt, díszítetlen bronz karperec. Egyik részén sérült. Undecorated, semicircular-sectioned, closed bronze bracelet. Damaged on one part. Inv. no. 56.185.24. Prov: Bp. III. Bécsi út 65. M: dia. 52×59 mm, w. 6 mm 125. Bracelet, bronze Deformálódott karika, D-átmetszetű bronzhuzalból. A huzalvégek illesztésénél kis hüvely van. D-sectioned hoop, deformed. here is a small socket at the ends. Inv. no: R257/1. Prov: Bp. III. Meggyfa utca – Szél utca M: dia. 58×67 mm, w: 3 mm Date: 3rd–4th century AD I/b 126. Bracelet, bronze Rovátkolással díszített felületű, kör átmetszetű zárt karika. Circular-sectioned closed hoop, with engraving decoration. Inv. no: 55.41.66. Prov: Bp. III. Vályog utca 10. (grave 3) M: dia. 65×67 mm, thks. 3 mm Date: 4th century AD Lit. PARRAGI 1993, 318 (with false prov. Vihar street) 127. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű, rovátkolással díszített bronz karperec. Oval-sectioned bronze bracelet decorated with grooves Inv. no. 85.3.142. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 90) M. dia. 48 mm, thks. 2 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 57; Aquincum 2009, cat. 1277. 128. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű, rovátkolt testű bronz karperec. Oval-sectioned bronze bracelet with grooved body. Reg. no. R2491 Prov: Bp. III. Vályog utca 6. (burial find) M: dia. 69 cm, thks: 4 mm Date: 4th century AD Lit. Aquincum 2009, cat. 1271. 129. Bracelet, jet Négyzetes átmetszetű gagát karperec, ékvésett díszítéssel. Square-sectioned bracelet, with graven decoration. Inv. no. 82.9.249. Prov: Bp. III. Bogdáni út (burial find) M: dia. 45 mm, w. 10 mm, thks. 13 mm Date: 3rd-4th century AD Lit. ZSIDI 1996-1997, 48; Aquincum 2009, cat. 838. 130. Bracelet, glass Kör átmetszetű, fekete üvegből készült karperec töredéke. Csavarást utánoz, szabályosan ismétlődő, két kisebb és egy nagyobb távolságra lévő vésésekkel. Part of a circular-sectioned, black glass bracelet. Imitates twisting, with regularly repeated chased motifs. hese are spaced in pairs at shorter intervals from each other and singly at longer intervals. Inv. no. 64.8.22. Prov: Bp. III. Csúcshegy M: 68 mm, w. 10 mm 104 EKSZER_Book.indb 104 2009.12.21. 8:57:13 Tárgykatalógus Catalogue of objects 131. Bracelet, glass Kör átmetszetű, zöld üvegből készült karperec töredéke, csavarást imitáló vésésekkel. Part of a circular-sectioned, green glass bracelet, with engraving that imitates twisting. Inv. no. 51369 Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (burial find) M: dia. (originally) 80 mm, w. 9 mm 132. Bracelet, glass Profilált metszetű üveg karperec töredéke: fekete anyagában fehér csíkkal. Part of a glass bracelet profiled in cross-section, there is a white strip in the black glass. Inv. no. 56.185.48. Prov: Bp. III. Bécsi út (burial find) M: dia. (originally) 66 mm, w. 5 mm TYPE II 133. Bracelet, jet and gold D átmetszetű, kétrészes karperec: aranyból készült csukló és zárrész egy kisebb és egy nagyobb ívű, sima gagát karperecrészt köt össze. D-sectioned, two-part bracelet; a hinge made of gold and a fastener piece link together a bracelet part with a smaller arch and a part with a larger one. Inv. no. 51468 Prov: Bp. III. Bécsi út, ‘Leipeiger factory’ (burial find) M: dia. 59×63 mm Date: 3rd century AD Lit. NAGY L. 1937, 266; NAGY L. 1942, CIII; Aquincum 1995, cat. 443; Lyon 2001, cat. 243.; FACSÁDY 2004, 40, 48, fig. 2. TYPE III 134. Bracelet, bronze Kör átmetszetű bronz karperec, zárórésze huzalból készített hurok-kampó, szorosan feltekert bronzhuzallal díszítve. Circular-sectioned bronze bracelet, with a hook-and-eye fastener, decorated with twisted wire. Inv. no. 63.2.548. Prov: Bp. III. Meggyfa utca M: dia. 38-42 mm, thks: 3,5 mm 135. Bracelet, bronze Kör átmetszetű, díszítetlen bronzkarika, záródása hurok és visszahajló gomb formájú kampó. Circular-sectioned undecorated hoop fastened by means of an eye and a button-shaped hook bent backwards. Inv. no. 63.2.560. Prov: Bp. III. Meggyfa utca M: dia. 53 mm, thks. 3,5 mm Lit. FACSÁDY 2004, 48, fig. 3. 136. Bracelet, bronze Kör átmetszetű, sima bronzkarika, ép végén kis gomb van. Circular-sectioned plain bronze hoop. On its intact end is a spherule. Inv. no. 72.4.2. Prov: Bp. II. Frankel Leó utca 96. M: dia. 65 mm, w. 3,5 mm 137. Bracelet, bronze Bronzhuzalból készült, sima, záródó, töredékes karperec. Ép végén hurok. Part of a plain, hoop made from bronze wire, with an eye at the intact end for fastening. Inv. no. 86.7.213. Prov: Bp. III. Bécsi út 170–172. (grave 111) M: dia. 40 mm, thks. 2 mm Date: 2nd-4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 48. 138. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű, horgas záródású bronz karperec. Oval-sectioned bronze bracelet with crooked fastener. Inv. no. 85.3.143. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 90) M. dia. 51 mm, thks. 2-4 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 57; Aquincum 2009, cat. 1281. TYPE IV 139. Bracelet, bronze Romboid átmetszetű, díszítetlen bronzkarika, melynek végei az átellenes oldalra spirálisan feltekerve rugót alkotnak. Undecorated, rhomboid-sectioned hoop, the ends of which are twisted in opposite directions to form a spring. Inv. no. 88.4.105. Prov: Bp. III. Bécsi út – Perényi út (grave 24) M: dia. 53 mm, thks. 2,5 mm Date: late 2nd century AD Lit. TOPÁL 2003, 13. 140. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű, díszítetlen karika, melynek végei az átellenes oldalra spirálisan feltekerve rugót alkotnak. Undecorated, oval-sectioned hoop, the ends of which are twisted in opposite directions to form a spring. Inv. no. 88.4.106. Prov: Bp. III. Bécsi út – Perényi út, (grave 24) M: dia. 54 mm, w. 4-6 mm Date: late 2nd century AD Lit. TOPÁL 2003, 13. 105 EKSZER_Book.indb 105 2009.12.21. 8:57:25 Tárgykatalógus Catalogue of objects 141. Bracelet, bronze Kör átmetszetű, huzalból hajlított bronzkarika, végei az átellenes oldalon spirálisan feltekerve. Az egyik spirális törött. Hoop bent from circular-sectioned bronze wire; the ends are twisted together in opposite directions. One spiral is broken. Inv. no. 34228 Prov: Bp. III. Lajos utca 177. (burial find) M: dia. 67 mm, thks. 2-5 mm Lit. FACSÁDY 2004, 48. fig. 4. 146. Bracelet, bronze Három huzalszálból sodort, jó megtartású ép bronz karperec, kampó-hurok záródással. Bronze bracelet twisted from three strands of wire. With hook-and-eye fastener; intact and in good condition. Inv. no. 55.34.6./1. Prov: Bp. III. Vihar utca (grave 3) M: dia. 62 mm, thks. 6 mm Date: 4th century AD Lit. PARRAGI 1993, 317; Aquincum 2009, cat. 1269 142. Bracelet, bronze Bronz rugótöredék karperecről. A feltekert huzal elmozdítható. Part of a bronze spring from a bracelet. he twisted wire can be moved. Inv. no. 55.41.68. Prov: Bp. III. Vályog utca 10. (grave 3) M: l. 32 mm, w. 2-5 mm Date: 4th century AD Lit. PARRAGI 1993, 318. (with false prov. Vihar street) 147. Bracelet, bronze Bronz karperec, három huzalszálból sodorva. Záródásánál két huzallal szorították le. Bronze bracelet twisted from three strands of wire. Fastened by means of two wires. Inv. no. 55.34.6/2. Prov: Bp. III. Vihar utca (grave 3) M: dia. 61 mm, thks. 5 mm Date: 4th century AD Lit. PARRAGI 1993, 317. 143. Bracelet, bronze Kör átmetszetű sima bronzkarika, végei elkeskenyedők, az ellentétes oldalra tekerve. Plain, circular-sectioned bronze hoop. Its tapering ends are twisted together. Inv. no. 61.1.8. Prov: Bp. III. Bécsi út, Kísérleti Lakótelep (grave 2) M: dia. 35 mm, w. 3 mm 148. Bracelet, bronze Bronzhuzalból sodort, végei felé vékonyodó karperec. Hurkos zárórésze ép, a másik törött. Bracelet twisted from bronze wire tapering towards the ends. he loop end is intact, but the other end is broken. Inv. no. 56.153.2. M: dia. 62 mm, thks. 7 mm TYPE V 144. Bracelet, silver Vékony ezüstszálakból sodort karperec, hurkos-kampós záródással. A zárórész alatt szoros tekercselés. Bracelet twisted from strands of thin silver wire, with hook-and-eye fastener. Tightly coiled next to the fastener. Inv. no. 69.2.31. Prov: Bp. III. Zápor utca 66. M: dia. 54 mm, thks. 2-4 mm Date: 3rd-4th century AD 145. Bracelet, bronze Négy bronzhuzalból sodort, csaknem egyenletes vastagságú karperec, kampóshurkos záródással, a kampós vége hiányos, a kampó alatt kis bronzhüvely. Bracelet of near uniform thickness, twisted from four strands of bronze wire, with hook-and-eye fastener. he hook end is incomplete; there is a small bronze socket under the hook. Broken. Inv. no. 56.161.66/c. Prov: Bp. III. Vihar – Szél utca sarok M: dia. 64×73 mm, thks. 8 mm Date: 4th century AD Lit. PARRAGI 1993, 317; Aquincum 2009, cat. 840. 149. Bracelet, bronze Négy bronzhuzalból sodort karperec töredéke. Part of a bracelet twisted from four strands of bronze wire. Inv. no. 56.185.175. Prov: Bp. III. Bécsi út 102/C (grave 6) M: dia. 48 mm, thks. 3,5 mm Date: 4th century AD 150. Bracelet, bronze Bronzhuzalból csavart karperec töredéke, kampós végződéssel. A zárótagot szorosan ráillesztett kis bronzhüvely keretezi a kampó alatt. Part of a bracelet twisted from bronze wire, with a hook end. he end part next to the hook is framed by a tightly fitting socket section. Inv. no. 56.185.145. Prov: Bp. III. Bécsi út 102/C. M: l. 42 mm, thks. 4 mm Date: 4th century AD 106 EKSZER_Book.indb 106 2009.12.21. 8:57:35 Tárgykatalógus Catalogue of objects 151. Bracelet, bronze Két huzalszálból sodort bronz karperec töredéke. Part of a bracelet twisted from two strands of wire. Inv. no. 86.7.93. Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (grave 93) M: l. 40 mm, thks. 4 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 42. 152. Bracelet, bronze Négy bronzhuzalból csavart karperec, záródása letörött. Bracelet twisted from four strands of bronze wire; the fastener has broken off. Inv. no. 62.2.12. Prov: Bp. III. Bécsi út, Kísérleti Lakótelep (grave 17) M: 62×68 mm, thks. 8 mm Date: 4th century AD 153. Bracelet, bronze Három huzalszálból sodort bronz karperec, végei töröttek, eredetileg kampó-hurok záródásal. Bracelet twisted from three strands of wire. Ends are broken. Originally with a hook-and-eye fastener. Inv. no. 55.34.6/3. Prov: Bp. III. Vihar utca (grave 3) M: dia. 46 mm, thks.5 mm Date: 4th century AD Lit. PARRAGI 1993, 317. 154. Bracelet, bronze Három, vékony huzalszálból sodort bronz karperec, kampó-hurok záródással. Bracelet twisted from three thin strands of wire; with hook-and-eye fastener. Inv. no. 55.34.6/4. Prov: Bp. III. Vihar utca (grave 3) M: dia. 44 mm, thks. 5 mm Date: 4th century AD Lit. PARRAGI 1993, 317. 156. Bracelet, bronze Három huzalból sodrott bronz karperec, töredékes. Fragment of a bracelet twisted from three strands of wire. Inv. no. 56.161.66./b. Prov: Bp. III. Vihar utca – Szél utca M: dia. 67 mm, thks. 7 mm Lit: PARRAGI 1993, 317. 157. Bracelet, bronze Bronzhuzalból sodort, kampós végű karperec. Bracelet twisted from strands of bronze wire with loop. Inv. no. 85.3.194. Prov: XI. Gazdagrét (grave 106) M: dia. 53 mm, thks. 3 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1270. 158. Bracelet, bronze Kör átmetszetű, huzalból készült csavart bronz karperec töredéke. Part of a bracelet twisted from circularsectioned wire. Inv. no. 86.7.73. Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (grave 86) M: dia. 53 mm, thks. 4 mm Date: Middle of the 4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 41. 159. Bracelet, bronze Három huzalszálból sodort bronz karperec töredékei. Parts of a bracelet twisted from three strands of wire. Inv. no. 86.7.72. Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (grave 86) M: 40 mm, thks. 4 mm Date: Middle of the 4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 41 TYPE VI VI/a 155. Bracelet, bronze Négy huzalból sodrott bronz karperec, töredékes. Egyik végén leszorító hüvellyel. Fragment of a bracelet twisted from four stands of wire with a clamping socket at one end. Inv. no. 56.161.66/a. Prov: Bp. III. Vihar utca – Szél utca M: dia. 72 mm, thks. 5-8 mm Lit: PARRAGI 1993, 317. 160. Bracelet , bronze Vékony, kör átmetszetű bronzhuzalból hajlított, hegyes végű nyitott karika. Open hoop bent from thin, circularsectioned wire, with pointed end. Inv. no. 56.153.3. M: dia. 59 mm, thks. 1,8 mm 107 EKSZER_Book.indb 107 2009.12.21. 8:57:45 Tárgykatalógus Catalogue of objects 161. Pair of bracelets, bronze Két azonos, díszítetlen, kör átmetszetű huzalból hajlított bronz karperec, elkeskenyedő, hegyes végei nyitottak. Az egyik példány törött. Two identical, undecorated, bronze bracelets made of circular-sectioned bronze wire. heir pointed open ends are tapered. One of the two bracelets is broken. Inv. no. 56.23.9. Prov: Bp. III. Emese utca M: dia. 68 mm, w. 2 mm Lit. LENKEI 1958, 537. 9. kép 162. Bracelet, bronze Vékony bronzhuzalból készült, ovális alakú, nyitott karperec, végei elkeskenyedők, egyik törött. Open, oval-shaped bracelet formed from thin wire with tapering ends; one end is broken. Inv. no. 86.7.89. Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (grave 91) M: dia. 34×45 mm, w. 3 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 42. 163. Bracelet, bronze Bronz huzalkarperec töredékei. Parts of a bracelet made from bronze wire. Inv. no. 86.7.4. Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (grave 78) M: dia. (originally) 62 mm Date: first part of the 4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 37. 164. Bracelet, bronze. Szögletes átmetszetű bronzhuzalból készült, ovális, nyitott karika, elkeskenyedő, díszítetlen végű. Part of an oval, open hoop made from angular-sectioned wire; with undecorated, tapering ends. Inv. no. 56.185.186/b. Prov: Bp. III. Bécsi út 54. (grave 6) M: dia. 45×57 mm 165. Bracelet, bronze Kör átmetszetű, nyitott végű bronz karperec. Circular-sectioned bronze bracelet with open ends. Inv. no. 85.3.12. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 8) M. dia.46-56 mm, thks. 2 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 46; Aquincum 2009, cat. 1278. VI/b 166. Pair of bracelets, bronze Díszítetlen, nyitott bronz karperec, kör átmetszetű, ovális forma. Elkeskenyedő két vége egyenes záródású. Két azonos darab. Oval-shaped, undecorated and circularsectioned open bronze bracelets with straight, tapering ends. Two identical artefacts. Inv. no. 56.185.103. Prov: Bp. III. Bécsi út (burial find) M: dia. 69×88 mm, thks. 7 mm 167. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű, díszítetlen, nyitott végű bronz karperec. Egyik vége törött. Oval-sectioned, undecorated open bronze bracelet. One end is broken. Inv. no. 56.153.1. M: dia. 59 mm, w. 3 mm 168. Bracelet, bronze Kör átmetszetű bronz karperec töredéke. Díszítetlen, egyenetlen vastagságú karika. Part of a circular-sectioned bronze bracelet, an undecorated hoop of uneven thickness. Inv. no. 54.2.97. Prov: Bp. III. Vihar utca M: dia. (originally) 45 mm, thks. 7 mm 169. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű, nyitott végű bronz karperec. Oval-sectioned bronze bracelet with open ends. Inv. no. 85.3.187. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 104) M. dia. 42 mm, w. 2 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1276. 170. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű, nyitott végű bronz karperec. Oval-sectioned bronze bracelet with open ends. Inv. no. 85.3.78. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 59) M. dia.58 mm, w. 3 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 55; Aquincum 2009, cat. 1280. 108 EKSZER_Book.indb 108 2009.12.21. 8:57:53 Tárgykatalógus Catalogue of objects 171. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű huzalból készült, kissé deformálódott nyitott bronzkarika, egyik vége törött. Ép vége laposra kalapált, rovátkolással díszített. Slightly deformed, open hoop made from oval-sectioned wire; one end is broken while the intact one is hammered flat and decorated with grooves. Inv. no. 56.185.186/a. Prov: Bp. III. Bécsi út 54. (grave 6) M: dia. 48 mm, w. 5 mm 176. Bracelet, glass Sötétkék színű, ovális átmetszetű, nyitott üveg karperec. Dark-blue open glass bracelet oval in cross-section. Inv. no. 85.3.185. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 104) M. dia. 5 mm, w. 4 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1285. TYPE VII VI/c VII/a 172. Bracelet, bronze Nyitott végű bronz karperec. Kör átmetszetű, deformálódott karika, amelynek végein profilált gombok vannak. Circular-sectioned open bronze bracelet; a deformed hoop with a contoured button at both ends. Inv. no. 56.42.7. Prov: Bp. III. Vihar utca (grave 2) M: dia. 55–58 mm, thks. 5 mm Date: late 3rd – 4th century AD Lit. PARRAGI 1993, 318. 173. Bracelet, bronze Kör átmetszetű, hordós végződésű bronz karperec. Circular-sectioned bronze bracelet with barrel-shaped ends. Inv. no. 85.3.225. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 112) M. dia. 59 mm, thks. 3 mm Date: early 5th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1274 174. Bracelet, bronze Kör átmetszetű, hordós végződésű bronz karperec. Circular-sectioned bronze bracelet with barrel-shaped end. Inv. no. 85.3.226. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 112) M. dia. 59 mm, thks. 3 mm Date: early 5th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1275. 175. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű, nyitott végű bronz karperec, vésett dísszel. Oval-sectioned bronze bracelet with open end and engraved decoration. Inv. no. 85.3.224. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 112) M. dia. 61 mm, w. 4 mm Date: early 5th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1273. 177. Bracelet, silver Kör átmetszetű, huzalból hajlított, nyitott ezüst karperec. Végeit erősen stilizált kígyófej alakúra kalapálták, egyébként díszítetlen. Silver, open bracelet fashioned from circular-sectioned wire. Its ends are hammered into highly stylised snake heads. Otherwise undecorated. Inv. no. 50920 M: dia.53 mm, thks. 2,5 mm 178. Bracelet, bronze Kör átmetszetű nyitott bronz karperec, ellapított, erősen stilizált állatfej végződéssel. Open, circular-sectioned bracelet with flattened, open, strongly stylised animal-head ends. Inv. no. 89.8.19. Prov: Bp. III. Bécsi út 98–102. (grave 4) M: dia. 56×62 mm, thks. 3 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 62. 179. Bracelet, bronze Kör átmetszetű nyitott bronz karperec, ellapított, erősen stilizált állati mancs végződéssel. Open, circular-sectioned bracelet with flattened, open, strongly stylised animal-paw ends. Inv. no. 89.8.20 Prov: Bp. III. Bécsi út 98–102. (grave 4) M: dia. 56×62 mm, thks. 3 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 62. 180. Bracelet, bronze Kör átmetszetű nyitott bronz karperec, stilizált állatfej végződéssel, véséssel. Open, circular-sectioned bracelet with strongly stylised animal-head ends, with engraving. Inv. no. 89.8.16. Prov: Bp. III. Bécsi út 98–102. (grave 4) M: dia 58×57 mm, thks. 6 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 61. 109 EKSZER_Book.indb 109 2009.12.21. 8:58:00 Tárgykatalógus Catalogue of objects 181. Bracelet, bronze Kör átmetszetű nyitott bronz karperec, stilizált állatfej végződéssel, véséssel. Open, circular-sectioned bracelet with strongly stylised animal-head ends, with engraving. Inv. no. 89.8.17. Prov: Bp. III. Bécsi út 98–102. (grave 4) M: dia. 55×57 mm, thks. 4 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 61. 182. Bracelet, bronze Kör átmetszetű bronzkarika, összeérő nyitott végei stilizált állatfej (kutya?) alakúra kiképezve. Circular-sectioned bronze hoop with open, touching ends in the shape of stylised animal (dog?) heads. Inv. no. 58401 M: dia. 49 mm, w. 7 mm 183. Bracelet, bronze Nyitott végű, öntött bronz karperec, erősen stilizált, díszítetlen kígyófej formájú végekkel. Open bracelet of cast bronze with ends in the form of strongly stylised, undecorated snake heads. Inv. no. 58398 M: dia. 41 mm, w. 3,5 mm 184. Bracelet, bronze Díszítetlen bronzhuzalból hajlított, töredékes végű nyitott karika. Egyik vége kiszélesedő, lapos, stilizált kígyófej lehetett eredetileg, közepén kis lyukkal. Hoop fashioned from undecorated bronze wire. With broken ends, one of which may originally have been a flat, broadening, stylised snake head with a hole in the middle. Inv. no. 65531 M: dia. 48 mm, thks. 2-7 mm 185. Bracelet, bronze Ovális alakú, nyitott bronz karperec. Végei laposak, kiszélesedők, két pici lyukkal. Mellette a test tagolt, illetve sodrott karperecet imitáló. Oval-shaped, open bronze bracelet; its ends are flat with two small holes, next to them the hoop is articulated in imitation of a twisted bracelet. Inv. no. 55.41.60. Prov: Bp. III. Vályog utca 10. (grave 3) M: dia. 59×74 mm, w. 3 mm Lit. PARRAGI 1993, 318. (with false prov. Vihar street) 186. Bracelet, bronze Kör átmetszetű, nyitott bronz karperec, egyik vége törött. Ép vége ellaposodó és kiszélesedő, véséssel és poncolt karikával díszített, stilizált kígyófej. Circular-sectioned, open bronze bracelet. One end is broken while the intact one is a flattening and broadening stylised snake head decorated with engraving and embossed circles. Inv. no. 56.40.24. Prov: Bp. V. Eskü tér (burial find) M: dia. 45 mm, thks. 3-4 mm 187. Bracelet, bronze Kör átmetszetű bronz karperec, nyitott végű, egyik végén stilizált állatfejben végződik. Circular-sectioned bronze bracelet with open ends, one is decorated with a stylised animal head. Inv. no. 85.3.188. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 104) M: dia. 47 mm, thks. 3-5 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1267. 188. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű bronz karperec, nyitott végű, egyik végén stilizált állatfejben végződik. Oval-sectioned bronze bracelet with open ends. One end is decorated with a stylised animal head. Inv. no. 85.3.186. Prov: XI. Gazdagrét (grave 104) M: dia. 45 mm, thks. 3-5 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1268. 189. Bracelet, bronze Kör átmetszetű bronz karperec, egyik végén stilizált kígyófej. Circular-sectioned bronze bracelet. One end is decorated with a stylised snake head. Inv. no. 85.3.193. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 106) M. dia. 40 mm, thks. 2-5 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1279. 190. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű nyitott bronz karperec, erősen stilizált kígyófej véggel, egyik vége törött. Open, oval-sectioned bracelet with a strongly stylised snake head end. he other end is broken. Inv. no. 91.3.17. Prov: Bp. III. Bécsi út 203. (grave 10) M: dia. 62×64 mm, thks. 3 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 33 110 EKSZER_Book.indb 110 2009.12.21. 8:58:10 Tárgykatalógus Catalogue of objects 191. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű bronz karperec, nyitott vége kígyófejekben végződik, fogazással díszített. Oval-sectioned bronze bracelet, its open ends are decorated with snake heads and serrated decoration. Inv. no. 85.3.1. Prov: Bp. XI. Gazdagrét, (grave 1) M: dia 40-52 mm, w. 3-7 mm Date: 5th century AD Lit. ZSIDI 1987, 45; Aquincum 2009, cat. 1264. 192. Bracelet, bronze Bronz karperec, nyitott vége stilizált kígyófejben végződik. Bronze bracelet, its open ends decorated with stylised snake head. Inv. no. 2000. 20. 23800. Prov: Bp. III. Vályog u. 6. (burial find) M: dia. 58×62 mm, w. 4-9 mm Date: 4th–5th century AD Lit. Aquincum 2009, cat. 1266. VII/c 196. Bracelet, bronze Kör átmetszetű nyitott bronz karperec, erősen stilizált kígyófejben végződik, a végek egymás mellett vannak. Open, circular-sectioned bracelet with strongly stylised snake-head ends; the ends lie next to each other. Inv. no. 89.8.18. Prov: Bp. III. Bécsi út 98–102. (grave 4) M: dia. 50×60 mm, thks. 3,5 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 62. 197. Bracelet, bronze Kör átmetszetű bronzkarika, nyitott végei egymáson túlérnek, töröttek. A két végénél rovátkolással és V alakú véséssel díszített. Circular-sectioned wire hoop; the open ends lie alongside each other. Decorated on the ends with grooves and V-shaped engraving. Inv. no. 65808 M: dia. 61×68 mm, w. 3 mm VII/b 193. Bracelet, silver Lemezből készült, kissé ovális alakú, nyitott végű, poncolással díszített ezüst karperec. Végei elkeskenyedő kígyófejek, vésett és poncolt díszítéssel. Slightly oval, open bracelet made from silver sheet. he ends are tapering snake heads, with engraved and embossed decoration. Inv. no. 34093 M: dia. 61×66 mm, w. 7 mm Date: 2nd century AD Lit. Aquincum 2009, cat. 1265. 194. Bracelet, bronze Kissé deformálódott, nyitott bronzkarika, végei kiszélesedő stilizált kígyófejek, melyeket poncolás díszít. Slightly deformed, open bronze hoop; the ends are broadening snake heads with embossed decoration. Inv. no. 34094 M: dia. 32 mm, w. 4 mm Date: 2-3rd century AD 195. Bracelet, bronze Lemezből hajlított, nyitott bronz karperec, végei erősen stilizált kígyófejek. A karperecen a kígyófejek mögött, valamint a két oldalon apró, egyenetlenül elhelyezett körökből álló poncolt díszítés van. Open bracelet fashioned from bronze sheet; its ends are strongly stylised snake heads. On the bracelet behind the snake heads and on the two sides there is embossed decoration consisting of small, unevenly spaced circles. Inv. no. 50871 M: dia. 57 mm, w. 7 mm 198. Bracelet, bronze Szögletes átmetszetű, töredékes nyitott bronzkarika. Ép vége laposra kalapált, rovátkolással és egy pontszerű bemélyedéssel díszített. Part of an open, angular-sectioned hoop. Its end is hammered flat and decorated with grooves and a point-like recess. Inv. no. 56.185.186/c. Prov: Bp. III. Bécsi út 54. (grave 6) M: dia. 50 mm, w. 4 mm 199. Bracelet, bronze Félköríves átmetszetű, díszítetlen, nyitott bronz karperec. Végei egymás mellé hajlítottak, elkeskenyedők. Semicircular-sectioned, open bronze bracelet. Undecorated. he tapering ends are bent so as to be side by side. Inv. no. 56.185.185./a. Prov: Bp. III. Bécsi út 54. (grave 6) M: dia. 43 mm, w. 2 mm 200. Bracelet, bronze Félköríves átmetszetű, díszítetlen, nyitott bronz karperec. Egyik vége törött, ép vége szétkalapált, ellaposodó, stilizált állatmancs formájú. Semicircular-sectioned, open bronze bracelet; undecorated. One end is broken while the intact one is hammered into a flattened, stylised animal paw. Inv. no. 56.185.185./b. Prov: Bp. III. Bécsi út 54. (grave 6) M: dia. 46 mm, w. 2 mm 111 EKSZER_Book.indb 111 2009.12.21. 8:58:25 Tárgykatalógus Catalogue of objects TYPE VIII VIII/c VIII/a 206. Bracelet, bronze Pántból készült zárható bronz karperec. Díszítése poncolt V alakban futó mintázat. Bracelet made from a metal band. With fastener. Decorated with a embossed design in a V shape. Inv. no. 89.8.21. Prov: Bp. III. Bécsi út 98–102. (grave 4) M: 66×58 mm, w. 7 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 62. 201. Bracelet, bronze Bronzlemezből készült karperec, X alakú vésésekkel díszített. Végei felé elkeskenyedik, egyik oldalon lyukkal, a másikon visszahajló kis kampóval záródik. Bracelet made from bronze sheet; decorated with chased X shapes. Tapers towards the ends; fastens by means of a hole on one side and a small bent-back hook on the other. Inv. no. 56.185.197. Prov: Bp. III. Bécsi út M: dia. 52 mm w. 12 mm 202. Bracelet, bronze Lemezből készült, töredékes bronz karperec. Ép végén a záráshoz szükséges lyuk van. Egyenletes szélességű, X alakú vésésekkel díszített, aranyozás nyomaival. Part of a bronze bracelet made from bronze sheet. At its intact end there is a hole for fastening. Of uniform width, the bracelet is decorated with chased X shapes; with traces of gilding. Inv. no. 62.3.1. Prov: Bp. III. Bécsi út, Kísérleti Lakótelep (grave 1) M: dia. (originally) 63 mm, w. 6 mm VIII/b 203. Bracelet, bronze Téglalap átmetszetű bronz karperec. Bronze bracelet rectangular in crosssection Inv. no. R2490. Prov: Bp. III. Vályog u. 6. (burial find) M. dia. 60 mm, w. 5 mm Date: 4th century AD Lit. Aquincum 2009, cat. 1284. 204. Bracelet, bronze Rovátkolással díszített, vékony bronz karperec töredéke. Part of a thin bronze bracelet decorated with grooves. Inv. no. 56.202.63. Prov: Civil Town M: dia. (originally) 57 mm, w. 3 mm 205. Bracelet, bronze Huzalból készült bronz karperec töredéke. Rovátkolással díszített, végén rácsavart huzalmaradvány van. Part of a bracelet made from bronze wire. Decorated with grooves. With a remnant of wire twisted on at one end. Inv. no. 56.202.38. M: dia. 50 mm, w. 3 mm 207. Bracelet, bronze Törött végű, bronzpántból készült karperec. Díszítése a szélekkel párhuzamosan futó mélyítésen belüli V alakú poncolt mintákból áll. Broken-ended bracelet made from a band of bronze. Its decoration consists of stamped V-shaped embossed motifs inside grooving parallel to the edges. Inv. no. 58399 M: dia. 43 mm, w. 5 mm VIII/d 208. Bracelet, bronze Téglalap átmetszetű, horgas záródású bronz karperec, pontkörökkel díszítve. Rectangular-sectioned bronze bracelet with hook fastener. Decorated with dot-circles. Inv. no. 85.3.145. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 90) M. dia.52 mm, w. 5 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 57; Aquincum 2009, cat. 1282. 209. Bracelet, bronze Téglalap átmetszetű, csont lemezből hajlított, bronzszegecsekkel összefogott karperec, pontkörökkel díszítve. Rectangular-sectioned bronze bracelet bent from bone sheet, held together by bronze rivets. Decorated with dotcircles. Inv. no. 85.3.215. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 110) M. dia. 85 mm, w. 11 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1283. 210. Bracelet, bronze Téglalap átmetszetű, horgas záródású bronz karperec, vésett dísszel. Rectangular-sectioned bronze bracelet with hook fastener and engraved decoration Inv. no. 85.3.217. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 110) M: dia. 65 mm, w. 4 mm Date: 4th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1272. 112 EKSZER_Book.indb 112 2009.12.21. 8:58:37 Tárgykatalógus Catalogue of objects VIII/e TYPE X 211. Bracelet, bronze Díszítetlen, hiányos bronzpánt. Undecorated band of bronze; incomplete. Inv. no. 58400 M: dia. (originally) 41 mm, w. 5 mm 216. Bracelet, bronze and glass Bronzhüvelyekből és bronzszállal keretezett üvegpaszta gyöngyszemekből összeállított karperec. Záródása hurkoskampós megoldású, melyet bronzhuzalból készítettek. Ez a dupla huzal egy harmadikat közrefogva két félkört alkot. A középső huzalra felfűzve zöld üvegpaszta, hosszúkás gyöngyszem, majd a három huzalt bronzhüvelybe szorították. A hüvely készítése kis bronzlemez meghajlításával történt, melyet mindkét végén huzaldarabbal vettek körbe. Bracelet assembled from bronze shells and glass-paste beads framed by bronze wire, with a hook-and-eye fastener made from bronze wire. Two wires surround a third one to form two semicircles. Green, oblong, glass-paste beads were threaded on the middle wire and the three wires were then pressed into a bronze shell. he shells were fashioned by bending a small piece of bronze sheet, which was flanked by pieces of wire at both ends. Inv. no. 56.185.195. Prov: Bp. III. Bécsi út M: dia. 68 mm, w. 9 mm Date: 3rd-4th century AD Lit. FACSÁDY 2004, 41, 49. fig. 8. 212. Bracelet, bronze Keskeny bronzpántból hajlított, díszítetlen karperec töredék. Undecorated fragment bent from a narrow band. Inv. no. 56.161.8. M: dia. (originally) 56 mm, w. 2-4 mm 213. Bracelet, bronze Bronz pántkarperec töredékei, rossz megtartásúak. Parts of a band bracelet. In poor condition. Inv. no. 86.7.104. Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (grave 95) M: 55 mm, w. 5 mm Date: first part of the 4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 43. TYPE IX 214. Bracelet, bronze Bronzlemezből készült, nyitott, karperec. Legszélesebb részén kör alakú foglalat van, melyet poncolt díszítmény keretez. Végei felé fokozatosan keskenyedik. Törött. Open bracelet made from bronze sheet. At its broadest point it has a circularshaped setting framed by embossed decoration. he bracelet tapers towards its ends. Broken. Inv. no. 40205 M: dia. 79 mm, w. 6-16 mm 215. Bracelet, bronze Ovális átmetszetű, öntött bronz karperec. Egyenletes vastagságú, de egy részen enyhén kiszélesedő, ovális mélyedéssel, amelyben valószínűleg gemma volt. Törött. Oval-sectioned cast-bronze bracelet. It is of even thickness, except in one part for a slightly broadening, oval recess in which there was probably a gemstone. Broken. Inv. no. 61.1.15. Prov: Bp. III. Bécsi út, Kísérleti Lakótelep M: dia. 73 mm, max. w. 10 mm TYPE XI 217. Bracelet, gold and glass Sötétkék üvegpaszta karika alakú gyöngyszemekből és aranylemezre forrasztott aranysodrony-szemekből készült füzér. Töredékes. Part of a string of dark-blue, hoopshaped, glass-paste beads and gold-wire beads brazed onto pieces of gold sheet. Inv. no. 51482. (Spl. inv. no. 1.) M: glass-paste beads: 23 pieces + gold beads: 30 pieces Date: 3rd century AD Prov: Bp. III. Bécsi út 100. (grave XXVII) Lit. KUZSINSZKY 1923, 64; Aquincum 1995, cat. 453; TOPÁL 2003, 57; FACSÁDY 2004, 42, 49. fig. 9. 113 EKSZER_Book.indb 113 2009.12.21. 8:58:49 Tárgykatalógus Catalogue of objects NYAKLÁNCOK / NECKLACES TYPE I 218. Necklace, bronze Ún. hurkolt bronzlánc: 8-as formára készített szemek egymásba fűzésével készült, lazán hurkolva. So-called loop–in-loop chain: the links are figures of eight with largish loops. Inv. no. 81.9.34. Prov: Bp. III. Vörösvári út 22. M: l. 297 mm TYPE II 219. Necklace, gold Vékony aranyhuzalból készült teljes lánc, záródása horog-kampó. A szakaszosan hurkolt aranyhuzalon igazgyöngyökkel és smaragdszemekkel díszítve. Intact necklace made from thin gold wire, at either end is a hook for fastening. Embellished on the gold wire, which is looped at intervals, with pearls and emeralds. Inv. no. 51368. (Spl. inv. no. 28.) Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (burial find) M: l. 348 mm Date: 3rd century AD Lit. SZILÁGYI l950, 305.; Lyon 2001, cat. 239. 220. Necklace, gold Nyaklánc töredéke, szakaszosan hurkolt vékony aranyhuzalon felváltva hengeres smaragdszemek és igazgyöngyök. Part of a necklace. pearls alternate with cylindrical emeralds on the gold wire, which is looped at intervals. Inv. no. 67109. (Spl. inv. no. 35.) Prov: Bp. III. Kiscelli u. 10. (grave 16) M: l. 147 mm Date: second part of the 3rd century AD Lit. PÓCZY 1955, 80. 221. Necklace, gold Töredékes, aranyhuzalból készített lánc, egyik végén horog alakú zárórész. A töredéken egy darab zöld, henger alakú és két kék színű, kettős kúp alakú gyöngyszem maradt meg. A szakaszosan hurkolt láncszemek különböző méretűek. Part of a chain made from gold wire, with a hook-shaped structure at one end. On the chain part tare a green cylindrical-shaped gem and two blue conical beads. Fashioned at intervals, the links of the chain are of different sizes. Inv. no. 51493. (Spl. inv. no. 38.) M: l. 80 mm 222. Necklace, gold Töredék, szakaszosan hurkolt vékony aranyhuzalon 6 db hosszúkás korallgyöngy, 4, 5, 7 és 9 mm hosszú. Fragment. On the thin gold wire, which is looped at intervals, there are 6 pieces of coral 4, 5, 7, and 9 mm long. Inv. no. 51494. (Spl. inv. no. 36.) M: l. 80 mm 223. Necklace, gold Vékony aranyhuzalból készült ép nyaklánc, üreges, lencse alakú aranygyöngyökkel díszítve. Záródása egyszerű kapocs-pár. Intact necklace, made from thin gold wire and embellished with hollow lentil-shaped gold beads. With a simple hook-and-eye fastener. Inv. no. 56.01.6. (Spl. inv. no. 55.) Prov: Bp. XI. Albertfalva M: l. 332 mm 224. Necklace, gold Vékony aranyhuzalból készült, szakaszosan hurkolt nyaklánc. Egyik záródása ép. Necklace made from thin gold wire, which is looped at intervals. he hook fastener is intact. Inv. no. 72.8.1. (Spl. Inv. no. 98.) Prov: Bp. III. Benedek Elek utca (grave 421) M: l. 512 mm TYPE III 225. Necklace, gold Töredékes aranylánc, egyik záródása ép. Vékony, szakaszosan hurkolt aranyhuzalból készült láncszemek, melyeken felváltva hasábos, áttetsző kék gyöngyök, valamint ráforrasztott lyra alakú huzaldíszítés van. Utóbbinál a lapos, szögletes huzalból két pár, szabálytalan S alakú formát képeztek ki. Part of a necklace, one of the ends is intact. Links are made from thin gold wire looped at intervals. On the links block-like transparent blue beads alternate with lyre-shaped wire embellishments that have been brazed on. On each of the last mentioned, two pairs of irregular S-shaped forms have been fashioned from wire that is square in cross-section. Inv. no. 51483. (Spl. inv. no. 16.) M: l. 216 mm Date: 3rd century AD 114 EKSZER_Book.indb 114 2009.12.21. 8:58:57 Tárgykatalógus Catalogue of objects 226. Necklace, gold Nyaklánc töredéke, az egyes láncszemek két, merőlegesen egymásra helyezett, nyolcas alakra hajlított aranyhuzalból készültek, melyeket egy-egy, az előbbiekhez képest a síkból merőlegesen kiforduló sima nyolcas forma köt össze. A töredéken javítás nyoma látszik. Part of a necklace. Links are made from two pieces of gold wire each bent into a figure of eight and placed at right angles to one another. hese are joined together by plain figure-of-eight forms projecting at right angles to the aforementioned links. Signs of repair work can be seen on the fragment. Inv. no. 51495. (Spl. inv. no. 25.) M: l. 103 mm Date: 3rd century AD TYPE IV 227. Necklace, gold Ép nyaklánc, hatszögletű hasáb alakú, 8 mm hosszú aranyozott, barnászöld gyöngyszemekből és kis, üreges aranygyöngyökből, rajta csengő alakú borostyán (?) függővel. A zárótag mindkét végén két S alakú, lapos huzalból készült taggal díszített. Intact necklace, made from 8-mm-long gilded, brownish-green beads hexagonal in cross-section and hollow gold beads, with a bell-shaped amber (?) pendant. Both end parts are decorated with two S-shaped elements made from flattened wire. Inv. no. 51481. (Spl. inv. no. 4.) Prov: Bp. III. Fajd utca 10. (burial find) M: l. 285 mm Date: late 3rd century AD – first part of the 4th century AD Lit. NAGY 1935, 22.; Lyon 2001, cat. 240. 228. Fragment of necklace, gold Töredékes, 7 db hosszúkás, csontból készült gyöngyszem, aranylemez borítással. A borítás hiányos. Fragments. Seven longish bone beads covered with gold sheet. Some of the gold covering is missing. Inv. no. 51486. (Spl. inv. no. 37.) M: l. 78 mm, Bead: 12 mm LUNULAE 229. Pendant, gold Aranylunula, három szögletes átmetszetű huzalból összeforrasztva. A belső szál végei spirálisan visszapöndörítve, a külső pedig kifelé hajlítva. Granuláció díszíti, a függesztőfül külön készült, hornyolt. Lunula, brazed together from three gold strands square in cross-section. he ends of the innermost strand are twisted back in a spiral and the outer ones are bent outwards. Embellished with granulation. he hanging loop was made separately and is grooved. Inv. no. 71.5.1. (Spl. Inv. no. 97.) Prov: Bp. III. Benedek Elek utca (grave 281) M: 15×18 mm Date: 3rd century AD 230. Pendant, bronze Lunula, végei összeérnek, kör alakúak. Felületén email maradványok, piros, fehér, fekete, kékeszöld árnyalatok. Lunula. Ends are joined together, forming a circle. On its surface there are remains of enamel: shades of red, white, black, and blue-green. Inv. no. 50715 M: 29×35 mm Lit. Aquincum 1995, cat. 84; Aquincum 2009, cat. 389. BULLAE 231. Bulla, gold Kerek aranybulla, préselt rozetta díszítéssel. Circular gold bulla, with embossed rosette embellishment. Inv. no. 51472 Prov: Bp. III. Bécsi út 100. (grave XXVII) M: 18×23 mm Date: 3rd century AD Lit. KUZSINSZKY 1923, 63. 232. Bulla, gold Kerek aranybulla, két részből, bordázott függesztőfüllel. Circular gold bulla, consisting of two parts with a ribbed loop for hanging. Inv. no. 51363 Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (sarcophagus 2) M: dia. 20 mm Date: 3rd century AD Lit. SZILÁGYI 1950, 308. 233. Bulla,gold Kerek, két részből álló, sima felületű aranybulla. Plat, circular gold bulla, consisting of two parts. Inv. no. 2005.6.905. (Spl. inv. no. 152.) Prov: Bp. III. Záhony utca 7. (grave 12) M: dia 17 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. LASSÁNYI 2006, 32–33. 115 EKSZER_Book.indb 115 2009.12.21. 8:59:04 Tárgykatalógus Catalogue of objects AMULET CAPSULES PENDANTS 234. Amulet capsule, gold Hosszú, hengeres aranykapszula, egyik vége zárt, a másik nyitott. Belsejében fehér paszta maradványa, három függesztőfüle a kapszula testét körbefogja. Long, cylindrical gold capsule. One end is closed, the other is open. Inside there are remains of white paste; around the body there are three loops for hanging. Inv. no. 51462 (Spl. inv. no. 5.) Prov: Bp. III. Bécsi út 100. (grave IX) M: 73×10 mm Date: 3rd century AD Lit. TOPÁL 2003, 56.; Lyon 2001, cat. 241. 239. Pendant, gold Fehér pasztára dolgozott két vékony aranylemezből készült, tagolt csonkakúp alakú csüngő, ún. Hercules-buzogány. Teste hornyolásokkal tagolt, melyek keskenyebb végénél sűrűsödnek. Alsó peremét három sorban pszeudofiligrán díszíti. Alja nyitott, alsó zárólapja hiányzik. Füle háromszoros hornyolású külön arany lemezből készült. Pendant in the shape of a so-called Hercules club, gold. Shaped like a truncated cone, the pendant is made from thin gold wire worked onto a white paste. Its body is articulated by notches, which become denser at its end part. Its bottom edge is decorated with pseudofiligree work in three rows. he bottom is open: the bottom plate is missing. Its loop is made from a separate piece of gold sheet that has three notches. Reg. no. R2252. (Spl. inv. no. 118.) Prov: Bp. III. Bécsi út – Farkastorki út (grave A) M: l. 42 mm, dia. 12 mm Date: Firts part of the 4th century AD Lit. FACSÁDY 2002, 222. 235. Amulet capsule, gold Hatszögletűre hajlított, aranylemezből készült amulettkapszula, három akasztófüllel. Hexagonal amulet capsule made from gold sheet, with three loops for hanging. Inv. no. 51470. (Spl. inv. no. 9.) Prov: Bp. III. Bécsi út 100. (grave XXVII) M: 32×7 mm Date: 3rd century AD Lit. KUZSINSZKY1923, 62. 236. Amulet capsule, gold Hengeres aranykapszula, mindkét vége zárt. Két domborított függesztőfüllel, amelyek a hengerpalástot körülfogják. Cylindrical gold capsule, closed at both ends. With two hanging loops in relief holding the nappe of the cylinder. Inv. no. 51364 (Spl. inv. no. 15.) Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (sarcophagus 2) M: 24×7 mm Date: 3rd century AD Lit. SZILÁGYI 1950, 308. 237. Amulet capsule, gold Hengeres aranykapszula, mindkét vége zárt, két domborított függesztőfüllel. Cylindrical gold capsule, closed at both ends, with two hanging loops. Inv. no. 74.10.2. (Spl. inv. no. 100.) Prov: Bp. III. Benedek Elek utca (grave 543) M: 18×5,5 mm Date: 3rd century AD 238. Fragment of amulet capsule, gold Deformálódott henger alakú töredék, rovátkolással. Amulettkapszula vagy feszítőgyöngy maradványa. Fragment in the shape of a deformed, grooved cylinder. Part of a gold amulet capsule or linking bead. Inv. no. 51491 (Spl. inv. no. 46.) M: 19×6 mm 240. Pendant, gold Négyzet alakú aranylap, két oldala kissé visszahajlítva, bordázott függesztőfüllel. Díszítése elszórt granuláció, középen szőlőfürt-szerű csoportban. Square-shaped gold sheet; two sides are slightly bent back. With a ribbed loop for hanging. Embellished with scattered granulation, grouped in the middle like a bunch of grapes. Inv. no. 51496. (Spl. inv. no. 18.) M: 15×13 mm Date: 3rd century AD Lit. Aquincum 1995, cat. 452. 241. Pendant, gold Aranylemezből készült kétfülű edény (kratér) formájú függő. Préselt, az edényforma hasrészén függőleges rovátkolással díszített. Fülei hornyolt keskeny pántból hajlítva. Akasztója szélesebb, hornyolt pántból készült karika. Pendant in form of a two-handled vessel (crater) made of gold sheet. he belly of the vessel is decorated with vertical grooves. Embossed. Handles are bent from a narrow, notched band. he hook was made of a wider, notched band. Inv. no. 74.10. 4. (Spl. Inv. no. 102.) Prov: III. Benedek Elek utca (grave 543) M: 25×20 mm Date: 3rd century AD 116 EKSZER_Book.indb 116 2009.12.21. 8:59:11 Tárgykatalógus Catalogue of objects 242. Pendant, gold Préselt, csavarást utánzó aranykeretben üvegpaszta gemma, többsoros görög felirattal: Fordítása: Akármit is beszélnek, a beszéddel nem törődöm, Te szeress, javadra válik. Glass-paste gem with a multi-line Greek inscription set in a gold embossed frame, resembling twisting. he inscription in translation: I do not care what people say, Love me, and it will do you good. Inv. no. 51467. (Spl. inv. no. 14.) Prov: Bp. III. Bécsi út 100. (grave XXVII) M: 33 mm Date: 3rd century AD Lit. KUZSINSZKY 1923, 60; BILKEI 1979, 29; TOPÁL 2003, 59. 243. Pendant, jet Gagátból faragott függő, Medusa háromnegyed profilban. Vékony aranypánttal keretezve utólag. Carved jet pendant, Medusa in threequarter profile. Later framed with a thin band of gold. Reg. no. R2033. Prov: II. Sajka u. 4. (grave 93/9) M: 32×30 mm Date: late 3rd century AD Lit. Lyon 2001, cat. 244. 244. Pendant, jet Négy darab azonos, pelta alakú, lapos függő, függesztőrésze vízszintes tag. Four identical pelta-shaped flat pendants, their parts for hanging are horizontal. Inv. no. 56. 202. 32. Prov: Civil Town M: 17×17 mm FÜLBEVALÓK / EARRINGS 246. Pair of earrings, gold Vékony, vöröses színű aranylemezből készült, karika formájú fülbevaló-pár. A lemezt a fülbevaló záródásánál elvékonyították, spirálisan feltekerték. Deformálódott. Pair of hoop earrings made from thin, reddish gold sheet. he sheet is thinned and twisted in a spiral at either end. Deformed. Inv. no. 91.2.153-154. (Spl. inv. no. 94.) Prov: Bp. III. Bécsi út 134. (grave 22) M: dia. 12 mm Date: late 3rd century – early 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 46; FACSÁDY 2007, 57, kat. 2. 247. Pair of earrings, silver Két darab, kör átmetszetű aranyhuzalból készült karika, végei spirálisan az ellentétes oldalra tekertek. Two pieces, gold hoop formed from circular-sectioned wire; the ends are twisted outwards in a spiral. Inv. no. 56.185.178/a-b Prov: Bp. III. Bécsi út 70. M: dia. 17 mm Date: 4th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 58, kat. 3. 248. Pair of earrings, silver Mandula formájú ezüsthuzalból készült karika, rugós záródással: az elkeskenyedő végeket az ellentétes oldalra csavarták rá. – 2 azonos darab! Hoops made from almond-sectioned silver wire and with spring fastener. Tapering ends are twisted to the opposite side – two identical pieces. Inv. no. 56.185.216/a-b. Prov: Bp. III. Bécsi út 22. M: dia. 17 mm Date: 3rd-4th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 58, kat. 4. TYPE I I/a 245. Earring, gold Sima aranydrótból hajlított, deformálódott karika. A huzal elkeskenyedő két vége az ellenkező oldalra van feltekerve, de a spirálok erősen elcsúsztak. Hoop bent from plain gold wire; deformed. he tapering two ends of the wire are twisted together in opposite directions, but the spirals have very much slipped. Inv. no. 83.1.255. (Spl. inv. no. 87.) Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (grave 28) M: 14×18 mm Date: first part of the 3rd century AD Lit. TOPÁL 1993, 20; FACSÁDY 2007, 57, kat. 1. 249. Earring, silver Rombusz átmetszetű ezüsthuzalból készült karika, rugós záródással: az elkeskenyedő végeket az ellentétes oldalra csavarták rá. Hoop made from rhomboid-sectioned silver wire and with spring fastener. Tapering ends are twisted onto the opposite side. Inv. no. 56.185.216/c. Prov: Bp. III. Bécsi út M: dia. 17,5 mm Date: 3rd-4th century AD 117 EKSZER_Book.indb 117 2009.12.21. 8:59:17 Tárgykatalógus Catalogue of objects I/b 250. Pair of earrings, gold Vékony aranydrótból hajlított sima karika, egyik végén kampót képeztek ki, a másikon hurkot. Két azonos darab. Plain hoops bent from thin gold wire, with hook and eye at the two ends respectively. Two identical pieces. Inv. no. 83.3.25. (Spl. Inv. no. 82.) Prov: Bp. III. Búvár utca 1–3. (grave 3) M: dia. 16 mm Date: late 3rd century AD – early 4th century AD Lit. SZIRMAI 1985, 222; FACSÁDY 2007, 58, kat. 5. 251. Earring, gold Vékony aranyhuzalból hajlított, kissé ovális alakú fülbevaló, egyik végén laposra kalapálva, karikának visszaforrasztva, másik vége hurkos. Slightly oval earring made from thin gold wire, at one end hammered flat and brazed back to form an eye; the other end has a hook. Spl. inv. no. 125. Prov: Bp. III. Szentendrei út (grave 53) M: 15×17 mm Date: 3rd-4th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 58, kat. 6. 252. Earring, gold Sima aranydrótból hajlított karika, egyik vége laposra kalapálva, visszaforrasztva huroknak, másik vége kampós. Plain hoop shaped from gold wire, at one end hammered flat and brazed back to form an eye; the other end has a hook Spl. inv. no. 123. Prov: Bp. III. Gázgyár M: 9×13 mm Date: 3rd-4th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 58, kat. 7. 253. Earring, gold Sima aranykarika, végei kampós-hurkos záródásúak. Kissé deformálódott darab. Plain gold hoop; the ends fasten in a hook and eye. A slightly deformed piece. Inv. no. 74.10.15. (Spl. inv. no. 104.) Prov: Bp. III. Benedek Elek utca M: 13×15 mm Date: 3rd-4th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 58, kat. 8. 254. Pair of earrings, gold Sima aranykarika, kampós-hurkos záródással. A hurok laposra kalapálva. Plain gold hoop, with hook-and-eye fastener. he eye is hammered flat. Inv. no. 69.10.310. 3-4. (Spl. inv. no. 96.) Prov: Bp. III. Benedek Elek utca (grave 192) M: 7×10 mm Date: 3rd-4th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 58, kat. 9. 255. Pair of earrings, gold Sima aranykarika, kampós-hurkos záródással. A hurok laposra kalapálva. Plain gold hoop, with hook-and-eye fastener. he eye is hammered flat. Inv. no. 2005.6.904. (Spl. inv. no. 153.) Prov: Bp. III. Záhony utca 7. (grave 93) M: 9×11 mm Date: 3rd-4th century AD 256. Earring, gold 2 mm vastag aranyszálból hajlított sima karika, végei elvékonyodóak, záródása sérült. Plain hoop bent from gold wire 2 mm thick; the ends taper and the fastener parts are damaged. Spl. inv. no. 128/a. Lh. Bp. II. Sajka utca 4. (grave 98/7) M: dia. 22 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. FACSÁDY 2002, 222; FACSÁDY 2007, 58, kat. 10. I/c 257. Earring, bronze Rossz megtartású, két bronz huzalból sodrott, hurok-kampó zárórésszel kialakított karika. Hoop formed from two bronze strands of wire twisted together, with a badly preserved hook-and-eye fastener. Inv. no. 83.1.81. Prov: Bp. III. Bécsi út (grave 11) M: dia. (originally) 20 mm Date: first part of the 3rd century AD Lit. TOPÁL 1993, 12; FACSÁDY 2007, 58, kat. 11. 258. Earring, bronze Csavart testű bronz fülbevaló töredékei Fragments of a bronze earring with twisted body. Inv. no. 85.3.109. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 74) M. dia. (originally) 32 mm Date: early 5th century AD Lit. ZSIDI 1987, 56; Aquincum 2009, cat. 1301. TYPE II II/a 259. Pair of earrings, gold Kör átmetszetű aranyhuzalból hajlított, hurkos záródású karika, amelyre kis spiráldíszt forrasztottak. A pár tagjai eredetileg azonosak lehettek, jelenleg az egyik darabon a spirálból csak kis huzaldarab maradt. Pair of gold hoop earrings each bent from circular-sectioned wire to which a small spiral embellishment has been brazed. On one of the earrings only 118 EKSZER_Book.indb 118 2009.12.21. 8:59:24 Tárgykatalógus Catalogue of objects a small piece of the spiral addition remains, although originally the two earrings must have been identical. Inv. no. 87.2.5. (Spl. inv. no. 91.) Prov: Bp. III. Bécsi út 269. (grave 2) M: 15 mm Date: 2nd-4th century AD Lit. TOPÁL 1993, 69; FACSÁDY 2007, 58, kat. 12. 260. Pair of earrings, gold Aranyhuzalból hajlított, hurkos-kampós záródású karika, amelyre külön huzalból kialakított spirál alakú dísz van forrasztva. Az egyik darab deformálódott. Each hoop is twisted from gold wire and has a hook-and-eye fastener. Onto each hoop has been brazed a spiralshaped wire embellishment fashioned separately. One of the pieces is now deformed. Inv. no. 2000.21.2. Prov: Bp. III. Bécsi út 62. (burial find) M: 8×13 and 9×15 mm Date: 2nd century AD Lit. HABLE–MÁRTON 2001, 28; FACSÁDY 2007, 58, kat. 13. 261. Pair of earrings, gold Aranyhuzalból hajlított, hurkos-kampós záródású karika, amelyre külön huzalból kialakított spirál alakú dísz van forrasztva. Hoops made from gold wire. With a hook-and-eye fastener and a separately made spiral-shaped wire embellishment brazed on each. Inv. no. 69.10.162-163. (Spl. inv. no. 95) Prov: Bp. III. Benedek Elek utca (grave 27) M: 13×15 and 10×16 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. FACSÁDY 2007, 59, kat. 14. II/b 262. Earring, gold Sima aranydrótból készült karika, rajta külön készült, ráforrasztott ovális alakú, cakkos szélű lemezke. A domború lemez horpadásai emberi arc (maszk) sematikus formáit mutatják. Hoop made from plain gold wire. To it an oval-shaped, scallop-edged lamella has been brazed on. he denting in the bulging lamella exhibits a schematic depiction of a human face (mask). Spl. inv. no. 124. Prov: Bp. III. Szentendrei út, Auchan (burial find) M: 10×12 mm Date: 2nd century AD Lit. FACSÁDY 2007, 59, kat. 16. 263. Pair of earrings, gold Kampós-hurkos záródású aranykarika, ráforrasztott kis félgömb dísszel. A hurok laposra kalapált. Gold hoops with a hook-and-eye fastener and a small semi-sphere brazed on each. he eye is hammered flat. Inv. no. 74.10.5-6. (Spl. inv. no. 103.) Prov: Bp. III. Benedek Elek utca (grave 667) M: 10×12 and 13×15 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. FACSÁDY 2007, 59, kat. 17. II/c 264. Earring, gold Aranyhuzalból hajlított fülbevaló, összenyomott állapotban. Az S alakban meghajlított drótot az akasztórészre merőlegesen visszahajlították, majd az elvékonyodó huzalvéget ezen a darabon sűrűn áttekerték. Earring bent from gold wire. Compressed. he S-shaped wire has been bent back at right angles to the hanging part; the tapering end has then been wound round this part densely. Spl. inv. no. 128/b. Prov: Bp. II. Sajka utca 4. (grave 98/7) M: l. 19 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. FACSÁDY 2002, 222; FACSÁDY 2007, 59, kat. 18. 265. Pair of earrings, silver Sima ezüstkarika, egyik vége hurkos, másik elvékonyodva kampóra hajlított. Díszítése duplán rácsavart huzalszál. Plain silver hoop. One end terminating in an eye; the other, tapering, is bent into a hook. Embellished with a piece of wire twisted round twice. Inv. no. 56.113.3. Prov: Bp. III. Lajos utca 164. (burial find) M: dia. 27-28 mm Date: 3rd-4th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 59, kat. 19. TYPE III III/a 266. Earring, gold Sima aranykarika, melyről egyszerű, kis göbben végződő aranytag csüng le. Plain gold hoop from which hangs a gold element ending in a small sphere. Inv. no. 47914 (Spl. inv. no. 59.) Prov. Bp. III. Selmeci utca M: dia. 14 mm Date: 2nd-4th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 59, kat. 20. 119 EKSZER_Book.indb 119 2009.12.21. 8:59:30 Tárgykatalógus Catalogue of objects 267. Pair of earrings, gold Aranyhuzalból hajlított, hurkos-kampós záródású karika, a hurok kiképzése spirálban végződik. A karikáról csavart aranyhuzalon kék üveggyöngy függ. Hoops made from gold wire with a hook-and-eye fastener. he eye ends in a spiral. A blue glass bead hangs from each hoop on a piece of twisted wire. Inv. no. 51484-51485 (Spl. inv. no. 27.) M: dia. 16 mm, pendant 14 and 16 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. FACSÁDY 2007, 59, kat. 21. 268. Earring, bronze Hurkós-kampós záródású bronzkarika, csüngő díszítménnyel, melyből csak a hurkolt bronz huzal maradt meg. Bronze hoop with hook-and-eye fastener and a pendant embellishment, of which only the looped bronze wire survives. Inv. no. 56.154.5. Prov: Civil Town M. dia. 18 mm Lit. FACSÁDY 2007, 59, kat. 23. III/b 269. Earring, gold Hurkos-kampós záródású aranykarikán hatlapú csonkagúla alakú arany csüngő, melynek minden második lapját háromhárom csepp granuláció díszíti. Belsejében arany töredék és fehér paszta nyoma. Gold hoop with hook-and-eye fastener. On it is a gold pendant shaped like a truncated pyramid, every second plate of which is decorated with three granules. Inside are traces of gold fragments and white paste. Inv. no. 48844. (Spl. inv. no. 33.) Prov: Bp. III. Kiscelli utca 10–12. (grave 5) M: dia. 29 mm, pendant 13 mm Date: 3rd-4th century AD Lit. PÓCZY l955, 61; FACSÁDY 2007, 59, kat. 24. 270. Earring, bronze Töredékes rugós bronzkarikán csonkakúp alakú csüngő, fehér pasztából készült gyöngyszemmel a végén. Pendant in the shape of a truncated cone on a piece of springy bronze, with a bead made from white paste on its end. Inv. no. 87.5.141. Prov: Bp. III. Folyamőr utca M: dia. 21 mm, pendant 19 mm Date: 3rd-4th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 60, kat. 25. III/c 271. Earring, gold Gyöngydrótból készült aranykarika, sérült végei eredetileg az ellentétes oldalra tekertek lehettek. A karikáról kisebb, lemezből kivágott karika csüng le, melynek egyik oldala sima, másik oldala véséssel tagolt, virágmintájú. Gold hoop made from beaded wire. Its damaged ends may originally have been twisted together in opposite directions. From the hoop hangs a smaller hoop cut out from metal sheet. One side of this is plain, but the other is articulated with engraving and bears a floral design. Inv. no. 51492. (Spl. inv. no. 26.) M: dia. 9 and 17 mm, l. 23 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. FACSÁDY 2007, 60, kat. 26. TYPE IV IV/a 272. Earring, gold Aranyhuzalból hajlított fülbevaló, a hurokformára hajlított huzal végén 8 mm átmérőjű félgömb, külön ráforrasztott kis kampóval, lencse alakú függővel. Earring bent from gold wire. At the end of the wire, which is bent into a loop, is a semi-sphere 8 mm in diameter with a small hook brazed on separately, with a lentil-shaped pendant. Inv. no. 90.4.1./a-b. (Spl. inv. no. 105/a-b.) Prov: Bp. III. Szentendrei út M: 8×15 mm Date: 2nd-4th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 60, kat. 27 273. Earring, gold Hurokformára meghajlított aranyhuzalból készült, végén ráforrasztott, 6 mm átmérőjű arany gomb díszíti. Made from gold wire bent in the shape of a loop, decorated on its end with a gold sphere 6 mm in diameter. Inv. no. 51497. (Spl. inv. no. 39.) Prov: Bp. III. Bécsi út 100. (grave XXVII) M: 10×23 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. KUZSINSZKY 1923, 64; TOPÁL 2003, 59; FACSÁDY 2007, 60, kat. 28. 120 EKSZER_Book.indb 120 2009.12.21. 8:59:34 Tárgykatalógus Catalogue of objects 274. Pair of earrings, gold S akasztós arany fülbevaló-pár, a hurok végén ráforrasztott 6 mm átmérőjű, félgömb alakú fejjel. A fej üreges, kissé benyomódott. Pair of gold earrings each with an S-shaped hanging piece. On the end of the loop of each a semi-spherical head 6 mm in diameter has been brazed. he head is hollow and slightly dented. Inv. no. 91.2.56-57. (Spl. inv. no. 92.) Prov: Bp. III. Bécsi út 134. (grave 6) M: 7×18 mm Date: second part of the 3rd century AD Lit. TOPÁL 2003, 39; FACSÁDY 2007, 60, kat. 29. 277. Earring, gold S alakú akasztóval készült arany fülbevaló, fejét barnászöld gyöngy alkotja, melyet keskeny, kereszt alakú pánttal foglaltak be. A pánt egyik befoglaló karma letört. Earring with S-shaped hanging part. he head is formed by a brownishgreen bead, which is mounted using a narrow, cross-shaped band; one claw of the band has broken off. Inv. no. 51585. (Spl. inv. no. 23.) Prov: Bp. III. Kiscelli utca 10. (grave 1) M: 26 mm Date: 4th century AD Lit. PÓCZY 1955, 61; Lyon 2001, cat. 237; FACSÁDY 2007, 60, kat. 33. TYPE VI IV/b 275. Earring, gold S akasztós, aranyhuzalból hajlított fülbevaló, végén csonkakúp alakú üreges dísz. A díszítményen lévő smaragdszem sérülés miatt kiesett. Earring made from gold wire with an S-shaped hanging part; on its end is a hollow embellishment in the shape of a truncated cone. Due to damage, the emerald in the embellishment has fallen out. Spl. inv. no. 127. Prov: Szentendrei út (burial find) M: 18 mm Date: 2nd-3th century AD Lit. FACSÁDY 2007, 60, kat. 30. TYPE V 276. Earring, gold S alakú akasztóval készült arany fülbevaló. Fejrészén világos zöld, hosszúkás smaragdgyöngyöt rovátkolással tagolt pánt fogja közre, melyen egy-egy granulált aranycsepp van. S-shaped hanging part brazed onto the head. he light green, oblong emerald bead is surrounded by a band articulated by grooves, in each of which there is a gold granule. Inv. no. 51584. (Spl. inv. no. 23.) Prov: Bp. III. Kiscelli utca 10. (grave 1) M: 24 mm Date: 4th century AD Lit. PÓCZY 1955, 61; Lyon 2001, cat. 237; FACSÁDY 2007, 60, kat. 33. 278. Pair of earrings, gold S akasztós arany fülbevaló, fejrésze ovális, illetve kör alakú smaragdkő, zárt aranyfoglalatban. A foglalat hátlapjához van forrasztva az oldallap, amelyet a kőre ráhajlítottak. Az oldallapon készített bevágásokba illesztették felváltva a hurkos végű, eredetileg gyöngyöt tartó huzalokat és a levélke alakú díszeket. Az eredetileg három-három huzal, illetve levélke hiányos. Gold earring with S-shaped hanging part. he head part is an oval or rather a round emerald in a closed gold setting. To the back of the setting is brazed a side-plate, which is bent over the gemstone. Into notches made on the side-plate fit – alternately – wires ending in loops that each originally contained a bead and embellishments resembling little leaves. Some of the wires and the little leaves are missing (there were once three of each). Inv. no. 51365-51366. (Spl. inv. no. 20) Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (burial find) M: 19 and 20 mm Date: 3rd century AD Lit. SZILÁGYI l950, 305; FACSÁDY 2007, 61, kat. 35. 121 EKSZER_Book.indb 121 2009.12.21. 8:59:38 Tárgykatalógus Catalogue of objects 279. Earring, gold S akasztós arany fülbevaló, zárt foglalatú fejjel. Az ovális zafírkövet filigrános aranykeret övezi, amelynek hátoldalához körben huzalokból hajlított kampókat forrasztottak. Ezeken eredetileg igazgyöngyök voltak. S alakú akasztókampója törött. Gold earring with an S-shaped hanging part and a closed setting head. he oval sapphire gemstone is framed in gold filigree work. To the reverse side of the head hooks bent from wire are brazed. On these there were originally pearls. he hook of the S-shaped hanging piece is broken. Inv. no. 51487. (Spl. inv. no. 17.) Prov: Bp. III. Bécsi út 100. (grave XXVII) M: 19 mm Date: 3rd century AD Lit. KUZSINSZKY 1923, 64, TOPÁL 2003, 59; FACSÁDY 2007, 61, kat. 36. TYPE VIII 282. Earring, gold S akasztós arany fülbevaló töredéke. Díszítetlen vízszintes tag hátoldalára van ráforrasztva a huzallal áttekert akasztókampó, valamint a két csüngőrészt tartó huzal. Ezek egyikéről kis aranytag lóg, melyen eredetileg gyöngy lehetett. Part of a gold earring with an S-shaped hanging part. he hanging hook, twisted from wire, and the wire holding the two pendants parts are brazed to the reverse side of the undecorated horizontal part. From one of these pendant parts hangs a gold element on which there may originally have been a bead. Inv. no. 51498. (Spl. inv. no. 40.) Prov: Civil Town M: 23 mm Date: 3rd century AD Lit. KUZSINSZKY 1890, 127; FACSÁDY 2007, 61, kat. 39. TYPE VII TYPE IX 280. Earring, gold Kör alakú, S akasztós arany fülbevaló, fejrészén hasáb alakú smaragdgyöngy aranyfoglalatban. A foglalat hátsó része zárt, a követ kör alakú, cakkos keret veszi körül, melyet granuláció díszít. A smaragdkő aranydróttal a kerethez van erősítve. Circular gold earring with an S-shaped hanging part and an oblong emerald bead in a gold setting on the head part. he back of the setting is closed; the gemstone is surrounded by a circular, scalloped frame which is decorated with granulation. he emerald is fitted to the frame with gold wire. Inv. no. 51488. (Spl. inv. no. 24.) Prov: Bp. III. Óbuda M: 17×25 mm Date: 3rd century AD FACSÁDY 2007, 61, kat. 37. 281. Pair of earrings, gold Köralakú, S akasztós arany fülbevaló-pár, a hengeres smaragdgyöngyöt gyöngydrót, valamint véséssel és domborítással kialakított mintázatú aranykeret veszi körül. Erre a keretre erősítették rá az igazgyöngyöket tartó hat drótot. Pair of circular gold earrings each with an S-shaped hanging part. he cylindrical emerald bead is surrounded by beaded wire and a gold frame featuring engraving and work in relief. To this frame were attached six wires holding pearls. Inv. no. R 2030. (Spl. inv. no. 107.) Prov: Bp. II. Sajka utca 4. (grave 93/9) M: dia. 19 mm Date: 3rd century AD Lit. FACSÁDY 2002, 221; FACSÁDY 2007, 61, kat. 38. 283. Pair of earrings, gold S akasztós arany fülbevaló-pár, négyszögletes zárt foglalatban zöld üvegpaszta, alatta csavart aranyhuzalon szabálytalan alakú igazgyöngy csüng. A foglalatra keskeny, préselt mintával díszített keret van ráforrasztva, mely az egyik darabról hiányzik. A hurkos akasztó alsó vége tartja az igazgyöngy csüngőt. Az egyik darabból az üvegpaszta hiányzik. Pair of earrings each with an S-shaped hanging part. In the closed, rectangular setting of each there is green glass paste. Beneath it, on a twisted gold wire, hangs a pearl of irregular shape. A narrow frame bearing an embossed design is brazed onto the setting. From one of the earrings this frame is missing. he lower end of the looped hanging part on each earring holds a pearl pendant. From one of the earrings the glass paste is missing. Inv. no. 51489-51490 (Spl. inv. no. 22.) Prov: Civil Town (?) M: 39 mm Date: second part of the 3rd century – first part of the 4th century AD Lit. KUZSINSZKY1889, 153; Lyon 2001, cat. 236; FACSÁDY 2007, 61, kat. 41. 122 EKSZER_Book.indb 122 2009.12.21. 8:59:41 Tárgykatalógus Catalogue of objects TYPE X 284. Earring, gold S akasztós arany fülbevaló. Vízszintes, díszítetlen tagról eredetileg négy csüngő lógott le, egyik elveszett. A lecsüngő tagok pszeudofiligrán díszítésűek, eredetileg gyöngyöt tartottak. A vízszintes tagra ráforrasztva „ül” a kör alakú felső rész, amelyet az opus interrasile munkákra emlékeztetően képeztek ki: a gyöngyhuzallal körbevett középső gyöngyszemből sugarasan kiindulva, kis ívben hajlított, szögletes átmetszetű aranyhuzalok indulnak ki, végük visszahajlítva, kis köröket formáznak. A mintát kör alakú huzal fogja össze, alul két különálló, vízszintesen elhelyezett tag. Gold earring with an S-shaped hanging part. One of the four pendants originally attached to the undecorated, horizontal part is missing. he pendant parts have pseudo-filigree decoration and originally held beads. he circular upper part ‘sits’ brazed to a horizontal element. It is fashioned in a way reminiscent of opus interrasile creations: slightly arched, restangular-sectioned gold wires connect in a spoke-like way to a central bead; twisted back, their ends form small circles. he pattern is held together by a circular wire; under it are two separate, horizontally placed parts. Inv. no. 84.2.78. (Spl. inv. no. 89.) Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (grave 34) M: dia. 17 mm, l. 23 mm Date: late 2nd century – first part of the 3rd century AD Lit. TOPÁL 1993, 24; FACSÁDY 2007, 61, kat. 42. TYPE XI 285. Earring, silver Ezüstdrótból hajlított, nyitott végű fülbevaló. Earing bent from silver wire with open ends. Inv. no. 85.3.221. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 112) M. dia. 20 mm Date: early 5th century AD Lit. ZSIDI 1987, 58; Aquincum 2009, cat. 1299. 286. Earring, bronze Kubo-oktaéder végződésű, bronz fülbevaló pár. Pair of bronze earrings with cubeoctahedron ending. Inv. no. 85.3.127-128. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 84) M. dia. 21,5 mm Date: early 5th century AD Lit. ZSIDI 1987, 56; Aquincum 2009, cat. 1300. 287. Earring, bronze Nyitott bronz fülbevaló, vége négyszögletes lap. Bronze earring with a rectangular plate at the open end. Inv. no. 85.3.108. Prov: Bp. XI. Gazdagrét (grave 74) M. dia. 32 mm Date: early 5th century AD Lit. ZSIDI 1987, 56; Aquincum 2009, cat. 1301. FRAGMENTS OF INDETERMINABLE TYPE 288. Earring, gold Minden bizonnyal fülbevalóról származó, kampósra hajlított aranyhuzal. Gold wire bent to form a hook, in all probability from an earring. Inv. no. A. 121. Prov: Bp. II. Sajka utca 4. (grave 98/7) M: 16 mm Lit. FACSÁDY 2007. 62. kat. 43. 289. Earring, bronze Erősen töredékes, bronzhuzalból hajlított karika, záródása nem maradt meg. Small part of a hoop made from wire; its fastener has not survived. Inv. no. 55.41.71. Prov: Bp. III. Vályog utca 35. M: dia. 15 mm Date: 4th century AD Lit. FACSÁDY 2007. 62. kat. 45. 290. Earring, bronze Három darab töredék, nagyon vékony, félkör átmetszetű bronzhuzalból hajlított karika. hree pieces of hoop bent from very thin, semicircular-sectioned wire. Inv. no. 55.34.7. Prov: Bp. III. Vihar utca M: dia. 15 mm Lit. FACSÁDY 2007. 62. kat. 46. 291. Earring, bronze Huzaldarabon ráforrasztott bronzlemez díszítéssel. Töredék. Bronze lamella brazed onto a piece of wire. Fragment. Inv. no. 81.3.117. Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (grave 8) M: 17 mm Date: second part of the 2nd century AD Lit. FACSÁDY 2007, 62, kat. 47. 123 EKSZER_Book.indb 123 2009.12.21. 8:59:45 Tárgykatalógus Catalogue of objects HAJTŰK / HAIRPINS TYPE I 292. Hairpin, bone and gold Egyenes végű, díszítetlen csont hajtű, teljes felületén aranylemez borítással. Undecorated straight-ended bone hairpin; its entire surface covered with gold leaf. Inv. no. 51475 M: 128 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. Aquincum 1995, cat. 463. 293. Hairpin, bronze Egyenesen záródó végű bronz hajtű. Straight-ended bronze hairpin. Inv. no. 56.71.18. Prov: Civil Town M: 135 mm TYPE II II/a 294. Hairpin, bone and gold Kúpos fejrészben végződő csont hajtű, teljes felületén aranylemez borítással. Bone hairpin ending in conical head; its entire surface is covered with gold leaf. Inv. no. 51474 M: 157 mm Date: 2nd-3rd century AD Lit. Aquincum 1995, cat. 462. 295. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű, szárán aranyozás nyomaival. Bronze hairpin ending in conical head; with traces of gilding on the body. Inv. no. 40199 M: 144 mm 296. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű, szárán aranyozás nyomaival. Bronze hairpin ending in conical head, with traces of gilding. Inv. no. 51340 M: 149 mm 297. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű. Bronze hairpin ending in conical head. Inv. no. 50691 M: 99 mm 298. Hairpin, bronze Díszítetlen, kúpos fejű bronz hajtű. Undecorated bronze hairpin ending in conical head. Inv. no. 40305. M: 129 mm 299. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű. Bronze hairpin ending in conical head. Inv. no. 40300. M: 89 mm 300. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű, törött. Bronze hairpin ending in conical head. Broken. Inv. no. 40301. M: 91 mm 301. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű. Bronze hairpin ending in conical head. Inv. no. 54.17.460. Prov: Bp. III. Raktár utca 1–3. M: 136 mm 302. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű. Bronze hairpin ending in conical head. Inv. no. 40218 M: 126 mm 303. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű. Bronze hairpin ending in conical head. Inv. no. 40217. M: 105 mm 304. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű. Bronze hairpin ending in conical head. Inv. no. 40325 M: 132 mm 305. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű, vége elhajlítva. Bronze hairpin ending in conical head. End is bent. Inv. no. 40326. M: 125 mm 306. Hairpin, bronze Kúpos végű, rovátkolással díszített bronz hajtű, körívbe hajlítva. Bronze hairpin ending in conical head, decorated with grooves. Bent in an arch. Inv. no. 56.17.115. M: 102 mm 307. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű, hajlított, vége törött. Bronze hairpin ending in conical head. Bent, broken. Inv. no. 40331. M: 109 mm 124 EKSZER_Book.indb 124 2009.12.21. 8:59:48 Tárgykatalógus Catalogue of objects 308. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű, hajlított, vége törött. Bronze hairpin ending in conical head. Bent, broken. Inv. no. 40334. M: 98 mm 309. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű, hajlított, vége törött. Bronze hairpin ending in conical head. Bent, broken. Inv. no. 40333. M: 83 mm 310. Hairpin, bronze Kúpos végű bronz hajtű, hajlított, vége törött. Bronze hairpin ending in conical head. Bent, broken. Inv. no. 40334. M: 98 mm 311. Hairpin, bronze Elkülönülő kúpban végződő bronz hajtű. Bronze hairpin ending in a separate cone. Inv. no. 31246 M: 108 mm II/b 312. Hairpin, bronze Rovátkolással díszített fejrészű, legömbölyített végű bronz hajtű, szárán aranyozás nyomaival. Bronze hairpin decorated with grooves, end is rounded. Traces of gilding are on the pin. Inv. no. 40174 M: 129 mm 313. Hairpin, bronze Rovátkolással díszített, gömbölyű fejű bronz hajtű. Bronze hairpin decorated with grooves. Head is spherical. Inv. no. 56.70.32.a. Prov: Civil Town M: 127 mm 314. Hairpin, bronze Díszítetlen, legömbölyített fejű bronz hajtű Undecorated bronze hairpin with rounded head. Inv. no. 40303. M: 106 mm 315. Hairpin, bronze Díszítetlen, legömbölyített fejű bronz hajtű. Undecorated bronze hairpin with rounded head. Inv. no. 40304. M: 129 mm 316. Hairpin, bronze Legömbölyített fejű bronz hajtű. Bronze hairpin with rounded head. Inv. no. 40324 M: 122 mm 317. Hairpin, bronze Legömbölyített fejű bronz hajtű, deformálódott. Bronze hairpin with conical head, deformed. Inv. no. 40298. M: 112 mm 318. Hairpin, bronze Legömbölyített fejű bronz hajtű. Törött. Bronze hairpin with rounded head. Broken Inv. no. 40299 M: 74 mm 319. Hairpin, bronze Legömbölyített végű bronz hajtű. Bronze hairpin with rounded end Inv. no. 40306. M: 126 mm TYPE III 320. Hairpin, bone and gold Csont hajtű, töredékes aranylemez borítással. Feje kicsi, hagyma alakú, a fejrész alatt rovátkolással díszített. Part of a bone hairpin, with gold sheet covering. he head is small and bulbous; under the head part, the pin is decorated with grooves. Inv. no. 51499 (Spl. inv. no. 42.) M. 23 mm 321. Hairpin, bronze Hagymafejű bronz hajtű. Bronze hairpin ending in bulbous head. Inv. no. 40203 M: 114 mm 322. Hairpin, bronze Hagymafejű, rovátkolással díszített bronz hajtű. Bronze hairpin with bulbous head, decoreted with grooves. Inv. no. 40220. M: 100 mm TYPE IV 323. Hairpin, bronze Bronz hajtű, a fejen rombusz alakú bemetszésekkel díszítve, felette különálló kis kúp van. Bronze hairpin, its head is decorated with rhomboid engraving and a small cone on the top. Inv. no. 40191 M: 94 mm 125 EKSZER_Book.indb 125 2009.12.21. 9:00:04 Tárgykatalógus Catalogue of objects TYPE V 324. Hairpin, bone and gold Csont hajtű, vége csavarmenet-szerű véséssel és aranyborítással díszített. Bone hairpin. One end is decorated with gold covering and engraving that resembles the thread of a screw. Inv. no. 67221 Prov: Bp. III. Hunor utca 20. M: 118 mm Date: 3rd century AD Lit. Aquincum 1995, cat. 483. TYPE VI 325. Hairpin, silver and gold Ezüst hajtű töredéke, gömbölyű feje aranyfóliával borított. A fej borítása középen osztott, függőleges bordázattal díszített, tetején befoglalt gránát. Part of a silver hairpin. With a spherical head covered with gold leaf. he head is divided in the middle and decorated with perpendicular ribbing. Set with a garnet on the top. Inv. no. 84.2.77. (Spl. inv. no. 90.) Prov: Bp. III. Bécsi út 166. (grave 34) M: 66 mm (head: 12 mm) Date: first part of the 3rd century AD Lit. TOPÁL 1993, 24. 326. Hairpin, glass Sárgászöld üvegből készült, gömbös fejű hajtű. Törött. Hairpin made from yellowish-green glass, with a spherical head. Broken. Inv. no. 91.2.116. Prov: Bp. III. Bécsi út 134. (grave 16) M: 67 mm Date: late 3rd century – early 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 43. 327. Hairpin, bronze Rövid bronz hajtű, nagyméretű, gömb alakú fejjel. Short bronze hairpin with large, spherical head. Inv. no. 40192 M: 62 mm 328. Hairpin, bronze Gömbös végű bronz hajtű, vége törött. Bronze hairpin with spherical end. Broken end. Inv. no. 40327. M: 98 mm 329. Hairpin, bronze Gömbfejű bronz hajtű töredéke Fragment of a bronze hairpin with spherical head. Inv. no. 92.1.23. Prov: Bp. III. Bécsi út 134. (grave 26) M: 45 mm Date: 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 48–49; Aquincum 2009, cat. 1124. TYPE VII 330. Hairpin, jet Törött, kubooktaéder formára vágott fejű gagát hajtű. Jet hairpin whose head has been cut in the shape of a cube octahedron. Broken. Inv. no. 91.2.117. Prov: Bp. III. Bécsi út 134. (grave 16) M: 62 mm Date: late 3rd century – early 4th century AD Lit. TOPÁL 2003, 43. 331. Hairpin, jet Kubooktaéder formára vágott fejű gagát hajtű. Jet hairpin with head cut in the shape of a cube octahedron. Inv. no. 33261. M: 64 mm Date: late 3rd century – early 4th century AD 332. Hairpin, bronze Kubooktaéder alakú fejjel készült bronz hajtű töredéke. A fejen minden oldalon poncolt kör van a négyzetek közepén. hin bronze hairpin with cube octahedron-shaped head. Fragment. here are embossed circles in the middle of the squares on all sides of the head. Inv. no. 40209 M: 36 mm TYPE VIII 333. Hairpin, bronze Bronz hajtű, felső részén egyszerű balusztrádos díszítéssel, kis hagymagomb alakú fejjel. Bronze hairpin with simple balustradelike decoration on the upper part and a small bulbous head. Inv. no. 40197 M: 137 mm 334. Hairpin, bronze Balusztrádos végű bronz hajtű. Bronze hairpin ending in balustradelike head. Inv. no. 40219 M: 86 mm 126 EKSZER_Book.indb 126 2009.12.21. 9:00:18 Tárgykatalógus Catalogue of objects TYPE IX 335. Hairpin, bronze Bronz hajtű, stilizált váza alakú fejrészszel. Bronze hairpin with stylised vase-like head. Inv. no. 50544. M: 138 mm 336. Hairpin, bronze „Gyűszű” formájú, elkülönülő fejű, vékony bronz hajtű, vége törött. hin bronze hairpin with separate thimble-shaped head. End is broken. Inv. no. 55679 Prov: Bp. III. Szőlő–Szőlőköz utca M: 68 mm 340. Hairpin, silver and gold Oxidált ezüst hajtű, fejét aranylemezből kivágott ötágú virágszirom minta és vésés díszíti, közepén befoglalt igazgyöngy. A tű töröttt. Oxidised silver hairpin. Its head is decorated with engraving and a fivepart floral petal design cut from gold sheet; there is a pearl in the middle of the head. he pin is broken. Inv. no. 51476 Prov: Bp. III. Bécsi út 100. (grave XXVII) M: 79 mm Date: 3rd century AD Lit. KUZSINSZKY 1923, 64; Lyon 2001, cat. 242. TYPE XIII TYPE X 337. Hairpin, bronze Töredékes bronz hajtű, feje erősen stilizált emberalak (női alak?). A fordított csonkakúp alakú testen rövid hengeres nyak és kis kerek fej van, a fejen egyértelműen felismerhető az orr jelzése. Fragment of a bronze hairpin; the head is shaped like a stylised human figure (female figure?). Its body is in the form of an inverted truncated cone. he neck is cylindrical and the head is small and spherical. he nose depicted on the head is clearly visible. Inv. no. 40322 M: 81 mm (head: 23 mm) TYPE XI 338. Hairpin, bronze Bronz hajtű, felső részén balusztrádos díszítéssel, amelyet kisméretű gyűrűskulcs forma koronáz meg. A szár alsó része meghajlott. Bronze hairpin with balustrade-like decoration on the upper part, which is crowned by a small key-ring-like form. he lower part of the pin is bent. Inv. no. 30244 (?) M: 152 mm (key: 11 mm) 341. Hairpin, bronze Töredékes bronz hajtű, feje sérült, votívkezet formáz. Fragment of a bronze hairpin, the head, shaped like a votive hand, is damaged Inv. no. 51804. M: 68 mm FRAGMENTS OF INDETERMINABLE TYPE 342. Hairpin, gold Aranyfejű hajtű, töredékes. Part of a gold-headed hairpin. Inv. no. 51586. M: 41 mm 343. Hairpin, bronze Díszítetlen bronz hajtű, feje törött. Undecorated bronze hairpin, head is broken. Inv. no. 56.70.32.b. Prov: Civil Town M: 125 mm TYPE XII 339. Hairpin, silver and gold Arany fejű ezüst hajtű. Virágszirom mintájú áttöréssel és kevés véséssel díszített aranylemez ovális zafírkövet keretez a hajtű fején. Silver hairpin with a gold head. he oval sapphire gemstone on the head is framed by gold sheet decorated with an openwork petal design and a little engraving. Inv. no. 51479. (Spl. inv. no. 12.) Prov: Bp. III. Bécsi út 100. (grave XXVII) M: 59 mm Date: 3rd century AD Lit. KUZSINSZKY 1923, 64. 127 EKSZER_Book.indb 127 2009.12.21. 9:00:25 RÖVIDÍTÉSEK / ABBREVIATIONS Katalógus / Catalogue dia. Inv. no. M l. Lit. Prov Reg. no. Spl. inv. no. thks. w. Átmérő / Diameter Leltári szám / Inventory number Méret / Measurements Hossz / Length Irodalom / Literature Lelőhely / Provenance Nyilvántartási szám / Registration number Aranynapló sorszáma / Special inventory number Vastagság / hickness Szélesség / Width Irodalom / References ActaAntHung Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae (Budapest) ActaArchHung Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae (Budapest) ANRW Aufstieg und Niedergang der Römischen Welt (Berlin–New York) Aqfüz Aquincumi füzetek (Budapest) ArchÉrt Archaeológiai Értesítő (Budapest) ArchHung Archaeologia Hungarica (Budapest) BAR British Archaeological Report (Oxford) BJ Bonner Jahrbücher (Bonn) BudRég Budapest Régiségei (Budapest) CommArchHung Communicationes Archaeologicae Hungariae (Budapest) DissPann Dissertationes Pannonicae (Budapest) FolArch Folia Archaeologica (Budapest) Jb DAI Jahrbuch des Deutschen Archäologischen Instituts (Berlin) Jb RGZM Jahrbuch des RömischGermanischen Zentralmuseums Mainz (Mainz) 128 EKSZER_Book.indb 128 2009.12.21. 9:00:33 IRODALOM / REFERENCES AGUN • GESZTELYI T.: Antiken Gemmen im Ungarischen Nationalmuseum. Catalogi Musei Nationalis Hungarici, Series Arch. III. Budapest 2000. ALFÖLDI 1954 • R. ALFÖLDI M.: A rábakovácsi római ékszerlelet. FolArch 6 (1954) 62–73. ALFÖLDI 1957 • R. ALFÖLDI M.: Schmucksachen. In: R. Alföldi, M. – Barkóczi, L. – Fitz, J. – Sz. Póczy, K. – Radnóti, A. – Salamon, Á. – Sági, K. – Szilágy, J. Gy. – B. Vágó, E.: Intercisa II (Dunapentele). Geschichte der Stadt in der Römerzeit. ArchHung 36. Budapest 1957, 399–475. ALLASON-JONES 1989 • ALLASON-JONES, L.: Ear-rings in Roman Britain. BAR Br. Series 201. Oxford 1989. ALLASON-JONES, 1996 • ALLASON-JONES, L.: Roman jet in the Yorkshire Museum. York 1996. ALLASON-JONES 2001 • ALLASON-JONES, L.: Identification of “jet” artefacts by reflected light microscopy. European Journal of Archeology 4/2 (2001) 233–251. Aquileia–Aquincum • Szabó, K. (ed.): Aquileia–Aquincum. Budapest 1995. Aquincum 1995 • Zsidi P. (ed.): Istenek, katonák, polgárok Aquincumban. Kiállítási vezető (Gods, Soldiers, Citizens in Aquincum. Guide to the exhibition). Budapest 1995. Aquincum 2009 • Zsidi P et al. (ed.): Aquincumi látványraktár (Visual Store at Aquincum). Budapest 2009. BASTIEN–METZGER 1977 • BASTIEN, P. – METZGER, C.: Le trésor de Beaurains. Wetteren 1977. BARTUS 2006 • BARTUS D.: Aranyfejű csont hajtűk a római korban (Beinerne Haarnadeln mit Goldkopf in der Römerzeit). ArchÉrt 131 (2006) 193–203. BECATTI 1955 • BECATTI, G.: Orificierie antiche della minoiche alle barbariche. Roma 1955. BILKEI 1979 • BILKEI I.: Die griechischen Inschriften des römischen Ungarns. Alba Regia 17 (1979) 23–48. BIRÓ 1959 • BIRÓ E.: Kisárpási későrómai temető (Das spätrömische Gräberfeld in Kisárpás). ArchÉrt 86 (1959) 173–177. BMCJ • MARSHALL, F. H.: Catalogue of the Jewellery, Greek, Etruscan and Roman, in the Depertment of Antiquities, British Museum. London 1911. BMCR • MARSHALL, F. H.: Catalogue of the Finger Rings, Greek, Etruscan and Roman, in the Depertments of Antiquities, British Museum. London 1907. BORHY–SZÁMADÓ 1999 • BORHY L. – SZÁMADÓ E. (szerk.): Brigetio kincsei. Komárom 1999. BORHY–SZÁMADÓ 2003 • BORHY L. – SZÁMADÓ E.: Gemmák, gemmás gyűrűk és ékszerek Brigetióban. A komáromi Klapka György Múzeum katalógusai IV. Acta Archaeologica Brigetionensia Ser. I. Vol. 4. Komárom 2003. CALINESCU 1996 • CALINESCU, A. (ed.): Ancient Jewelry and Archaeology. Bloomington 1996. COCHE DE LA FERTÉ 1956 • COCHE DE LA FERTÉ, E.: Les bijoux antiques. Paris 1956. DAMM 1993 • DAMM, I.: Goldschmuck der römischen Frau. Kölner Museums-Bulletin 2/1993, 4–26. DARNAY 1912 • DARNAY K.: Leletek a szalacskai barbár kelta pénzverő és öntőműhely területéről. ArchÉrt 32 (1912) 153–168. DEPPERT-LIPPITZ 1985 • DEPPERT-LIPPITZ, B.:Goldschmucke der Römerzeit im Römisch-Germanischen Zentralmuseum, Mainz. Bonn 1985. DEPPERT-LIPPITZ 1987 • DEPPERT-LIPPITZ, B.: Die Bedeutung der palmyrenischen Grabreliefs für die Kenntnis römischen Schmucks. Palmyra. Geschichte, Kunst und Kultur der Syrischen Oasenstadt Linzer Archäologische Forschungen 16. Linz 1987, 179–192. DOXIADIS 1995 • DOXIADIS, E.: he Mysterious Fayum Portrait. Faces from Ancient Egypt. London 1995. 129 EKSZER_Book.indb 129 2009.12.21. 9:00:34 Irodalom References EL-CHEHADEH 1972 • EL-CHEHADEH, J.: Untersuchungen zum antiken Schmuck in Syrien. Berlin 1972. ÉLUĒRE 1993 • ÉLUÈRE, Ch. (ed.): Outil et ateliers des orf èvres des temps anciens. Antiquité nationales, Mémoire 2. Saint-Germain-en-Laye 1993. FACSÁDY 1994 • R. FACSÁDY A.: Trésors de Pannonie du 2e siècle. In: RONKE, J. (red.): Akten des 10. Internationalen Tagung über Antike Bronzen. Forschungen und Berichte zur Vor- und Frühgeschichte in BadenWürttemberg. Bd. 45. Stuttgart 1994, 141–146. FACSÁDY 1997 • R. FACSÁDY A.: Représentations de parures sur les stèles funéraires du Musée d'Aquincum. In: Akten des 4. internationalen Kolloquiums über Probleme des provinzialrömischen Kunstschaffens, Celje 1995. Situla: Razprave Narodnega Muzeja Slovenije 36 (1997) 103–106. FACSÁDY 1999 • R. FACSÁDY A.: A numizmatika jelentősége a római ékszerkutatásban (he significance of numismatics in the study of Roman jewelry). In: Numizmatika és társtudományok III. A Nyíregyházán 1997. október 17–19. között tartott konferencia előadásai. Nyíregyháza 1999, 117–126. FACSÁDY 1999-2000 • R. FACSÁDY A.: Roman mounted coins. ActaArchHung 51 (1999-2000) 269–325. FACSÁDY 2001 • R. FACSÁDY A.: Trésors de bijouterie trouvés en Pannonie. In: M. Lodewijckx (éd.): Belgian Archaeology in a European Setting I. Acta Archaeologica Lovaniensia. Monographiae 12. Leuven 2000, 57–69. FACSÁDY 2001a • R. FACSÁDY A.: Roman Gold Jewelry in the „Laczkó Dezső” Múzeum, Veszprém. Balácai Közlemények VI (2001) 221–229. FACSÁDY 2002 • R. FACSÁDY A.: Arany ékszerek az aquincumi katonaváros nyugati temetőjének új feltárásaiból (Golden jewels from the new excavations of the western cemetery of the Military Town of Aquincum). BudRég 35 (2002) 221–225. FACSÁDY 2002a • R. FACSÁDY A.: Les formes et techniques de fabrication des bijoux d’or d’Aquincum. In: Giumlia-Mair, A. (ed.): I bronzi antichi: Produzione e technologia. Montagnac 2002, 517–524. FACSÁDY 2004 • R. FACSÁDY A.: Bracelets d’Aquincum. In: Schmuck und Tracht, 39–49. FACSÁDY 2007 • R. FACSÁDY A.: Aquincumi fülbevalók (Earrings from Aquincum). BudRég 40 (2007) 51–70. FACSÁDY 2008 • R. FACSÁDY A.: Earrings on stone monuments from Pannonia. In: Franek, Ch. – Lamm, S. – Neuhauser, T. – Porod, B. – Zöhrer, K. (eds): hiasos. Festschrift für Erwin Pochmarski zum 65. Geburtstag. Wien 2008, 229–242. FACSÁDY–VEREBES 2009 • R. FACSÁDY A. – VEREBES A.: Analysis of Roman Bronze Finger Rings from Aquincum. Materials and Manufacturing Processes 24 (2009) 993–998. FILOW 1914 • FILOW, B.: Le trésor de Nikolaevo. Izvestiy na Bulgarskoto arheologičesko družestvo, IV. 1. (1914) Forschungen 2003 • Zsidi P. (ed.): Forschungen in Aquincum 1969–2002. Aquincum Nostrum II.2. Budapest 2003. GESZTELYI 2008 • GESZTELYI T.: Die Gemmenfunde von Aquincum. In: Franek, Ch. – Lamm, S. – Neuhauser, T. – Porod, B. – Zöhrer, K. (eds.): hiasos. Festschrift für Erwin Pochmarski zum 65. Geburtstag. Wien 2008, 299–323. GIUMLIA–MAIR 2000 • GIUMLIA–MAIR, A. (ed.): Ancient Metallurgy between Oriental Alps and Pannonian Plain. Trieste 2000. GREIFENHAGEN 1970 • GREIFENHAGEN, A.: Schmuckarbeiten in Edelmetall I. Berlin 1970. GREIFENHAGEN 1975 • GREIFENHAGEN, A.: Schmuckarbeiten in Edelmetall II. Berlin 1975. GUIRAUD 1981 • GUIRAUD, H.: Les bagues ďépoque romaine du trésor de Boistray (Rhône). Gallia 39 (1981) 219–233. GUIRAUD 1989 • GUIRAUD, H.: Bagues et anneaux á l’époque romaine en Gaule. Gallia 46 (1989) 173–211. GUIRAUD 1993 • GUIRAUD, H.: Les orfèvres en Gaule à l’époque romaine, In: ELUÈRE 1993. HABEREY 1961 • HABEREY, W.: Ein Mädchengrab römischer Zeit aus der Josefstrasse in Bonn. BJ 161 (1961) 318–332. HABLE–MÁRTON 2001 • HABLE T. – MÁRTON A.: Újabb sírok az aquincumi katonaváros nyugati temetőjéből (New graves from the western cemetery of the Aquincum Military Town). Aqfüz 7 (2001) 28. HAGEN 1937 • HAGEN, W.: Kaizerzeitliche Gagatarbaiten, BJ 142 (1937) 77–144. HENIG 1978 • HENIG, M.: A Corpus of Roman Engraved Gemstones from British Sites. BAR British Series 8. Oxford 1978. HENKEL 1913 • HENKEL, F.: Der römischen Fingerringe der Rheinlande und der benachbarten Gebiete. Berlin 1913. HEURGON 1958 • HEURGON, J.: Le trésor de Ténes. Paris 1958. 130 EKSZER_Book.indb 130 2009.12.21. 9:00:34 Irodalom References HIGGINS 1961 • HIGGINS, R. A.: Greek and Roman Jevellery. London 1961. HOFFMANN 1905 • HOFFMANN, H.: Römische Militärgabsteine der Donauländer. Wien 1905. ISAC 1999 • ISAC, A.: Der römische Schmuck in den Kastellen der Provinz Dacia Porolissensis. In: GUDEA,N. (ed.): Roman Frontier Studies. Proceedings of the XVIIth International Congress of Roman Frontier Studies 1997. Zala 1999, 755–776. JÁRDÁNYI-PAULOVICS 1953 • JÁRDÁNYI-PAULOVICS I.: Szalacska, a kaposvölgyi rómaikori fémművességi központ (Szalacska, ein Zentrum des Metallschmiedegewerbes im Kapostal unter den Römern). ArchÉrt 80 (1953) 115–129. Jewelry • Vomer-Gojkovič, M. - Brusić, Z. - Nedved, B. - Jurić, R. - Crnkovič, M. - Kržišnik Z.: Nakit, Magična snaga oblika ( Jewelry, Magic Power of Shape). Ljubljana 1992. JOHNS 1996 • JOHNS, C.: he Jewellery of Roman Britain, Celtic and Classical Traditions. Michigan 1996. JOHNS–POTTER, 1983 • JOHNS, C. – POTTER, T.: he hetford Treasure, Roman Jewellery and Silver. London 1983. JOHNS–THOMPSON–WAGSTAFF 1980 • JOHNS, C. – THOMPSON, H. – WAGSTAFF, P.: he Wincle, Cheshire Hoard of Roman Gold Jewellery. Antiquaries Journal 60 (1980) 48–58. KUZSINSZKY 1889 • KUZSINSZKY B.: A legújabb aquincumi ásatások. 1887–1888. BudRég 1 (1889) 39–170. KUZSINSZKY 1890 • KUZSINSZKY B.: Az aquincumi ásatások. 1882–1884 és 1889. BudRég 2 (1890) 75–161. KUZSINSZKY 1923 • KUZSINSZKY B.: Aquincumi sírlelet, BudRég 10 (1923) 56–73. KUZSINSZKY 1934 • KUZSINSZKY B.: Aquincum. Ausgrabungen und Funde: Führer mit einer topografischen und geschichtlichen Einleitung. Budapest 1934. LASSÁNYI 2006 • LASSÁNYI G.: Római temető és gazdasági épületek feltárása a volt Gázgyár (ma Graphisoft Park) területén (Excavation of a Roman cemetery and out-buildings in the territory of the former Gas Factory [today known as Graphisoft Park]). Aqfüz 12 (2006) 30–36. LÁNYI 1972 • LÁNYI V.: Die spätantiken Gräberfelder von Pannonien. ActaArchHung 24 (1972) 53–213. LENKEI 1958 • LENKEI M.: Későrómai temetőrészlet az Emese utcában. BudRég 18 (1958) 535–542. METZGER 1999 • AUBIN, G. – BARATTE, F. – LASCOX, J. P. – METZGER, C.: Le trésor de Vaise á Lyon (Rhône). Lyon 1999. MILOVANOVIĆ 2004 • MILOVANOVIĆ, B.: Earrings – Symbol of Feminity of Roman Ladies of Viminacium. In: Schmuck und Tracht, 131–143. NAGY L. 1935 • NAGY L.: Aquincumi múmia-temetkezések (Mumienbegräbnisse aus Aquincum). DissPann Ser. I. 4 (1935) NAGY L. 1937 • NAGY L.: Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1923–1935 években. BudRég 12 (1937) 261–275. NAGY L. 1942 • NAGY L.: Művészetek. In: SZENDY K.: (szerk.): Budapest Története. Budapest az ókorban II. Budapest 1942, 579–650. NAGY T. 1987-88 • NAGY T.: Az Óbuda „Hatházi” felirat (Die Inschrift von Óbuda „Hatháza“). ArchÉrt 114–115 (1987-88) 16–21. NOLL 1984 • NOLL, R.: Zwei Römerzeitliche Grabfunde aus Rumäien in der Wiener Antikensammlung. Mit einem Excur Goldene Herculeskeulen. Jb RGZM 31 (1984) 435–454. NOLL 1988 • NOLL, R.: Römerzeitliche Gräber aus dem Raum von Vindobona. Mit einem Exkurs: Goldene Kratere als Nadelköpfe. Germania 66 (1988) 69–93. OGDEN–SCHMIDT 1990 • OGDEN, J. – SCHMIDT, S.: Late Antique Jewellery: Pierced Work and Hollow Beaded Wire. Jewellery Studies 4 (1990) 5–12. PARRAGI 1993 • PARRAGI GY.: Későrómai sírok az aquincumi canabae északnyugati részén. BudRég 30 (1993) 317–320. PAVESI 2001 • PAVESI, G.: Catene e collane in metalli preziosi dall’Italia settentrionale. In: Sena Chiese, G. (ed): Arte e materia: Studi su oggetti di ornamento di età romana. Milano 2001, 1–190. PAVESI 2004 • PAVESI, G.: Catene, collane e pendenti in metallo prezioso dell’Archäologisches Museum Carnuntinum: tecnica e tipologia. Carnuntum Jahrbuch 2004, 13–55. PFEILER 1970 • PFEILER, B.: Römischer Goldschmuck des 1. und 2. Jahrhundert. Mainz 1970. Plinius N. H. • C. Plini Secundi Naturalis Historiae PONCET 1889 • PONCET, E.: Le trésor de Planche. Revue Numismatique (1889) 514–538. 131 EKSZER_Book.indb 131 2009.12.21. 9:00:34 Irodalom References POPOVIĆ 1992 • POPOVIĆ, I.: Les bijoux romains du Musée National de Beograd I. Les bagues. Belgrad 1992. POPOVIĆ 1996 • POPOVIĆ, I.: Les bijoux romains du Musée National de Beograd II. Les bijoux d’or. Belgrad 1996. POPOVIĆ 1998 • POPOVIĆ, I.: Roman Jewelry in the Form of Hercules Symbols in the Central Balkans. Starinar 49 (1998) 77–92. POPOVIĆ 1999 • POPOVIĆ, I. – DONEVSKI, P.: Gold and Silver Jewelry from Durotorum Burials. Svishtov 1999. POPOVIĆ 2001 • POPOVIĆ, I.: Late Roman and Early Bizantine Gold Jewelry in National Museum in Belgrade. Belgrad 2001. PÓCZY 1955 • PÓCZY K.: Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt (Römische Gebäude von Óbuda [Kiscelli Strasse Nr. 10]). BudRég 16 (1955) 41–82. PÓCZY 1972 • PÓCZY K.: Aquincum első aquaeductusa (Le premier aqueduc d'Aquincum). ArchÉrt 99 (1972) 15–32. PULSZKY 1885 • PULSZKY F.: Egy római sírlelet Bolgárországból. ArchÉrt 5 (1885) 198. RIHA 1990 • RIHA, E.: Der römische Schmuck aus Augst und Kaiseraugst. Forschungen in Augst 10. Augst 1990. RUSEVA-SLOKOSKA 1991 • RUSEVA-SLOKOSKA, L.: Roman Jewellery. A Collection of the National Archeological Museum – Sofia. London 1991. SCHENKE 2003 • SCHENKE, G.: Schein und Sein. Schmuckgebrauch in der römischen Kaiserzeit. Eine sozio-ökonomische Studie anhand von Bild und Dokument. Monographs on Antiquity 1. Leuven 2003. Schmuck und Tracht • NOVOTNÁ, M. et al. (eds.): Schmuck und Tracht der Antike im Laufe der Zeit seit der Bronzezeit bis zur Spätantik. Proceedings of the International Conference, Modra-Harmónia, 19-22. 11. 2003. ANODOS. Studies of the Ancient World 3 (2003). Trnava 2004. SEY–KÁROLYI–SZENTLÉLEKY 1971 • B. SEY K. – KÁROLYI M. – SZENTLÉLEKY T.: A balozsameggyesi római ékszer és éremlelet (Der römische Schmuck- und Münzfund aus Balozsameggyes). ArchÉrt 98 (1971) 190–204. SIVIERO 1954 • SIVIERO, R.: Gli ori e le ambre del Museo Nationale di Napoli. Firenze 1954. SZILÁGYI 1950 • SZILÁGYI J.: Jelentés a Fővárosi Ókortörténeti (Aquincumi) Múzeum kutatásairól és szerzeményeiről az 1945–48. évek folyamán. BudRég 15 (1950) 305–321. SZIRMAI 1985 • SZIRMAI K.: Későrómai sírok az aquincumi canabae északi részén (Spärömische Gräber in nördlichen Teil der aquincumer Canabae). ArchÉrt 112 (1985) 221–239. TOPÁL 1993 • TOPÁL J.: Roman Cemetery of Aquincum, Pannonia – he Western Cemetery, Bécsi Road I. Budapest 1993. TOPÁL 2003 • TOPÁL J.: Roman Cemetery of Aquincum, Pannonia – he Western Cemetery, Bécsi Road II. Budapest 2003. TÓTH 1979 • TÓTH E.: Römische Gold- und Silbergegenstände mit Inschriften im Ungarischen Nationalmuseum, Goldringe. FolArch 30 (1979) 157–184. TÓTH 1980 • TÓTH E.: Römische Metallgegenstände mit Inschriften im Ungarischen Nationalmuseum: Instrumenta domestica. FolArch 31 (1980) 131–156. VÁGÓ–BÓNA 1976 • VÁGÓ E. – BÓNA I.: Die Gräberfelder von Intercisa I. Der spätrömische Südostfriedhof. Budapest 1976. VERMEULE 1975 • Vermeule, C. C.: Numismatic in Antiquity. he Preservation and Display of Coins in Ancient Greece and Rome. Schweizerische Numismatische Rundschau 54 (1975) 5–32. WALKER 2000 • WALKER, S.: Ancient Faces. Mummy Portraits from Roman Egypt. British Museum. London 2000. WERNER 1964 • WERNER, J.: Herculeskeule und Donar-Amulett. Jb RGZM 11 (1966) 176–187. YEROULANOU 1999 • YEROULANOU, A.: Diatrita. Gold pierced-work jewellery from the 3rd to the 7th century. Athen 1999. ZSIDI 1987 • ZSIDI P.: A Budapest XI. kerületi Gazdagréten feltár 4-5. századi temető (Das auf dem Gazdagrét [Budapest XI. Bez.] freigelegte Gräberfeld aus dem 4-5 Jahrhundert). CommArchHung 1987, 45–72. ZSIDI 1996-97 • ZSIDI P.: Temetőelemzési módszerek az aquincumi katonaváros északi temetőjében. ArchÉrt 123–124 (1996-1997) 17–48. EKSZER_Book.indb 132 2009.12.21. 9:00:34